Székely Lapok, 1898. szeptember (28. évfolyam, 70-78. szám)
1898-09-01 / 70. szám
Marosvásárhelyt, 1898. szeptember hó 1. 2 oldal SZÉKELY LAPOK társaságoktól elvonassanak és a kis gazdák s iparosok segélyezésére fordittassanak. Nagy terhet levenne az országos központról, mely megalakulása után azonnal hivatva van, hogy a hozzáfordulókat pártfogásába vegye és minél gyorsabban előmozdítsa a szövetkezeti ügy országosan kiterjedt szervezését. Arra, hogy a tőkepénzesek szöv. részjegyeket vesznek, számítani vajmi keveset lehet, mert akinek pénze van ha saját vállalatába nem fekteti, olyan részjegyeket vesz, melyeknek osztaléka három-négyszeresen fölülmúlja az országos központnál kilátásba helyezet osztalékot. Az országos közpot alaptőkéjét a vele szerves összeköttetésbe lépő vidéki szövetkezetek által jegyzett részjegyek sem emelik oly magasra, hogy czéljának megfelelhessen. Sok jó hazafit láttunk már addig, míg ténykedésük pénzbe nem került, azontúl pedig nagyon keveset. Mutatja az előbb említett, gyűjtés, illetőleg részjegyzés pozitív eredménye is. Székelyföldi szövetkezeteink már ismertetett forgalma mellett az egész akció üdvös voltát szépen illusztrálja, hogy a szóban levő 50 szövetkezet rövid tartamú mű-ködése eredményekép az 1898. évi zárszámadások rendén összesen 225.309 tartalékalapot és 111.544 korona tiszta nyereséget mutathatott ki. * * * Zeneoktatásunk érdekében. (Ajánlva Marosvásárhely zenekedvelő közöönségének.) Szeptember hónappal az iskola év kezdetét veszi, s a szülők gyermekeiket a különböző iskolákba helyezik el. Legtöbb fejtörést okoz, hogy gyermekeink zenei neveltetését hol, miként eszközöljük annál is inkább, mert e téren Marosvásárhely közönsége semmi áldozatot nem hozott. Nem tudjuk a jövő mint fog alakulni, de egy év óta e téren jelentékeny javulás látszik és erősen bízunk, hogy Gaál Pál zenetanár buzgalma, tevékenysége a közeljövőben meg fogja hozni gyümölcsét. E tehetséges, fiatal zenész teljes ambíczióval fárad, hogy Marosvásárhelyen egy zeneiskola létesüljön, és hogy ez még nem létesült, annak nem ő, hanem azon intéző körök okai, akik talán nem akarják észrevenni a zene szükségességét és kulturális jelentőségét. Pedig itt oly czél eléréséről van szó, mely kizár minden személyes hiúságból eredő nembánomságot; kizár minden kicsinyes okból származó személyes vagy bármilyen ellenszenvet; csupán egy kell hozzá — akarat. Az intéző körök tétlensége — sajnos — jogosult. Hiszen ha futólag áttekintjük kulturális és társadalmi intézményeinket azt tapasztaljuk, hogy ha az intéző körökben az akarat meg is volt, hiányzottak nekik olyan egyének, akik akaratukat nem csak pillanatnyi lelkesedéssel, de odaadó buzgalommal, kitartással támogatták volna. Minden intézményünk csak addig lát lelkes napokat, pártolást míg megszületik, azután mint fatutya gyermeket az utczára lökik, kicsinyük, gyalázzák, s mikor meghal mégis feljajdulnak — de kár volt e szép gyermekért, halála okát pedig egymásra tolják. Hiszen itt mikor egy kulturális intézmény megalakul, fogadást ajánlanak fel, hogy egy év múlva feloszlik, holott inkább fogadnának, hogy míg élnek, az élni és virágozni fog. Ily körülmények között azután ne csodálkozzunk, ha e várros intézői, nagyjai, tehetségei és tekintélyei visszariadnak minden intézmény létesítéséről, sőt a létezőktől is megvonják tehetségüket támogatásukat. Avagy fennálló intézményeink aranykort élnek?! Nézzük sorra őket. Kemény Zsigmondi Társaság. Erről tudjuk, hogy oly társaság, melyet az anyakönyvbe Kemény Zsigmond név alatt jegyeztek be, s a keresztelőn sokan voltak. Dalkör. Ez csak mese, íme. Egyszer volt, hol nem volt, még az operencziás tengeren is túl Marosvásárhelyen egy dalkör. Egyszer apjának azt monta, hogy ő világot megy nézni. Hiába intette az apja: „maradj hon, gyenge vagy még útra.“ Ő elment. Útja Fiuméba vitte. Nézte, nézte a tengerpartot, egyszerre csak. . . cup . . . . . . lőcs ... A ravasz czápa legott lenyelte. Egy év múlva sötét, zivataros nyári éjszakán a czápa kopogtat az elbai kertész ablakán. Rémülve nyitott a kertész azonnal ablakot és a czápa három „kar- s mester-botot“ bedobott. E három botot most is őrzi a „Dalkör“ czimü ereklyetársaság. Ezek után félve tekinthetőnek egy zeneiskola létesítése elé is, s azt hisszük, hogy a jelen társadalmi viszonyok közt az lehetetlen. De ha már sajnos következtetésre jutottunk, akkor legalább igyekezzünk támogatni oly törekvést, mely e czél eléréséhez vezet és amelyet már a czél érdekében istápolni kötelességünk is. Ha van város, úgy Majorosvásárhely az, ahol ennek szükségessége a napnál is világosabb. Alig van ház, hol a gyermekek valami hangszert ne tanulnának, de meghallgatni őket szomorúság. Hát a népdal, couple, tánczdarab vagy „Szűz imája“, „Klosterglocke“ és több efféle „szajkó módra betanult verkli repertoir“ — mint Gaál kiadott füzetében mondta — az a zeneirodalom, amelyért ez egész világ évezredek óta töri zúzza magát, vagy amelyért a paedagógusok tűzbe szállanak, mint a nevelés fontos tényezőjéért?! Nem hisszük. Hanem az a zeneirodalom, amelyet külföldön és hazánkban is minden nagyob város bármily áldozat árán zeneiskolák útján terjeszt — a klasszikus zeneirodalom. Csak ez nemesíti a lelket és teszi fogékonynyá a szép és jó iránt. Ez az intentio vezérli zenetanári működésében Gaált és Marosvásárhely közönsége méltán lehetne büszke, hogy vele oly embert szerzett, aki ezen nemes intenziót tehetségével, tudásával megvalósítani képes. Tanítványaival rövid egy év leforgása alatt rendezett több hangversenye arról győzött meg mindenkit, hogy nemcsak tanítani tud, hanem egy egészségesebb, tartalmasabb zenei oktatásnak és tudásnak veti meg alapját. Prospektusa, melyet a napokban bocsátott ki és múlt számban közöltetett bizonyíték arra, hogy ő a zenetanítást nem pénzváltó banknak, hanem magasabb hivatásnak tekinti. Zenészeti tanfolyam ez évben zongora, hegedű, czimbalom, ének, (magán és karének,) zenekar és zeneelméleti szakokból áll. Tandíj havonkint: 5 frt, s a növendékek hetenkint háromszor nyernek csoport-oktatást. Csoport-oktatás! Azt hiszik sokan, hogy ez sikerrel nem járhat, mert 10—15 percz kevés a tanulásra Ha figyelemmel olvasták Gaálnak e tárgyban az év végén kibocsá-j tott füzetét, úgy e módszer lényegét, an- nak helyességét, hasznát és fölényét min- den más oktatás mellett a felsorolt adatok és érvek alapján mindenkinek el kell ismernie. Bizalmatlankodni, avagy kétkedni e módszerben már azért sem lehet, mert úgy a külföldön, mint nálunk Magyarországon is e rendszer elfogadtatott és legjobbnak bizonyult. Gaál oly elővárosunkban, akit kicsinyes okokért elejtenünk nem szabad, hanem módot és alkalmat kell adnunk neki ahhoz, hogy tehetségét, tudását tovább is érvényesíthesse és szentül meg vagyunk győződve, hogyha kicsinyes okokkal, szőrszál hasogatással működésében nem zavarjuk, hanem a nagyközönséget mint őszinte jóakaróját látja majd ismét maga körül, úgy hibái, ha voltak is, a jövőben elmaradnak, fejünket pedig nem kell azon törni, hogy gyermekeink a zenei oktatást kitől és hogyan nyerjék. Nem veszi azt rokonánál, hogy az őszinteség ily hangján beszélünk, de tettük ezt az ő és a magunk érdekében, tettük azért, mert a tudjuk, hogy Marosvásárhely nagyközönsége őt szereti, becsüli és törekvésében — mint előrelátjuk —hathatósan és tömegesen támogatni fogja. Ha még felemlítjük azt, hogy Gaál szegény sorsú, de jó tanulókat ingyen, az állami, városi alkalmazottak és hivatalnokok, tanárok, tanítók gyermekeit kedvezményes áron tanítja, úgy azt hisszük e sorokban senki sem foga reklámot keresni, — mert arra Gaálnak alig van szüsége — hanem méltánylását oly tehetségnek és érdemnek, melyet ellensége sem tagadhat meg tőle. ez a finánczmanipulátió, mert bizonyos lehetsz előre, hogy ez esetben a teljes értéknek csak egy atomja marad neked. Az asszony lufiét egy igen szellemes, irodalmi becscsel biró könyv, mely franco érkezik a postán a kiadótól. Ez esetben megérdemli a kézbesítési dijat. Sőt ha elveszne az első kötet, még a másodikra is lehetne prenumerálni. Lehet azonban valamelyes antikvárius nyakán száradt ponyvairodalmi férezelmény, amely rendszerint portó teherrel, sőt utánvéttel érkezik, mint például a magy. tud. Akadémia kiadványai. De kár ilyenkor a portóért, hát még az utánvételezett összegért!.. Vagy lehet az asszony külföldről érkező küldemény; mikor a szállító levélről nem tudjuk leókumlálni, hogy mi a tartalma, sőt értéknyilvánítás sincs rajta. Persze mikor kiváltod a küldeményt, azt hiszed, hogy valami rendkívül értékes czikket kaptál, s később rájösz, hogy nem egyéb, mint „minta, érték nélkül“. Reclamálhatsz azután akár a menybéli főposta igazgatósághoz, mind hiába lesz biz’ az! Öcsém Józsi! Én mindeddig azt hittem, hogy okosabb ember vagy nálamnál. Most látom, hogy csalódtam benned. Lásd én sokszor meg akartam nősülni. Valahány csinos arczot láttam, mindegyikkel pap elé akartam szaladni. Hanem egy jóakaróm mindig azzal hűtött le, hogy eleség kell nekem, nem feleség. Hát igaza is volt . Azonban a saját fátumát senki el nem kerülheti. S a predestinátiónak nagy szerepe van a házasságok megkötésében Elvégre legnagyobb vigyázat mellett is beleestem abba a meleg vizes kádba, amelyből Ádám apánk óta minden nős ember kikivánkozik. Hanem mielőtt az asszonyt a pap elé vezettem volna, kikötöttem a következőket : a) szabad elmenetelt hazulról, amikor én akarom ; b) hazajövetel, mikor nekem tetszik; c) korcsmába járás egyedül; d) vendéglői számlák kiegyenlítése, minden szemrehányás nélkül; e) ha én kurizálok valakinek, azt ő nem látja; f) ha ő neki kurizál valaki, azt én nem látom ; g) minden dologban korlátlanul én rendelkezem ; h) az a) és h) pontok alatt körülírt szabályok betartására ő esküszik. Nos ecsém! Ugye hogy van eszem? (Sajnos, az asszonynak is van annyi, hogy egyetlen pontot se tartott meg az eskü- ívönk után.) És ezzel az előrelátással bol-dog házas életet biztosítottam magamnak is, meg a feleségnek is. Alig van a hétben négy, öt nap, amelyen veszekedünk, a többi csendes megelégedésben telik. De ismerek én olyan házaspárt is, aki mindennap hatszor veszekedik és mégse elégedett... Öcsém Józsi! Van egy bibliai mondás, amely sok szegény, meggondolatlan fiatal embert a házasság karjaiba kergetett már. Azt hiszem te is annak a mártyrja lesz. „Nem jó az embernek egyedül lenni, mert , ha elesik, nincs aki felemelje.“ Tudod-e, hogy ezt egy pap próféta csempészte a bibliába, aki különös előszeretettel viseltetett az esketési stóla iránt. Jaj annak az embernek, aki ezzel az érveléssel nősül. Én legalább sohse estem el, úgy, hogy az asszony csak egyszer is felemelt volna. Pedig már sokszor elestem. S százszor jaj annak a férjnek, akin az Írás szava beteljesül. Milyen házas élet lehet az, ahol a férj elbotlásánál mindig ott van az asszony. Hisz akkor szükségképen együtt járnak a kocsmába. Öcsém Józsi! Már látom, hogy a szekered rudját az én kedvemért nem fordítod visszafelé. Hát csak tedd, amit tenni jónak látsz! Hanem nagy aggodalommal vagyok miattad tudván, hogy nagyon közel estél a teremtőhöz, mikor a hűtlenségről emberi formát alkotott. Te! Ha én azt megtudom, hogy a feleségedet minden ok nélkül megcsalod, ha nyomára jövök annak, hogy a másnak czímzett ajánlott leveleket felbontogatod; ha észre veszem, hogy a házas élet pénztári naplóját hűtlenül vezeted; még egyszer csehi püspök legyek, ha tüstént fel nem függesztetlek a szent házasság hivatalában viselt postamesteri állásodtól, s olyan fegyelmi vizsgálatot akaszttatok a nyakadba, hogy mire a vizsgálat befejeződik, a feleséged szemében nem leszesz egyéb, mint egy kerti bélyegzővel lenyomott öt krajczáros postabélyeg! Egyébiránt áldásom rátok! Gyümölcsözzetek és szaporodjatok, mint a miskolczi sárga krumpli. Menyasszonyod előtt tolmácsold kérlek azon tanácsomat, hogy neked szóló mementóul írja fel a szobátok mestergarendájára Szabolcskának azt a verssorát, hogy :Legyen hű minden férj A feleségéhez!“ Legalább versben meglesz akkor nálatok a férfi hűség. Öcsém Józsi! Én már öreg ember vagyok; tizennégy esztendeje hordom a szent házasság gyönyör- és teherteljes igáját. (1892-ben nősültem ugyan, de a háborúban töltött évek duplán számítanak.) Azért fogadd meg vén barátodnak tanácsát, kalács helyett ez is jó néha ... Hanem attól félek, hogy csupán hallgatod a prédikácziót, a textusát pedig menyasszonyod szemeiből olvasgatod. Kitelik tőled a milyen nagy lurkó vagy. Még egyet! A lakodalomra nagyban készülök! Nem hivsz meg? „Dejsz úgy öcsém vessz meg, kívánom tiszta szivemből?“ Nagy Lajos: IRODALOM. A mezei gazdaságtan rövid foglalata. Tanuló és gyakorló gazdák használatára irta K. Vörös Sándor kir. tanácsos, gazdasági akadémiai igazgató Harmadik bővített kiadás. Kolozsvár. Stein János m. kir. egyetemi könyvkereskedése, 1899. Ára 2 korona. E czimen egy 149 oldalra terjedő igen becses könyv látott közelebbről napvilágot. Ha erről mást nem írnánk, elegendő volna bizonyára annak ajánlására az is, ha utalnánk rá, hogy ezen munka most harmadik kiadásában jelent meg, mert nem csekély dolog, ha nálunk — hol a t. gazdák még oly kevés figyelmet fordítanak a szakolvasmányokra — egy gazdasági szakmunka három kiadást ér. Ennek más oka nem lehet, mint az, hogy ezen művet a gyakorló gazdák olyannak találták, amelyet haszonnal lehet forgatni, szóval amelyből sokat lehet tanulni, miért