Székely Lapok, 1898. október (28. évfolyam, 79-87. szám)
1898-10-02 / 79. szám
XXVIII. évfolyam 7'$. szám. Marosvásárhelyt, 1898. október hó 2. POLITIKAI, TARSADALMI Es KÖZGAZDASÁGI HETILAP. MVI o «■ j (» I n: o s ii t <> í* t <> I i ö n és v a s á »' a s*. p o 11. |^s-SZERKESZTŐSÉG; Régibaromvásár-utcza 1-80 szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők.5* Telephon szám 58. «&I Felelős szerkesztő : Segéd szerkesztő: DK FENYVESI SOMA MÁTHÉ JÓZSEF. ELŐFIZETÉS: Egy évre 8 frt — kr.[| Fél évre ... 3 frt — ki Negyed évre . . Ifrt50kr. Előfizetést és hirdetményeket felvesz a .Székely Lapok kiadója: Adi Árpád. Telephon 101. Előfizetési felhívás. A „Székely Lapok“ negyedik évnegyedére az eddigi előfizetési árak mellett előfizetést nyitunk. A „Székely Lapok“ hetenként kétszer megjelenő politikai, társadalmi és közgazdasági lap. Komoly szabadelvű politikai irányzattal küzd a székelyföld elhaladása érdekében. Papok, tanítók, körjegyzők és más községi elöljárók egész évre értért rendelhetik meg. Előfizetési árak: Egész évre..................6 Fél évre......................3 — Negyed évre 1.50 Ugyanezen alkalommal tisztelettel kérjük azokat, kik az előfizetési díjakkal hátralékban vannak, hogy hátralékait kiadóhivatalunkhoz (Adi Árpád könyvnyomdája) beküldeni szíveskedjenek. A „Székely Lapok“ kiadóhivatala. Vétkes humanizmus. Szolgai megalázkodás nélkül, hódolva és szeretetének fenséges megnyilatkozásaként zokogta el őszinte fájdalmát boldogult királynéja gyászos ravatala felett a bánatos magyar nemzet. Hiába csordult ki milliók könye, hiába szállott a jóságos Isten égi trónusához milliók szívből fakadó imája, a halandó anyagból kirepült nemes életet se köny, se ima vissza nem varázsolhatja többé ! A tőr, mely egy ideálisan nemes, gyöngédségében csodás női szivet szúrt keresztül az átkozott kéz, mely a szúrást ejtette kiölte az emberiség jobb részének kebeléből azt a parányi reményt is, melyet a társadalom javulási hajlandósága iránt eddig magában táplált. De várjon belátják-e a nagy társadalmi problémákkal foglalkozó psichológok, hogy az emberi társadalom söpredékeinek átkozott cselekményeivel szemben elmentünk az engedékenység legszélsőbb határáig, sőt az egyének biztonsága feláldozásával a vétkes könnyelműség határkövéig? Jöttek elő hírhedt apostolai a philantropista eszméknek; álljatok oda Carnot és Erzsébet királynő legyilkolt tetemeihez és csináljatok propagandát szentséges elveiteknek, a humanizmus nagy nevében ! A kiknek érdekeiért ti legjobb erőtöket a harczba viszitek, legjobb meggyőződésteket a társadalomra octrogáljátok: ime a Rarackolok, Cesariók és Lucchenik fényesen kiérdemlik atyai gondoskodástokat. Az őrültek az ókori népek előtt szentek voltak; nálunk pedig, hogy szentté lehessenek, (egy irtózható eszme szent mártyrjaivá, a humanizmus kriminalistái és a társadalmi közvélemény megteszi őket őrülteknek. Hiszen hogy is lehetne ép elmével olyan tetteket elkövetni, mint amilyenekkel az emberbarátok táborának emez őrült védencei a világtörténelem lapjait gazdagítják ? Őrültek ők bizonyára! S ha tőr vagy revolver van a kezükben, ki ne csavarjátok azt onnét, mert az őrült akarata tisztelendő, az őrült cselekménye csak szánalmat, de nem bírálatot s nem büntetést érdemel. így, igy haladjatok a filantropikus eszmék mezején; igy, ilyen gondolatokkal hordozzátok eszméitek magasra emelt lobogó zászlaját! A Caseriók és Luccenik protektoraikat fogják személyeitekben tapsolni, ünnepelni, isteníteni; s a kezükben szorongatott gyilok lecsapott és akkor, a hol és a mikor eme szabadon tenyésző, s a humanizmus köpenye alatt védetten élő fenevadaknak tetszeni fog... Genf város törvényszéki fogházában vígan élnek az orgyilkosok. Fényes úri ellátás s a világ összes hírlapjai által corportált hírnév gaztetteik összes jutalma. Igazán irigylendő a sorsuk. Nem csoda, ha fanatikus társaikban tetteik követőire akadnak. A fogház igazgató excellens bánásmódot tanusit; hírlapokkal, folyóiratokkal, s hires irók műveivel traktálja őket, ha netán szellemi táplálékra éheztek. S mert a társadalom tudni óhajtja, hogy hányat méltóztattak naponként tüszenteni, — a világlapok munkatársai költséges interviewokra zarándokolnak eme nagyságos gazemberekhez. Igazán a legjobb sorsa van korunkban a gazoknak. Övék a honpolgárok fáradságos keresményének feleslege. A modern követelményeknek mindenben megfelelő fényes palotákban, irigylendő bánásmód mellett gondatlan életet biztosít számukra a humanizmus; de ugyanaz a humanizmus nem látja meg, hogy például a népoktatási intézetek existentiája csupa nyomorgás; s míg az orgyilkosoknak illatos szivarra is kerül, addig a cultura apostolai kenyér után, elegendő kenyér után hiába csengenek! Fegyházakra jut, iskolákra nem kerül pénz. Európa minden állama többet költ évente egy rablógyilkosra mint egy tanítóra. Nos hát ez az a híres humanizmus? . . . TARUZA. A Szent Antonius. A „Székely Lapok“ eredeti tárczája. Irta: GUY DE MAUPASSANT. Fordította : BURGER ARNOLD. Szent Antoniusnak nevezték, mert hát Antonius volt a keresztneve, de meg tán, mert nagy kópé, jókedvű pajtás, hatalmas evő és erős ivó volt, aki 60 éves kora daczára amúgy legényesen szemébe nézett egy-egy csinos vászoncselédnek. Paraszbirtokos volt Caux tartományból. Jól megtermett, barna hajú ember, akinek hosszú lábai majdnem gyengék voltak a nagy test czipeléséhez. Majorságán mint özvegy élte egyhangú világát gazdasszonyával és két szolgalegényével. Jól nősült két fia és férjnél levő három leánya a környéken lakott és havonta egyszer látogatták meg az öreget, aki az egész tartományban híres volt erejéről. Közmondásképpen emlegették már: „Olyan erős, mint a Szent Antonius.“ A porosz invázió alkalmával azzal kérekedett, hogy felveszi a harczot egy egész hadsereggel, (?) mert mint igazi normann, henczegő, a mellett azonban kissé gyáva és hányaveti ember volt. Öklével olyat csapott az ivószoba asztalára, hogy megremegtek a tányérok és poharak és sötét tekintetű arczával, egy kópé tettetett haragjával rikoltott: „Lelkemre, felveszem a harczot egy hadsereggel.“ Természetesen nem gondolta, hogy a poroszok Tannevilleig jussanak és mikor megtudta, hogy Routat-ban vannak, ki sem mozdult többé házából, hanem a konyhájának ablakán szakadatlanul menetelésüket figyelte meg és minden pillanatban reszketve várta a „szuronyt szegezz“ parancsszót. Egy reggel, épp midőn szolgáival együtt elköltötte levesét, nyílik az ajtó és azon Chicot elöljáró lép be egy katona kíséretében, kinek feje fekete csúcsos sisakkal volt fedve. Szent Antonius izgatottan fölugrott ültéből. Mindenki visszafojtott lé-sekzettel várta a történendőket, azt hitték, is széttépi a poroszt. Ezt kevésbé tette. Kezet adott a polgármesternek, aki annyit mondott: „Ez itt neked van szánva Szent Antonius. Tegnap éjjel jöttek. Ne kövess el ostobaságokat, mert fenyegettek, hogy téged agyon lőnek, házadat meg felgyújtják, ha ennek az embernek legcsekélyebb bántódása esik. Tehát lásd el magad. Adj neki enni, jó fiúnak látszik. Most megyek a többiekhez, mind kapnak ilyet. Jó estét Szent Antonius.“ És az elöljáró elment. Az öreg Antonius elhalványodott. Jól megnézte poroszát. Kövér gyerek volt, nagy kék szemekkel, szőke hajjal, zsírszinü arczbőrrel, hatalmas bajusszal, s félénk, bárgyú és jó fiúnak látszott. A roszindulatu normann csaknem átszúrta tekintetével és amint kissé magához tért, jellel mutatta neki, hogy üljön le és kérdezte, vájjon akaró levest enni? Az idegen nem értette meg, Antonius most már neki bátorodott és a tálat elébe tartva, mondá: „Nesze kövér disznó, zabálj!“ „Ja“, felelte a porosz és enni kezdett, Szent Antonius pedig hangosan ujongott, mert érezte, hogy tekintélyét ismét viszszanyerte és mert nevetni kényszerítők egy szolga arczfintoritásai, a kin, a félelem és nevetés vegyest erőt vettek. Mikor a porosz kiürítette a tálat, Antonius egy másikat tett elébe, mely ugyanazon módon eltűnt. A harmadikat azonban visszautasitá. Ezt parasztunk szintén szerette vana ráerőszakolni, miközben folyton mondogatta: „Csak a gyomorba mindent. Hízz meg és tud meg miért, én disznóm.“ A katona úgy látszik megértette, hogy jóllakatják, megelégedetten mosolygott és jelezte, hogy tele van. Ekkor Szent Antonius már egész bizalmasan, gyomrát veregette és szólt: Disznómnak jókora potroha van. De hirtelenül megfordult, izgatottan, mintha rosszullét környezné és egy szót se tudott szólni. Egy ötlete támadt, melyen annyira nevetett, hogy majd megfulladt. „Íme, itt van Szent Antonius és disznaja. Ez az én disznóm.“ És három szolga hempergett a nevetéstől. Az öreg annyira meg volt elégedve, hogy pálinkát hozatott és mindegyiket megvendégelte. Ittak a poroszszal, a ki hiúságból francziául motyogott és úgy tett, mintha ezt nagyszerűen értené. Szent An- Nemcsak Magyar Soft P 1 . »»a hanem a világkereskedelemben is virágzó kiviteli czikkhelyét foglalja el. országon legelterül BffpfiBZ J OZSBl KSSSffll V IZk Bevásárlásánál nagyon ajánlatos csakis Ferencz József keserűviz fedtebb a -1 111m J —J elnevezést használni, nehogy más, csekélyebb értékű vizet kapjunk.