Székely Lapok, 1898. november (28. évfolyam, 88-95. szám)
1898-11-03 / 88. szám
4. oldal. A Bogády-féle ügyre nézve előadja, hogy 1893. év őszén feltűnt neki, hogy a jegyző mennyi fát hordatott; a jegyző a hozzá intézett kérdésre azt válaszolta, hogy azért van annyi fája, mert Bogádytól annak részét megvette. A Vitos-féle ügyben előadja, hogy neki a jegyző beszélte el, hogy Vitos Gergelyt felpofozta és előadja ennek részleteit is. Midőn Vitos ezért a jegyzőt bepanaszolta, ez letagadta a tényt és igy felmentetett. Nemsokára értesültem, hogy Vitos a jegyzőt hamis esküért ezen ügyért feljelentette. Vitos Gergely tanú előadja, hogy őt a jegyző megverte; három tanú jelen volt és neki megígérték, hogy ezt be is fogják igazolni. De a bíróság előtt a jegyző mellett vallottak. Erre a jegyzőt és a tanukat hamis esküért feljelentettem, de az eljárás beszüntettetek A jegyző neki pénzt ígértetett, hogy vonja vissza a panaszát, de nem fogadta el a pénzt. Vitos Gergelyesé azt vallja, hogy férje rögtön az eset után elpanaszolta neki, hogy a jegyző megverte; a tárgyaláson a jegyző és a tanuk tagadták a dolgot és a jegyző fementetett. Arra a férjem hamis eskü miatt perelje be azokat és akkor a jegyző úr pénzt ígért, amennyit a férjem akar, csakhogy panaszát visszavonja. De férjem nem békült ki. Dr Sebess előterjesztést tesz a csikszentkirályi községi képviselőtestület néhány tagjának kihallgattatására nézve Dr. Fenyvesi. Ezen tanuk mellőzését kéri. A kir. törvényszék ezen tanuk kihallgatását mellőzi Elnök a bizonyítási eljárást ezzel befejezettnek nyilvánítja és felhívja dr. Sebesst vádbeszéde előadására. Dr. Sebess Dénes vádbeszédjében ráutal arra, hogy a jegyzőt mennyi munka tervbeli, utal arra, hogy mindazok a vádak, melyeket Vitos az ő védeneze ellen emelt, már fegyelmileg, sőt a Vitos Gergely ügye bűnügyileg is elbíráltattak, tehát a vádlottat konokság terheli. Ha igazak lennének a vádak, akkor a panaszos kellene üljön a vádlottak padján. Az egész czikk sértő, majd egyenként tárgyalja a vádakat és védeneze jóhiszeműségét kívánja igazolni. Kérelmezi, hogy az általa feladott tanuk, kik védeneze mellett bizonyítottak volna, ki nem hallgattattak. A czikk szerinte egész sor visszaéléssel vádolja alaptalanul az ő védenezét; már egyszer igazat kapott védeneze, midőn fegyelmi hatósága felmentette. Nyugodt abban, hogy az esküdtszék igazságot fog szolgáltatni védenemének és elmarasztalja Vitost, valamint a szerkesztőt és kiadót is; ez utóbbi kettő ellen enyhe büntetést kér. Ezután dr. Fenyvesi Soma védbeszédére került a sor, melyet alábbiakban egész terjedelmében közlünk. Tekintetes kb. Törvényszék! Uraim! Esküdtek! A panaszos ur képviselője imént elmondott vádbeszédében csodálkozásnak adott kifejezést afelett, hogy a panaszos ur viselt dolgai miért tétettek itt újólag bizonyítás tárgyává, mikor ezek már fegyelmileg elbíráltattak és védeneze ártatlannak nyilváníttatott, csodálkozott, hogy ilyen dolgok elkövetése esetén, ha ezek valódiak lennének, hogyan szerepel az ő védeneme panaszosként és hogy nem ül a vádlottak padján. Azon szerencsés helyzetben vagyok Esküdt Uraim, hogy a csodálkozásban osztozom, magam is csodálkozom, hogy ily előzmények után a panaszos úr hogyan kerülte el mindeddig is a vádlottak padját. Daczára annak, hogy a panaszos úr csodálkozását osztom, védelmi módszerét nem követhetem, nem fogom érdekeltséggel vádolni— mint ahogy ő tette — az eskü alatt kihallgatott tanukat és nem fogok hivatkozni azon tanukra, kiknek kihallgatása mellőztetett, kikről tehát nem tudhatjuk mit vallottak volna és ha kihallgattattak volna ezen a panaszos úr által feladott tanuk, nem szolgáltatott-e volna újabb gyanút a hamis tanúzásra való szerzés vádjához; nem fogok hivatkozni miként a panaszos úr képviselője tette itt be nem mutatott okiratokra, nehogy az a gyanú merüljön föl, hogy ezen okiratok egyáltalán nem léteznek és az azokra való hivatkozás csak ügyvédi fogás. Csak tényekre, perrendszerüleg igazolt tényekre fogok hivatkozni és meg vagyok győződve, hogy a tények védenczem igazságát bizonyítják. Uraim! Esküdtek! Néhány század tűnt le a mindenség végtelen tengerébe, mióta Luther Márton bírái elé idéztetett. A saját meggyőződésének e fanatikus hive tudva, hogy lakolhat életével, ha meggyőződése mellett marad, nem remegett egy pillanatra sem, hanem meg nem tagadva hitét, elveit, meggyőződését, kezét szivére téve, mondotta az örökké nevevezetes szavakat: „Itt állok! Máskép nem tehettem, Isten úgy segélyen“. Nem nagy világot mozgató ideák hirdetőjekép került ide a vádlottak padjára az én védencem. A Krisztus tanának felkent bajnokát nem a gyűlölség, vagy bosszú, nem harag, vagy jogosulatlan becsvágy késztette fellépni a panaszos féktelenségei, túlkapásai ellen. Szelidségét a megbotránykozás változtatta elszántsággá; pennáját a fájdalom, hogy embertársait a panaszos által elnyomva, kihasználva, pusztulni látja, tette keménynyé; lelkében a szilárd tudat vert gyökeret, hogy Isten és ember élet kötelessége faluját megvédeni és midőn ezért őt ide hurczolják itt a vádlottak padjáról sem mondhat egyebet, mint amaz nagy reformátor: „Itt állok! Máskép nem tehettem, Isten engem úgy segélyen“. * Esküdt Uraim! Önök hallották, hogy a panaszos urnák legfőbb fegyvere vádjainkkal szemben az ő fegyelmi hatóságának hozott felmentő ítélete. Annak a hatóságnak az ítélete, melynek egyik közege és pedig ugyanaz, ki a panaszos ellen a vizsgálatot vezette, hosszú időn át elhúzván az ügyet, azzal védekezik, hogy pártérdek, politikai indokból húzta az ügyet. Hát esküdt uraim! Ha az a felettes hatóság még a fegyelmi eljárás időpontját is a szerint válogatja, amint a politika kívánja és ennek nyíltan kifejezést is ad, akkor mit várhatunk attól igazság dolgában. Önök különben ismerik Esküdt Uraim, Csiky Gergelynek remek színművét a „Czifra nyomorúság“-ot. Szerepel benne egy „Poprádi“ nevű ember, ki mint szövetkezeti igazgató tönkremenvén, a szövetkezeti tagok pénzét megtartva a vádlottak padjára került, de bizonyítékok elégtelensége czimén felmentetik. Midőn rövid időre reá neki valaki szemrehányást tesz, hogy nem becsületes ember, büszke önérzettel vág vissza, hogy neki még okmánya is van becsületessége mellett és pedig a felmentő ítélet. Ily büszke önérzettel hivatkozik a panaszos úr a fegyelmi hatóság felmentő ítéletére. De megfelejtkezik egyről, hogy itt független bíróság előtt áll, melyet nem feszélyezhet semmi fegyelmi határozat, mely előtt nem döntenek a közigazgatás rejtélyes útjain kijárt okmányok, hanem mely étél legjobb, legszentebb meggyőződése szerint, mert panaszos úr, itt nem az ön közigazgatási élelmessége, nem a más utakon szerzett babérai felett, itt az ön becsülete felett ülnek törvényt. * Esküdt Uraim! Gondolkoztak e Önök valaha a szeszbizomány és korcsmálás közötti különbségről. Elmélkedtek-e Önök valaha afelett, hogy valamely község erkölcsi életére milyen jótékony befolyással lehet, ha az esküdt a regalebérlő, a körjegyző felesége szívességből annak bizományosa és szeszt árul, bort árul, sört árul ugyanazon fedél alatt, mely alatt férje a jegyző hivatalos teendőit végzi és onnan néhány lépésnyire összeesketi szent házassági frigyre a hozzá forduló párokat. De hisz Esküdt Uraim! Az én védenczem hazudott, rágalmazott, hisz hallották Önök a „Csíki Lapok“ 8-ik számában a panaszos úr férfias és igaz nyilatkozatát, hogy sem ő, sem neje soha korcsmát nem tartottak. Hát tehet-e védenczem arról, hogy már a „Csíki Lapok“ 13-ik szánéiban a felolvasott nyilatkozatok pontjában A. B. elismeri, hogy a laképületben helyet adott a felesége a raktárnak és bizományos volt. Milyen gyöngéd is e szép szó „bizomány“ ahelyett, hogy durván azt mondaná az ember a „korcsma“. Azutánmindennek az asszony az oka. De hát tehet-e védenczem arról, hogy a felolvasott okiratok, a kihallgatott tanuk azt igazolták, hogy ez a puritán jellem, ez a fegyelmileg oly tisztára mosott ember, nemcsak 1895, hanem egész 1897. februárig adogatta el a szeszt, bort, sört titokban, csempészve, akár a legutolsó kis falunak tönkrement korcsmtárosa? Lehet-e védencem arról, hogy ez a kiváló közigazgatási erő még a csempészett áruért kapott pénzről adott nyugtára is reányomja a hivatalos pecsétet? * Esküdt Uraim! A gyakorlati életben bizonyára hallottak már esetet arról, hogy valamely kereskedő érezvén, hogy bukni készül, érezvén, hogy mindenik hitelezőjét nem tudja kielégíteni, ahoz a módszerhez fordul, hogy lefoglaltatja a holmiját jó barátok, vagy rokon által. Az ilyen dolgok, melyek nem tartanak igényt arra, hogy a tisztesség legszebb és követendő példái gyanánt állíttassanak oda, rendszerint titokban és gyorsan szoktak elintéztetni. A panaszos ur új korszakot inaugurálus időt óhajt megteremteni, amelyben az ily eljárás nyilvános dicséretben részesül, sőt még esküdt uraim. Önöktől most csak azt a csekélységet óhajtja, hogy Csik-Szt.Király érdemes jegyzőjének adjanak elégtételt, mert az én védencem azt merte írni, hogy ez még akkor sem egészen tiszteséges dolog, ha ezt egy fegyelmileg becsületesnek nyilvánított jegyző követi el. Pedig a jelen eset nem is oly egyszerű, nem más hitelezőt, nem idegen embert kívánt a puritán panaszos úr megelőzni, saját kenyéradó községét károsította meg ily alattomos módon. Önök hallották esküdt Uraim, hogy Csikszentkirály községében egy Sipos Ignácz nevű ember tönkrement, sokan voltak, kik nehezen összekuporgatott filléreiket vesztették el. A panaszos úr nem volt közöttük; per nélkül, végrehajtás nélkül, törvényes formák nélkül vette magához Sipos ingóságait; éjjel , mikor a becsületes emberek virasztottak, siratva Síposnál elvesztett pénzüket, ő az éj sötétségét felhasználva marhaleveleket szerzett hogy igazolhassa az igy szerzett állatok tulajdonjogát. Faluszerte tud ják, ő legelöl, hogy Sipos bukó félben van, a ki csak teheti, megindul, hogy követelését biztosítsa. Csak egy ember van, ki rendíthetetlenül áll, csak egy ember, ki saját érdekeit biztosítva látván, , a község érdekében mit sem tesz. És bár a törvény is módot ad neki, hogy biztosítsa a község követelését, ő nem teszi. És midőn az egyik itt kihallgatott tanú felhívja, hogy a jogtalanul elvett ingókat adják vissza, a jegyző úr ezt kereken megtagadta, cinikus szavakban adva kifejezést ama véleményének, hogy a község inkább elvesztheti a követelését, mert hisz a községnek többje van, mint neki. Végre évek múlva utasítják a községet, hogy pereljen e követelés miatt; pereljen a panaszos ellen, ki e község élén áll.Szükséges-e mondanom, hogy e per soha meg nem indult? Szükséges-e fejtegetnem, hogy a panaszos fegyelmi hatósága ebben sem látott semmi, de semmi vétséget. Csoda-e hát, hogy a panaszos úr elég vakmerő e tény elmondását rágalomnak minősíteni ? * Uraim esküdtek! 82 frt 50 kínéin sok pénz, nem sok pénz, midőn valamely gazdag ember előkelő, passióiról van szó; nem sok pénz, midőn becsületes, odaadó munka árán szereztetik meg. De horribilis összeg akkor, midőn arról van szó, hogy ez összeg tiszteségtelen után köztisztviselő kezén kallódjék el. Csikszentkirály községe adókezelése körül egy kis baj támadt? A pénzügyigazgatóság megvizsgáltatta ez ügyet és meghagyatott a panaszos úrnak, hogy a hiányzó 82 főt 50 kifizesse meg. A panaszos úr e meghagyás ellen nem fellebbezett. Minek? Van az ilyen ügyek elintézésének egy sokkal simább, egyszerűbb módja. És ez egyszerű út oda vezetett, hogy ez a 82 frt 50 kr a községi számadásokban 1890. évi XXIV. czim 38 tétel alatt kifizettettek de nem a panaszos ur által, hanem a község terhére. A pananaszos ur már mosolyoghatott a pénzügyigazgatóság naivitásán, mely őt gondolta megbüntetni, de a községet találta és bizonyára úgy okoskodott, hogy miért fizessen ő, mikor a község is fizethet. A kegyetlen sors egyszer máskor az ilyen embereknek sem kedvez. A számadások megvizsgálására ép védencem küldetett ki és ez a maga falusi észjárásával nem tudta megérteni a jegyző úr közgazdasági bölcseségét, amely szerint mindegy akár az ő zsebéből megy a büntetés, akár a községéből, mert zsebzseb , és kifogásolta a tételt. A panaszos ur nem csüggedt. Hisz ő jól tudta, hogy apró ajándékok tartják fenn a barátságot. 1891. évi május 31-én baráti, illetve képviselő testületi ülést tartat és azon kimondatja, hogy a község neki ezen 82 frt 50 kr kifizetését elengedi. Az én papom sem csüggedt. Úgy gondolkozott, hogy a körjegyző úr barátai sajátjukból ajándékozhatnak, de a községéből nem. És e baráti sziveséget megfellebezte. A jegyző úr felettes hatósága nem állott a barátok pártjára és nem engedte el a fizetést. A jegyző ur barátjai akkor 1892. évi szeptember 13-án újra ülést tartottak és megengedték, hogy a szegény jegyző a 82 frt 50 két részletben fizesse meg, felét 1892-ben és felét 1893-ban. Az első részletet a jegyző ur 1892-ben kifizette, azután telt-mult az idő. Jött a tavaszi rügyek korszaka; letelt a nyár perzselő melege; az ősz gyümölcsöt adó szép ideje; a tél fagyasztó hidege. És a második SZÉKELY LAPOK Marosvásárhelyt, 1898. november hó 3.