Székely Lapok, 1898. december (28. évfolyam, 96-102. szám)
1898-12-01 / 96. szám
XXVIII. évfolyam 06. Marosvásárhelyt, 1898. deczember hó 1. POLITIKAI, TÁPSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁG! fiETISlAP. NI o *»■j o I <>- I« : <» s ü ( ö i- t <» lt ö I» és v ;« sí sí. »- ti ;t p «» ■ i. '«g== SZLSZÍK HA/TOKkó . Régibaromvásár utcza l-sö szám, hová a lap szellemi részét illető közleményeit küldendők. sm Telephon szám 58. Felelős szerkesztő : Segéd szerkesztő: IP FENYVESI SOMA MÁTHÉ JÓZSEF. I?[/KIZIOTAS : Egy évre 6 frt scr. jj| Fél évre . . . 3 frt kr Negyed évre . 1 frt 50 kr. előd.etésr. és hirdetményeket felvesz a .Székely kapok kiállója: Adi Árpád. Telephon 101. Zavarosban. Amióta két ember él a világon, a nézetkülönbségek országa is földre költözött. Mindenki a maga igazáért szállott és szál síkra, hogy belső meggyőződésének, nyugtalan lelkiismeretének külső jelek által is kifejezést adjon. Ám a kifejezés módozatai nagyon megváltoztak, a minthogy megváltoztak maguk az igazságkereső és igazsághirdető (?) emberek. A kifejezés módozatait ma már nem a társadalmi vagy egyéni tisztesség, akár a hamisítatlan hazafiság dirigálják, hanem az érdek, melynek fertőjében elakad a nyomorult lélekvesztő, mellre sorsukat egy meggondolatlan pillanatban bízták. Az ellenzék kicsiny kaliberű nagy fertőbe rekedt lélekvesztője immár nagyon kevés reményt nyújthat a benne czéltalanul evezőknek, hogy révbe emeli, mert ugyancsak lubiczkolnak, ide-oda csapkodnak, jajveszékelnek hősei. Eladták a hazát (már t. i. a szabadelvűek), s elkövették az égbekiáltó bűnök özönét (szintén a szabadelvűek). A kormány s annak rettenetes elnöke nem alkuszik meg velük, hanem nyilt sisakkal és mindig szembe áll, hogy bebizonyítsa, miként a szabadelvnek győznie kell a tiszta (?) ellenzék vergődésén, ennek minden komoly törekvése, s minden tisztasága daczára. Nem kisebb embernek, mint a királynak ! Írják ezt, s nem kisebb czéllal, s minthogy a kormány szíveskedjék lemondani, akár megbukni, s az ellen-zéknek helyet, adni, hogy örökébe, a független Magyarország bársonyszékeibe beülhessen. Ugyan, ugyan! Tetszik tudni, ha ! a mai független Magyarország az önök bölcs kormányzásától tétetnék függővé, ellenzéki honatyusok, annyira nem lenne független, mint ahogy nem függő most. Rendezzék hát a vitát. A tűzokádó sárkányok kora lejárt, s nem nyúlhatni a piszokhoz anélkül, hogy a vele járókat utol ne érje a nemezis. Rendezzenek vitát nap-nap után, s bebizonyítani, hogy a haza java, a haza pénze, a nép bizalma, jövője, s annyira szívükön fekszik, hogy ráérnek az összetorlódott kérdéseket vitarendezéssel hátráltatni. Mit bánják önök, ha miként Sámson, a megrázott romok alatt lelik méltóhalálukat, csak velük haljon az is, ki tttokban áll, ki a hatalmat képviseli, ki a sikereket igen, de a munkát meg nem osztja. Ezzel a czéllal bejárhatni a világot! Máris szájára vett és hordoz, mint a rosszhírt! asszonyt szőkíti. Lueger Bécs bősz polgármestere , is megszólalt. Lapunk más helyén közöljük önöknek hizelgő, nekünk merész szólamait. Kocsmai hangon szól, mert hát az alkalmat, mely szólásra bírta, nem akarta érdemén alul becsülni, mert a Bécsből kolportált hangulat nagyon alkalmas arra, hogy elvtársainak kiadja a jelszót, s önöket, ellenzéki atyusok önmagával együtt bemutassa az ámulatba esett vén Európának. A hadsereggel fenyegetőzik. Nem gondolják, hogy fején találta a szöget a bürgemeister ? ! Amíg e káosz egyre növekszik, salakot kavar a bősz áradat, s bizonyos sajkák rémletes lengéssel kidobni készülnek alkalmatlan terhüket, itthon csendben nagy nyugalommal dolgozik a kormány. Hazajön a gárda, nálunk is időz a külügyminiszter. Nem rajta múlik, ami múlik is. Míg a parlamentben féktelen gyűlölség, a gyalázkodások és személyes támadások folynak, nemcsak az ország vezérlő férfiai, hanem a magánbecsület ellen is, addig nem más a felelős, mint a vitarendezők megfogyott gárdája, mely azt hisszük méltán nevezi magát független pártnak, mivelhogy nem függ tőle a haza sorsa, s ha tőle függne, halálra válna hamar. Az igazi hazafi tetteivel beszél, s munkálkodása után vár ítéletet. Nos önök nyugodtan várhatják, legyenek meggyőződve, hogy bírják az ország bizalmát, becsülését. Hogy is ne? Önök tették az első tüzet s ha lángok nyaldossák a parlamentet, nem önök öntik rá az első vízsugárt, minthogy a tűz és víz örök ellenségek. Ennyi következetesség méltán elvárható egy párttól még zavarosban is. Hogy aztán kik lesznek a helyzet méltó halászai, az más kérdés, amit a többek között . Wolf, Schönerer, Lueger et Camp, eléggé igyekeznek megfejteni. Nekünk pedig a zavarosban is feltűnik egy galambősz fejedelem tiszteletet gerjesztő alakja, a bölcs, igazságos atya, kit két néven ismernek gyermekei, de a kiben az ünneplő császár nem nyomja el a magyar királyt, mert jóságos szive értünk is dobog. J Éljen a király.! A magyar országos kvótabizottság hétfőn délután Széll Kálmán elnöklésével ülést tartott, melyen a kormány részéről báró Bánffy miniszterelnök és Lukács miniszter voltak jelen. Az elnök előterjesztette az osztrák bizottság legutóbbi ülésének jegyzőkönyvi kivonatát, mely az osztrák bizottság elnökének november 23-ikán kelt átiratával jutott kezeihez. E jegyzőkönyvi kivonat alapján sajnálatára jelenti ki, hogy a mint a birodalmi tanács kvótabizottsága határozatának végpasszusában a maga részéről is konstatálja, és a mint utolsó nunciumában a magyar bizottság is hang- TARGZA. Megnyitó A vasárnapi előadások nov. 20-iki megnyitóján Felolvasta: Vass Tamás. (Folyt, és vége.) Nem azért, mert pap vagyok, de azért, mert az emberiség multi.És ebből a múltból merített tapasztalat is azt igazolja : nekem erős meggyőződésem, hogy azoknak a nagy bajoknak orvoslását, annak a problematikus kérdésnek megnyugtató megoldását, amelyekkel a mai társadalom küzd és amelylyel korunk legnagyobb gondolkozói foglalkoznak, igen nagy részben a gyakorlati kereszténységtől várhatjuk,, vagy legalább is annyit kimondhatunk, hogy e nélkül a kérdés megnyugtató megoldása és a bajok megszüntetése lehetetlen. Mert a mai társadalom betegségének magva, csírája éppen abban rejlik, hogy a társadalom meghidegült, a valódi keresztény szellemet nélkülözi; elfordult a szeretettől s közönyösen nézi a nyomort; száműzte magából a kereszténység szellemétől áthatott azt a társadalmi közszellemet, a mely korábban éltető meleget adott az egész testnek, a mely enyhítő áramot bocsátott ki magából mindenfelé és jót tett mindenütt. Szóval : önös, hideg, önző, egyedül magának élő ma az ember! Ezt a rideg, hideg, mindent megfagyasztó szellemet kell elsősorban kicserélni a szeretettel, a keresztény szellemel, a gyakorlati kereszténységgel, amely az emberi életnek legáldásdúsabb forrása, hogy ennek melege hassa át a társadalmat, a társadalmi életet minden rétegében; hogy az ember embernek, önönmagához hasonlónak tekintse embertársait, s egyik a másiknak terhét megosztani, megkönnyebbiteni törekedjék. A társadalom egyesitett erejére, a mindent legyőző szeretetre van szükség, a szeretetre, amely minden terhet könnyűvé tesz ; az egyesített erőre, amelynek semmi sem lehetetlen. S erre nézve egy példát hozok fel, amely lehet mese, de erős, megkapó igazságot foglal magában. Egy utas, elhagyott vidéken, erdős, sziklás hegyek közt haladva, egyszer egy helyhez ér, hol a keskeny erdei ösvényt, amelyen haladott, egy hatalmas sziklatömb zárta el. Jobbra szédítő mélység, balra meredek sziklafal ál ott előtte. Tovább csak egy lépést is tennie lehetetlen volt. Ezt az utas hamar belátva, munkához fogott minden erővel, hogy a sziklatömböt útjából tovább gördítse. Ámde hasztalan minden erőlködés, minden fáradság Végre kifáradva, busán leült s igy szólott: Mi lesz itt velem, minden eledel és minden fegyver nélkül, ha rám borul az ég! s ha majd a zsákmányt kereső duvadak az éj sötétében elhagyják odúikat ! Amint ott, sötét gondolatokba mélyedve ült, egy másik utas is érkezik. Ez is megkísérti a sziklatömb elmozdítását, de hasztalan. Azután jöttek mások s ismét mások. Mindenik megpróbálta, de elmozdítani egyik sem bírta a szikladarabot. Amint az éj kezdte lebocsátani sötét szárnyait, az aggodalom nőttön-nőtt . . . Végre az utasok egyike megszólalt: „Emberek! barátim! a mi közülünk egymagára egyikünknek sem sikerült: próbáljuk meg azt közös erővel!“ Erre egyszerre talpra áll mindenik; neki veti vállát a sziklának és a sziklatömb, az egyesített erő hatalmának engedve, zuhogva gurult alá a mélységbe. Íme, az egyesített erő hatalma! Tisztelt Uraim! Itt az utas az ember, az itt maga az élet, a sziklatömb az élet sok ezer terhei, azok a nehézségek, azok az akadályok, amelyeket senki nem kerülhet. Magára hagyatva, egyedül a terheket senki el nem bírja, de az erő ha egyesül , megoszlik és megkönyebbül a teher! A kereszténység hatalmas erejében, a keresztényi szeretetben kell a hegyeket elmozdító, a sziklatömböket elgördült erőt, szabadító eszközt keresnünk , a szolgálatra kész,, a segítő, az enyhítő, a szabadító szeretetben. Ez az emberiség boldogulásának amaz eszköze, amely egyedül képes megkönnyebbíteni a jelenkor nehéz terheit ez az az egyetlen hatalom, amelylyel mindent le lehet győzni; ez az egyetlen biztos gyógyszere a társadalom beteg testének. Ahol ez e hatalom, a kereszténység szelleme, lelke a maga csodálatos és fenséges erejében él és munkálkodik : ott egészséges a társadalom s tiszta a levegő; ott nincs elégedetlenség, társadalmi zavar, nincs szoczialismus és Anarchismus! Ha példát kívánnak, mutatok a hatalmas és gazdagAngolországra, Svédországra és Skócziára, hol hire-nyoma sincs sem a társadalmat felrobbantással fenyegető anarchismusnak, sem a szelidebb természetű, de a mai társadalmat mégis fenyegető szocialismusnak; vagy mutathatok az új Poroszországra, mely ezen izgalmakat ugyan átélte, de már átküzdve magát ezen a bajon is, mind jobban és hatalmasabban igazolja zseniális csácsárjának a legközelebbi napokban tett ama nyilatkozatai. Amivé a germán népek lettek, azzá, a keresztnek, az önfeláldozás és a felebaráti szeretet útmutatása mellett lettek. Tisztelt Uraim! Bevégzem talán már hosszúra is nyúlt megnyitó beszédemet. Midőn az idei első alkalommal szomorú megemlékezéssel adóztam a szeptember 10-diki gyászos eseménynek, mintegy önkénytelenül és kikerülhetetlenül kerültek elembe a fennebb érintett gondolatok. Ellenkező esetben talán nem is jutott