Székely Lapok, 1899. március (39. évfolyam, 18-26. szám)
1899-03-02 / 18. szám
2-ik oldal. Székely Lapok lékok felhalmozódtak. A közvetett adók gyümölcsözőbbé tételét hoszszabb időre kizárták az Ausztriával kötött egyezmények. Az ország közgazdasága az 1873 iki rettentő köz- gazdasági válság utóbajait sínylette. ] Az ország hitelügye ki volt szolgáltatva az osztrák nemzeti banknak, mely már azért is ellenséges szem- mel nézte Magyarországot, mivel itteni működésének jogalapja teljesen szabályozatlan volt. Az adóvisszatérítések alapjában elhibázott módszerre oly rendkívüli terheket rótt a magyar kincstárra, melyek a fogyasztási adóknak különben silány jövedelmét majdnem teljesen föl- emésztették. Hatvan millió forintot meghaladott az államháztartás de- i ficitje, mikor Széll Kálmán a pénz- ügyek élére lépett. Nagyszabású tervekről egyelőre szó sem lehetett. A létért folytatott küzdelem korjszaka volt ez. Mindenekelőtt meg kellett menteni az országot a fizetésképtelenség fenyegető rémétől, mert világos volt, hogy a pénzügyi tönköt nyomban követné az alig hét évvel ezelőtt helyreállított magyar államiság tönkje is. Széll Kálmánnak csak két eszköze állott rendelkezésére: az egyenes- adók jövedelmének fokozása az általános jövedelmi pótadó behozatala és a rossz adókezelés megjavítása által, meg a szigorú takarékosság. A Pailleron kétségkívül kitűnő színmű iró s az Egerben én is a legkedvesebb darabomat látom. De ma nem azt adták. — Ne tréfálj öcsém. — Eszembe sincs. — Na na ! Most az egyszer nem csavarod el az én öreg fejemet! Megnéztem a színlapot! Csillag Teréz pompás volt! — Hát megnézheti bátyám még egyszer. Itt van! — Nézzük hát no ! — Kedd, november 5. „A kis szórakozott.“ Barrier és Gondinet — Hát azok a hunczutok mért akasztották ki a Nemzeti színháznál az „Egér“ szinlapját. — Ott is csak ez volt kiakasztva ! — De ne izélj öcsém, mondom, hogy előadás után megnéztem ott láttam saját szememmel. — Előadás után ? — Igen. — No akkor az a holnapi szinlap volt. — A holnapi ? Ördögbe ... az meglehet!... Leggyakoribb tévedések e vígjáték a darabváltozásoknál, különösen mikor X. Y. kisasszony hirtelen bereked. Egy operai előadás után Z. úrral talál- Ikoztam, aki nem szűnt meg előttem sajjnálni Wagnert. — Szegény Wagner, micsoda erőszak. A közvetett adók eredményesebb gyümölcsöztetésére csak a kiegyezés megújítása után lehetett gondolni, amikor aztán valóban sikerült is neki a fogyasztási adók, különö-sen pedig a képtelen adóvisszatérítési módozat körül a helyzetnek tetemes javítását érni el s a banki kérdésben is oly állapotot teremteni, mely a magyar piacz ellen addig alkalmazott mostoha elbánásnak véget vetett. Ez a szigorú, reális gazdálkodás a hatvan milliós deficzitet a felére szállította le s az államhitel terén is megtermette a maga gyümölcseit. Széll Kálmán Európa leghatalmasabb pénzcsoportja közreműködésével megteremtette a magyar járadékot s keresztül vitte a függő adósság konvertálását. Néhány év múlva, midőn bekövetkezett Európában az nagy pénzbőség korszaka s megnyílt volna a tér Széll Kálmán előtt nagyobb szabású pénzügyi műveletekre, majdnem matematikai bizonyossággal bekövetkezett volna a magyar államháztartás tökéletes rendezése. Széll Kálmán lelkének egész erejével csüggött e nagy czélon. Ez volt életének eszménye. És ezt rombolta szét, ezeket a szép reményeket döntötte halomra a boszniai okkupáczió alkalmával a bécsi katonai köröknek messzebb menő foglalásokra irányuló terve. Visszavonulásával ezt milyen otromba zenekar, — sóhajtotta egymásután — De miért mondja ezt? — kérdém végre Igazuk van a németeknek, ha azt mondják, hogy barbárok vagyunk ! Csárdás kell nekünk, nem Wagner zenéje. — Én nem értem, hogy mit akar mondani ? — Hát ön nem szörnyülködik el rajta így elolaszosítani a világ legszebb operája „Lohengrint“. — Most még kevésbé értem önt. — A mai előadásért megérdemli az operaház, hogy eltörültessék a föld színéről. — De miért ? — Hát ez Lohengrin volt? — Nem, a Traviatát játszották helyette. — Ugye? Mondtam ! — Igen, mert a Lohengrint a primadonna rekedtsége miatt elhalasztották. — Elhalasztották ? — El! . . . A nagy Wagnerista elnémult s rögtön arra terelte át a beszédet, hogy mit szólok a pénzügyi expozéhoz. Utoljára hagytam azt a legérdekesebb esetet, mely egy kiváló vidéki színészszel esett meg . . . Dani bátyánk a délutánt víg kompániában töltötte el, s egészen elfelejtette, hogy neki játszania kellett azon a napon, hiúsította meg Széli, magával vive a nemzet osztatlan becsülését. Mint képviselő azonban nem szűnt meg részt venni a közügyekben. Egy ideig pártonkívüli állásban, később ismét a szabadelvű párt soraiban, bár a kormány általános politikáját támogatta, a gróf Szapáry pénzügyi politikáját nem egyszer beható bírálat tárgyává tette. 1887-ben Kőszegen tartott nagyszabású programbeszédében kifejtette azokat az eszméket, melyek utóbb a pénzügyi rendezésben, főleg a regálé megváltásnál érvényre jutottak. Egyébiránt Széll Kálmán a képviselőségen kívül a közgazdasági téren is keresett és talált tért tehetségeinek s mint két elsőrendű hitelintézet — a Magyar jelzálog-hitelbank és a Leszámítolóbank — elnök-igazgatója, sikerrel működött a hazai hitelügy egészséges fejlesztése körül. A királyi kegy csakhamar ismétít a nagyérdemű férfiú felé fordult. Ő Felsége 1889-ben kinevezte valóságos belső titkos tanácsosának. Többször felajánlották neki a pénzügyi tárczát, de ő nem fogadta el. Működése azonban mégis jelentékeny volt az állami pénzügyek körül is, mert nem is szólva a valutabankétben való nagy fontosságú szerepléséről, folytonosan tagja, 1892-től kezdve pedig egész a mai napig — csekély megszakítással — elnöke — Te Dani! — szólította meg valaki , úgy fél hét óra tájban. — Nem megy a színházba? — Minek ? — Ma este játszanod kell ! Rajta vagy a színlapon. — Tyhü, az árgyélusát! — kiáltott az öreg s rohant a lakására, hogy összeszedje a szükséges holmikat. Mikor hazatért, akkor vette észre hogy nem tudja mit játszanak . . Már nem volt késedelmezésre idő. Felpakolt egy hamleti bársonyköpenyt, hosszú lovagcsizmát meg egy kardot s rohant a színházba. Pont hét óra volt, mikor odaért . . . — Mit játszunk ? — kiáltott lihegve a rendezőhöz. — Siessen már ! A második jelenés az öné ! — De miféle darabban? — A Falu rosszában Gonosz Pistát. Az öreg kifordította a hamleti köpenyt s a bársonynyal befelé borította magára. A köpeny szörnyen öszzefoldozott bélése imponált a publikumnak, meg a lovagcsizma is és Dani bátyánk eljátszotta a szerepét minden baj nélkül. Csak husz forint bírságot kapott, mert báránybőrsapka helyett egy kifordított parókát tett a fejére. Marosvásárhely, 1899. márczius hó 2. Gelléri Miksa.