Székely Lapok, 1899. április (39. évfolyam, 27-35. szám)

1899-04-02 / 27. szám

XXIX. évfolyam. 27. szám Marosvásárhely, 1899. április hó 2. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP. Megjelenik: csütörtökön és vasárnap. Szerkesztőség: Régibaromvásár-utcza 1. sz., hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. — Kéziratok nem adatnak vissza. — Telephon 58 szám. — Felelős szerkesztő: Segédszerkesztő: I­K FENYVESI SOMA MÁTHÉ JÓZSEF Előfizetés: egy évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 korona. Előfizetést és hirdetéseket felvesz & „Székely Lapok“ kiadója: Adi Árpád. ^Telephon 101. s­z­á­m. ^ A feltámadás ünnepén.ij Ezer meg ezer hivő keresi föl a­­ mai napon az Urnák hajlékát; ezer meg ezer hivő emlékezik a megvál­tás ama dicső fényére, mit föltá­madásnak mondanak; ezer meg ezer hivő ünnepel az áhitat örömével... És megteljesedem én is örömmel, gyönyörűséggel, mint az a sok-sok­­ ezer ... De mégsem úgy! Van az én lel­­­­kemnek gyötrelme, a mit nem fog­­ be a hit derűje. Van bensőmben egy sötét, folyton vérző hely, a melyiknek sajgása nem szűnik. Hiában ül ki arczámra a keresz­tyéni örömnek ragyogása, hiában mutatja szemem villogása, hogy jól­eső érzettel tölt meg, az én Uram Jézusomnak föltámadása; hiában a mosoly meg a vidámságnak más és más jele; valami odabenn fáj, na­gyon fáj, mindig fáj . . . Úgy áll a dolog, hogy nagy kincs­eset hozott világra édes anyám: magyarnak születtem. És ez a drága tőke drágán hajtja kamatjait: kény­ben, sóhajban, vergődésben, folyton tartó fájdalomban. Lehet, hogy nem fog mindig tar­tani. De mikor szakad vége ? Akkor, ha a Dárdák elvágják életemnek fonalát?! Akkor sem! Mert ez a busongás, ez a kin nem az enyém, hanem a magyar emberé. Volt még sajtolása ennek a nem­zetnek, volt még égető sebe több­ször is, több is. De soha sem volt olyan, mint e mostani. Nyomorogtunk, éltünk rabkenyé­ren, de büszkén hivatkozhatunk arra hogy e népben az emberi méltóság­­ megalázva nincs. És e hivatkozás jogott adott arra, hogy számot tart­sunk Isten és ember résztvevésére és követelést támasszunk a közbe­­csültetésre. Ma nem úgy áll a dolog. Ma sem egyikre, sem másikra nem formál­hatunk jogot. Istennek súlyos átka nehezül e népre: az erkölcsi sülye­désnek lejtőjén állunk. Nem hogy mások becsülésére szá­míthatnánk, de már mi magunk sem becsüljük meg egymást. És az a rész, hogy meg is van reá az ok. Olyanok vagyunk, mint a csődbe jutott kereskedő. Ma egyik holminkat árverezik, holnap a mást. Ez az egyik holmi: az önérzet, a másik: az ész: harmadik : egész lelkünk. Ki ad többet érte? Tudom, mi az igazság, de megtagadom — jó árért. Eszeveszetten aljas állapotok! Folyik a vásár és a közben fel­színre kerülnek a léhák; kegyel­mesekké válnak a félkegyelműek, boldogokká a boldogtalanok; elő­kelő állást nyernek a tolakodók, szellemi tőkék uraivá lesznek, a­kiknek eddig összes tőkéjük csak aranyból állott, de abból volt aztán nekik tömérdek. Azok pedig, a­kik úgy születtek és nevelkedtek, hogy irtóznak ettől az őrült vásártól, a kik nem hajlan­ d Á R G Z A. Feltámadás. A „Székely Lapok“ eredeti tárczája. És hallszik az angyali szózat Vigasztalójául a jónak : Győzött az erény, győzött az igaz. Pusztulnia kell annak, mi nem az! Kit küzdeni láta az élet S munkálni a jót meg a szépet — A csalódástól nincs félni oka, Nem örök a sir, sem a Golgotha! Múló porait bár sir fedi el, Ám a nagy eszme sírból is kikel. Múlása annak, hogy is lehetne? Hisz örök élet lebeg felette Hát küzdjetek csak ti jók, nemesek, A jog legyen éles fegyveretek. Törve az út, mely előttetek áll — Nem pusztulás az, nem is a halál! A nagy tömeg tán keresztre vonszol S kegyelet sértőn ítél a holtról. Mit bánt az anyag elporladása, Ha jön az eszme feltámadása? . . . . A nyúl. Irta: Orbán Balázs. Ott született a Bodoni Pista vágott aká­­czossában és az édes süldő álmokat is ott töltötte el. — Amolyan kis igénytelen ugri füles jószág volt biz­e­yelme, mint a többi pajtásai és talán említésre méltó sem lenne,­­ ha nem éppen ő lett volna az okozója­­ annak, hogy Balescu Juon leánya Margit­­ és Bodoni Pista egymáséi lettek. Az egész vármegye leányos mamái le­­nézőleg beszéltek a kötendő frigyről. Egy Bodoni annyira megfeledkezzék magáról,­­ hogy feleségül vesz egy oláh fátát! Oh hová tűntek el azok az idők, midőn Bodon­­ban két hatalmas kúria és gazdasága maga virágjában állott — s a midőn a két szomszéd az öreg Bodoni és Zöldy Ferencz uram barátságos poharazás köze­pette — elhatározták, hogy a két domí­niumnak egygyé kell lennie, s az ifjú Bodoni feleségül nem vehet el mást, csak Zöldy Margitot. És ez igy is lett volna — mert a két érdekelt ifjú fél már hamarább elhatározta azt szerelem ittas állapotban mire az öregek csak a bor hatása alatt, tudtak reá jönni, ha egy félév múlva Mar­gitot egy nehéz sorvasztó betegség le nem veri — és elszakítva a szerelem rózsa kötelékét — angyallá nem lesz. — Zöldy uram az ártatlan kis leányka halála miatti bánatában eladta a bodoni uradalmat egy szelistyei brizsánnak, maga pedig felköltözött a fővárosba. Bodoni Pista mire haza került Óvárról hogy átvegye az domíniumát — úgy ma­radt mint az ujjam. És mennyit siratta Gyomor- bélhurut és elhájasodásnál a Ferencz József Izern­viz gyógyhatása páratlan. Ajánlatos csakis Ferencz József vizet kérni és nem budai vagy egyéb elne­vezést használni, mert több csekély értékű viz csalódásig hasonló vignettákkal jön forgalomba

Next