Székely Lapok, 1899. április (39. évfolyam, 27-35. szám)
1899-04-02 / 27. szám
XXIX. évfolyam. 27. szám Marosvásárhely, 1899. április hó 2. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP. Megjelenik: csütörtökön és vasárnap. Szerkesztőség: Régibaromvásár-utcza 1. sz., hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. — Kéziratok nem adatnak vissza. — Telephon 58 szám. — Felelős szerkesztő: Segédszerkesztő: IK FENYVESI SOMA MÁTHÉ JÓZSEF Előfizetés: egy évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 korona. Előfizetést és hirdetéseket felvesz & „Székely Lapok“ kiadója: Adi Árpád. ^Telephon 101. szám. ^ A feltámadás ünnepén.ij Ezer meg ezer hivő keresi föl a mai napon az Urnák hajlékát; ezer meg ezer hivő emlékezik a megváltás ama dicső fényére, mit föltámadásnak mondanak; ezer meg ezer hivő ünnepel az áhitat örömével... És megteljesedem én is örömmel, gyönyörűséggel, mint az a sok-sok ezer ... De mégsem úgy! Van az én lelkemnek gyötrelme, a mit nem fog be a hit derűje. Van bensőmben egy sötét, folyton vérző hely, a melyiknek sajgása nem szűnik. Hiában ül ki arczámra a keresztyéni örömnek ragyogása, hiában mutatja szemem villogása, hogy jóleső érzettel tölt meg, az én Uram Jézusomnak föltámadása; hiában a mosoly meg a vidámságnak más és más jele; valami odabenn fáj, nagyon fáj, mindig fáj . . . Úgy áll a dolog, hogy nagy kincseset hozott világra édes anyám: magyarnak születtem. És ez a drága tőke drágán hajtja kamatjait: kényben, sóhajban, vergődésben, folyton tartó fájdalomban. Lehet, hogy nem fog mindig tartani. De mikor szakad vége ? Akkor, ha a Dárdák elvágják életemnek fonalát?! Akkor sem! Mert ez a busongás, ez a kin nem az enyém, hanem a magyar emberé. Volt még sajtolása ennek a nemzetnek, volt még égető sebe többször is, több is. De soha sem volt olyan, mint e mostani. Nyomorogtunk, éltünk rabkenyéren, de büszkén hivatkozhatunk arra hogy e népben az emberi méltóság megalázva nincs. És e hivatkozás jogott adott arra, hogy számot tartsunk Isten és ember résztvevésére és követelést támasszunk a közbecsültetésre. Ma nem úgy áll a dolog. Ma sem egyikre, sem másikra nem formálhatunk jogot. Istennek súlyos átka nehezül e népre: az erkölcsi sülyedésnek lejtőjén állunk. Nem hogy mások becsülésére számíthatnánk, de már mi magunk sem becsüljük meg egymást. És az a rész, hogy meg is van reá az ok. Olyanok vagyunk, mint a csődbe jutott kereskedő. Ma egyik holminkat árverezik, holnap a mást. Ez az egyik holmi: az önérzet, a másik: az ész: harmadik : egész lelkünk. Ki ad többet érte? Tudom, mi az igazság, de megtagadom — jó árért. Eszeveszetten aljas állapotok! Folyik a vásár és a közben felszínre kerülnek a léhák; kegyelmesekké válnak a félkegyelműek, boldogokká a boldogtalanok; előkelő állást nyernek a tolakodók, szellemi tőkék uraivá lesznek, akiknek eddig összes tőkéjük csak aranyból állott, de abból volt aztán nekik tömérdek. Azok pedig, akik úgy születtek és nevelkedtek, hogy irtóznak ettől az őrült vásártól, a kik nem hajlan d Á R G Z A. Feltámadás. A „Székely Lapok“ eredeti tárczája. És hallszik az angyali szózat Vigasztalójául a jónak : Győzött az erény, győzött az igaz. Pusztulnia kell annak, mi nem az! Kit küzdeni láta az élet S munkálni a jót meg a szépet — A csalódástól nincs félni oka, Nem örök a sir, sem a Golgotha! Múló porait bár sir fedi el, Ám a nagy eszme sírból is kikel. Múlása annak, hogy is lehetne? Hisz örök élet lebeg felette Hát küzdjetek csak ti jók, nemesek, A jog legyen éles fegyveretek. Törve az út, mely előttetek áll — Nem pusztulás az, nem is a halál! A nagy tömeg tán keresztre vonszol S kegyelet sértőn ítél a holtról. Mit bánt az anyag elporladása, Ha jön az eszme feltámadása? . . . . A nyúl. Irta: Orbán Balázs. Ott született a Bodoni Pista vágott akáczossában és az édes süldő álmokat is ott töltötte el. — Amolyan kis igénytelen ugri füles jószág volt bizeyelme, mint a többi pajtásai és talán említésre méltó sem lenne, ha nem éppen ő lett volna az okozója annak, hogy Balescu Juon leánya Margit és Bodoni Pista egymáséi lettek. Az egész vármegye leányos mamái lenézőleg beszéltek a kötendő frigyről. Egy Bodoni annyira megfeledkezzék magáról, hogy feleségül vesz egy oláh fátát! Oh hová tűntek el azok az idők, midőn Bodonban két hatalmas kúria és gazdasága maga virágjában állott — s a midőn a két szomszéd az öreg Bodoni és Zöldy Ferencz uram barátságos poharazás közepette — elhatározták, hogy a két domíniumnak egygyé kell lennie, s az ifjú Bodoni feleségül nem vehet el mást, csak Zöldy Margitot. És ez igy is lett volna — mert a két érdekelt ifjú fél már hamarább elhatározta azt szerelem ittas állapotban mire az öregek csak a bor hatása alatt, tudtak reá jönni, ha egy félév múlva Margitot egy nehéz sorvasztó betegség le nem veri — és elszakítva a szerelem rózsa kötelékét — angyallá nem lesz. — Zöldy uram az ártatlan kis leányka halála miatti bánatában eladta a bodoni uradalmat egy szelistyei brizsánnak, maga pedig felköltözött a fővárosba. Bodoni Pista mire haza került Óvárról hogy átvegye az domíniumát — úgy maradt mint az ujjam. És mennyit siratta Gyomor- bélhurut és elhájasodásnál a Ferencz József Izernviz gyógyhatása páratlan. Ajánlatos csakis Ferencz József vizet kérni és nem budai vagy egyéb elnevezést használni, mert több csekély értékű viz csalódásig hasonló vignettákkal jön forgalomba