Székely Lapok, 1899. június (39. évfolyam, 44-52. szám)

1899-06-01 / 44. szám

XXIX. évfolyam. 44. szám Marosvásárhely, 1899. június hó 1. PotriTIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP. Megjelenik: csütörtökön és vasárnap. Szerkesztőség :Régibaromvásár-utcza 1. sz., hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. — Kéziratok nem adatnak vissza. —­ Telephon 58. szám. — Felelős szerkesztő: Segédszerkesztő: I)R FENYVESI SOMA MÁTHÉ JÓZSEF Előfizetés: egy évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 korona. Előfizetést és hirdetéseket felvesz a „Székely Lapok“ kiadója: Adi Árpád. ^Telephon 101. szám.*6-­ ­ földmives nép. (X.) Széll Kálmán programmjában figyelmet keltő volt az is, hogy a kormány a gazdaosztály minden ágazatának érdekeit lehetőleg éber szemmel és gondos figyelemmel fogja kísérni, de első­sorban azokét, a­kik legkevésbé tudják magukat a viszonyok súlya ellen védeni,­­ha­zánk földmivelő népének érdekeit, mint gerinczét a nemzet­testnek, a másik pedig az, hogy ő ezen fel­adatokat csak akkor fogja sikeresen eszközölni, ha a társadalom is se­gíteni fogja. Ez a felfogás egészen új, ez mu­tatja az átmenetet a régi rendszer­ről az új rendszerre, ugyanis míg a régi rendszer inkább az anyagiság­­nak volt szolgálatában, és bár ta­­gadhatlan a magyar állam konszoli­­dácziójához jelentékenyen hozzá­járult, de inkább külsőleg tette nagggyá, hatalmassá és tényezővé a nagyhatalmak együtt játszásában,­­ addig ez a most haladó korszak s az eszményiségnek rendszere, most­­ a nemzeti ideálokat lesz hivatva­­ megvalósítani és inkább a nemzet­­ belső életének fejlődésével fog fog­lalkozni, a nemzettest úgynevezett gerinczével, a földmivelő néppel. Az előbbi kormányok nem foglal­koztak ezzel oly mértékben, a­mint azt ezen osztály megérdemli! . . . Eddig nem vettük kellőleg figye­lembe, hogy hazánk első­sorban földmivelő ország, s hogy az ország gazdasági erejének emelése és fej­­j­­esztése nélkül egészséges politika­­ nem képzelhető. Egyenesen a köz­jólét kérdése az, hogy Magyarország földmivelés ügye hogyan áll. S ha ma a falusi életnek és a mezei gaz­dálkodásnak nincs már meg az a becse, a­mi volt azelőtt, ennek csak az az oka, hogy vele nem foglal­­■­koztak. Ma ugyanis minden körülmény,­­ törvények, intézmények, szokások­­ összejátszanak, hogy a vidék elnép­­­­­elenedése nagyobb mérveket öltsön. A természetben való osztály az örökségek eldarabolását elősegíti és sajnosan tapasztaljuk, hogy egy apa, a­ki a régi időben telkén még jó­létnek örvendett, gyermekeit már nem tudja együtt tartani és fel­nevelni. Az elmúlt hóban olvastam e lap hasábjain terjedelmes kimutatást, hogy a székely leányok mily nagy mérvben mennek Romániába, s a szülők maguk mentségére annyit tudnak felhozni, hogy hát miből éljenek, keressen a gyerek is, tartsa fenn magát. Nehéz az ily érvek ellen kifogást tenni! . . . Ennek első­sorban oka, hogy a közterhek növekednek, kü­lönösen a pótadó, mely némely helyütt ijesztő magas, a gépek be­hozatala a kereseteket apasztja, a sok olcsó és rossz portéka a házi ipart és a téli foglalkozást teljesen háttérbe szorította, a rossz közigaz­gatás folytán a nép lelketlen uzso- T A R G Z A. Színházi dolgok. Itt van-e Krecsányi? Nagyságos Asszonyom! Régen okozott néhány sor írás oly nagy örömet pókhálós szerkesztői műhelyemben, mint apró betűiből összerótt kérdései. Annyi kérdésre hogy is tudott szavakat ta­lálni és annyi kérdésre honnan vegyek­­ anyagot a válaszra ? Igaz e, hogy Krecsányi társulatával ide­­ mert jönni? Igaz-e, hogy itt hetek óta szini előadások folynak, még­pedig a ja­­j­vából? Ezek az első és legfőbb kérdések!­­ Megindultam tehát megkeresni a válasza­i­hoz szükséges anyagot. Első­sorban a rendőrséghez mentem. Ott azt a választ kaptam, hogy egy Krecsányi ú­r KERÉKPÁROKAT Ignácz nevű emberről tudnak ugyan vala- a­mit, mert az rengeteg irka- firkát és egyéb galibát okozott vala a rendőrségnek, mert fejébe vette hogy a Transylvania nagy termében szini előadásokat rendez, talán meg is kezdte már az előadásokat is, de hogy ez-e az a Krecsányi ki Pozsonyban kitűnő művészgárdával 11 évig küzdött a magyar szóért, azt nem tudják, mert a rendőrség hivatalnokai nem járnak szín­házba, a rendőrök pedig csak kívülről hallgatják az előadást, 40 kv. jelenléti díj­­ ellenében. — Lelkiismeretes kutató lévén,­­ elmentem a városi tanács uraihoz. A pol­gármester már ismert szeretetreméltóság­­gal és körültekintéssel fogadott, és a kö­vetkező határozott választ adta : „Ha minden jel nem csal, és ha a személyazonosság nem kétes, akkor nincs kizárva az, hogy eset­leg ez az a Krecsányi, kinek a tanács az én betegségem idejében, midőn nem foly­tam be a tanács határozataiba, sok nehéz­séget okozott, bár esetleg, ha egészséges is lettem volna akkor, szintén úgy mentek volna a dolgok; most már néhány előadást végig­néztem és magam azt az impressiót nyertem, hogy ez csakugyan a Krecsányi kitűnő pozsonyi társulata lehet, de mind­ezeket minden kötelezettség nélkül mon­dom, és ne tessék más következtetést ebből levonni, mint a­mi abból önkényt következik. Kissé magamhoz térve a kábulásból, mit e kategorikus és félre alig érthető kije­lentés okozott, még csak a tanács néhány tagját és különösen a főjegyző urat, ki rajong a színészetért és ennek művészi magaslatát különösen az alája fektendő kőlépcsőkkel tartja megszilárdíthatónak, keressem föl, kik egyhangúlag kijelentet­ték, hogy én bizonyára a paralysis progres­siva sajnálatos áldozata vagyok, ha azt legjutányosabb árban javítunk, meghajlítunk korraányrudakat tetszés szerinti alakban és megnikelezünk mindenféle fémtárgyakat KOÓS TESTVÉREK MAROSVÁSÁRHELYT, Baross­ utcza 14. Telephon 151. sa.

Next