Székely Lapok, 1899. június (39. évfolyam, 44-52. szám)
1899-06-01 / 44. szám
XXIX. évfolyam. 44. szám Marosvásárhely, 1899. június hó 1. PotriTIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP. Megjelenik: csütörtökön és vasárnap. Szerkesztőség :Régibaromvásár-utcza 1. sz., hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. — Kéziratok nem adatnak vissza. — Telephon 58. szám. — Felelős szerkesztő: Segédszerkesztő: I)R FENYVESI SOMA MÁTHÉ JÓZSEF Előfizetés: egy évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 korona. Előfizetést és hirdetéseket felvesz a „Székely Lapok“ kiadója: Adi Árpád. ^Telephon 101. szám.*6- földmives nép. (X.) Széll Kálmán programmjában figyelmet keltő volt az is, hogy a kormány a gazdaosztály minden ágazatának érdekeit lehetőleg éber szemmel és gondos figyelemmel fogja kísérni, de elsősorban azokét, akik legkevésbé tudják magukat a viszonyok súlya ellen védeni,hazánk földmivelő népének érdekeit, mint gerinczét a nemzettestnek, a másik pedig az, hogy ő ezen feladatokat csak akkor fogja sikeresen eszközölni, ha a társadalom is segíteni fogja. Ez a felfogás egészen új, ez mutatja az átmenetet a régi rendszerről az új rendszerre, ugyanis míg a régi rendszer inkább az anyagiságnak volt szolgálatában, és bár tagadhatlan a magyar állam konszolidácziójához jelentékenyen hozzájárult, de inkább külsőleg tette nagggyá, hatalmassá és tényezővé a nagyhatalmak együtt játszásában, addig ez a most haladó korszak s az eszményiségnek rendszere, most a nemzeti ideálokat lesz hivatva megvalósítani és inkább a nemzet belső életének fejlődésével fog foglalkozni, a nemzettest úgynevezett gerinczével, a földmivelő néppel. Az előbbi kormányok nem foglalkoztak ezzel oly mértékben, amint azt ezen osztály megérdemli! . . . Eddig nem vettük kellőleg figyelembe, hogy hazánk elsősorban földmivelő ország, s hogy az ország gazdasági erejének emelése és fejjesztése nélkül egészséges politika nem képzelhető. Egyenesen a közjólét kérdése az, hogy Magyarország földmivelés ügye hogyan áll. S ha ma a falusi életnek és a mezei gazdálkodásnak nincs már meg az a becse, ami volt azelőtt, ennek csak az az oka, hogy vele nem foglal■koztak. Ma ugyanis minden körülmény, törvények, intézmények, szokások összejátszanak, hogy a vidék elnépelenedése nagyobb mérveket öltsön. A természetben való osztály az örökségek eldarabolását elősegíti és sajnosan tapasztaljuk, hogy egy apa, aki a régi időben telkén még jólétnek örvendett, gyermekeit már nem tudja együtt tartani és felnevelni. Az elmúlt hóban olvastam e lap hasábjain terjedelmes kimutatást, hogy a székely leányok mily nagy mérvben mennek Romániába, s a szülők maguk mentségére annyit tudnak felhozni, hogy hát miből éljenek, keressen a gyerek is, tartsa fenn magát. Nehéz az ily érvek ellen kifogást tenni! . . . Ennek elsősorban oka, hogy a közterhek növekednek, különösen a pótadó, mely némely helyütt ijesztő magas, a gépek behozatala a kereseteket apasztja, a sok olcsó és rossz portéka a házi ipart és a téli foglalkozást teljesen háttérbe szorította, a rossz közigazgatás folytán a nép lelketlen uzso- T A R G Z A. Színházi dolgok. Itt van-e Krecsányi? Nagyságos Asszonyom! Régen okozott néhány sor írás oly nagy örömet pókhálós szerkesztői műhelyemben, mint apró betűiből összerótt kérdései. Annyi kérdésre hogy is tudott szavakat találni és annyi kérdésre honnan vegyek anyagot a válaszra ? Igaz e, hogy Krecsányi társulatával ide mert jönni? Igaz-e, hogy itt hetek óta szini előadások folynak, mégpedig a jajvából? Ezek az első és legfőbb kérdések! Megindultam tehát megkeresni a válaszaihoz szükséges anyagot. Elsősorban a rendőrséghez mentem. Ott azt a választ kaptam, hogy egy Krecsányi úr KERÉKPÁROKAT Ignácz nevű emberről tudnak ugyan vala- amit, mert az rengeteg irka- firkát és egyéb galibát okozott vala a rendőrségnek, mert fejébe vette hogy a Transylvania nagy termében szini előadásokat rendez, talán meg is kezdte már az előadásokat is, de hogy ez-e az a Krecsányi ki Pozsonyban kitűnő művészgárdával 11 évig küzdött a magyar szóért, azt nem tudják, mert a rendőrség hivatalnokai nem járnak színházba, a rendőrök pedig csak kívülről hallgatják az előadást, 40 kv. jelenléti díj ellenében. — Lelkiismeretes kutató lévén, elmentem a városi tanács uraihoz. A polgármester már ismert szeretetreméltósággal és körültekintéssel fogadott, és a következő határozott választ adta : „Ha minden jel nem csal, és ha a személyazonosság nem kétes, akkor nincs kizárva az, hogy esetleg ez az a Krecsányi, kinek a tanács az én betegségem idejében, midőn nem folytam be a tanács határozataiba, sok nehézséget okozott, bár esetleg, ha egészséges is lettem volna akkor, szintén úgy mentek volna a dolgok; most már néhány előadást végignéztem és magam azt az impressiót nyertem, hogy ez csakugyan a Krecsányi kitűnő pozsonyi társulata lehet, de mindezeket minden kötelezettség nélkül mondom, és ne tessék más következtetést ebből levonni, mint ami abból önkényt következik. Kissé magamhoz térve a kábulásból, mit e kategorikus és félre alig érthető kijelentés okozott, még csak a tanács néhány tagját és különösen a főjegyző urat, ki rajong a színészetért és ennek művészi magaslatát különösen az alája fektendő kőlépcsőkkel tartja megszilárdíthatónak, keressem föl, kik egyhangúlag kijelentették, hogy én bizonyára a paralysis progressiva sajnálatos áldozata vagyok, ha azt legjutányosabb árban javítunk, meghajlítunk korraányrudakat tetszés szerinti alakban és megnikelezünk mindenféle fémtárgyakat KOÓS TESTVÉREK MAROSVÁSÁRHELYT, Baross utcza 14. Telephon 151. sa.