Székely Lapok, 1899. november (39. évfolyam, 88-96. szám)
1899-11-02 / 88. szám
Marosvásárhely, 1899. november hó 2. Székely Lapok. Éppen azért melegen fölkérjük Szárazpatak, Peselnek, Alsó-Torja, Futásfalva, Kézdi-Polyán, Bélafalva, Esztelnek, Kurtapatak és Szentkatolna tisztelt lakosait, szíveskedjenek a jelzett napon és órákban Kézdi-Szentléleken — mely a felsorolt községek közepén fekszik — megjelenni és a nevezett szónokokat meghallgatni. Budapesten, 1899. okt. 20-án. A néppárt orsz. központi irodája “ Hasonló szövegű felhívás szólítja a székelyeket a nagy-nyujtódi gyűlésre, amely október 29-ére, de délután 3 órára tűzetett ki. Erre a gyűlésre Lemhény, Almás, Bereck, Martonos, Sárfalva, Szászfalu és Osdola községek polgárai hivatnak meg. Mi nem kicsinyeljük ezt a mozgalmat. Sajnos a székely társadalom meghasonlásban van. Papok és czivilek külön váltak, külön czélokat szolgálnak, gyakran egymás ellen törnek. A népnek nincsenek vezetőik. Az elöljárókat nem szeretik, mert csak kérnek tőlük, de semmi jót nem adnak. Képviselő választásokon sok mindent ígértek, de nem váltották be. Ezért nem hiszi a székely az uraknak, bizalom, szeretete nem fűzi hozzájuk. S hogy a hatalma megszűnt a hivatalos korteseknek, hogy a megtorlást hivatalból alkalmazni jövőben nem lesz szabad, előnyt nyertek a papok, akik a polgári házasság óta az elégedetlenség magvát eddig is hintették. Nagy népszerűsége van Majláth püspöknek. A csik- és háromszéki nép szereti, azért a miért gyakran ellátogat közéjük. A fiatal püspököt ott nimbusz veszi körül, azért, a miért adakozó, a miért gróf és a miért gazdag. Azt pedig tudjuk, hogy a püspök a néppártnak hatalmas támogatója. A székely nép pedig nem eléggé álhatatos, ellenkezőleg, könnyen fanatizálható. Csak valami neki tetsző hang üsse meg a fülét, azt hajtja, az után megy. A reverendás politikusok is tetszetősek a nép előtt. Mikor Városy Gyula pap, képviselő a múlt választáskor Csik-Karczfalván programmbeszédét tartotta, a felcsiki nép ráfogta hogy ő Rudolf trónörökös, mert más közönséges halandó nem szeretheti oly nagyon a szegény magyart. Nem lehetetlen tehát, hogy a néppárt befurja magát a Székelyföldre, ami kissebb baj lenne. Nagyobb baj az, hogy vallási harcot és megkülömbözést fognak előidézni, Majláth püspök és a gyámkodása alatt álló tőlünk idegen, a mi viszonyainkat nem ismerő néppárti agitátorok. Erősségünket eddig az képezte, hogy a hazafiságban, a közélet mezején magyarokul egyek voltunk Erdélyben mindnyájan. Kicsi székely faluknak katholikus, református, unitárius lakossága nem ismerte eddig a vallási türelmetlenséget, néhol a családoknál külön-külön vallásba egyetértéssel megfértek a testvérek. A néppárt manővere e békés egyetértés ellen tör és ezért veszedelmes a vasárnapi kezdés. Helytelenítjük annak bekövetkezését. Az erősen szervezkedő oláh és szász törekvésekkel szemben nagyobb csapás alig érhetné e jobb jövőre érdemes magyarságot, mint az, hogy társadalmi nyomorúságai mellett még vallásában is megkülönbözzék és egymás gyöngítésére törjön. Reformátusok emlékünnepe. Október 31-én volt évfordulója annak a nagy napnak, amikor Luther Márton, támaszkodva egyedül az igazság és a szentírás fegyverére, kitűzte 95 pontból álló tételét a wittenbergi vártemplom kapujára. Október 31-én volt évfordulója annak a kiáltó szózatnak, mely elhangzott egy egyszerű szerzetes alakról s a mely végig járva millió szivet, kinőtte magát azzá, a mit ma a protestanizmus szavával szoktak kifejezni 1517. október 31-ének évfordulóját ünnepelte meg városunk protestáns közönsége az idén is a reformátusok várbeli nagy templomában. Az ünnepély délután fél 3 órakor a gyülekezet énekével kezdődött, melynek elhangzása után Tótfalusi József ref. lelkész imát mondott, erre a ref. polgári leányiskola III. IV. osztályos növendékeinek énekkara adott elő alkalmi imaéneket igen szép sikerrel. Az ünnepély kimagasló pontja Kenessey Béla, theol. igazgató, egyházkerületi főjegyző beszéde volt. Gyönyörű stylű, őrös és remek szónoki tehetséggel előadott beszédben méltatta a protestanizmus fontosságát, a szabadságot, az embernek az ember, egyház s Isten iránti kötelességét. A ref. polgári leányiskola énekkarának éneke s Bathó János énekvezér éneksoroja után BedőháziJános koll. igazgató tanár alkalmi felolvasást tartott. Megszoktuk tőle csak szépet és művészit hallani. A költő s a szónok egyesül benne. S mig a költő magával ragad, a szónok megindít, meggyőz. A szépen sikerült ünnepélyt a hymnus zárta be Sr. — Búcsú vacsora. Tolnai Károly postatiszt tiszteletére — ki a Csíkszeredai posta vezetésével bízatott meg, hivataltársai és jó barátai bucsulakomát rendeztek. Tolnai régi hivatalnok, pontosságával és kitűnő baráti indulataival méltán kiérdemelte barátai és hivataltársai becsülését. Uj állásához sok szerencsét kívánunk. — Seres Ilona tanítónő, hasonló minőségben Köszvényes-Remetéről Szent- Ágotára helyeztetett át. — Áthelyezés. Az erdélyi püspök Balló Mózes kántortanitót Nagy-Ernyéből Ákosfalvára helyezte át, helyébe pedig Cseh Istvánt nevezte ki. Balló Mózes 30 év óta tagja a marosi róm. kath. egyházkerület tanitói karának. Lelkiismeretes, buzgó tanító és kitűnő barát, kinek eltávozását a hosszú idő alatt vele együtt működő tanítók őszintén sajnálják. — Szegény tanulók! Sokszor megesik az ember szíve egy egy tanulónak nevezett nebuló láttán. Szegény párok ! soknak alig van ruházata; amit egyék, kevesebb ennél. De hát azért tanulnia kell. Az Isten őt is embernek teremtette, kinek e rohamosan haladó világban keresnie kell boldogulása eszközeit. Rozoga, hideg hajlékból jár ki, hidegben vaczog a foga,, lábbelije nincsen, ruházata sok kívánni valót hagy fenn S mégis eljön az iskolába. Szegény tanulók! Mondják sokan, de azért kevésnek esik meg úgy a szive rajta, hogy fölöslegéből juttasson is neki — a szegénynek, városunk emberbaráti kötelességtől nem félő illusztris közönsége mégis nyújt segítséget a szegény tanulóknak. Köztudomású, hogy városunkban segélyegyesület működik, mely évenként sok gyermeket felruház. Sokszor úgy megrohanják, nem tud félre állni, a nagy szegénység kérő szavát meg kell hallgatnia, az ilyfokú jótékonyság azonban pénztárát kiürítette, s most csak úgy nyújthat segélyt a sok kérőnek, ha a közönség zsebébe nyúl s a kibocsátott gyűjtő ivén adományokat ir a szegény tanulóknak. Ha ezt nem teszi, a közelgő tél ruha nélkül találja a segélykeresőket, s megfáznak a szegény tanulók. Kérjük tehát a segélyezni nem vonakodó emberbarátokat, szíveskedjenek a szegény tanulókat segélyező egyesületet czéljában kegyes adományaikkal segíteni. Adományokat elfogad lapunk szerkesztősége is. — Meghívó. A marosvásárhelyi róm. kath. főgymnasium önképzőköre folyó évi november hó 5-én a főgymnasium védőszentje tiszteletére Szent-Imre ünnepélyt rendez. A Szent-Imre ünnepély sorrendje: D. e. V-29 órakor szent mise és szent beszéd a plébánia templomban. D. u. 5 órakor a tornateremben. (Lénárt-féle helyiség.) 1. Hymnusz Énekli az ifjúság énekkara. 2. Alkalmi felolvasás, tartja Szlávik Ferencz, főgymn. tanár. 3. A kevlaari búcsú Melodráma, előadja Márton Venczel, VIII. o. t. zongorán kiséri Gaál Pál, zenetanár. 4. Magyarorsz. Nagyassz. Mindszenti Gedeontól, szavalja Slafkovits Albert, VIII. o. t. 5. Ének Szent-Imréhez, énekli az ifjúság énekkara. 6. a) Ch. Danca. Air. varié. zong. és hegedűn előadják Eckwert László, IV. o. t. és Duha Tibor, II o. t. b) Masas. Trio. Hegdü solo, előadja Duha HÍREK. — Előléptetések a honvédséginél. Ő Felsége Dragulics, Fedor és Szatmári Ervin a 9-ik honvéd huszár ezred- beli, valamint Siménfalvi Tivadar és Kerekes József 22-ik honvéd gyalogezredbeli tiszthelyetteseket ugyanazon ezred kötelé- ■ kében hadnagyokká léptette elő. — Előléptetés. A kereskedelemügyi minister Kovács Géza I. osztályú posta- tisztet a IX. rang fokozat I. osztályába léptette elő. A jól megérdemelt előlépte- téshez gratulálunk. — Kenessey Béla az ev. ref. theo- logia igazgatója és egyházmegyei főjegyző a reformáczió emlékünnepe alkalmából vá-rosunkba időzött. Kedden este az ev. ref. egyházközség tagjai tiszteletére bankettet rendeztek a László-féle vendéglőben. Nagyszámú előkelő közönség jelent meg a köz- vacsorán, hol kedélyes poharazás közben igen szép pohárköszöntőket mondtak Tótfalusi József ref. pap a vendégre, Knöpfler Elek báró Kemény Kálmán és nejére, Veér György brassói törv. elnök a protestáns felekezetek egyetértésére. Jöttek aztán Deák Lajos kir. tanácsos, Bedőházy János tanár, dr. Sebess Dénes, dr. Bodolla Ferencz, dr. Sárkány Miklós. A mulatságnak a hajnali órák vetettek véget. 3-ik oldal.