Székely Lapok, 1900. április (40. évfolyam, 52-66. szám)

1900-04-02 / 52. szám

2-ik oldal, pedezni, sülyedni kezd. S fölhang­zik a vészkiáltás: Ki a felelős? A­mire legtöbbnyire a válasz is­mét a komaság, sógorság jussán és bizonyos várakozásokhoz idomulva adatik meg. Hát a törvényhatóságoknak, vá­rosoknak és községeknek telj­esített szállításokkal hogyan vagyunk? Nem különben. Itt is megvannak ugyan­azok a ferdeségek, melyek megren­dítik bizalmunkat. Legtöbb esetben a városi vagy községi képviselő testület tagjai azok, akik közmun­kákat végeznek, literálnak, kiadnak, jövedelmező bérleteket önmaguk­nak és ezután szidalmazóivá lesznek a rendnek. Ne értsenek félre. Az összeférhetetlenség, melyről e helyen szólunk, egészen más természetű, sokkal kisebb, de azért elég vesze­delmet rejt magában, mint az orszá­gos politikusokéi. Ez az oka annak, hogy alig tudunk hatalmas törvény­tárunk­ból egy kicsiny törvényt ki­hámozni, mely a vármegyék, váro­sok és községek összeférhetetlensé­geiről rendelkezik. A törvényhozás, midőn ezt megtenni elmulasztotta, bizonyára úgy gondolkozott, hogy a vidéken a szerteforgácsolt, kisebb­­nagyobb részekben szétoszló anyagi erő nem igen alkalmas az összefér­hetetlenség előidézésére; továbbá a vidéki város egyik legerősebb mo­rális támasza a lokálpatriotizmus, melyet az összeférhetetlenségi vi­szony kiélesítése alaposan megin­gatni nem képes. Hát ez igaz is. De még­is szükség van a „kis ember és a közmorál szempontjából egy megfelelő vidéki összeférhetetlenségi törvényre. Ami­: — Én édes szentem, én szerelmem. Tovább nem szólhatott, a sok gondolat csóközönbe fuladt. A félhomályban a csó­kok beszéltek csupán. Milyen más is volt a tündér Ilona arcza most, csupa bódító mosoly, csupa odaadás. Véghetetlen gyönyörrel nézett végig az óriáson. A Juan pedig elébe ült a földre, ölébe tette az Éva apró lábait s térdére nyug­tatva hatalmas, szép fejét, úgy nézett áhí­tattal a ragyogó csillagokba s suttogott gyöngéd, szépséges dolgokat, a miktől könnyes lett a szép leány két szeme. — Istenem, szivem drágaköve te, hát gondoltál-e rám is egy kicsit annyi szép gavallér közt? Lásd nem jöhettem hama­rább, messze jártam. Érezted, tudtad-e kis királyném, mily veszélyben voltam ! Nem tudta, de azért utólagosan is a szeme fehérjéig elhalványodott tőle, szinte sirva susogta: — S ez alatt nekem unalmas ficsurok­kal kell­ett tánczolnom, zongoráznom. Palaczksör forgalomba hozatala. A kereskedelemügyi m. kir. minister el­rendelte, hogy 1901 junius hó 30-ától a palaczksör csak hitelesitett palaczkokban hozható forgalomba. Egyben meghatározta azt is, hogy hitelesítésre csak meghatáro­zott nagyságú palac­k bocsátható. Ez a rendelet a sör- és üveggyárosok, de leginkább a sörgyárosok körében nem kis visszatetszést szült s azt mint egész sörgyártásunkat veszéllyel fenyegető intéz­kedést megszüntetni óhajtják. E végből meg is indult a mozgalom. Itt helyben Bürger Albert indította meg a maros­vásárhelyi kereskedelmi és iparka­marához beadott memorandumában felfejt­vén a fenyegető veszélyt, mely végered­ményében szintén a már eléggé megter­helt nép nyakába szakad. A kamara fölöt­ti­bb pártolandónak ítélvén ez ügyet, a ke­reskedelmi m­inisterhez feliratot intézett és támogatására a hazai kamarákat is fel­hívta A felirat közérdekű részeit az alábbiak­ban közöljük: A keresk. minister fent említett rendelkezése oly súlyos és jórészt kivihetetlen követelményt támaszt a sör­gyárosokkal szemben, hogy ez magában képes a nálunk amúgy is nagyon gyenge lábon álló söripart teljesen tönk­re­ten­ni. Mert a söripar nálunk csak az által bírt az utolsó években némileg meg­erősödni, hogy a regálék megszűnése után,­­ a sör országszerte olcsóbb lett. Mig a ki-­­­zárólagos regálék idejében pl. Marosvá­sárhelyt egy palaczk helybeli sör ára (a magas regálénál fogva) 25 kr. volt, addig annak ára ma 16 kr. Egy pohár sör ára akkor 9 kr. volt, mig ma 6 krajczárért kapható. A sör olcsóbbitásánál fogva, faluhelyen, hatalmas konkurrense lett a pálinkának. Különösen mióta megtanultuk ! Hirtelen eszébe jutott valami. Pajkosan a Juan nyakába kapaszkodott, majd komi­kus komolyságot erőltetett magára. — Tu­dod édesem menyasszony vagyok. A férfi arcza elborult. — Jobb is az úgy, mondta azután, úgy sincs czélja ennek a mi életünknek. — Nem úgy, te rósz, duzzogott a szép hölgy. El nem hagyjuk mi azért egymást. Tudod a papa kényszerített, hát én bele­egyeztem. Az­nap megyek vele az oltár elé, mikor a havasi hiénát akasztani viszik. Ha, ha, ugye jó ötlet. Oly édesen kaczagott rajta, a szeme is könnyes lett bele. — Nagyon jó, nevetett az óriás. — El nem fogják ők azt. Sokkal gyá­vábbak, semhogy megmernék támadni. — Nő angyalom, ha ők nem mernek érted megverekedni a havasi hiénával, hát meg sem is érdemlik, hogy a havasi rózsa az övék legyen. — Pedig bizony nem mernek. Hisz an­nak talán még te­le vagy elég erős, a palac­ksört pasztörizálás által jég nél­kül is eltarthatóvá tenni, a palaczksör, forgalom a vidéken nagyon emelkedett. És mert jól tudjuk, hogy a vidéki sörfőz­dékben termelt sör javarésze nem a nagy városokban fogy, ahol a sört poharakban mérik,­ hanem inkább vidéken, ennélfogva a vidéki sörfőzdék legnagyobb részét, de kiválóan az erdélyi részekben lévőket, melyek készítményüket leginkább palacz­­kozva hozzák forgalomba, érinti legelső­sorban a palac­k kérdés. A rendelkezés szerint eme kérdést tech­nikai és pénzügyi szempontból kell elbib­i­r­álni. Lássuk először a technikait.­­ A legelső technikai nehézség a sör töl­tésénél fordul elő. Mert miután a sör erősen habzó folyadékot képez, lehetetlen az il­lető palczkokat egyformán, éppen a hitele­sítési vonalig megtölteni, mivel be nem várható míg a sör habja leszállás a folya­dék megállapodik, mert ez esetben szén­savtartalmának javarésze elpárolog, már pedig éppen arra kell törekedni, hogy ez lehetőleg megakadályoztassék és a palack lehetőleg azonnal, mihelyt körülbelől meg­telt, le is dugaszoltassék. Ennélfogva igen gyakran megtörténhetik az, hogy a palack nincs a vonalig megtöltve, mit hitelesített palac­kban való árusításnál határozottan meg kell kívánni, mert ha ez meg nem kiválhatnék, akkor a hitelesítésnek semmi értelme. A második technikai nehézség a pasz­­terizálásnál van. Ezen műveletnél t. i. a palac­kok, miután sörrel megtöltettek és bedugaszoltattak, 60 fokú forró vízben felhevittetnek. Ez alkalommal minden üveg amely gyártásánál kellően nem hüttetett, vagy amelyen karóz vagy más hiba van, s okvetlenül elpattan és odavész az üveg­­ meg a benne levő sör is. Már­pedig a hi­­­telesítő vonalat az üvegbe be szokás kar­­c­olni, a­mi az üveget sokkal törékenyebbé teszi. Ami a palackok gyártásánál előforduló technikai nehézségeket illeti, azokat az il­lető palackgyárosok is el fogják panaszolni, itt csak mellékesen megjegyezni bátorko­dunk, hogy lehetetlen a palackok tömeg — Nem­-e? Olyant villantak rá azok a nagy szemek. — És ha száz poklon kellene keresz­tültörnöm, hogy hozzád jussak én csilla­gom, nem tenném-e ? Bizony hitte, tudta, hogy megcselekedne. Mik is ehhez képest az ő frakkos gaval­lérjai. Oly jól esett neki hogy ezt szereti. Alkonyatkor érkezett a Juon, milliárd csillag ragyogott az égboltozaton, mikor eltávozott. Halkan az ablakpárkányára szökött, onnan hintette utolsó csókjait a kéjtől félig átért Istenére. Sokáig bámult a szép Éva a fényes csil­lagokba s susogott lassan, mintha kérdené tőlük ? — Várjon találkozik-e vele? Letérdelt és buzgón imádkozott. — Mindenható Isten óvd meg a havasi hiénától ? Székely Lapok­­ kor ily súlyos gazdasági válságok­kal küzd a­ kis ember, a kisiparos és minden város. Marosvásárhely, 1900. április hó 2. (Folyt. köv.)

Next