Székely Lapok, 1900. április (40. évfolyam, 52-66. szám)
1900-04-02 / 52. szám
2-ik oldal, pedezni, sülyedni kezd. S fölhangzik a vészkiáltás: Ki a felelős? Amire legtöbbnyire a válasz ismét a komaság, sógorság jussán és bizonyos várakozásokhoz idomulva adatik meg. Hát a törvényhatóságoknak, városoknak és községeknek teljesített szállításokkal hogyan vagyunk? Nem különben. Itt is megvannak ugyanazok a ferdeségek, melyek megrendítik bizalmunkat. Legtöbb esetben a városi vagy községi képviselő testület tagjai azok, akik közmunkákat végeznek, literálnak, kiadnak, jövedelmező bérleteket önmaguknak és ezután szidalmazóivá lesznek a rendnek. Ne értsenek félre. Az összeférhetetlenség, melyről e helyen szólunk, egészen más természetű, sokkal kisebb, de azért elég veszedelmet rejt magában, mint az országos politikusokéi. Ez az oka annak, hogy alig tudunk hatalmas törvénytárunkból egy kicsiny törvényt kihámozni, mely a vármegyék, városok és községek összeférhetetlenségeiről rendelkezik. A törvényhozás, midőn ezt megtenni elmulasztotta, bizonyára úgy gondolkozott, hogy a vidéken a szerteforgácsolt, kisebbnagyobb részekben szétoszló anyagi erő nem igen alkalmas az összeférhetetlenség előidézésére; továbbá a vidéki város egyik legerősebb morális támasza a lokálpatriotizmus, melyet az összeférhetetlenségi viszony kiélesítése alaposan megingatni nem képes. Hát ez igaz is. De mégis szükség van a „kis ember és a közmorál szempontjából egy megfelelő vidéki összeférhetetlenségi törvényre. Ami: — Én édes szentem, én szerelmem. Tovább nem szólhatott, a sok gondolat csóközönbe fuladt. A félhomályban a csókok beszéltek csupán. Milyen más is volt a tündér Ilona arcza most, csupa bódító mosoly, csupa odaadás. Véghetetlen gyönyörrel nézett végig az óriáson. A Juan pedig elébe ült a földre, ölébe tette az Éva apró lábait s térdére nyugtatva hatalmas, szép fejét, úgy nézett áhítattal a ragyogó csillagokba s suttogott gyöngéd, szépséges dolgokat, a miktől könnyes lett a szép leány két szeme. — Istenem, szivem drágaköve te, hát gondoltál-e rám is egy kicsit annyi szép gavallér közt? Lásd nem jöhettem hamarább, messze jártam. Érezted, tudtad-e kis királyném, mily veszélyben voltam ! Nem tudta, de azért utólagosan is a szeme fehérjéig elhalványodott tőle, szinte sirva susogta: — S ez alatt nekem unalmas ficsurokkal kellett tánczolnom, zongoráznom. Palaczksör forgalomba hozatala. A kereskedelemügyi m. kir. minister elrendelte, hogy 1901 junius hó 30-ától a palaczksör csak hitelesitett palaczkokban hozható forgalomba. Egyben meghatározta azt is, hogy hitelesítésre csak meghatározott nagyságú palack bocsátható. Ez a rendelet a sör- és üveggyárosok, de leginkább a sörgyárosok körében nem kis visszatetszést szült s azt mint egész sörgyártásunkat veszéllyel fenyegető intézkedést megszüntetni óhajtják. E végből meg is indult a mozgalom. Itt helyben Bürger Albert indította meg a marosvásárhelyi kereskedelmi és iparkamarához beadott memorandumában felfejtvén a fenyegető veszélyt, mely végeredményében szintén a már eléggé megterhelt nép nyakába szakad. A kamara fölöttibb pártolandónak ítélvén ez ügyet, a kereskedelmi ministerhez feliratot intézett és támogatására a hazai kamarákat is felhívta A felirat közérdekű részeit az alábbiakban közöljük: A keresk. minister fent említett rendelkezése oly súlyos és jórészt kivihetetlen követelményt támaszt a sörgyárosokkal szemben, hogy ez magában képes a nálunk amúgy is nagyon gyenge lábon álló söripart teljesen tönkretenni. Mert a söripar nálunk csak az által bírt az utolsó években némileg megerősödni, hogy a regálék megszűnése után, a sör országszerte olcsóbb lett. Mig a ki-zárólagos regálék idejében pl. Marosvásárhelyt egy palaczk helybeli sör ára (a magas regálénál fogva) 25 kr. volt, addig annak ára ma 16 kr. Egy pohár sör ára akkor 9 kr. volt, mig ma 6 krajczárért kapható. A sör olcsóbbitásánál fogva, faluhelyen, hatalmas konkurrense lett a pálinkának. Különösen mióta megtanultuk ! Hirtelen eszébe jutott valami. Pajkosan a Juan nyakába kapaszkodott, majd komikus komolyságot erőltetett magára. — Tudod édesem menyasszony vagyok. A férfi arcza elborult. — Jobb is az úgy, mondta azután, úgy sincs czélja ennek a mi életünknek. — Nem úgy, te rósz, duzzogott a szép hölgy. El nem hagyjuk mi azért egymást. Tudod a papa kényszerített, hát én beleegyeztem. Aznap megyek vele az oltár elé, mikor a havasi hiénát akasztani viszik. Ha, ha, ugye jó ötlet. Oly édesen kaczagott rajta, a szeme is könnyes lett bele. — Nagyon jó, nevetett az óriás. — El nem fogják ők azt. Sokkal gyávábbak, semhogy megmernék támadni. — Nő angyalom, ha ők nem mernek érted megverekedni a havasi hiénával, hát meg sem is érdemlik, hogy a havasi rózsa az övék legyen. — Pedig bizony nem mernek. Hisz annak talán még tele vagy elég erős, a palacksört pasztörizálás által jég nélkül is eltarthatóvá tenni, a palaczksör, forgalom a vidéken nagyon emelkedett. És mert jól tudjuk, hogy a vidéki sörfőzdékben termelt sör javarésze nem a nagy városokban fogy, ahol a sört poharakban mérik, hanem inkább vidéken, ennélfogva a vidéki sörfőzdék legnagyobb részét, de kiválóan az erdélyi részekben lévőket, melyek készítményüket leginkább palaczkozva hozzák forgalomba, érinti legelsősorban a palack kérdés. A rendelkezés szerint eme kérdést technikai és pénzügyi szempontból kell elbibirálni. Lássuk először a technikait. A legelső technikai nehézség a sör töltésénél fordul elő. Mert miután a sör erősen habzó folyadékot képez, lehetetlen az illető palczkokat egyformán, éppen a hitelesítési vonalig megtölteni, mivel be nem várható míg a sör habja leszállás a folyadék megállapodik, mert ez esetben szénsavtartalmának javarésze elpárolog, már pedig éppen arra kell törekedni, hogy ez lehetőleg megakadályoztassék és a palack lehetőleg azonnal, mihelyt körülbelől megtelt, le is dugaszoltassék. Ennélfogva igen gyakran megtörténhetik az, hogy a palack nincs a vonalig megtöltve, mit hitelesített palackban való árusításnál határozottan meg kell kívánni, mert ha ez meg nem kiválhatnék, akkor a hitelesítésnek semmi értelme. A második technikai nehézség a paszterizálásnál van. Ezen műveletnél t. i. a palackok, miután sörrel megtöltettek és bedugaszoltattak, 60 fokú forró vízben felhevittetnek. Ez alkalommal minden üveg amely gyártásánál kellően nem hüttetett, vagy amelyen karóz vagy más hiba van, s okvetlenül elpattan és odavész az üveg meg a benne levő sör is. Márpedig a hitelesítő vonalat az üvegbe be szokás karcolni, ami az üveget sokkal törékenyebbé teszi. Ami a palackok gyártásánál előforduló technikai nehézségeket illeti, azokat az illető palackgyárosok is el fogják panaszolni, itt csak mellékesen megjegyezni bátorkodunk, hogy lehetetlen a palackok tömeg — Nem-e? Olyant villantak rá azok a nagy szemek. — És ha száz poklon kellene keresztültörnöm, hogy hozzád jussak én csillagom, nem tenném-e ? Bizony hitte, tudta, hogy megcselekedne. Mik is ehhez képest az ő frakkos gavallérjai. Oly jól esett neki hogy ezt szereti. Alkonyatkor érkezett a Juon, milliárd csillag ragyogott az égboltozaton, mikor eltávozott. Halkan az ablakpárkányára szökött, onnan hintette utolsó csókjait a kéjtől félig átért Istenére. Sokáig bámult a szép Éva a fényes csillagokba s susogott lassan, mintha kérdené tőlük ? — Várjon találkozik-e vele? Letérdelt és buzgón imádkozott. — Mindenható Isten óvd meg a havasi hiénától ? Székely Lapok kor ily súlyos gazdasági válságokkal küzd a kis ember, a kisiparos és minden város. Marosvásárhely, 1900. április hó 2. (Folyt. köv.)