Székely Lapok, 1900. július (40. évfolyam, 99-116. szám)
1900-07-02 / 99. szám
Marosvásárhely, 1900. július hó 2 XXX évfolyam 99. szám. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP. Megjelenik : hétfő, kedd, csütörtök Előfizetés: egy évre 16 kor., félévre 8 kor. és szombaton, d*— Felelős szerkesztő: Segédszerkesztő: negyedévre 4 korona. Szerkesztőiség: régibaromsásár-utcH 1. szám, Előfizetést és hirdetéseket felvesz a , Székely bova a lap szellemi részét illeti közlemények küldendők. FENYVESI SOMA MATHS JÓZSEF Lapok kiadója: Adi Árpád. iveziratok nem avattak vissza. * Telephon 58. szám, SS-______________________ Telephon lel.szám. Minister látogatag. Hegedűs Sándor eljött hozzánk, a kérésben immár kifáradt székelyekhez és elhalmnozott minket, elhalmozta küldöttségeinket Ígéretekkel Ezt mondják az ellenzéki eszmék törhetlen harcosai és éppen azért, mert ők hivek akarnak is maradni a köteles tagadáshoz, nem is látnak a minister látogatásában egyebet ígéretekre szolgáló alkalomkeresésnél. Ezt a kemény kritikát nyilván az az elkeseredés csalja ajkukra, mely városunk, hazarészünk hosszú és következetes mellőzéséből ered, s melynek keserű levéte mi tagadás benne, isszuk mindnyájan. Mindazonáltal ennek a látogatásnak nagy fontossága van. Annak a rövid időnek keretében, melyen panaszainkat elmondhattuk, kiállításunkat, ipartelepeinket bemutathattuk nagyon sok eszme került felszínre, nagyon sok szó esett fontos dolgokról, melyeket a keresk, minister és tanácsosai nagy figyelemben, férfias nyíltsággal tett és beváltandó ígéretekben részesítettek. Most már csak türelemmel kell várni a fejleményeket, a magyar ipar és kereskedelem decentralizálására irányult törekvések nemcsak jóakarat, de pénzügyi viszonyok által is dirigált megvalósítását, mert hisz azt csak elképzelni is merészség, hogy azok a reform eszmék, melyek a keresk. miniszer utazása alatt felvettettek, az a nagy munkaanyag, mely összegyűlt és feldolgozásra vár, rövid időn oly formákban nyerjen megvalósulást, minőben a meglátogatott vidékek érdekeltsége szeretné. Ez igen nehéz feladat, s aminthogy évek következetes mulasztásából folynak, évek kitartó és áldozattal járó munkáját igénylik; olyan áldozatokkal járó munkáját, melyben részt kell venni a magyar ipar és kereskedelemnek és a magyar fogyasztóközönségnek, hogy a ministert a reformok nehéz küzdterén odaadó lelkesedéssel, az állam érdekében álló komolysággal támogassák. Íme tehát az ígéretek mellett a közös cselekvés föltétlen odaadását is kívánja a minister abban a nagy magyar nemzeti harcban, amely mint egyik beszédében monda erején felüli lehet, őt elbuktathatja, de hiszen nem is az az ő célja, hogy ő győzzön, hanem hogy az eszme győzzön. Ez a komoly lecke jól fogott, sokra, mindnyájunkra rá is fért, mert valljuk meg: nem voltunk, nem vagyunk elég kitartók, nem törekszünk erős akarattal ama cél felé, amely a magyar ipar, kereskedelem, mező- s gazdaság fellendítésére, közgazdasági viszonyaink általános javítására, idegen sallangok, rongyok elhagyására, ellenséges indulatú barátaink megvetésére és testvéreink támogatására képesítenek. A miniszer útjában tehát tisztázódnak az eszmék, s ha bankettek követik a munkát, hol összejön vele , az ország támogatásra szorult érdekeltsége, nem rójjuk hibául neki, az ő érdeme, hogy itt is szeretik, komoly igazságok, sokszor keserű kifakadások tanújává teszik, férfias nyiltsággal provokálják és alkalmat adnak neki annak a népnek lelkű- lejébe látni, amelynek fájdalmai vannak és orvosra van szüksége. Elhozta magával hozzánk a minister nejét és leányát az ő munkatársait. Fogadtuk osztatlan szeretettel, egyhangú lelkesedéssel, azzal a közvetlen melegséggel, amelyben a székely részesíteni szokta azokat, akiket szeret. És ez így lesz további útjában. A székelység, ezen országrész őre, legerősebb biztosítéka milyen. Hogy meddig lesz, meddig lehet folyton roszabbodó viszonyai között ilyen, azt előre biztosan meg nem határozhatjuk, de hisszük, hogy a miniszernek ez az útja biztos záloga annak a segítésnek, melyre soha senki jobban rá nem szorult és rá nem szolgált, mint a székely. A látogatás további részleteit különben az alábbiakban ismertetjük: Küldöttségek fogadása. A vasúttól gyorsan bevonult minister s mindjárt a küldöttségek fogadásához látott. Délelőtt 11 órakor már előtte állott a a törvényhatóságok küldöttsége Mikó Árpád főispán vezetése alatt, ki a következő beszéddel üdvözölte: Nagyméltóságú miniszter úr / Kegyelmes uram! ! A kormányzatomra bízott Maros-Tordai vármegye és Marosvásárhely szabad kir. i város törvényhatósági bizottsága s annak tisztikara nevében van szerencsém üdvö szölni Nagy méltóságodat. Egy éve múlt, hogy az a kormány, melynek Nagy méltóságod egyik legtevékenyebb tagja, az állami kormányzat ügyelt kezeibe vette. Ez alatt az egy év alatt ez a kormány köz-hasznú működésével az országban mindenütt a közelismerést vívta ki.Vármegyénk is osztozik ebben a közös elismerésben és rendíthetlen bizalommal érez a jelenlegi kormány iránt. Jelen pillanatban, midőn szerencsénk van e kormány egyik nagyrabecsült tagját, Nagy méltóságodat magunk közt üdvözölni, örömmel ragadjuk meg az alkalmat, hogy kifejezésre juttassuk bizalmunkat, ragaszkodásunkat a jelenlegi kormány, de különösen annak közöttünk i. megjelent tagja, Nagyméltóságod iránt. — Kegyelmes urunk úgy is mint a munkásságnak embere, úgy is mint a ki székely- sségünk ügyei iránt kiváló érdeklődéssel viseltetik, — nagy mértékben vivta ki elismerésünket, hódolatunkat. Érdeklődésének bizonyítéka jelen körútja is. Nagyméltósságod hálával tölt el ez, a meleg érdeklődés iránt és mig egyfelől arra készt, hogy kérjük továbbra is, hogy e földet, e népet tartsa meg kegyeiben, — másfelől buzgó kivánságra gerjeszt, hogy az Isten Nagyméltóságodat áldott tevékenységével még sokáig tartsa meg! A zajos éljenzés elhangzása után a miniszter a következőkben válaszolt: Mélóságos főispán úr! Tisztelt uraim! „Nagyon meg vagyok hatva, azon valóban meglepő és általam kevéssé kiérdemi