Székely Lapok, 1900. augusztus (40. évfolyam, 117-132. szám)
1900-08-02 / 117. szám
XXX. évfolyarr 117. szám. Marosvásárhely, 1900. augusztus hó 2 POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP. Megjelenik: hétfő, kedd, csütörtököt és szombaton. J*Szerkesztőség: Ségibarom-vásár-utca 1. szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Telephon 58. szám. tSFelelős szerkesztő : FENYVESI SOMA Segédszerkesztő: MÁTHIJ JÓZSEF Előfizetés : egy évre 16 kor., félévre 8 kor. negyedévre 4 korona. Előfizetést és hirdetéseket tervesz a .Székely Lapok kiadója: Adi Árpád. TK Telephon 101. szám. IL A koruptió forrása. Figyelemreméltó határozatot ho zott a gyergyói r. kath. tanitóegye- sület közelebbi tartott közgyűlésé- ben. Méltó, hogy az egész országban visszhangra találjon és pedig a tár-sadalom minden rétegében. Most a XX. század kezdetén épen alkalmas az idő arra, hogy az emberiség nemesítését célzó eme felséges eszme megtestesítése érdekében csoporto süljön minden vezető tagja s minden hivatalos közege az országnak. Újabb időben békétlenség, irigység, általános szegényedés, bizal- lmatlanság, socialismusra való erős hajlam, felekezeti türelmetlenség, lelkiismeretesség hiánya, korruptió s egyéb társadalmi bajok rontották meg e haza fiainak földi boldogságát. Sokan szeretnék e bajokért az iskolát tenni felelőssé, mert igy szólanak : „Az iskola tanít, de nem nevel“. Nagy tévedés — így szól megnyitójában Józsa Sándor gyergyói r. k. tanítóegyesület elnöke — a bajok igen megsokasodtak az igaz, de azok forrása más pontokon keresendő. Az iskola nevel, de a társadalom várpontjai legtöbbször megsemmisítik a tanítók nehéz működésének eredményét a nevelés terén. Meg van törve a legszentebb névnek, az Isten nevének tisztelete. Alig helyezi el ekéjét a földmives az első barázda vonáshoz, karma félre lépvén , iszonyú Istenkáromlásban tör ki, s már az első lépésnél Isten átkát vonja le munkájára, melyből maga s gyermekei számára áldást kér róla, így van ez ipari foglalkozásnál és kevés kivétellel mindenütt. Pedig régi igazság, hogy akinél az isteni tekintély semmivé vált, ott az emberi tekintély csakhamar eltűnik, eltűnik vele az igazságosság, lelkiismeretesség, szabad utat tör a korrupció veszedelme. Az iskolai évek alatt megszokja a gyermek szeretettel félni a jó égi atyát. Megtanulja, hogy harmad és negyedizig sújtani fogja, ki az ő nevét megbecsteleníti s ki mást hírében, nevében, vagyonában stb. megsért, hogy állandóan gyermeki bizalommal esedezni szükséges ő hozzá munkája sikerre jutásáért. Ilyen érzelmek között távozik a növendék az iskola falai közül. De a növendék polgárrá lesz ; ügyes-bajos dolgokban a hivatalokhoz fordul s — tisztelet a kivételeknek — ott, hol imádkoznia kellene a birónak, hogy az ítélethozásnál az igazságot eltalálja, ott a törvény termében gyakran nem találja meg a legfőbb biró, Isten tiszteletét. Megesik ez postákon, vasutaknál, községi hivataloknál stb. Ez a tarthatatlan állapot hozza a veszedelmet, mert a midőn hallja a polgár az Isten káromlást és látja, hogy sok az úriember, ki sértegeti a mindeneknek teremtő urát s mégis s látszólag boldogan él, baja nem esik, egyelőre megbotránkozik, később megtántorodik lelkében és hitében, s ő is elszólja magát, majd gyakorolja ; e bűnös cselekedetet s végül szokásává válik s mint közönséges közmondást, már mintegy bölcselke Petőfi emléke Kászonjakab-falván. — ASzékely Lapok eredeti tárcája. — A múlt évben, midőn a gyászos emlékű segesvári csata 50. évfordulója alkalmával elesett lánglelkü költőnk Petőfi Sándor emlékének országszerte ünnepet szentelt a magyar nemzet. a kászonjakabfalvi fürdőtelep hazafias érzületü közönsége is adózott a halhatatlan költő emlékének s Emberi Árpád udvarhelyi fegyimnáziumi tanár kezdeményezése folytán szintén emlékünnepélyt rendezett. Az igazi magyar érzelmű fürdő közönség ezzel még nem elégedett meg. Azt akarta, hogy még e kies völgy mint üdülőhely fenn áll, maradandó és látható emléke is legyen a nagy költőnek. Ezért elnevezte a főforrást Petőfi forrásnak és közadakozásból egy ezüst serleget vásárolt, melyet azon határozatával véteményezett le a fürdő igazgatóságánál, hogy a für- időző közönség minden évben tartson a ■ költő halála éfordulóján emlékünnepet, azt kövesse bankett, és a banketten eme Petőfi serleg fölemelése mellett Petőfi emlékére hangozzék el a legelső pohárköszöntő mintegy emlékbeszéd. Részben e hagyománynak, de főleg hazaszeretettől buzgó szive sugallatának tett eleget a fürdőző közönség, midőn folyó évi jul. 29-én (vasárnap) de. megtartotta a Petőfi emlékünnepélyt. Hogy a hazaszeretet és a nemzet nagyjai iránti kegyeletes érzés vezette a közönséget ez ünnepély rendezésében, bizonyítja az, hogy nem kívánt egyszerűen a hagyománynak elegettéve saját körében az évforduló napját megtartani, hanem kijelölte az évfordulóhoz közel eső ama napot (vasárnap), melyen a fürdő közelében levő helységek hazafias érzületű közönsége is megjelenhet, mert azt akarta, hogy a Petőfi iránt érzett szeretettől dobogó szive lángjával az ők szivét is lángra gyújtsa s itt a keleti bércek között a Petőfi iránti kegyeletnek, emlékezésnek örökkön örökké való fennállását biztosítsa. A könnyezésig megható nemzeti ünnepélyt Istentisztelet előzte meg. A fürdő keleti oldalán, egy kis emelkedésen fenyők között emeltek sátort és abban oltárt. Itt tartotta meg Dr. Ujfalusi József apát-kanonok a fürdőn időző és a szomszéd helységekből bejött papság segédletével. Mise után a zenekar Rákóczi indulója jelezte az ünnepély kezdetét. Az ünnepélyt a fürdöző ifjúságból alakult daltársulat nyitotta meg a Kölcsei himnussal, melyet a zenekar kísért és az összes hallgatóság is énekelt. A himnus elhangzása után Sz. Szilveszter Ferenc theologiai tanár mondta el megnyitó s egyszersmint ünnepi beszédét. Petőfit ismertette, de nem az ilyen alkalmakkor hallani szokott életrajzi adatokkal, hanem a megdicsőült költő érzelem világából, szivet-lelket gyújtó költemények legszebb részeiből vett idézetekkel. Petőfi lelkét, egész költői jellemét oly híven festi, hogy csaknem szemeink előtt véltük lebegni őt. A remek beszéd elhangzása után, kitüntető ovációkban részesítette a közönség a szónokot. Ezután Balog Mariska szavalta el lelket