Székely Lapok, 1900. szeptember (40. évfolyam, 133-149. szám)
1900-09-01 / 133. szám
XXX. évfolyam. 133 szám. Marosvásárhely, 1900. szeptember hó 1. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP. Megjelenik: hétfő, kedd, csütörtök Előfizetés: egy évre 16 kor., félévre 8 kor. -4- és szombaton. -F— Felelős szerkesztő: Segédszerkesztő: negyedévre 4 korona. Szerkesztőség: SégfivaromVásári utca 1. szám, nnm innnu n A ■ 11 ■ m vt ti lÁirnnn Előfizetést és hirdetéseket fölVBSZ a „ Székely hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. FKuYVKoI TOMA MATHK JOZoriF Lapok“ kiadója: Adi Árpád.51 Telephon 58. szám. Telephon 16I. szám, g- Tanév elején. A szeretetnek egy-egy forró könnye csillan meg az arcokon, édes anyák, apák szive hevesebben dobban meg s az Almamater felé siető ifjú elfogultan készül küzdelemre, melynek végén, messzi távolban megélhetése eszközeit keresi. A csendes pihenőnek vége. Szülői ház örömeitől búcsúzik az ifjú. Mindmegannyi bája, édessége, melegsége elmarad. Szerető anya, apa gondoskodását tudós professzorok rideg, fölöttébb kritikus viselkedése váltja fel s akinek e két át nem hidalt világban élni kell, elszorult szívvel áll feladata küszöbén az ifjú. Első pillanatra úgy látszik, mintha hiányoznék e nevelésből a szeretet. Mintha jóságos gondoskodó nevelők helyett rideg kritikusok közé jutna, kik betűvel mérik, s gyönge erőit biztatás, támogatás nélkül hagyván, csak az eredményt kérik számon. De az együttlét itt is felkelti a szívek melegét, a professorokból, apák, a túrákból tanácsadók lesznek és átalakul minden, hogy változataiban meglelje a tanuló erői támogatását, tudása alapját, bizalmának erősségét. Az iskola közeledik feladata magaslatára, hogy a szülőbajlékok legdrágább kincseit, a jövő boldogságának várományosait elláthassa útravalóul mindazon eszközökkel, melyek az élet első és legszükségesebb feltételei. Erény és tudás forrásává lesz az iskola, erényessé és tudóssá az ifjú, kinek immár szülők s professorok gondoskodása mellett szárnyai nőnek s keresik az utat, melyen a közjó munkásai, önmaguk és mások támaszai, az egyház és haza oszloposai lehetnek. Család és iskola között igy vész el az úr. Család és iskola igy egészítik ki egymás munkáját a nemzet virágainak nevelése érdekében. A meddig igy lesz, reménységgel nézhetünk jövőnk elé, gyermekeinkre, az iskolára, mely a szülői ház munkáját kiegészíti, folytatja; reménységgel és meleg bizalommal a professorokra, kik apa-anya örökébe lépvén, szeretettel várják az Almamater falai között az ifjúságot. E meggyőződésben üdvözöljük az iskolákba özönlő ifjúságot, a munkába lépő tan.kart, s a tanév küszöbén szerencse kivánatunkat küldjük nekik. Legyen munkájukon Isten áldása ! Jelentés Párisból. Tóthfalusi Károly jeles műasztalos pár év óta a marosvásárhelyi keresk. és iparkamara jóvoltából tanulmányúti ösztöndíjat élvez. Tapasztalatairól évenként jelentést tesz a kamarának. Ez alkalommal egy ilyen tanulmányos jelentését közöljük az alábbiakban: Nagyságos Kir. tanácsos ! Elnök úr! Tekintetes Kereskedelmi és Iparkamara ! Molt évi jelentésembe említést tettem az itteni asztalos üzletekről, ezeknek berendezéséről, azoknak szokásairól, a gépek használati módjáról, az ide kivándorolt magyarok munkaképességéről, kereseti jövedelméről, stb. Mindezek mostan is változatlanul fennállnak s ha azokról szólani akarnék, csak az előbb bejelentetteket ismételném. Múlt év augusztus havától kezdve jár tam Stuttgart, Nürnberg és Münchenbe. Rövisl ideig időzhettem ugyan egy-egy helyt, de mégis tájékozhattam magam iparszakom felől. Kétségtelenül, magasan fejlett ezeken a helyeken az asztalos mai ipar, aminthogy fejlődtek itt egyéb műiparágak s a képzőművészet a maga egészében. Ugy de örömmel láttam azt, hogy voltaképpen nem elérhetetlen magasban vannak fölöttünk, illetőleg a budapesti asztalos műipar fölött. Nem egy cég van Budapesten, mely kiállja a versenyt az említett helyek elsőrangú üzleteivel. Ami különbség van az, hogy amott a hírnév már meg van teremtve s a nagyobb követelményekkel szemben olyan munkásokat alkalmaznak, kik képzettségöknél fogva meg is felelhetnek a várakozásnak s kik a jó fizetés mellett ambícióval s nem fuser módra, elhirtelenkedve végezik a munkát, mit reájuk bíztak. Ha Budapest is annak a jó hírnévnek örvendene, mint München, ide se számítva a nagyobb városokat, mint Páris, London, Berlin s ha a tehetősebb magyar urak és mágnásaink egyéb sportjaik mellett nem hirtelen szalmalánggal, hanem magyaros szeretettel karolnák fel a magyar asztalosságot, egy évtized alatt általános becsülést tudnánk kivívni. Addig csak egygyesek küzdhetnek, ritkán emelkedhetve fölül a műiparos hazai fogalmán. A múlt év őszén a mellett, hogy kirándulásokat tettem, szorgalmasan dolgozgattam, búvárkodtam azon dolgokban, melyekhez itt elég bő alkalmam van, így sikerült egy ebédlő, illetőleg tálaló asztalnak hálás szerkezetét föltalálnom, mely különösen családos úri helyeknél igen hasznos, hazatérve, mint magyar iparterméket óhajtanám értékesíteni. Ez évi január hó elejétől kezdve már nem a kézműves asztalossággal foglalkozom s engedje meg Nagyságos Kir. Tanácsos Elnök úr is a Tekintetes Kereskedelmi és Iparkamara, hogy hálásan köszönjem meg azt az erkölcsi és anyagi támogatást, melylyel reá segített, hogy az Ecolo National des Artz Decoratifs nevű nagy intézetnek rendes hallgatója lehetek. Itt naponta a délelőtti időben járok előadásokra. Az eredménynyel magam meg vagyok elégedve, amennyiben rajzaim 8—9 pointokat nyernek. M. A Székely nép erkölcsi hibái. Szomorúan tapasztaljuk, hogy az a nimbusz, mely a „székely“ névhez századok óta fűződik, az újabb korban — dacára annak, hogy Benedek Elek az irodalom útján oly kedvesekké tette a „nagyapó“ és „nannyó“ alakokat — nemcsak, hogy nem növekszik, hanem lassan-lassan oszladozik, mint a füst és pára. Azoktól, akik a Székelyföldön jártakban népünket elfogulatlan kritikai szemmel vizsgálják, gyakran hallunk ilyen megjegyzéseket : „Rajongtam a székelyekért, míg csak könyvekből ismertem őket?“ Kár volna hímezni-hámozni, sokkal jobb nekünk is minden szépítgetés nélkül bevallani, hogy az ilyen itt ott hallható megjegyzések többé kevésbé jogosultak. Valljuk be őszintén, hogy a székely nép erkölcse helylyel-közzel, szédületes lejtőre jutott s egyes községek az eltévelyedésnek olyan példáját állítják szemeink elé, a milyenekről sejtelmünk nem volt. Elég, ha csupán két nagy hibát említek: a hihetetlen mérvű pálinka ivást, s a horribilis számú vadházasságot. Előbbinek illusztrálására felhozom, hogy egy székelyföldi községben tűz ütött ki s a lakosság nem sietett oltani, mert legnagyobb részben ittas volt.