Székely Lapok, 1900. október (40. évfolyam, 150-167. szám)
1900-10-01 / 150. szám
XXX. évfolyam Marosvásárhely, 1900. október hó 1. 150. szám. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP. Megjelenik: hétfő, kedd., csütörtök —5n- és szombaton. Szerkesztőség: régibaromvásár utca 1. szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. _____—5? Telephon 58. szám. _____ Felelős szerkesztő : FENYVESI HÓMA Segédszerkesztő: MÁTHÉ JÓZSEF Előfizetés: egy évre 16 kor., félévre 8 kor. negyedévre 4 korona. Előfizetést és hirdetéseket felvesz a „Székely Lapok“ kiadója: Adi Árpád. -5? Telephon. 101. szám. ÍS- gazdátlan város. II. Valjuk be egyébiránt, hogy közönségünk is részes e stagnációban. Kicsinyes versengések bénítják meg a közérdekben meg-megnyilatkozó komoly törekvéseket. Nem adunk mandátumot a vezetőknek, nem támogatjuk őszintén és kitartóan őket. Ellenkezőleg inkább aggódással ügyelünk, nehogy kinőjjön valaki közüjünk. Meg nem bocsátjuk, ha valaki okosabb és érdemesebb mint mi. Csak azért sem. Tudás, becsület, szorgalom, jó szándék nem elég képesítés az irányító szereplésre. Az összeköttetés és a pénz több sulylyal bír ezeknél. Czélzatosan fölemlegetjük a nagyapját, az apját, a feleségét annak, aki valamelyes közszereplésben részes. Fontolgatjuk mondásait és cselekedeteit, mert azt dehogy is hisszük el, hogy mai ember önzetlenül, csupán humanitásból, avagy hazafiságból egy lépést is tesz. És ha ennyit rá bírunk sütni a közvélemény emberére, azután megkezdjük az aknamunkát, hogy az illetőt lejárassuk, azon utógondolat nélkül, hogy hátha sikerekre hivatott egyént tettünk lehetetlenné. Olykor szeszélyből, sőt ha élhetek e kifejezéssel — divatból is rápuskázunk a közélet szereplő embereire. Csak az első merész támadás elhangozzék, aztán hajrá. Példákat láttunk a közelmúltban. Lehet, hogy a gyermekeink el fognak pirulni, mikor Tolnainak, vagy Kerekesnek kegyetlen hajszolásáról értesülést szereznek, lehet, hogy azok sajnálkozni fognak a becsületes Vass Tamáson is, kinek olyan nagyon érző szive volt. A mi lelkiismeretünket azonban nem nyomja ezekből semmi. Akiknek nem volt olyan nagy a bizodalmuk, avagy volt magukhoz való eszük, azok okultak ilyen példákon s idejében visszavonultak a nyilvánosság teréről. Hallgass, csak ritkán diskrétül mosolyogj és még ritkábban jelent meg a köztéren munkálkodók társaságában. Bizonyosan meg fognak éljenezni, pusztán a megjelenésedet érdemül fogják betudni. Lesik becses véleményedet és véletlen fejbólintásodnak fontosságot tulajdonítanak- Vagy gáncsolj mindent, ócsárolj mindenkit és félni fognak. Vagy elégedetlenkedj, sanyarogj után-útfélen és ezért fogsz élni. De nem erről akarok, én most beszélni, én a társadalmi vezetés gyarlóságát bátorkodtam emlékezetbe hozni. A mai társadalmi állapotok tarthatatlanok, a legfőbb ideje egészséges közszellem állandósítása. Vállalkozzék arra akár egyes bátor ember, akár szövetkezzenek az okosak és hivatottak. Szóljanak, tanácskozzanak, tervezzenek és cselekedjenek e város érdekében és folyanak be öntudatosan, hazafias jó szándékkal jövendő sorsára. Czéltudatos működésre és sikerekre alkalom és tér van, mert Marosvásárhelynek, mint mondám Erdélyben fontos szerepe A két „Sophia.“ Angolból fordította Kovács László. Egy novemberi d. u. volt. A nap már lenyugodott, de az erkélyről s az ablakból nézve kellemes fényt vetett az esthajnal bíbora az egész tájékra. — Lent a kertben egy férfi s egy nő sétált komoly beszélszetés között. — A nő úgy középkorú, fejét meleg gyapjú kendő fedte ; a férfi divat szerint öltözve, jóval fiatalabb, — aggódom.“ „Mégis monda a nő nem azért, hogy talán önben kételkedném vagy ne bíznám, távol legyen.“ „De hát miért? ugyan miért, ha Sophia parancsolja, ha olyan utat nyit meg a szellem világ meghódítására amilyet eddig még nem ismert az emberiség“ „Azért mert úgy érzem, hogy én már végeztem a földi szerelemmel. — Azért mert úgy tekintem önt mint fivéremet, igen mint fivéremet, — lehet-e ennél szentebb kötelék egy ilyen szent ügyben ? ^ „Igen, ennél lehetséges még egy köze- 1 s lebbi viszony. A teremtés titkos rendjében s a házasság az a szoros kötelék, mely a halandó embert s így önt is arra a szellemi magaslatra emeli, melyről eddig még sejtelme sem volt. Máskép ha úgy lenne is, — ha csak nővér és fivér maradhatunk is, — úgy is drága, — úgy is felejthetetlen lesz nekem e viszony.“ S hévvel megragadva a nő kezét, s csókjaival árasztotta el, egyre sóhajtozván, „drága, — felejthetetlen — örökre“ „Ah“ kiálta fel a hölgy, s hogy lássam újra elvesztett férjem lelkét, mit fog mondani majd, ha megmondom neki, hogy újra férjhez mentem ? „Ha talán ki volt kötve, de még úgy is asszonyom, higgye el, hogy nagyon messzi van ő minden földi kötelékektől.“ „Azt hiszi ? — de látja mégsem tudnám megbocsátani magamnak.“ „Hisz akkor ön is megszabadul az efféle kicsinyes aggodalmaktól.“ A nő szótlan haladt tovább a férfi mellett. A férfi, ki termette magas, szűk válla , volt, különös vizsga tekintettel nézett a nőre, amelyből ugyan senki sem olvashatott volna ki valami mennyei elragadtatást. Valami aggodalomféle sugárzott ki belőle, amely nagyon is földi érzelmekkel vegyült. Miért ne ? Hisz Sophia maga nem a házasság e földi intézménye által ígéri a szellemvilág meghódítását? „De mindenekfelett“ mondá a nő gondolkozva „ez csak tiszta kötelesség a világ érdekében.“ „A szenvedő emberiség érdekében“ vágott közbe a férfi. „Az emberek kiváncsiak a valóságra. A kegyed boldogsága lesz a legnagyobb bizonyosság. Hát nem bízik Sophia ígéretében ? Hát csalhat-e meg valakit Sophia?“ „Oh nem, nem. Ha már nem lehet máskép csak házasság által, adjon nekem időt. — Hadd gondolkozzam még felőle. — Tanácskozzon még egyszer Sophiával.“ „Megtehetem ha akarja. De nem hiszem változzék Sophia tanácsa, — mindig ugyanazok a szavak. Egyetlen útja a házasság, más útja nincs.“ Az asszony sóhajtott. De engedjen időt nekem. — „Hadd gondoljam át még egyszer az egészet.“