Székely Lapok, 1901. január (41. évfolyam, 1-10. szám)
1901-01-03 / 1. szám
Marosvásárhely, 1901. január hó 3. I. szám. XXXI. év"- jjejik: Csütörtökön és Vasárnap. Szerkes®: Ev rel- kort- nyomda (Benkő L.), h.,v-Q szellemi részét illető közlemények a küldendők. Szerkezségi és kiadóhivatali telefon sz. 161. POLITIKAI I.AF. Felelős szerkesztő: Társ-szerkesztő: HOFBAUER AUREL P-SZÁSZ KAROL mint kiadótulajdonosok. Előfizetés : egy évre 12 kor. félévre 6 kor., negyedévre 3 kor., egy hóra 1 korona. Előfizetést és hirdetéseket felvesz Benkő L. (ev. ref. koll. nyomda.) Hirdetések olcsón felvétetnek. pkösszöntő: „Székely Lapok“ szerkesztését masipon átvettük. Célunk az, hogy e lapok eddigi íraihoz hiven, erőinkhez mérten, frottabb mértékben szolgálatában legyünk az igazi és hamisitatlan földelvüségnek, székelyföldünkben a székely főváros közgazdasági, ári fölvirágoztatásának, e kicsiny ’szágrész magyar érdekeinek gyönge angú szószólói között szerepelvén, s viszhangot közönségünktől várjuk Az igazi és hamisítatlan szabadelvüség kötelességünkké teszi, hogy az annak palástjába burkolt önzéssel kíméletlenül szembeszálljunk, s az ilyen törekvéseket már csirájukban elfojtani, halálra sebezni igyekezzünk Ez irányelvünk kötelességünkké teszi azonban azt is, hogy az ellenvélemény elöl, a magunk álláspontjának fönntartásával s amennyiben az nyílt sisakkal veszi föl a harczot, hasábjainkat el ne zárjuk, mivel ez az igazi szabadelvűség. Politikai múltúnk, magatartásunk sokkal ismeretesebb e lapok olvasóközönsége előtt, semhogy azt az irányt, melyet a jelenlegi kormány politikája tekintetében elfoglalunk, bővebben ismertetnünk kellene. Igenis, hívei vagyunk és leszünk a szabadelvű pártnak, és ostromlói e párt minden külső és belső ellenségének. Éber őrizői, harsonás hirdetői leszünk továbbá mindazon anyagi érdekek előmozdításának, melyek a székely iparos polgárságnak, a székely földmivelésnek érdekeivel kapcsolatosak, sőt, ha szükséges, azok védelmében a késhegyig elmegyünk az idegen befolyások ellenében. Szóval, itt is pártoljuk a jelenlegi kormány szándékait, s azok megvalósításához a magunk porszemnyi erőit készséggel segítségül adjuk. A vármegyei és városi ügyek megvitatásának szintén szentelünk kellő teret és időt. Gondunk lesz azonban rá, hogy e megvitatás a teljes tárgyilagosság határai között maradjon, s a főczél ne a fondorkodás, az egyéni hiúságok legyezgetése, s ne bármiféle politikai és személyi ellentéteknek, hanem a teljes és tiszta igazságnak hü tükre legyen. A vármegyei és városi élet élénk. Verset sírjon velem az a négy húr is. Érezze, mi a fájdalmam, mi az a kevés örömem. Nem iszom, kiöntöm az üvegekből a bort. Igyék az a fekete föld,hogy legyen ereje hordozni az én tengernyi búbánatomat. De a nóta sírjon, s ha már elapad a könnyem,kisérjen egész hazáig, azon a megszokott után. Álljon meg az ő ablakai alatt, zokogjon el ott is egy-egy bánatos nótát, s mikor nyugalomra hajtom a fejemet, félálomban még zsongja a fülembe a hegedű az én nótámat: Maros vize folyik csendesen . . . A mellett lepjen meg az álom, — arról akarok álmodni, így duhajkodom én, így szaggatom a szívemet apróra, igazi, hű képet nyújtani: tulajdonképen a mi valódi hivatásunk, az országos politikából is elsősorban azokat a mozzanatokat domborítván ki, amelyek a mi különleges érdekeinkkel szoros kapcsolatba hozhatók. Rendkívül czéltévesztettnek tartanak a magas, nagy politika őserdejében cserkészni akkor, amikor a mi kis berkünk nem egy cserjéje várja az öntöző, nyesegető, ápoló és nevelő munkát. Mi tehát jó részben itthon maradunk s reméljük, hogy így olvasóink lelkületében is otthon leszünk. Igazság, becsületesség, őszinteség: ez a mi hármas jelszavunk s e zászló alatt akarunk küzdeni, a meddig bírjuk, s e zászló alatt megteremteni a békét, a mennyiben tőlünk függ. Legbensőbb jóakaratunk így sugallja ezt nekünk, s ezért kérjük az olvasóink jóindulatú támogatását, egyre fokozódó arányban. M-Vásárhely, 1901. január 2. Dr. Szász Károly társszerkesztő. Hopauer Aurél felelős szerkesztő. Költemény-forgácsok prózában. — A »Székely Lapok“ eedeti tárczája. — Duhajkodás. Mikor én duhajkodom, nem szól az hetedhét országra. Kinek mi köze hozzá, hogy neki eresztettem a féktelen kedvemet s borral oltogatom az emésztő lángokat, egymagamban. Csak azoknak a füstösöknek szóljon a nótája. Álljon oda a fejemhez a prímás a hegedűjével és csalja ki a szivemből az érzéseket, a szememből a könnyeket. Hozza úgy, ahogy én érzem a szerelmet: szenvedéllyel, hévvel, lángolóan. Ahogy nekem nincs egy sperczem, melyben ne a szivem lenne felettem az úr, h úgy csendüljön föl a néma bánat, ai féktelen busongás a sírva-vigadó nótákban. Sírjon az a vonó, zokogjon az a czimbalom, mikor én duhajkodom. Akkor én lehajtom a fejemet a két karomra és sírok én is. Valaton. Mikor a férfi valutra kerül, nem kell, hogy Hercules legyen. Mindenki nem is lehet az. Nincs mindenkinek aház elég szive, elég lelke, elég ereje. De mindenki öltsön kétarczú Janusfeje Az egyik arczon a szemek tekintsenek vissza, a múltba, s a másik arczon a szemek nézzenek előre, a jövőbe. És a két szempár le ne csukódjék. Amelyikök hátratekint, annak a nézése legyen komor, bíráló és mégis szelíd. Nézzen meg apróra mindent, s ami hibát, roszszat talál, beszélje el a két elsőnek. Az a két első pedig nézzen mindig a napba, mint a sasszem. Ha felhők fedik el a napsugarakat, igyekezzék áthatolni azokon a pillantásával.Soha pilláit le ne hunyja, őrködjék, legyen mindig éber. És nézzen mindig előre. De a kettős arczon egy agy, egy gondolat legyen az úr. Ha kell, egy akarat legyen, szép és erős az. — Ha kell, egy erő legyen; férfias és nemes az. — Ha kell, egy tett legyen; egységes és hatalmas az. De legjobb, ha két szem, két kar, egy agy, egy lélek, egy szív fölött a szerelem az