Székely Lapok, 1901. október (41. évfolyam, 80-88. szám)

1901-10-01 / 80. szám, Rendkívüli kiadás

2-ik oldal. Székely Lapok Marosvásárhely, 1901. október hó 1. ispán egyenes rendelkezésére, a rendőrség ezt nem engedélyezte, így most az ebéd a városon kívül felállítandó bárakban lesz, s intézkedés történt aziránt, hogy ebéd végeztével onnan a falusiak vissza a vá­rosba az­nap ne jöhessenek. Ez helyes már csak a könnyen izguló kedélyek össze­­simulása szent pontból is. Programmbeszéd, — akadályokkal. (A függetlenségi jelölt beszéde, a szoczi­­alisták kudarcza.) A mvásárhelyi függetlenségi párt je­löltje , Szakács Péter helyébe felkért Dr. Z. Sebess Dénes ügyvéd szept. 29-én d. u. 3 órakor tartotta meg programos­­ beszédét a Letzter-féle kerthelyiségben — mérsékelt hatással. Vasárnap és ked­velő idő lévén, szépszámú közönség gyűlt össze hallgatására. Sebess dr. egy pár többé-kevésbbé szerencsésen alkalmazott bombaszt és anekdota görög fénye mellett a mi viszonyainkat ecsetelte és a székely érdekek szolgálatára vállalkozott — — ha megválasztják. Utána Bedeházy János szólt az orsz. függetlenségi párt nevében buzdítólag és Sebestyén Miklós dobott oda egy pár üres frázist a hallgatóságnak. Vé­gül Gáspár Gyula pártelnök bezárta a gyűlést. Mindez d. u. 125 óráig tartott és elég szerencsésen véget is ért volna, ha a csoportosulásnak ezt a kedvező alkalmát fel nem használja az u. n .maronvásárhelyi szocziál­demokrata párt, s magához méltó arczátlanság­­gal valóságos lázadást nem rögtönöz. Mikor az ellenzéki beszédek elhang­zottak, elfoglalták a teret és saját szo­cziál­demokrata képviselőjelöltjüket fel­kérték, hogy tartsa meg programmbe­­szédét­­ is. Egy igénytelen szöszke, kiélt alak lépett erre az emelvényre Pelczéder Ágoston budapesti asztalos iparos sze­mélyében, aki a fennálló rend, jog, törvény és igazság letéteményeseit kezdetben ép oly hatás mellett szidta, mint összes alkotásainkat, hagyomá­nyainkat. Kétes existentiához méltó vakmerő­séggel, kaján elszántsággal, a hon­szeretet, munka és törvénytisztelet leg­kisebb látszata nélkül követelt jogot a népnek a „nemzetközi“ szoczializmus nevében. Becstelennek nevezte Széll Kálmán politikáját, a­kinek Bánffival együtt „rég börtönben volna helye.“ Ingyen kenyérért sírt a tehetetlen telhetetlenek számára, a­kik a világ­csavargók ban­dájában szokásos módon csak szitko­zódni tudnak. Azután a pártokat vette éles bírálat alá. Mikor azonban a függetlenségi párthoz ért és Kossuth Ferenczet gya­­lázni kezdte, méltatlannak mondván apjához és erőtlennek apja hagyomá­nyainak fenntartására, óriási zsivaj tá­madt. — Le vele! ki vele! — kiáltotta egyszerre száz torok és többet egyáltalán nem engedték szóhoz jutni, sőt oly fe­nyegető állást foglaltak el a megszorult jelöltel­ szemben, hogy rendőri fedezet alá kellett venni. Hiában próbálták meg a kimagyará­­zást. A nép rákezdett a Kossuth Lajos nótájára és kalaplevéve tüntetett tovább. Mikor látta a rendőrség, hogy csend nem lesz, sőt nő a zajongás, fedezet alatt bekísérte a félelemtől halott-hal­vány lázitót a vendéglőbe. Ám a tö­meg ide is követte, fütyölt, a hczugolt mígnem a rendőrség szétoszlatta. Valóságos vérlázító viselkedése volt ez a nemzetköziségrút köpenyébe bújt szocziál­demokrata pártnak, mely un­dort keltő módon agitált magyarsága ellen és hazátlansága mellett. Előtte semmi sem szent, csak a has s az imádott heverés. A csőcseléket foglalja le és metélyezi meg. Szája ize szerinti szólamok ha­tásához köti, rombol, feldúl mindent, megtéveszti a szegényebb munkás elemet és kést ad kezébe, hogy, ha kell, gyilkoljon. Helyesen cselekedett a rendőrség, mikor a lázongás komolyabb következ­ményeit elhárítandó, feloszlatta a gyű­lést és a lincselés elöl fedezet alá vette a lázitó Pelczédert. Ámbár ezt hamarább kellett volna tennie, akkor t. i. mikor Magyarország fungens mi­niszter­elnökét megsértette, politikáját becstelennek, őt magát börtönbe való­nak mondotta. Evvel tartozott volna becsületes ma­gyarságának és annak a hatalomnak, melyet eskü alatt kezében tart Az ákosfalvi kerületben — mint lapunk zártakor értesülünk — nagyban folyik a függetlenségi (és has-) párti­önjelölt úr, Mak­kai Zsiga részéről a népbolonditás, de a székelyek, ’a maguk józan fejükkel, hálás szívükkel nem igen hallgatnak Makkai uramra, s nem tántorodnak el igazi jóltevőjük­­től, Légrády Károly­tól, a­ki valóban népképviselő s mindenkinek, a­ki hozzá fordult, eligazította a dolgát. Rémhírek is szállonganak holmi készülő késelé­sekről, minek ellenében a hatóságok megtették a szükséges óvintézkedéseket, s Rozsnyai István, a járás népszerű főszolgabirája ma egy zászlóalj katona­sággal kiment a helyszínére. Egyházi élet. Lelkész-beirttatás. A magyarrégeni egyház­­község újonnan választott református lelki­pásztorának, Szász Márton ref. lelkésznek ünnepélyes beigtatása f. hó 6-án délelőtt leend. 40 év a tanítói pályán. A marostordamegyei általános tanító testület nyárádmenti köre fényes ünnepséget rendezett szeptember 20-án Nyárádszere­­dában elnökének, Szabó Lajosnak 40 éves szolgálati jubileuma alkalmából. Nyárádszereda és vidéke társadalma szinte tüntetőleg jelent meg az ősz tanító ünnep­lésére, aki Nyárádszeredában egyfolytában 36 évet töltött áldásos munkálkodás köz­ben. Az ünnepély fényét emelte Mikó Árpád főispán jelenléte, ki ezúttal a kormányt képviselte és Deák Lajos kir. tanácsos, ki mint a megye tanfelügyelője vett részt a lélekemelő ünnepélyen. Ott volt Máthé József, a megyei tanító testület elnöke, Kathonay Domokos kér. anyakönyvi fel­ügyelő és sokan mások. Az ünnepély d. e. 10 órakor vette kez­detét, a jubiláns és vendégek megérkezése után ünnepi beszédben méltatták Szabó Lajos működését. Negyvenéves tanítósko­dása alatt fáradhatlan munkásságot fejtett ki az iskolában, társadalomban és egyleti életben; kitűnő tanító volt mindig. Éppen ezért a vallás- és közokt. miniszter meg­bízásából két tanfolyamot vezetett. Az írni-olvasni nem tudó felnőttek oktatására esti iskolát rendezett be. Ő alakította Nyá­­rádszeredában a szövetkezetet, nemzeti dalárdát, tűzoltóegyletet, ifjúsági egyletet, ifjúsági és népkönyvtárt, s azoknak ma is vezetője, lelkes munkása. Az egyleti élet­ben előharczos, a nyárádmenti körnek hu­zamos idő óta elnöke. Szabó Lajosnak 2 felesége is 20 gyermeke volt, kik közül 1. feleségét és 13 gyermeket temetett, 7 gyermeket is neveltet. Hogy ennyi csapás és munka közt, a folytonos nélkülözés súlya alatt le nem roskadt, sőt tevékenyebb munkássá­got fejtett ki a Székelyföld nemzetiségek közé ékelt véghatárán a magyar nemzeti kultúra, a magyarság megtartása és erő­sítéséért, érdekében, mint a hozzá hasonló idős tanító társai, ez az, a­miért Szabó Lajost örömkönnyek közt ünnepelték Nyá­rádszeredában. Mikó Árpád főispán szép beszéd kísére­tében adta át az ünnepeltnek Wlassics mi­niszter saját kezű levelét és a 40 évi hűt szolgálat jutalmazására alapított bronz érmet. Azután Deák Lajos tanfelügyelő, a tantes­tület megbízottjai: Gellért Márton, Felméri Sándor, Pataky Dénes, Szent­mártoni Bálint, majd az ev. ref. egyháztanács gondnoksága, tűzoltóegylet és dalárda megbízottjai kö­szöntötték. Az ajándékokkal és virágokkal elárasztott Szabó Lajos mindenkinek meg­hatóban mondott köszönetet. Az ünnepség d. u. egy órakor ért véget, mely után közös ebédhez ült és köszöntők­ben tovább ünnepelt a szép közönség. H­ÍREK. Vallat a kis fiam . . . Vallat a kis fiam Napról-napra újból. Hogy minek is jöttünk mink el A régi falunkból?? Sajnálja az udvart, A kertet, a fákat, S ellenem uj, meg uj okokat találgat. „Hejh, ott a hegyek közt — Ugy­e apám, édes, Csak közelebb voltál te is A jó Istenkéhez?“ . . . — Én felelet­képpen Befogom a száját, S összecsókolgatom Mind a két prezáját. „A jó emberekhez, Én édes virágom, Egy közel van a jó Isten

Next