Székely Lapok, 1903. május (43. évfolyam, 99-124. szám)

1903-05-01 / 99. szám

Maros-Vásárhely, 1903. május hó 1 Székely Lapok. 3-ik oldal jobb lesz mindnyájunknak, ha baráti ke­zet fogva, egy czél felé együtt törekszünk ennek a hazának a fölvirágoztatására. — Vajha ne csalódnánk e föltevésünkben! Tagosítás Nyárád-Szent-Benedeken. F­olyik a tagosítás a közeli Szent­ Bene­­deken. Természetesen sok az elégedetlen, kik sehogysem akarnak belenyugodni a felosztás mikéntjébe. Reméljük azonban, hogy a higgadtabb elemeknek sikerül a már már igen hangosan zugolódókat le­­csendesíteni s a jogos érdekeket kielégí­teni. Egy idecsi dolog elég volt, ne legyen mása ! Vér és vér mindenütt. N­agy riadalom volt ma reggel a korán kelő publikum között. — Az egyik főtéri kávéház előtt óriási vértócsa borította a járdát, küszöböt. Innen tovább is erős vérnyomok vezettek igen messzire. Nagy kíváncsian tudakolták, vájjon kit öltek agyon. Szerencsére nem így áll a dolog. Egy szegény állat, egy pompás házőrző kutya lépett valahol „kaptány"-ba, vagy vágódott el valami más módon a lába, s ennek folyt el oly sok vére. A rendőrök aztán kizavarták a főtérről a szenvedő jószágot. Billiárd-verseny n­ álunk szokatlan, de épen azért fölötte érdekes s a tekeasztal-sport híveinek él­vezetes szórakozást nyújt ma (csütörtökön) estve V29 órakor a Transsylvania kávé­ házban Horovitz József billiárd-művész. Egyike ő a világ legelső championjainak a bekerített zöld asztalon s mesterlökéseivel, úgy, mint bámulatos sorozataival méltán csodálatot keltett mindenfelé. Egyik leg­jobb amateurünkkel fog játszani. A­ki csak szereti a billiárd-sportot, legyen nézője,­­ hogy bámulója lehessen. „A kereskedők és kereskedő ifjak köre t­­ udatja, hogy úgy a rendes, valamint a pártoló tagok a Herkules fürdőben április 15-től október 15-ig, július 1-től augusztus 6-ig a fürdőidényt kivéve 5,0%-ár ked­vezményben részesülnek; bővebb felvilá­gosítással a titkár szívesen szolgál. Drágább lett a czukor. S­zegény czukorgyárosok! Zilált millióik gyarapítása érdekében segélyad­­ót indítot­tak meg az egész monarkiában és jobb ügyhöz méltó összetartással — fölemelték e hó elején a czukor árát. Azok a kicsiny­ben árusító kereskedők, akik nagyobb készlettel rendelkeztek, ezideig nem emel­ték föl a kicsinyben fogyasztás részére az árakat, de végeredményében a különbözetet még­is csak a fogyasztó közönség fogja megfizetni, melynek elég széles a háta és mindazt megfizeti, ha­­ muszáj. A kávésok tényleg nagylelkűek ezideig, hogy ezen czimlet alatt nem emelték föl a piccoló árát, csakhogy a czukorgyárak tulajdonosai, vagy részvényesei nagyobb bevételekhez jussanak. Szegények! Szerkesztői üzenet: M. J. Helyit. Láthatja, hogy a mai szám­ban az egyik kicsi verse jön. Szívesen fo­gadjuk az ezutániakat is, ha azokban a tagadhatatlanul gondolattal párosult han­gulat, tetszetősebb formákba lesz öltöz­tetve. Mert hajh, nem elég a gondolat mélysége a költészetben, ha az a tech­nikai formák zengzetes köntösében nem jelenik meg ! — A kicsi csiszolást a mai versen is észre vehette. Kiadó egy bolthelyiség azonnal a Pap-pa­lotában. Értekezhetni Lukács Jánosnál.­­ 2 Pártoljuk a hazai ipart. Reich Sámuel újonnan berendezett di­vatáru házában, ki többnyire a legjobb minőségű hazai gyártmányú árura fekteti a fősúlyt, megérkeztek a következő újdon­ságok : hazai gyártmányú czipők a legszebb kivitelben; a legújabb divatú oldal csokros övök; férfi- és gyermek szalmakalapok; kitűnő minőségű női- és férfi bőrkertyük; különlegességek zsebkendők, nyakkendők, kalapok és gyermek sapkákban; és még sok más, itt fel nem sorolható czikkekben. Jó tanács. Mindazoknak, kik pázsitot karnak létesíteni, ajánljuk hogy szerezzék be Mauthner Ödön csász. és kir. udvari magkereskedéséből Budapesten a „Sétaté­ri" vagy a „Margitszigeti" famagkeveréket. Ezeket már 29 éve szállítja Mauthner Buda­pest és a Margitsziget oly bámulatra méltó és gyönyörű sétaterei részére. LEGÚJABB — A „Székely Lapok“ eredeti táviratai. — Az utolsó előtti nap.­ ­Budapest, ápr. 30.) A törvényen kívüli állapot utolsóelőtti napján vígan folyt tovább a felelőtlen ellenzék ré­széről az agyonbeszélése az alkotmány­nak, szemben a felelős kormány hig­­­­gadt állásfoglalásával. Gr. Apponyi Albert elnöklete alatt a Ház ma ülést tartott s ezen Wlassich Gyula miniszternek a Zoltán-ország egyik jeles képviselője. Papp Zoltán interpellácziójára tegnap adott válaszát a nagy többség tudomásul vette. A fia­­■ hordó obstrukcziós u. i. mára kérte 1­20 társával együtt a tudomásvétel fe­letti név szerinti szavazást. (Addig a­­ tisztviselők éhezhetnek!) Ezt követőleg az indemnitás tár- r­gyalásához fogott a t. Ház.­­ Eötvös Károly mondott egy minden­­­ esetre érdekes, de felesleges beszédet.­­ Kijelentette, hogy két akarat áll szem­ben e pillanatban egymással: egyik a koronáé, a másik a nemzeté. A kor­mány képviseli a korona akaratát, míg a nemzetét a függetlenségi párt. (Tet­szés a szélsőbalon, ellentmondások a jobboldalon.) Darányi Ignácz tegnapi beszédére azt válaszolta Eötvös, hogy a minisz­ter felsorolta e nemzet kötelességeit, de miért nem említette a másik akarat makacsságát ? Eötvös bevallja, hogy Darányi jó magyar, de épen az, hogy kitört be­lőle a nemzetellenes hang, mutatja, hogy milyen szerencsétlen helyzetben van ő és a kormány is. Beszéde folyamán fejtegeti a szó­nok azt, hogy Deák Ferencz és And­­rássy Gyula gróf nem voltak olyan kiselméjü emberek, hogy a 67-iki ki­egyezést a nemzetre örök és megmá­­sithatlan végrendelet-képen hagyták volna. Deák maga azt csak egy teher­vonat állomásának tekintette, de sohase hitte, hogy a legközelebbi állomás oly messze legyen, hogy addig, míg a nemzet tehervonatja azt eléri, elve­szítse tüzét, szenét és táplálékát. (Taps az ellenzéken.) Igaz, — folytatja beszédét — hogy a közös ügyet 300 esztendő alatt igyekeztek belecsempészni az alkot­mányunkba, de ez mindig a nemzet kárára történt. A kormánypárt kicsinyli ugyan a katonai javaslatok elleni kül­döttségek feljövetelét, de ő a maga részéről kijelenti, hogy 30 éves köz­pályája óta nagyobbszerű manifesz­­tácziókat nem látott, mint most. (Taps a szélbalon.) Ezenközben Fejérváry báró minisz­ter közbeszól. J­áth Endre és Hellebront kiabálják : — Azt mondta a minister, hogy „megvetni való !“ Erre tomboló lárma keletkezik az ellenzéken, rendre­utasítást követelnek. Vészi József és mások, kik Fehér­­váry háta mögött ültek s maga a mi­niszter is tagadólag rázzák fejeiket a nagy zajban. Az elnöklő gr. Apponyi szakadat­lanul csönget, — de az egész szélső­baloldal fölugrál helyéről, úgy, hogy leirhatlan kavarodás támad. Kérdezze meg az elnök a minisztert, mit mondott? — hangzik süvöltően. Eötvös leül, — gr. Apponyi kijelen­tette, hogy ránézve nincs miniszter és képviselő között különbség, sem a jobb­oldal és baloldal között. Nem hallott semmit. Újra kitör a lárma a szélsőbalon s kiáltások: — Mi hallottuk! Apponyi bejelenti, hogy őt úgy in­formálták, hogy a miniszter nem akart semmit közbeszólani. Fehérvári megerősíti: — Nem hát! Viharos kiáltások balról: — vissza szitta! Fehérvári: — Ezt ne merjék mondani! Megújuló kiáltások: — De igenis visza szitta! Erre Eötvös szünetet kért, a­mit az elnök meg is adott; a szélsőbal élje­nezte Eötvöst, ki szünet után folytatja beszédét. Felelős szerkesztő: Ifj­. Szász Károly. NYILTTÉR. (E rovatban közlöttekért felelősséget nem válla a szerkesztő.) Pap Zsigmond kereskedő urnak Helyben. Nehezemre esik, hogy én, mint üzleté­nek, hála Istennek, már csak volt tanulója Öntől ily módon a nyilvánosság előtt kell búcsút vennem, mert Ön elzárta azt az utat, mely lehetővé tette volna, hogy más irányban róhattam le tartozó kötelessé­gemet. Mikor én Önhöz ezelőtt két évvel kerül­tem, úgy fogadott föl üzletébe, hogy az egész idő alatt engem ruházattal fog el­látni, hanem Ön ehelyett mikor a két év lejárt volna teljesen, sem fölszabadítani, sem ruhával ellátni teljességgel nem akart . Nem elég, hogy én egy darabont erejét is felülmúló robot­munkát végeztem önnél, hanem egyszerűen el akart kergetni, ha én a helyi rendőrkapitányság útján nem kerestem volna elégtételt. Ez volt jutalmam Öntől a hűséges és odaadó fáradságomért. A­zért kerestem ez utat, hogy lássa min­denki Önt és ismerje meg eljárását, mert ezzel a szülők figyelmét is felhívom, egy legjobb emberbarát nemeslelkűségére! Maros-Vásárhely, 1903. április 30-án. Bokor Dezső.

Next