Székely Lapok, 1903. augusztus (43. évfolyam, 174-197. szám)

1903-08-01 / 174. szám

2-ik oldal. Székely Lapok, Maros-Vásárhely, 1903. augusztus hó 1. jelezéssel igyekezett megnyugtatni a tisztviselőket, hogy: „a tisztviselők fizetésének rendezéséről szóló törvényjavaslat sürgős letárgyalása a kormánynak is határozott szándékát képezi oly formán, hogy elsősorban az indemnitás, azután az újonczjutalék, majd az 1903. évi állami költségvetés és ezzel kapcsolatosan a fizetésrendezésről szóló törvényjavaslat fog letárgyaltatni.“ Ezzel szemben Barabás Béla július hó 12-én nagyváradi beszámolóján állítólag azt mondta, hogy : a Széll kormány soha sem foglalkozott komolyan a tisztviselők fizetésének rendezésével.“ Állítólag a mostani kormányelnök pedig olyformán nyilatkozott, „hogy nincs is arra szükség, mert bármilyen fontos, mégsem államszükséglet.” Egyik nyilatkozat sem lehet megcáfolva, vagy megerősítve s így nem lehet tudni melyik igaz ? Mikor eljutottunk odáig, hogy a képviselőház pénzügyi bizottsága fizetés javításról szóló törvényjavaslatot letárgyalta és terjedelmes jelentésével a plénum elé terjesztette, az időtől kezdve az állami tisztviselők visszafojtott lélekzettel némán szemlélték azt az elkeseredett politikai harczot, melynek ma sincs vége. Ki tehet arról, hogy azzal az időponttal egyidejűleg a harczok küzdeme mind hevesebb lett és az előző kormányt áldozatul ejtette. És ki tehet arról is, hogy a kormányválság után az új kabinet a kibontakozást még nem tudta megteremteni sőt új harczok és bonyodalmak támadtak a parlamenti zavarokban. Ki az, a ki tudná, hogy micsoda ok gátolta a kérdéses törvényja- j vaslat letárgyalását ? Az ország dolgainak ilyen változása számunkra is megjelölte az irányzatot! Mikor a nemzet közvéleménye a mi kérő szavunkra nem tagadta meg rokonszenvét és áldozatkészségét, most a válságos helyzetben mi is tudjuk és érezzük hogy mit kell tennünk! S mint hálás gyermekei a magyar hazának, békés türelemmel várjuk a küzdelem lefolyását és a bonyodalmak szerencsés megoldását. A várakozáson kívül helyezkedhetünk-e más álláspontra akkor, midőn a viszonyok a Haza sorsát állították a mi érdekünk elébe ? A tisztviselői kar hazafisága megtalálta a hozzá méltó álláspontot és magatartást; ennélfogva roskadozva bár, de türelemmel hordozza tovább a vállaira nehezült keresztet. Nehéz idők súlya nyomja a magyar állam közéletét és ez áldatlan állapotban mit tehetünk mi: hazafiságunk várakozásra és kitartásra kötelez. Jóleső érzéssel veszek tudomást arról, hogy a magyar tisztviselői kar — igen kevés kivétellel — hozzá illő elhatározással követi igaz hazaszeretetének sugallatát s előbbre valónak tekinti a haza és a magyar nemzet érdekeit, mint a maga helyzetének javítását. Inkább szenved tovább és takargatja nyomorúságát, de nem panaszolja hangos szóval egyéni bajait akkor, midőn a haza sorsa válság elé jutott. A mi hitünk és bizodalmunk a trónbeszédbe foglalt ígéretben, s a kötelező válaszfelirat által adott szó szentségében van ! A tisztviselők sorsa az ország becsületbeli ügye, nem lehet és nem jöhet olyan magyar kormány, mely ennek elintézése elől kitérjen ! Ez a biztosítéka annak, hogy mi lesz a tisztviselőkkel ? Harmath Domokos: Tanügy. Felső ipariskolások képzettségi foka. A m. kir. belügyminiszter az áll. felső ipariskolát, valamint a budapesti állami felső építő ipariskolát oly intézetnek jelentette ki, melyek egy évi önkéntességre, valamint az 1883. I. t.-cz. szempontjából kijelölendő állásokra minősítenek. Tehát a felső ipariskolák a főgimmn. és főreáliskolákkal egyenrangú képesítést nyújtanak. Fürdői élet. Görgény-Sóakna. Hogy 36 fokos hőség borzasztó hatását csökkentsük fölpakkoloztunk s fogadtunk egy kocsit három lóval s kocsistól lovastól mindenestől elmenekültünk a forróság elől G.Lóaknára. Az után nem történt semmi nevezetes csakhogy egyszer a lovunk, sem lévén fából, kiugrott a hámfából. Erre a kocsis ütni, verni kezdette a szegény párát, mire mi úgy vágtuk kupán a parasztot, hogy mérgében a megkezdett 15 kméteres sebesség helyett csak 9—10 katéteressel hajtott a czél felé, melyet úgy 4 óra alatt tudtunk csak elérni. Dehát ez nem is sok, mert a kocsiban négyen voltunk, s így egy-egyre csak egy óra esett, ennél pedig kivárni sem lehet hamarább 36 kméter utat megtenni. Igaz, majd elfelejtettem mondani, hogy amíg oda értünk egyszer megúsztatott a kocsis a Görgény vizébe, amin egyszer híd nélkül, egyszer pedig egy rozoga hídon kellett átmenni, amibe csak úgy egyeztünk bele, hogy a becsületszavát adta, hogy a vízbe nem fogunk belehalni, ám a híd nem fog leszakadni. És a becsületszó bevált, s mi Sóaknán voltunk. Mindjárt meglepett a sok új építkezés, a pezsgő eleven élet. Én sokkal egyszerűbbnek gondoltam a fürdőt, de kellemesen csalódtam. Hiszen itt nem egy messzi vidéki vendég van, s a fürdői élet fokmérője a kártya Hm. sem hiányzott. Amint bementem a modern s bármely fürdőnek díszére váló nagy vendéglőbe, mindjárt megláttam Grün Dolfit, amint egy hatalmas termetű és í egy gyengébb, de azért egészséges úrral vágták bizonyára a kedélyes alsóst, mert ferblit azt hiszem csak esténként szoktak játszani. Müller szász-régeni bandája is épp akkor kezdett bele a „Rózsabimbó és a méh” románczába ami egy törpe nagybajuszos bácsinak, aki hallásom szerint pesti volt, sehogy sem tetszett, s magában, le-le intett kezével, miközben kikérte a harmadik üveg sört. Pedig a czigányok szépen húzták, de a pesti urnak is lehet igaza, mert ott nálunk eddig a rózsabimbó bizonyára rég kinyitott, s kezdi elhullatni sziromleveleit. A szállodák tornáczain asszonyokat és szép leányokat láttam beszélgetni. Kaczagtak tehát jól telik a fürdői élet Sóaknán, látszik, hogy nem unalmas hely. Bemásztam a hideg fürdőkbe. Sokan voltunk benne, hogy ne hisz meleg van. Egy csomó úr a hideg sós víz élvezettől kiabált, egy másik csomó szintén kiabált, mert látta hogy ezek is kiabálnak. Én nem kiabáltam hanem bekukucsáltam a női fürdőbe. Hogy ott mit láttam, most nem írom le. Különben miért ne? Lám nem láttam semmit, mert egyetlen lyuk sincs amin át lehetett volna nézni. Ne búsuljon szerkesztő úr, máskor titokban viszek egy kis fúrót. _______________________________(10_ MI ÚJSÁG?! 1903. julius 81. Két levelet kaptam. Két levelet kaptam, a két gyerek irta. Minden szavuk olyan mint egy egy pacsirta. Zengésök, értelműk, kikeleti ének. — Mintha a sugaras égből zengenének. Öregebb lettem egy esztendővel újra. Ok lenne ez méla, elmerengő bura. — Mikor az életből így kifelé tartunk, Látjuk, hogy oly sokat hiába akartunk . . . Kis erővel én is nagyra törekedtem, De alig indultam, alkonyul felettem. Meglepődve nézek életemen széjjel. Szövi már felette fátymját az éjjel . . . De jön a köszöntő ... a két gyerek irta. Minden szavuk olyan, mint egy-egy pacsita. Daluknál siromat mosolyogva ásom . Dalukból felém zeng a feltámadásom . . Kinevezés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Szabó Lajos és Lörinczi Zsigmond okf. : tanítókhoz a szabédi áll. elemi iskolához , rendes tanítóvá nevezte ki. Görgénysóaknai kirándulásra és ünnepélyre, melyet tudvalevőleg a helyi Polgári Atlétikai Klub rendez vasárnapra, egész vármegyében nagy az érdeklődés. Helyből a tegnapi napig mintegy 70 kiránduló jegyet váltottak meg. Minthogy a klub csak korlátolt számú jegyet adhat ki, fölkérettünk annak közzétételére, hogy azok, kik előjegyeztették magukat, valamint kik még a kiránduláson részt venni óhajtanak,jegyüket Fey József úr főtéri üzletében váltsák meg legkésőbb szombat este 5 óráig. Várterész búcsúja. Immár gyergyóalfalusi plébános, volt marosvásárhelyi s. lelkész csütörtökön este búcsúzott el jóbarátaitól a tiszteletére László György vendéglőjében rendezett búcsú vacsorán. Részt vett ezen városunk számos előkelősége, élén a polgármesterrel. Rokonszenves tesztok közt biztosították búcsúzó és búcsúzok egymást változhatlan jóindulatukról. A lakoma messzi éjbe nyúlt. Sokak számára reggelig tartott. A plébános pénteken utazott el új otthonába. Sok szerencsével járjon. Versenytárgyalás eredménye. A marosvásárhely—mezőbánd—kapusi és mező-bánd—mező-gerebenesi törvényhatósági közutakon műtárgyak építése és kijavítása érdekében lapunkban is közzé-