Székely Lapok, 1905. február (45. évfolyam, 26-48. szám)
1905-02-01 / 26. szám
er.-.^vaa, -»rus-Váskirály, 1905. február ho 1 JPO .JLrfX'JTI M A 6 X* 5. t , A ** ?£.•«■*, áíStsíívüS örsté&SS. 3118 fizelé*l é» K.,i felvág íssiftöí.. '■■■'■ ■■■ -.»•«.k vidékre • egy étre 56 kor., félévre %,$■- i-'.r.t tev- wí 40«. ayov.d.. • • -vr.. negyed évre 4 kor., egy bóra 1 kor. 60 fill. - . e .'jJ -n- t ‚'‚-н' - g telefon »*lut ck . és 173. ■ «•-. fa« .*‚!&‚• ': ›-gt ívre IS kor.,/él .ni :‡:í.›:o.! • VtAdlftfdtvfttAii v-;n:-o - £ * £y«*н- t.- 3 kor., egy korakor Kritikus idők. (Dsk.) A politikai helyzet napok múlva bizonyára nagyot változik. De bízunk benne, hogy a változás, a kibontakozás helyes mértékét megtalálják azok a nagy hazafiak, kiknek a sors szerepet juttat e munkában Hazafias aggodalommal nézzük mégis az események fejlődését, mert úgy tartjuk, hogy állást kell foglalni a kialakulás áldásainak biztosítására minden becsületes magyar embernek. Ez a törekvés nekünk kétszeres kötelességünk, akik a 67-es alap becsületes idealizmusával provokáltuk és vívtuk meg a választási harczot, mert benne és általa Magyarország fejlődésének biztosítékát kerestük. Ma nincs ideje annak, hogy vitázzunk a siker, avagy sikertelenség momentumai, akár a vereség és nyereség jelszavával ujjongók jóhiszeműsége felett. Adja a jó sors, hogy a változás hasznára legyen az országnak. Helyes, jó, igaz és hazafias eszmék nem tűnhetnek el nyomtalanul, s ha megtermékenyítik a honfi lelkeket, bizonyára gyümölcsöt is teremnek. De rész módja volna a gyümölcs biztosításnak az ápolás azon neme, hogy a fát gyökerestől akarjuk kivágni. A 67-es alapon terebélyes fává nőtt a liberalizmus s ennek gyümölcséből eleddig fokozódó eredménnyel gazdálkodtunk hazánk és nemzetünk anyagi és erkölcsi gyarapodására. E fa gyökerei mélyen futottak a haza talajába s terebélye befogta az orí szagot. S ha úgy látszik is, hogy a válasz-tás nem kedvezett neki, halálát nem lehet, nem szabad eredményében keresnünk. Bármily súlyos veszteségek sújtják is a szabadelvű pártot, azt a nagy erkölcsi elégtételt, amelyet az ország legintelligensebb közönsége szolgáltatott Tisza politikájának, sem elvitatni, sem konfiskálni nem engedhetjük. Hogy a nemzeti akarat nem szankcionálta hatalmas többséggel ezt a politikát, része lehet ebben a téli választás amúgy is kockázatos esélyeinek, része van az ellenzék részéről kifejtett terrorizmusnak, de főleg annak, hogy egy nagy kategóriája a választópolgároknak nem értette meg a kérdés lényegét. Nem hatolt annak velejébe, hanem megmaradt a külső látszatnál, amelyet az ellenzék a kétesésnek adott. A jogfolytonosság és törvénysértés jelszavainál megálloit, de nem vizsgálta meg, igazak-e ezek a jelszavak s nem gondolkozott azon, micsoda súlyos probléma van a háttérben. Ám azért a jószándék megmarad jószándéknak. A történelem meg fogja örökíteni e választást Tisza gróf miniszterelnök nevével kapcsolatosan, mint korszakos eseményt, amely jövendő elháríthatlan alakulások melegágya. Ezen események Tiszát a liberalizmus és a 67-es alap dicső bajnokává avatták. Elismerés és nem gáncs illeti érette. Hisszük, hogy mindazok, akiknek szívén fekszik e nemzet jövendő sorsa, nem tántorodnak el a vezérektől. Összetartásuk, vállvetett munkásságuk és igazi jóakaratuk meghozza a jobb jövő reményét újra, s erőt ad a kormányzó pártnak nagy feladatának teljesítésére, ebben a valóban kritikus időben is. I — I Milliók, jértek vissza! (H. L.) Amiről most néhány szót akarunk mondani, az is egyike azoknak a thémáknak, melyek a sajtóban bizonyos periódusokban visszatérnek. Tessék ezidőtájban megtekinteni kereskedőink bevásárlásait és bizonynyal hazafius aggodalommal értékeli, hogy milliók és milliókra megy az az összeg, melylyel most háziipari készítményekért a külföld- nek adózunk. Sóvárgó vágyakkal, csengő szóval föl- bukkan nálunk a háziipar megteremtésé- nek kérdése, de sajnos jobbára csak hir- lapi czikkelyekben, pedig czikkelyekkel, melyek közérdeklődést nem tudnak támasz- ■ tani, háziipart teremteni nem lehet. 1 . A sikerben, hogy ezizben másként járnánk, lanyha reménynyel fogunk ahhoz, s hogy a jelentős kérdésben felrázzuk az impatikus társadalmat. Hogy a háziipar országfönntartó és országfölvirágoztató tényező, azt Svájcz beszédesen igazolja. Hogy nálunk nyersanyag, munkáskéz bőviben van, kitetszik azokból az erőtlen kísérletekből, melyeket eleddig a háziipar terén tettünk. Csak meg kell nézni a bártfai játékipart, a torontáli szőtteseket, a székelyi faipari és más nemű készíményeket és rögtön látni fogjuk, hogy itt egy kifejleszthető iparnak minden tényezője rendelkezésre áll: ügyes munkáskéz, ötletgazdagság, bizonyos áttetsző nemzeti styl, emellett tömérdek, munkát leső kéz, bőviben mindenféle nyersanyag, csak egy hiányzik: a tőke. Ez pedig azért, mert a vállalkozási kedv is teljesen hiányzik A közérdeklődésnek kellene ösztökélni a vállalkozási kedvet, hogy azok a milliók, melyek most kimennek tőlünk, itthon maradjanak. Nálunk az a baj, hogy mindent a kormánytól várunk. Bizonyos iránytól kezdést, kétségkívül kell várnunk a kormánytól és ebben nincs is hiányosság. A kereskedelmi kormány nagy számmal tart fönn fafaragászati és kosárkötő tanműhelyeket, ahol évek óta hozzáértő előmunkások képeztetnek. • A baj azonban az, hogy ezek az elő - ’munkások nem a falura mennek ki, ezrek és ezrek tanítására, hanem kénytelenek letelepedni városokba, beállani a kisipar sóhajtozó alakjai közé. A földmivelésügyi minisztérium is egész seregét rendezi évente a népies, gazdasági, házispari kurzusoknak. A legutóbbi öt év alatt 1500 községben 20000 gazdasággal foglalkozó I egyén tanult meg valamelyes háziipari I foglalkozást. Rendkívül érdekes lenne tudni, hogy ez a 20000 ember ezen a téren a nyert ügyességet fel fogja-e használni és hova fogja fejleszteni a jó példa ezt a foglalkozási ágat? Hiszen nálunk a nép téli foglalkozásának kérdése nem tiszta közgazdasági ügy, de elsőrendű szociális érdek. Tessék meggondolni, hogy négy teljes hónapig a földt mivelő munkáskéz pihenni kénytelen, hogy ennek a kényszerű pihenésnek milyen kedély deprimáló hatása van. Emellett a munkátlanság mennyi sok hajlékban szerzője a nyomornak, szükségnek, indítója a békétlenségnek, okozója a csüggedésnek, a társadalmi harcznak. Mennyire megváltoznék a helyzet, ha a munkaalkalmak szaporíttatnának, a nép télen is keresne és nem lenne kénytelen a készből élni.