Székely Lapok, 1905. március (45. évfolyam, 49-74. szám)
1905-03-01 / 49. szám
XXXV. évfolyam. 49. szám Maros-Vásárhely, 1905. márczius hó 1. i* o i_. i rr i k a. i is jk. I s 1jx. i:> Megjelenik: a kora délutáni órákban. j Előfizetést és hirdetéseket felvesz B*2&ó L. j Előfizetési árak vidékre: egy évre 16 kor., félévre Szerkesztőség: 1*. r*f, kali. nyosoft (Saaké I, 1 (ev. ref. koll. nyomda.18 kor., negyed évre 4 kor., egy hóra 1 kor. 60 alt. bor. & lap szellemi részét illető közlemények Sserkesszél telefon ísÁsok 1ST. és 173. Helyben, házhoz hordással: egy évre 12 kor., fői küldendők KlaátefTStftli telefonszám 161. 1 évre 4 kor., negyed évre 3 kor., egy hóra 1 kor timmuríbai i •smmamslm$msnmiamc:»«sreijfeínw:s»wíi5«BS«reij«3ise‘«s^^^ v^rrj3v^.3»^^acwy^c^yfts?a*ewii^tt^«att»aafieiOitts»»aawBMaaBcwee»»^»hawn«ra«iMnii^i'mniniir»iij bhmihmhiI i wiTHiMewnewianL^w Sine nobis... (L—t) A válság kaleidoskopikus metaforái mind jobban bebizonyították, hogy nélkülünk, a szabadelvű- párt nélkül, rólunk, az ország jóvoltáról, amiért mi annyi megpróbáltatás közepette helyt állottunk, nem lehet megoldási kísérletet sem tenni. Megbukott a koalíció, a maga mesterkedéseivel, mesterséges összeerőszakoltságával, s elmentek zabot hegyezni, ki Töketerebesre, ki Udvarhelyre, ki a néppárti zab-hambárokba. Ki- ki ízlése szerint. A végén király is valaki és valami. Egyedül élő magyarázója annak, hogy miként fogadta el a 67-es kiegyezést, miért szentesítette, s mire tette le esküjét. Az ő felfogása egyedül az irányadó, mint egyetlen élő szerződő félnek. Még a piripócsi járásbíró is neki ítélné meg a pert. Hogy nemzeti tartalommal ki akarta, s ki akarja bővíteni, sőt teríteni, arra elég bizonyság az, amit a Tiszakabinet az ő felhatalmazása folytán pozitiv ígéretként az országnak kilátásba helyezett. Másfelől kétségtelen, s azt senki sem tagadhatja, hogy a kibontakozás munkája a legalkotmányosabb irányban indult meg. Tisza István gróf javaslatára Andrássy Gyula gróf hivatott a királyhoz, hogy mint homo regius igyekezzék megteremteni a kibontakozás előfeltételeit. Nem sikerült. A függetlenségi párt előtt históriai szerep alkalma nyílott meg. Ha nem téveszti szeme elől, hogy a nemzeti akarat 67-es többséget küldött most is a képviselőházba, hogy tehát az a körülmény, hogy a függetlenségi párt számbelileg megerősödött, nem jelenti és nem is jelentheti azt, hogy politikájukat és programmjukat a koronára és a többségre rákényszerítsék, egy koalíciós kabinet, Andrássy Gyulával élén, már régen túl volna a megalakulás nehézségein. Hazafias áldozat nélkül, igaz nem mehetett volna végbe ily kormányalakítás, de elvégre az ország érdekében mégis csak kellene áldozatot hozni. Nem sikerült. Igaz, ily koalíciós kormánynak és ily koalíciós többségnek meg lett volna az a hátránya, hogy a megalkuvásnak, a kompromisszumok rendszerének talaján kellett volna megélni és fennmaradnia Az is igaz, hogy oly sok különböző nézetű és különböző politikai múltú egyén között nem egyszer állott volna elő élesebb nézeteltérés. De végre is az adott parlamenti helyzetben, mikor nincs egyetlen párt se, amely többsége volna, ez a megoldás leginkább állíthatta volna helyre a megzavart rendet s leginkább vezette volna ki az országot a súlyos válság veszedelmei közül. Nem sikerült. Senki sem állíthatja, hogy a szabadelvű párt ezt a megoldást bármiképpen is megnehezítette volna. Sőt a gúnyolódás és káröröm érthető megnyilatkozásával szemben Tisza István gróf hirdette, hogy a legszigorúbb moralitás szempontjából is megállaná a helyét ez a kombináczió. A „szegreakasztás“ hangsúlyozásával senki sem igyekezett rontani ezt a megoldást. A szabadelvű pártnak nincs semmi része abban, ha a meg nem alkuvó irány felülkerekedett a függetlenségi párt kebelében. A szabadelvű párt nem akadályozta meg a válság ily irányú megoldását, csak egy szívességet nem tett meg halálos ellenségeinek. Nem ment szét, nem töredezett többfelé, hanem élni akar és élni fog. Együtts maradva, összeforrva, ezentúl is számot- tevő tényezője lesz a magyar közélet- nek, még erősebben. ! A koalícziós kormány eszméjét fel-váltotta az átmeneti kormány eszméje, amely csak néhány hónapig uralkod nék s csak azon eszközöket szerezné meg a parlamenttől, a mely az állam- háztartás zavartalan vitelét s a nem-zeti védelem kiegészítését biztosította volna az ország számára. Az uj többség azonban ezt sem fogadja el s igy a kibontakozás nehéz-ségei az új Ház megalakulása óta nem- csak nem csökkentek, de nagyon megnövekedtek. És sikerült az ellenzéki koalícziónak. ... És egyéb semmi ! Törvényhatósági élet. A város Pénztárvizsgálat. Dr. Bernády György polgármester tegnap váratlan pénztárvizsgálatot tartott, melyhez a tiszti ügyészt s a törvényhatósági bizottság több tagját is meghívta. A vizsgálat mindent teljesen rendben talált. Vámsorompók: (Q) Akárhogyan alakuljon meg az országgyűlés, új miniszterekkel, vagy pedig ideiglenesen a régi kormány tagjaival, minden pártnak oda kell törekednie, hogy a rend helyreáljon, hogy az ex lex állapot megszűnjék és a folyó ügyek minél gyorsabban elintéztessenek. A legsürgősebb folyó ügyek a költségvetés és az újonczjutalék megajánlása; ezek után hozhatók elő azok a kérdések, amelyeknek helyes, vagy helytelen irányú megvalósításától függ az ország gazdasági sorsa. Mert az ellenzék elsősorban a gazdasági önállóságot, avagy a közös vámterület kérdését akarja keresztül vinni. Azután a magyar kereskedelmi képviseltetést, a külügyi képviseletben a teljes paritást, a magyar hadseregben a magyar nyelv, zászló és czimer érvényesülését, a magyar vezényszó és szolgálati nyelv behozatalát és a magyar udvartartást akarja létesíteni. Ezek mind olyan kívánságok, amelyeket nem lehet egy csapásra végrehajtani. Vegyük csak először a gazdasági önállóságot. A vámközösség Ausztria és Magyarország között fennáll még 1107-ig, vámsorompót tehát csak ezen idő letelte után állíthatunk fel. És ehhez is mennyi előkészület szükséges, úgy, hogy csakugyan elő kell állanunk pénzzel, erővel és tudással, hogy ezen nehéz feladatnak megfelelhessünk. Mert könnyű azt mondani: legyen vámsorompó, de ezeket a vámsorompókat, vagyis a megfelelő helyiségeket, hivatalokat és épületeket fel is kel a határszélen állítani, ahol az áruczikkeket megvizsgálják. Kell hozzá nagyszámú személyzet, amelyet kellőleg ki kell oktatni, hogy ezt a szokatlan, komplikált munkát elvégezze, kell végre vámtarifa, vámszerződés, amelynek alapján az áruczikkeket el lehessen vámolni. Hiszen, ha nincsen törvényileg stipulált autonóm vámtarifánk, akkor azt sem tudjuk, hogy melyik árura milyen vámot vessünk. Végre néhány ezer emberrel szaporítani kell a pénzügyőröket, vagy szervezni külön határőröket, hogy a kü-