Székely Lapok, 1905. június (45. évfolyam, 122-138. szám)

1905-06-24 / 135. szám

2-ik oldal fogadása iránt. 8. Kemény Zsigmond és Honvéd­ utczai telektulajdonosok kérése ezen utczákban asphalt-járda létesítése tár­gyában. 9. Előterjesztés Mózes György helyi lakostól a csapatkórház építési czél­­jaira 44 négyszögölnyi területű ingatlan megvásárlása iránt. 10. Előterjesztés a Kövesdombon Szakáts Páter és társai ké­rése alapján nyitandó közút tárgyában. 11. Kuricza Leon kérése magyar állampolgár­ság megszerzése czéljából Maros-Vásárhely sz. kir. város kötelékébe való felvételének kilátásba helyezése iránt. 12. Farkas Izsák felebbezése járdafoglalási ügyben. Adóügyek. A kir. pénzügyigazgató jelen­tése szerint május havában egyenes adó­ban a következő összeget fizették be: 1. a városi pénztárnál 21.002 K 55 f. 2. a kir. adóhivatalnál 2.361 K 52 f. összesen: 23.364 K 07 f. Múlt év májusban 41.982 K 48 f. Tehát ezidén kevesebb 18.618 K 41 f. Hátralék volt május végén: Egyenes adóban 349.714 K 27 f. Hadmentességi díjban 13.929 K 90 f. melyeknek végrehajtás utján való felhaj­tása ezidő szerint szünetel. Színház. — „Bőr eg­ér“ — , Jöttem, hallottak, győztem.“ Ezt az átalakított caesári jeligét mond­hatja el büszke önérzettel a színtársulat új koloratur-énekesnője, Sugár Aranka magáról a tegnap esti bemutatkozás utáni az énekművészet fejedelemnőjeként. Tró­non nem ült, mint némelyek, de kell a dicsőbb magasság, mint beleénekelni magát az emberei szivébe ? ! Ezt cselekedte tegnap, mint Rosalinda. Meleg, mély, finoman iskolázott hangja, mely csodás terjedelmű is, csak úgy kon­­gott-zsongott végig a termen Rusinszky Ilona óta a vidéken egy ilyen értékes, mű­velt hang nem csendült meg. Ha a játé­kában feszélyezik a túltengő formák, annál több kárpótlást nyújt énekművészetével. Nagy, de jó fogás volt az igazgatótól. Egy­szerre föllibbentette operette előadásaink színvonalát a művészi élvezet piedestáljára. Maga köré fokozottabb animéval vará­zsolta a kedvet, a jóízűséget, az ötletet környezetében, a többi színészben is. Pom­pás volt Mátray, szépen csengett Nagy Gyula, jóízűen mókázott a részeg Frosch börtönőr, csak Halassy nem tudott kedélyt és életet önteni a fogházigazgató pompás szerepébe. Az énekesnők persze egészen eltörpültek Sugár Aranka mellett. Olyik még a száját sem nyitotta ki, a­ki pedig tette, az megbánta közönségestül együtt. Lendvai Miczike úgy gondolkozott tán, hogy Planquette szelleme, kit minap kísé­rőjéül adtunk, nem elég egy olyan szép lánynak. Visszajött tehát a títrausséért is. Agyongyötörve azt is magával vitte. Csütörtökön Szigeti József rég pihenő népszínműve: „A vén bakancsos és fia a huszárt“ rántották elő. Nem ártott volna ott pihenni hagyni, a­hol eddig volt. Nem vesszük mi rossz néven, sőt örülünk, ha az igazgató a szint irodalom régi gyöngyé­ből szedett elő egy-egy szép szemet, de ez a darab csak régi, gyöngynek azonban csak olyan kopott s a mellett ma nem is aktuális. Ilyenek mellett aztán ne csodál­kozzék a direktor, ha üres a ház. Az elég gyér közönség egyébiránt pom­pásan mulatott Matray Kálmán nagyszerűen alakított Friczijén. Matray jó kedvében, elemében volt, telve sziporkázó ötletekkel s állandó derültségben tudta tartani a há­zat. Elismeréssel szólhatunk Bekessyről, a ki mindig jó, Várady Jolán és Breely E.­­ről, a­kik mindig szépek, mindig kedvesek és bátran elmondhatjuk Baghyról, Halas­­­­syról, hogy kifogástalan játékukkal segí­­­tették sikerre az előadást. A karmester­­ pedig büntesse meg a kar személyzetet titokban, a társaságban nem vettek tudó- , mást arról, sőt nem egy büszke és irigy­­­lőrangú hölgy metsző élességgel éreztette­­ vele helyzetének kétes voltát, ő inkább is szeretett volna egészen visszavonulni a világtól, kivált mikor már két szép gyer­mekkel áldotta meg az isten, legjobban érezte magát azok gyerekszobájában, de vasakaratú férje nem tűrte félrevonulását, ő szeretett büszkélkedni a csodásan szép­­­asszonynyal, így történt meg aztán, hogy­­ a férjét ezredtulajdonosnak nevezte ki az osztrák császár, Sándor herczeg úgy kí­vánta, hogy a szép grófnő lóháton legyen mellette az első szemlén, mit ezrede fölött tart. Az asszonynak nem volt kedve hozzá, mondotta is, hogy nem érzi egészen jól magát s jobb szeretne a hon maradni, de végre is férjének erős akarata győzött, s a szép Rhédey Claudine grófnő tüzes teli­­vér paripán jelent meg a szemlén, 1841 szeptember 15 én. A lovasezred nagyon kitett magáért uj ezredtulajdonosa előtt, minden szépen ment s a végén rohamra vezényelték az ezredet, erre a grófné ideges lova elragadta asszo­nyát, s egy 1 másodpercz alatt épen az ez­red elé ugrott vele, hol az egyensúlyt vesztett grófnő leesett. A rohanó ezredet már nem lehetett fel­tartóztatni, az keresztülgázolt a tán már élettelen grófnőn, teljesen összetiporva a gyönyörű teremtést. Sokszor hallottam az öreg Zeykné Te­leki Krisztin grófnőtől, ki Erdőszentgyör­­gyön lakott. Szegény Claudinet úgy ösz­­szetiporták a lovak, hogy kis gyermekko­­porsóban hozták összeszedett csontjait ősei sírboltjába, nem is kisérte onnan fe­lülről senki, csak férjének hadsegéde, Török gróf, de mi erdélyiek összegyűltünk nagyon sokan, hogy megadjuk a végtisz­­tességet, kedves, szegény atyánkfiának. Rég volt. A lakatlan erdőszentgyörgyi kastély cs­a pusztult nagy elhagyatottság­­ban; az omladozó termeket ellepte a por és mésztörmelék, a szép franczia kert tönkre ment, nyírott gyertyánfa sorait ki­vágták tüzelőfának, a vízmedencze kiszá­radt, a kert dísztárgyait a falusi gyerme­kek hordták szét, csak a nagy jegenyefák hajlonganak még a szélben mintha búcsúz­nának most is a múlttól. Hetvennégy év telt el, elég idő, hogy teljesen elfelejtsék a szép grófnő szomorú végzetét. S most a hírre, hogy Rhédey Claudia szerencsés unokája, az angol trónörökös neje szép emlékkövet akar emeltetni nagy­anyjának Erdőszentgyörgyön, felújul az erdélyiek előtt a szép grófnő emlékezete. (Vége.) Székely Lapok Maros-Vásárhely, 1905. junius 24. azzal, hogy a második felvonásban előfor­dult kardalokat egy hétig naponként há­romszor énekeltesse el velük, hogy jövőre ne rikácsoljanak úgy s ne kínozzák meg úgy a szegény magyar dalokat, mint a tegnap este. MI ÚJSÁG?! 1906. junius 23. Úrnapja. A katholikus világ egyik legnagyobb ün­nepe volt tegnap. Ájtatoskodó hívők serege töltötte be a róm. kath. templomokat. Az­után kivonult a körmenet a főtéren felállított oltárokhoz s a harangok ünnepélyes zú­gása közben végezte buzgó, vallásos szer­tartásait. A disztáz és katonazene elma­radt. Nem sírunk utána. Legalább nem za­varja kegyeletes érzelmeinket a Gotter­halte és a német vezényszó. Lapunk szerkesztője a mai napot — hivatalos ügyköréből ki­folyólag — vidéken tölti. Gyászmise József főherczegért. Ma délelőtt 10 órakor a főtéri róm. kath. Plébánia nagytemplomban gyászisteni tisz­telet volt az egyetlen magyar főherczeg, József lelki üdvéért. A misén Karácsony Márton apát plébános cerebrált fényes se­gédlettel s nem nagy közönség volt jelen. Távozó katonatisztek. Két rokonszenves fiatal huszártiszt, Gajzagó István és Gyöngyösi látván vesz­nek búcsút városunktól. Az előbbi Váczra, utóbbi Szamosujvárra megy. A kedves fiu­kat bajtársaik szeretete, jó barátaik rokon­­szenve kíséri új állomáshelyükre, a­hol mi is szerencsét kívánunk. Az urnapi vásár. Ma vette kezdetét az arnapi országos vásár. A három felhajtás elég élénk s már a kora reggeli órákban csordával hajlí­tották az idegen kereskedők által össze­szedett szép hízott marhákat az állomáshoz. Nál­unk pedig panaszkodnak, hogy nincs marha s drága pénzzel veszünk sovány marha­húst, drágábbért mint a hová innen viszik. Tánczmulatság M.-Csáváson. A „Mezőségi Székely-Társaság“ Mező­­csáváson, julius hó 2-án az ev. ref. iskola termeiben tánczmulatságot rendez. Részint saját pénztára, részint a csávási iskola ja­vára. Személyjegy 1 kor. 40 fill. Család­jegy 3 korona. Elszállásolásról, ételekről, italokról gondoskodik az előkelő rendező­ség. Jó mulatság lesz, sokan készülnek rá. A tornaegylet új alapítója. A paradicsommá alakított tornakert ugyancsak vonza társadalmunk előkelősé­geit. Visszatértek azok az elfelejthetetlen szép napok, a­melyek a kert megnyitása első idejében voltak. Kellemesen, szépen és olcsón szórakozó társaságok vidámsá­gától hangos a gyönyörű kert. Társadal­munk áldozatkész tagjai most anyagilag is hozzájárulnak, hogy minél jobban fej­lődhessék.­­- Most legújabban Schönstein Gyula ügyvéd lépett be 100 koronával a tornaegylet alapító tagjai közé. úgy hall­juk, a szép példát többen is fogják követni.

Next