Székely Lapok, 1906. június (46. évfolyam, 125-147. szám)
1906-06-01 / 125. szám
XXXVI. évfolyam. 125. szám. Maros-Vásárhely, 1906. junius hó 1. teeljelenik : & k«r* áfiini*»! Artban. Szerkesztőség: B^rsf. keli ny. n.fia (Beckő L.), hova a lap szellemi részét illető közlemények löiűanvex. POLITIKA.1 I . A Fővárosi szerkesztőség: VII., Rottenbiller-utoza 19. sz. Előfizetést és hirdetéseket felvesz Banki (ev. rét koll. nyomda.) Előfizetési árak vidékre : egy évre 16 kor., félévre 8 kor., negyed évre 4 kor., egy hóra 1 kor. 60 fill. Helyben, házhoz hordással: egy évre 12 kor., félet évre 6 kor., negyed évre 3 kor., egy hóra 1 kor Programm - évtizedekre. (Dsb.) Az a programm, melyet Wekerle miniszterelnök május 29-én az ország elé adott, még sok eszmecserére fog alkalmat adni, de eszmecsere nélkül is való bizonyosság, hogy bármilyen átmenetinek látszassék is, decenniumok munkáját foglalja magában. Munkát és időt kér 1916. májusáig, sőt azon túl is. A parlament egyik legelső rangú szónoka adta elő, — és mégis óvatosan kerülte a szó művészetében rendelkezésére álló hatásvadászatot. Szinte száraz volt, — hogy annál többet mondhasson és mutathasson a tények meggyőző erejében. Szófukar volt a fleskulusokban, de annál gazdagabb a velős, markáns ígéretekben, melyekből az új Magyarország jövőjét rajzolta elénk. Oly dúsgazdag kincsesházát tárta föl az államférfi a tevékenységnek, amely legalább egy decenniumra szóló fáradhatatlan munkát és igazán herkulesi erőfeszítést föltételez. Kormányzati ágak szerint sorolta fel a teendőket és terveket. A belpolitikában a törvényhatóságok és községek önkormányzatának erősítése, a választási rendszer fentartásával, de természetesen fölfrissítve azt, az általános szavazati jognak immár az államélet küszöbén sürgős és jogos bebocsáttatását követelő törvénybe iktatásával. A közigazgatási vitás kérdéseknek független bíróság elé utalása. A tisztviselők anyagi és erkölcsi helyzetének javítása, pragmatikus intézkedésekkel. Általában a nép érdekeinek nagyobb gondozása, gazdasági intézkedésekkel kapcsolatban. A vallás- és közoktatási politika terén a lelkiismereti szabadság gondozása és a felekezeti viszonosság megóvása. A katholikus autonómia és az 1848. évi XX.-cz. fokozatos végrehatása. A közoktatásban a vallási és erkölcsi tekinteteken kivül a műveltség szempontjainak szem előtt tartása. A felekezeti iskolákkal szemben a magyar állameszme megóvása. A tanfelügyeletnek nagyobb kifejlesztése. Vidéki kulturközpontok teremtése. Az igazságügy terén a reformakció a kodifikácziós munkálatok folytatása. A telekkönyvi ügyek, különösen az erdélyrészi tagosítás rendezése. A Gazdasági téren a mezőgazdaság intenzív fejlesztése; a terményértékesítés, az állattenyésztés irányítása ; a mezőgazdasági hitel rendezése ; a kisbirtokos terheinek konvertálása; a telepítés és parczellázás; munkásügyi reformok; alkalmazottak jogviszonyainak rendezése, betegsegélyezés, baleset és aggkár elleni biztosítás; iparfejlesztés, a közszállítások rendezése ; a tengeri kiviteli nemzeti vállalatok létesítésére, a vasút és útügy fejlesztése ; ipari képviselet, ipari bíráskodás konstituálása. A pénzügy terén: adóreform progresszív alapon; fogyasztási adók jövedelmében a községek nagyobb részesítése ; általában a jövedelmi szaporulatnak a kisebb adózók javára fordítása; valutarendezés. A külföldi szerződésekkel kényszerhelyzetbe jutottunk, ezeket honorálni kell s Ausztriával a szabad forgalmat szerződés útján kell biztosítanunk, magyar autonóm vámtarifával. Végül a horvát pénzügyi egyezmény, a horvát nyelv respektálása a közigazgatásban, az állami üzemekben, azonban csak a közönséggel való érintkezés közben. Egy ilyen programmnak, egy ilyen programmal bíró kormánynak nem lehet, nem szabad átmenetinek lenni. Erről tesz a nemzet — és a király. A személyi hajsza vége. A nagy minisztérium, mely állami életünk közösügyi vonatkozásában az első sikert már kivívta, úgy látszik a belpolitikai életben is ugyanazt a tapintatosságot követi, mely a magyarfaj megerősödését, az erők egyesítését s így a nemzeti állam kiépítését fogja eredményezni. A legtöbb kormányzati tény arra enged következtetni, hogy a kormány tért kivan nyitni az erők érvényesülhetésének s a nagy nemzeti munka részesévé óhajtja tenni e haza minden tehetséges fiát, akiben erre a képességet felismeri. Tudatára jutott annak, hogy az elmúlt rendszer alatt kifejlődött nemzeti ellenállási küzdelem nem fűződhetik az egyén nevéhez , hanem azt az egész nemzet, mint egy ember harczolta meg. És nem fűződhetik az egyén nevéhez az sem, ahol a különböző alakulások, az egyént a nemzeti közhangulattal szembe állították. A nagy nemzeti küzdelem az országgyűlés képviselőházától szemünk láttára helyeztetett át a köztörvényhatóságok gyűléstermeibe — s onnan pedig egy pár törvényhatóságban a tisztviselők vállaira. A tisztviselők azonban ezt a harczot nem mint egyének, hanem mint a küzdőseregnek a véletlen által exponált előőrsei vivták meg. És ha e közben egyik-másik elesett, megsebesült, avagy visszavonult, azért az egyént hibáztatni nem szabad, nem helyénvaló. Mert sajnos lenne, ha a magyar államnak bármely fiáról fel is lehetne tételezni, hogy az nem igazi hazafi, nem lelkes polgára e hazának. E felfogást tette magáévá a koaliczionált pártok kormánya, e felfogás alapján óhajtja a nagy munkába egyesíteni az összes erőket, a felfogásnak kivánt kifejezését adni a Hajdú vármegye és Debreczen sz. kir. város élére állított főispán személyének kiválasztásánál. És talán e felfogásnak tudható be Maros-Torda vármegyében is a főispáni kinevezés hosszas vajúdása. E kormányzati tények előjelei a személyi hajszák végének. Erős kifejezői annak, hogy a nagy minisztérium személyi hajszát folytatni nem akar, mely felfogásnak leginkább éppen a kormány által bizalmi állásokba helyezett férfiak kell leginkább alárendeljék magukat. Lehetetlen állapot is lenne, hogy egyik vármegye főjegyzője bizalmi állást nyerhessen egy kormányzat alatt ugyanazon magatartás után akkor, amikor egy másik vármegye főjegyzője mint hazaáruló szerepel a közvélemény előtt, habár mivel sem volt több, sőt kevesebb bűne mint a kormány bizalmi állásába jutott társának. A személyi hajszáknak biztos végét látjuk e tényekből, mely erőforrásainkat egyesíteni és nemzeti fejlődésünket biztosítani fogja, mire alig lehet nemzetnek nagyobb szüksége, mint éppen az annyit sanyargatott magyarnak.