Székely Lapok, 1906. augusztus (46. évfolyam, 174-198. szám)

1906-08-01 / 174. szám

XXXVI. évfolyam. 1 st 4. száll). Maros-Vásárhely, 1906. augusztus hó 1. Megjelenik: kara délutáni őrsitan. Szerkesztőség: Bt. ref. bell. nyomda (Benkő L.), hova a lap szellemi részét illető közlemények tüldences. POLITIKAI LAP Fővárosi szerkesztőség: TU., Rottenaller-utcza 19. sz. Előfizetést és hirdetéseket felvesz Benki (ev. ref. koll. nyomda.)____________ Előfizetési árak vidékre : egy évre 16 kor., félévre 8 kor., negyed évre 4 kor., egy hóra 1 kor. 60 fül. Helyben, házhoz hordással: egy évre 12 kor., félévre 6 kor., negyed évre 3 kor., egy hóra 1 kor A szerbiai vámháború. A szerbiai barátság tartóssága, ha visszatekintünk a történelemre soha sem volt biztos, folyton résen kellett lennie Magyarországnak, hogy rendben tudja őket tartani. Mióta királysággá lett, telve nagyhatalmi ábránddal, hol Törökország kaflányába kapaszkodott, hol Ausztria kegyét kereste. Ausztria boldogítása mindig elnyomta a magyar közérdeket, hogy annak iparczikkei vevője lehessen, s külföldre 150 millió magyar és osztrák pénzt küldözhessen eladva búzáját, sertését, marháját nálunk hálából bojkottálja a magyar ipart. Búzája, marhája, sertése lenyomta a miénknek árát, mennyit károsodtunk e miatt; törnünk kellett békével, míg jött a véletlen, lehet a magyarok istene gondviselés alakjában ez évben, akkor külügyminiszteri bakktörésnek véleményezett vámháború alakjában. Ekkor úgy a magyar, mint az osztrák kormány olyan ajánlatot tett Szerbiának, melyet ha elfogadott volna jobban megerősíthette volna, állatbehozatalát mint azelőtt; ez elbizakodottságában ezzel nem elégedett meg, többet kivánt s megkapta a mit megérdemelt, a vámháborút. Éles töltéssel akart lőni, vizet is zavart parlamentünkben, de puskája hátrafelé sült el, mely őt lövi meg s a felturkált zavaros vizet is ő kell most megigya egyedül. Miután agrárországban élünk, szükséges, hogy az agrár érdekek istápoltassanak első sorban, szinte csudaszámba megy, hogy sem delegáczió, sem a képviselőházban senki kardot nem rántott, sőt az országos gazdasági egyesület is nagyon lanyhán és unottan fogja fel a vámháborút s nem kíván érdekeinkért sorompóba lépni. Mindazon gazdák, kik évek óta a bécsi és pesti állatvásárokat látogattak, vagy szerepeltek eladó állatjaikkal, vagy búzájuk pesti piaczra került, keserűen tapasztalhatták, hogy minden ökrük 20—30 írttal, minden sertésük 45 forintal, a búzának az árát a Pestre özönlött szerb búza 1—2 koronával mindig kinyomta s olcsóbb lett a szerb felhajtások és szállítás következtében , mintha magas védvámmal korlátozva vagy eltiltatott volna teljesen e piaczoktól. Tegyük fel vármegyénkben, minthogy : el is kél évenkénti összes vásárain ! 4—5000 drb vágni való állat (ökör tehén) 6—10.000 drb sertés, elszállittatik kereskedelem útján ezer nagyon búza, ez az ár depressio, mit a szerb barátságért szenvedünk évenként e vármegyében potom 200.000 forint, 63 vármegyébe ha csak átlag 100.000 forintra vesszük az országos ár depressiót 63 milliót von el az országtól. Ezzel szemben hazai iparunk a vámprohibiczió következtében Szerbia Bulgáriával együtt 12 milliót von el az ipari czikkek bojkottja miatt, mely megtérül a mit a gazdasági téren nyerünk bőven az 51 millióból s ezzel az ország sok nyomorúságot orvosolhat évenkint. Igaz, hogy az ipart fejleszteni kell, erre pedig csak az önálló vámterületre való áttéréssel lehet eredményt elérni. Ha Szerbia behozatala magas védárammal lesz korlátozva, vagy kimaradna végleg piaczunkról, viheti állatait leölve fogyasztva Németországba, melynek szigorú állategészségügyi és rendőri követelményei betartása rendetlen belügyei miatt szinte lehetetlen, lehet csúful megadja az árát okvetlenkedésének; mi pedig magyar gazd Idák csinálhatunk fidikust a német kereskedelmi szerződéssel — átengedhetjük nagylelkűen oda a kivitelt Ausztriának, mert állataink nagyrésze nővére leszek önnek — folytatta a leány. — Ah, igen, a nővérem ... — Azóta sok minden megváltozott, édesem . . . — Ah! — És nem lehetett többé a ... a .. . nővére! A szegény fiú nem tudta, mit jelentenek e szavak. Reménysugár csillant át szívén . . . — Én, édes barátom, több akarok lenni mint csak nővére — szólt ismét a leány. — Mit? — Ön beleegyezik?... Több lesz mint nővérem ? . . . Oh . . . Angyal! . . — Igen, ifjú barátom ! — Anyja leszek önnek. Mert e hó végén férjhez megyek az ön édes atyjához ... A szerelmes ifjúnak aznap este határozottan nem volt étvágya. Szegény fiú! Alice szerelme — Alphonse Allais. — Szegény fiú!Egy szép napon végre elhatározta, hogy bevallja neki szerelmét. A fiatal leány nyugodtan hallgatta végig az áradozó szavakat, aztán a legridegebb módon kérte: mondjon le ábrándjairól, reményeiről. Nagy, csillogó könyek gyűltek az ifjú szemeibe s erre Alice is elérzékenyült. Kezet fogott vele és vigasztalta. Elmondta, hogy ne búsuljon, mert — majd meglátja mily hamar elfogja őt felejteni. S beszédét igy fejezte be: — Olyan leszek magához, édes barátom mint igazi, jó testvére s bennem nem fog soha csalatkozni. A szegény fiú pedig szomorúan távozott s atyjának tanácsára elutazott messze, idegenbe, hogy hamarább megtanuljon felejteni. Három hónap telt el. Nyár volt. Az ifjú Amerikából visszajövet Havreben szállt partra. Szivét sem a hosszú utazás, sem az óczeán nem birta meggyógyítani. Havreban illatos levélbe várta érkezését, melyből megtudta, hogy Alice a közeli Etuetalban nyaral. Égett a vágytól, hogy minél előbb viszontlássa szivének bálványát. Szemei előtt csodás ködfátyolképek jelentek meg s minden nőben, akivel az utczán találkozott, Alicet vélte felismerni. A tengerparton egy fiatal leány közeledett felé. Sietett hozzá. Most az egyszer tényleg Alicze volt. Százszorta szebb és kívánatosabb, mint a télen. És olyan édesen nézett reá! — Emlékszik még édes barátom, mit mondtam önnek három hó előtt? ! A fiatal ember értelmetlenül dadogott. ! — Megígértem, hogy mindig igaz, jó Mindig friss csapolás Méder Antalné éttermében helyi maláta áe karmna efirh/íl I 1 pohár maláta sör 20 fillér. Egerszegi rizling.Ui Ulululu Ul AUl Ullu uUl UUli | 1 pohár korona Sör 16 fillér. ízletes villás-reggeli.