Székely Lapok, 1906. október (46. évfolyam, 224-249. szám)
1906-10-02 / 224. szám
feLXXVI. évfolyam 224. szám Maros-Vásárhely, 1906. október hó 2. Megjelenik: & k*r& áématial őr fiban. Szerkesztőség : Bv. ref. keil. nyomda (Benkő L.), hova a lap szellemi részét illető közlemények sürgendöi. POLITIKAI JL, A F Fővárosi szerkesztőség: VH, Rotterbiller utcza 19. sz. Előfizetésén hirdetéseket felvesz Benkfi ___(ev. re., koll. nyomda.) _ Előfizetési árak vidékre : egy évre 16 kor., félévre 8 kor., negyed évre 4 kor., egy hóra 1 kor. 60 fill. Helyben, házhoz hordással: egy évre 12 kor., félévre 6 kir., negyed évre 3 kor., egy hóra 1 kor A munka kezdete. (S.t.) A munka kezdődik. A tespedésnek napjai számlálvák. Félhivatalos híradás adja ezt tudtul, amely hírül viszi országszerte, hogy — amit különben is tudunk — október tizedikén ér véget a nyári parlamenti szünet, a képviselőház első ülésével. Ennek napirendjén — a félhivatalos tudósítása szerint — az elnöki előterjesztéseken kívül a következő ülések napirendjének és általában az ülések rendjének megállapítása áll majd. A nyári szünet alatt a képviselőházi elnökségnél nagy anyag halmozódott fel. Képviselőket érdeklő dolgok, bírói határozatok és feliratok egész serege került a Ház elnökének asztalára. A parlament munkarendjére vonatkozólag politikai körökben azt beszélik, hogy miután a parlament elé kerülő anyag először a bizottságokhoz kell, hogy jusson tárgyalás végett, az első ülést rövid szünet követi, addig, amíg a bizottságok végeznek a hozzájuk utalt dolgokkal. Mindazonáltal az első üléssel és a bizottságok munkájával ismét megindul a parlament munkája. Eddig szól az értesítés, és mi azt mondjuk hozzá, hogy az a parlamenti munka induljon is meg. A paktum szép história. Üdvös is volt, mint egy uj alkotmányos korszaknak nyitánya. Helyén való, s nagy államraison szülötte, — nagy, de méltánylandó elvi áldozatok árván. A ki ezt tagadásba meri venni, az — nem mondjuk, hogy hazaáruló, — de hazájának nem igazi, fiúi érzelemmel cselekvő és gondolkodó polgára. Más kérdés azonban az, — és itt térnek el a politikai fölfogások legélesebben, — hogy az időleges kormányzatnak a paktum szülte határai között mik azok az alkotások, amelyeket a nemzeti reveláció folyományaként, intézményes alkotásokban a nemzet megkövetel és joggal vár az óriási erőpróba látható, érzékelhető eredményeiként ? ! Ez a kérdés mérlegelhető a legyőzöttek rosszindulata, avagy a győzök győzelmi mámorának elvakultsága szempontjából. Egyik se lesz, és nem lehet az igaz mérték. Mert az igazság — mint mindig — a középen van. A xulcsapongás úgy a kívánalmakban, mint az azokat szorongató támasegíthetett volna rajtam. Ecetgyárak nem savanyítanak úgy, mint ahogy engem ez a rémember besavanyított. No de itthon vagyok. — Ugyan térjünk be valahova egy feketére. — Sajnálom, — felelte a babonaölő — de reggelre cikket kell írapni a lapomnak az emberi lélek sötétségeiről. — Még így is boldog ember — szólalt meg nagy elkeseredetten a gyermek-versikék csilingelő szavú lantosa. — A szomszédomnak ikrei vannak. Nem merek hazamenni. Átkozottul sivalkodik a két poronty. Kiüldöznek a világból. Kezet fogtak s a két augur elvált,dásokban egyaránt céltalan. Sőt, a felforgatás veszélyét zuditja mind a kettő államéletünkre. „A lassan járj, tovább érsz“ — politikája soha jobban nem illett a helyzetre, mint ma. Nagy kérdések, határozott megkötöttséggel, — még nagyobbak, kötetlen kézzel, — elhallgatottak s mégis a nemzeti szellemben gyökerezők teljes szabadjára: ezekből áll az időleges föladata a kormánynak s az őt támogató óriási parlamenti többségnek. Hogy ezeknek a föladatoknak kormány és többsége megfeleljen, annak eljött már a tizedik órája, ha nem is a tizenkettedik még. Ahogy eddig az alkotmányon ejtett sebeket betapasztaniok sikerült, most már a jól megszántott talajon termést is kell produkálniok. Lássunk s bizalommal várunk is a személyi vívódások elülése után pozitív, eredményes, nemzetépítő munkát. A sokat igérő kezdetet koronázza kézzelfogható alkotások sikere. Ez legyen a munka kezdete és a kezdésnek munkája! Ugurok. A bohémek klubjából jöttek együtt a gyermekek költője és a babonaölő publicista, aki az emberi gyöngéket, a korlátoltságot szokta véresre ostorozni cikkeiben. A játékról beszéltek, amelynek izgalmaiból most kerültek ki a bűvös éjszakába. — Szurtos egy pechje volt ma kedves barátom — mondta a gyermek poéta. — Hát bizony annál a halárnál nincs rettenetesebb kibic. Pompásan járt a kártyám, de ahogy mellém telepedett, minden terblim befagyott. Rettenetes ember. Ahova ül, nem nő rá. — Nekem mondja? Szeraerót is képes volna tönkre tenni. — Tíz pakli kártyát téptem össze, hogy a pechet elűzzem magamtól. De ha a Piatnik egész boltját kifosztom, az sem Révben. Van egy mesém a révbe ért Slemilről. Szomorú szürke mese, mint a legtöbbje azoknak, melyek ott teremnek a kőrengetegben. A köztemető után egy agyonlőtt embert talált a rendőr. Hideg volt a teste, merev és véres. A tényállás tiszta volt s a rendőr rövid habozás után elhatározta, hogy az esetről értesíti a hullaszállítókat. Ott kellett hagynia a holttestet, bár kiszedte a zsebeiből mindazt, amit benne talált. Egy üres tárca, egy zsebkés, egy csonkig koptatott Kobinor-ceruza és soksok telekt papiroslap. Mesék. Színes mesék. A hullát elszállították s a rendőr a halott holmiját bevitte a főkapitányság)’... La inspekciós nézegette a furcsa , s mikor a riporterek bejöttek hozzá íráss éjjeli hírek pecsenyeillatára, azzal fogadta őket: — Egy kollegájuk lett öngyilkos. Valami Veres Pál. Én bizony sohsem hallottam a hírét, sziklából fakadó természetes gyógy és üditő savanyuviz. Forráskezelőség Baróth, Háromszékül Főraktár Maros-Vásárhely és vidéke részére. Petras G. Utódai Vasváry és Halász fűszer és csemege üzletében.