Székely Lapok, 1906. december (46. évfolyam, 275-297. szám)
1906-12-01 / 275. szám
XXXVI. évfolyam. 275. szám». Maros-Vásárhely, 1906. december hó 1. Megjelenik: a kora délutáni órákban. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Benkő László ev. ref. kollégiumi nyomdájában, hová a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és előfizetési pénzek küldendők. FÜGGETLEN POLITIKAI LAP Felelős szerkesztő : Szebenyei Ernő Előfizetési árak vidékre : egy évre 16 kor., félévre 8 kor., negyedévre 4 kor., egy hóra 1 kor. 60 fill. Helyben, házhoz hordással: egy évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor., egy hóra 1 kor. Maszlag. Tudják-e önök, mi a maszlag? Maszlagot használ az orvhalász, mikor a folyók ezüstös hullámait a ficánkoló halaktól könnyű szerrel akarja megfosztani. Maszlagot használ azért, mert a törvény által megengedett eszközt, a hálót, elégtelennek tartja arra, hogy rablási vágyát kielégítse. Elő tehát a bóditó szerrel! És bedobja a csendesen hömpölygő vizbe s néhány pillanat alatt a még zavartalan nyugalomban levő haltársadalom apraja-nagyra fejevesztett bódultságban szalad a kapzsi ösztön által vezetett rosszindulatú ember zsákmányszomjas kezébe. Ilyen módon akarna a zavarosban halászni egyik helyi lap is, az úgynevezett „Szabadság.“ Egyik közleményében ugyanis figyelmezteti dr. Nagy József alispánt, miszerint reszkessen a felfüggesztett régi tisztviselők csoportjától, mert ezeknek végcéljuk öt állásából kivenni s helyébe Erösdy Sándor főjegyzőt alispánná választani. Ugyan ? Hát még mit nem ? Hát attól nem reszket-e a főispáni suttogó szavaktól fékezett „Szabadság,“ hogy Erösdy Sándor legközelebb a római pápát is ki fogja verni a Vatikánból? Honnan a jóindulatú rémlátás ? Miért félti ez a maszlaggal telített úgynevezett politikai napilap dr. Nagy József alispáni állásának megrendülését akkor, midőn néhány nappal ezelőtt még a legbrutálisabb támadásban részesítette ? Mi tudjuk ! Azért, mert látja az a tisztelt gárda, vagy kör, avagy érdekcsoport, melynek szócsöve ez a lap, hogy nem ad senki hitelt többé azoknak a züllött boulevard hangú frázisoknak, mivel ez a nyomtatvány félre akarta vezetni vármegyénk közönségét. Azért, mert látta azt, hogy dr. Nagy József alispán durva és brutális megtámadtatása után a vármegye józanon, higgadtan gondolkodó része túlnyomó többségében adott elégtételt derék tisztviselő selyem belésűbrunban fog elsuhanni a Stefánia-uton, felszisszenésére monoklis dandyknak és irigy pislantására a hajdani kolleganőknek, kik csak amolyan szürke mindennapi uracskát tudtak csipni maguk számára ebből a nagy embertömmegből. Mostan, virághervadással, balzsamos atmoszférával, ragyogó kék éggel megnyílott ez a napló is előttem. Hervadó ősznek édes bajos melancholiája csapott belőle felém. Éreztem a letarolt réteknek hervadt faszagát, a hulló la France rózsa elszálló illatát. A sóhajtó erdőknek kihaltsága és a tovacsonó patakok egykedvű csobogása már nem kapta meg a szivemet, mint hajdanra, amikor bánattal szivemben kimentem az őszi verőfényes oldalra és repesve, de bizakodva néztem utánna a tünedező alkonyi bíbornak. Reménykedtem a holnapnak reggelében és jének és undorral fordult el ettől a sajttakarónak is kevésbbé alkalmas nyomdaterméktől. És végül azért, mert látja, hogy a régi tisztviselők között sem az egyet-értést, sem az összetartást megbontani nem tudja, sem pedig a vármegye alispánját a régi tisztviselők elmozdítására alakult közkereseti társaság céljainak megnyerni nem bírja. Kiadta tehát a jelszót. Elő a maszlaggal! Féltékenynyé tenni az alispánt Erősdy Sándorra. Hátha igy könnyebben elmegy a mumus Hátha igy eléretik az a cél, hogy a hazafiság jelszava alatt szédelgő módon elfoglalt helyettesi állások előbbeni gazdái később, vagy soha sem kerülnek vissza. Ez az oka az alispán iránti végtelen jóakaratnak, melyet a „Szabadság” legutóbbi hasábjain olvasunk. Csakhogy késő édes uraim a maszlag! Immunisok mind az alispán, mind Egy szép asszony naplójából. — Irta: p. gy. — I. Porladozó rózsalevelekkel ragasztották le fehér ujjak ezt a naplót, melyet most felnyitva találtam, illetékes kéz által. A „sacré coeur“ szigorú apáczanénikének szemei elől gondosan elrejtve rótta a gyöngysorokat a sárga hajú, karcsú növendék leányka. Odakünn robogó selyem béléses hintók jártak keltek a főváros elegáns utczáin, míg idebenn a sóvárgás és a sejtelmes vágyódás eresztette szivecskéjét ő neki, a mosolygó jövő felé. Jól ki tudta színezgetni magának a délczeg, aczélizmokkal fegyverzett karú férfit, kinek oldalán egy-két év múlva majd ő is éreztem a déli partok felől ideszalló ibolyáknak édes illatát. A tovaszálló fecske csapathoz volt egy pár üzenő szavam, maig a daru madarak csengő énekemre vígan csattogtattak szárnyaikkal arra a langyosabb haza felé, hol nincs jégpánczél, de örökös a kikelet. . . És amikor ennek a szép asszonynak leánykori naplóját most lapozgatom s érzem, hogy abban a tavaszban az ősznek kegyetlen hideg szele csak zuzmarát teremtett az ő részére. A nők iránti sablonos meghódoláson felül a részvétnek őszinte érzete is felülkerekedik bensőmben, mert egy érzékeny szívnek vérzése és rózsaszirmoknak porladozása szolgáltatja a milient. Amint itt körülnézek, olyan borongás üli meg a hangulatot. Olyan félelem száll meg ezekre a kis sóhajtásokra, melyek __ —rrrrmiiiMnwriMi'iir'TiiriTimimi'iriiiniiyrr' ...... ...... ' ' — judobetegségek, auruiuk, számár- “|j • /• köhögés, skrofulozia, influenza JJ r ~ % e8e» számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. p ^ ~ £ g e-’'* C MMfcefr értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen nindenfcM Pmrii Q e.etrt» ti ■ lextxatyt..p.«, „Rocker* eredeti ceomiaffolaei. ttqhata wro*l rendeletre a gyffye trtir*k , %|| fi! tea x inanirrr. fOtUat, 4jj*g ’—intse! ■ b«n. — art flvesenkmt koros». ^ ^M W w,rBa*BI|-3L* A C«. Basel (SvAJejL