Székely Lapok, 1907. március (47. évfolyam, 50-75. szám)

1907-03-01 / 50. szám

2-ik oldal. A kivándorlások okaival, azok elérhető eredményéről és hátrányairól itt nem tár­gyalok, azokkal nem foglalkozom. Hogy az arról megjegyzettekben sem vezette cikkírót objectivitás, de sőt határozott já­ratlanságot árul el és lehetetlenségeket állít­ott is, majd egy önálló cikk kereté­ben mutatom ki, addig elég ennyi. Ugyancsak kult cikkben fogok foglal­kozni a cikkíró am oly gyűlölséggel em­legetett munkás mozgalmak és szövetsé­­gekkel. Végül még egyet! Ha valaki tudatlan, megbocsátható, mert egyszerűen nem akart és volt módja ta­­­­nulni, vagy akart volna, módja is lett­­ volna hozzá, de nem tudott tanulni. Ez hagyja. Azonban mikor valaki tudva ál­lít fejtesére állított dolgokat és tudva sért­­ igazságtalanul társadalmi osztályokat, me­lyek a kialakulandó magyar Imperialismus ’ alapkövét hord­ogat­ják nagy buzgalommal és a legszebb reményekre jogosító törek­vésekkel, úgy az illető ne számítson soha arra, hogy e nemzet napszámosok keztyüs kézzel bánjanak vele! A Független Magyarország cikke. 1­­ — Ez az igazság —­­ Maros-Vásárhely, febr. 28 A „Független Magyarország“ legutóbbi­­ száma a következő cikket közli lapunk felelős szerkesztőjének ügyéről: Széljegyzetek. A marosvásárhelyi szenzáció most lett tulajdonképpen szenzációvá. És pedig ugyan szomorú szenzációvá. Ma ugyanis Szebenyeit, a sajtóvétségért letartóztatott X.-einijiri,!»|i­mm »n mi _ lmujjjni újságírót a királyi tábla szabadlábra he­lyezte. A dolog ilyenformán jó útra tért volna, ha nem lenne oly kinos az esem­ény háttere. Kinos és mindenekfölött, javítá­sokra szoruló. A kérdés ugyanis azon fordul meg, mi a bű­ne Szebenyeinek ? A főispánnak több rendbeli, eddig be nem bizonyított meg­­rágalmazása. Tulajdonképpen pedig ott kell kezdenünk, hogy ennek az újságíró kollegánknak köszönettel tartozik az or­szág. Megismertetett egy főispánt, az új korszak főispánját. Tisztában kell lenni ugyanis mindenekelőtt, hogy ez a Szebe­­nyei nem haladópárti ember, a­mint azt Farkas Albert főispánnak a kis vidéki klikkecskéje szeretné föltüntetni, hanem jó és önzetlen függetlenségi harcos. Ezeket a támadásokat is, amelyek miatt ezt a szerkesztőt lecsukatták, nem magán­­bosszú, vagy személyes ellentét indította, hanem a főispán ellen megyeszerte ural­kodó ellenszenv. Az ellenszenvnek pedig szintén meg van a maga oka. A főispán úr ugyanis — tanúságul hívjuk állításunk mellett a megyebeli függetlenségi képvi-­­ selőket! — minden törekvése arra irányul,­­ hogy a függetlenségi pártnak ártalmára legyen. Valósággal attól lehet tartani, hogy Farkas főispán egyenesen a szabadelvű főispánok nyomdokain haladva, az eljö­ ,­vendő választásoknál minden telhető esz­­­­közzel a függetlenségi párt ellen fog cse­­­lekedni. Csak természetes, hogy a függetlenségi sajtó e garázdálkodásokat, esetleg a füg­getlenségi pártnak szánt rúgásokat nem fogja hallgatagon tűrni, még akkor sem, ha a marosvásárhelyi főispáni klikknek ez bosszúságára szolgál. Azt hisszük különö­­­ben, hogy azok a fölvilágosítások, ame­­­lyeket ma a marosvásárhelyi küldöttség adhatott és adott Günther Antal igazság­ Egy fogadalom. — Nagyon szeretlek.­­ — Én téged még jobban. — Mikor az ablakhoz állok, üde arco- ■ dat, gyönyörű termetedet látni, vélem ak- j kor is, ha nem vagy ott. — Nekem pedig ilyenkor valami titkos sejtelem sugallja, hogy te már az ablak­nál vagy s én is rohanok oda. — Milyen boldogság is igy elcsevegni egymással. — De most mindennek vége. — Igen, vége, rám nézve! Te egy bol­dogabb világba jutsz, de én it­t maradok egyedül. S csak az szolgál vigasztaláso­m­mul, hogy mielőbb visszatérek s hogy te­­ fogadalmunkat teljesíteni fogod, amire most ismételve figyelmeztetlek. És még egy hétig, az esküvőig minden nap figyelmeztette Jeanette Margitot a szent fogadalmukra. Nagyon különös fogadalom volt ez! Amilyen csak 15—16 éves leányok agyában születik meg s a­milyent csak olyan jó barátnők tesznek egymásnak, mint Jeanette és Margit voltak. Vis a vis laktak. Úgy éltek, mint iker­testvérek. Ha az egyik valami újságot hal­lott, vagy valami külső momentum trze­­lemvilágára hatással volt, futott a másik­hoz tudtul adni a jó vagy rosz hírt, amin aztán közösen mulattak, vagy sírtak. A délutánokat majdnem mindig együtt töl­tötték, legtöbbnyire egyedül s ilyenkor el­beszélgettek mindenféléről, így elmesélt Jeanette egy vele történt kis eseményt. — Még egészen kis leány voltam —­­monda — mikor egy ízben a mamám ven­dégeket fogadott, a­kik engem is óhajtot­tak látni. Behívtak tehát a gyermekszo­bából, nagyon örültek megjelenésemnek, el is halmoztak hízelgő szókkal, de csak­hamar visszaküldték avval az indokolás­sal, hogy „gyermekeknek nem kell min­dent hallani.“ Ezen kijelentés felett magános együtt­­létükkor sokat töprengtek. — Mi lehet az, azait a gyermekeknek nem szabad hallani és tudni ? — találgat­ták folyton. Annyit megállapítottak, hogy az a rop­pant nagy titok a házas életre vonatkozik, de annak mibenléte, lényege továbbra is a tudatlanság leplével maradt elfödve. — „Megfogadjuk tehát szentül, hogy aki közülünk előbb férjhez megy, a házasélet összes titkait elmeséli a másiknak“ - mon­dották egyszerre jobb kezüket nagyon he­vesen dobogó szívükre téve. Ha bármit is elhallgatunk belőle, foga­dalmunk megszegéséért a büntetés egy igen drága selyemruha. Evvel akarták egy­mást a hit vallomásra szorítani. A sors úgy intézte, hogy Margit lett előbb menyasszony. Nyugodjatok most már kis szivecskék, dobogjatok csendesebben, egy hét múlva feltárul előttetek a nagy titok ! (Folyt. köv.) Székely Lapok Maros-Vásárhely, 1907. március hó 1.­ ügyminiszternek, valószínűleg meghozzák hamarosan a várt eredményt. Nem téte­­lezhetjü­k föl ugyanis, hogy egy független­ségi igazságügym­iniszter a bíróságnak sza­badkezet engedjen politikai, a független­ségi párt ellen irányuló hajszára. Polónyi Géza példát szolgáltatott ebben is és Gü­nt­­hert is tartjuk olyan erőskezű embernek, mint Polónyi volt Ember tervez........... Farkas Albert — Hamlet: Menjek, ne menjek?.............. A felsőbb hatalom: Menni fogsz és nem leszesz főispán, menni fogsz és nem lesz több hatalmad. MI ÚJSÁG!? is 7 február 28. Egy érdekes árverési hirdetés. A­­Szabadság­ folyó hó 19-iki számában a következő érdekes hir­detés jelent meg: Dedrádszéplak község elöljárósága ezen­nel közhírré teszi, hogy községi korcsma helyiségét,, a­mely a 117 házszám alatt fekszik és áll 1 üzlethelyiség, 2 szoba, pince istálló és kertből — három egymás­után következő évre a legtöbbet ígérőnek bérbeadja a következő feltételek mellett 1. Kikiáltási ár 600 korona. 2. Árverezni szándékozók az árverés megkezdése előtt kötelesek a kikiáltási ár 10 százalékát a községi pénztárnak, kezei­hez letenni készpénzben vagy értékpa­pírban. 3. Képviselőtestületnek jogában áll, a mennyiben szükségesnek fogja találni — árveréskor külön biztosítékot is követelni . Zsidó vallásnak, vagy olyanok kik zsidókkal összeköttetésben állanak, a ár­verésben nem vehetnek részt.­ ­ Hjárádszereső Székely Takarékpénztár r. I. betéteket 5° 10 kamatozás mellett fogad el. Kamatadót az intézet saifirjából fizeti.

Next