Székely Lapok, 1907. október (47. évfolyam, 224-249. szám)
1907-10-01 / 224. szám
XXXVII. évfolyam. 224. szn m. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Maros-Vásárhely, 1907. október hó 1 in—— ——— mmmmmmmmmamhaamnhammmmmmmmmmmasammassmmssmssap Előfizetési árak vidékre : egy évre 16 kor., félévre 8 kor., negyedévre 4 kor., egy hóra 11kor. 60 fill. Helyben, házhoz hordással: egy évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor., egy hóra 1 kor. Kiadóhivatal: Benkő László kollégiumi nyomdájában, hirdetések és előfizetési pénzek ide küldendők Szerkesztőség: Kaziczy-utcza 1. szám, hová a szellemi részt illető küldemények küldendők. Kiadóhivatali telefon 161. Szerkesztőségi telefon 222 Felelős szerkesztő: MÁTHÉ GYULA SZÁLKÁK. Egy választás tanulságai. Tehát Szakács Péter a vivát és nem Bernády György, a „népszerű” polgármester, aki a szombati kudarc után ismét szegényebb lett egy díszítő jelzővel. De ezzel a veszteséggel merítünk egy tanulságot is. Azt tudni illik, hogyha az általános titkos választói jog alapján szavaztatnák meg az emberiséget, a népet, kétségkívül még több olyan bukást lehetne konstatálni, mint volt a Bernády polgármestere az elmúlt szombaton. Ha nem jó a hegy Mahomethez . . . Várta, várta, két napig is várta, de hiába várta az ugocsamegyei küldöttséget a fiatal Ugron Gábor. Azt a küldöttséget, amely befuvarozta volna Nagyszőllősről a székelyek fővárosába azt az állítólag megszavazott bizalmi nyilatkozatot. De hát az országszerte kikiabált küldöttség csak nem jött, habár elmúlt egy nap, két nap, három nap, négy nap, sok nap, mégsem jött. Hol akadt el ez a küldöttség? Merre tévedt ? Kérdi aggódva a fiatal Bukott. Miért nem jön már ez a küldöttség a bizalmi dekrétummal? firtatják a főispán táborában. És addig — addig tűnődnek a problematikus kérdés felett az áldott jó emberek, míg a marostorda megyei ideiglenes főispán végtére is tanácsosabbnak látja útra kelni és személyesen megkérdezni azt a nagy hegyet, hogy miért is nem jött el ő hozzá, a világot meghódító Mahomethez. És el is utazott már Ugrón Gábor és uton-útfélen keresi-kutatja azt a küldöttséget, mely a bizalmi nyilatkozattal együtt — elveszett, valahol a semmiségbe. Mint csecsemő gyermek anyja lágy ölében akként alszik már napok óta az álfüggetlenségiek hivatalos lapja, a szabadságot soha se hirdető „Szabadság.“ Meghalt számára minden, ami csak létezhetik az örök természetben. Vezércikkezik a besztercei oláh gyűlésről, holott sem gyűlés, sem oláhok nem voltak Beszterczén. Értekeznek a székely kérdésről, amelyet rég eltemettek és elparentáltak a rácsi némás parcellákba Bethlen úr, meg Dósy úr. És regényt imák a „holt lelkek" ről, közgazdasági enterfilót a gabona kiviteli tilalomról, meg a magyar borról, amelyet Amerikában isznak literes süvegből 20—30 cent ellenében stb. stb. De a marostordai küzdelemről, erről a nagy harcról nem írnak egy árva betűt sem, mintha bizony már elérkeztek volna a Világoshoz. Hallgatnak, mint a néma sír, mert nyilván azt hiszik, hogy ezzel a hallgatással inkább agyon üthetik az igazságot, mintha beszélnének és még egyszer tele harangoznák a székely világot hazug hírekkel. Avagy talán azért ily csendesek, mert bizonyosan tudják, hogy immár senki sem fogja meghallgatni az ők érthetetlen dadogásaikat. Hát csak hallgassanak is, mert jobb ez így ezerszer. Néma gyermeknek úgy sem érti meg senki sem a szavát, akár innen, akár túl él az Óperencián. Désy Zoltán lemond és Gernyeszegen választás lesz. — Szenzáció ! szenzáció ! szenzáció ! — Az egykori darabont-főispán-jelölt, Désy Zoltán gernyeszegi képviselő és ez időszerinti pénzügyi államtitkár a pesti lapokban egy nyilatkozatot közölt, amelyben kifecsegte azt az ujságot hogy a gernyeszegi mandátum közelebbről új gazdára várakozhatik Tudniillik ő összeférhetetlen és igy inkább marad államtitkárnak, mint a „nép atyjának“ Tehát lemond képviselői megbízásáról. Hogy mikor határozza el magát erre a szerencsés lépésre ? még a jövő titka. De hogy lemond, az több mint bizonyos. Mikor mond le? Hát egyszer . . . Mentél később, annál jobb. Mert a lemondásig duplán jár ki a fizettség is. Ezt bizonyítja legalább az alábbi kis hírecske is, mely egyik budapesti lapban, a „Magyar Szóban látott napvilágot és ekként nyugtázza az államtitkár úr programmját: Az államtitkár mandátuma „Noblesse oblige." — Magyarországon ez is az elavult példaszavak közé tartozik. Ellenkezőleg, mennél előbb kelő ma valakinek a pozíciója, annál többet vél magának megengedhetni törvény, szokás és jóizléssel szemben Ha például Désy Zoltán nem lenne államtitkár és hasonló összeférhetlenségben leledzenek, mint amilyenben van, már régen lemondott volna vagy az állásáról, vagy a mandátumáról, mert törvény szerint mind a kettőt egyidejűleg jogosan nem viselheti. De Désy Zoltán vár. A mandátumát majd csak októberben fogja a Háznak bemutatni, egyelőre még 30 napig fog öszszeférhetlen maradni, esetleg november 1én föl fog venni még egy fertályévi fizetést, lemondani róla pedig majd csak akkor fog, mikor Andrássy benyújt valami gentrytörvényt, melyre ráfogják, hogy alkotmánybiztositék .. . „Noblesse oblige". Ének a darabontságról. Erdély legrégibb és legtekintélyesebb ellenzéki lapjából, a Bartha Miklós alapította „Ellenzék*-ből vesszük át ezt a kitűnő cikket, amely szól a marostordamegyei „darabontokról akik nincsenek. Kik voltak a darabontok? Vetem fel a kérdést. A felelet nagyon egyszerű rá: a nemzeti ellentállással szemben kivezényelt törvénytelen kormány. A vármegyék nyakára kirendelt király és kormánybiztosok, Lengyel Zoltán definíciójával mindazokakik a törvénytelen kormánytól magasabb hivatalt fogadtak el, vagy anyagi előnyt húztak. Ez a darabontság kritériuma. Akik a nemzeti ellentállásban tollal, szóval és tettel részt vettünk, világosan emlékszünk rá, hogy úgynevezett darabontpárt nem létezett. Éppen a szervezéséhez fogott Kristóffy, mikor gyászos napja örökre leáldozott. Fehérváry miniszterelnök és kormánya körül csoportosult !pM Fővárosi Ifarka színpad az Európa kávéházban. HH! Október hó 1-től mindennap este fél 9 órakor fényes előadás ! Ha a nap