Székely Lapok, 1908. január (48. évfolyam, 1-25. szám)

1908-01-01 / 1. szám

. Először a hosszú lejáratú kiegyezés meg­kötése. Ezt már megcsinálták. Másodszor a kereskedelmi szerződések megújítása. Ezt is megcsinálták. Harmadszor a két százalékkal feleme­lendő kvóta. Felemelték már minden ko­molyabb veszedelem és kormánybukás nélkül. És végül negyedszer, mert az új évi ünnepek után következnék az újonclétszám felemelése, amelyet szintén fel fognak emelni a nemzeti kormány kiváló kormány­képességének igazolására. Wekerle ugyan tagadja ezt a tervet és oda nyilatkozott egyik félhivatalos lapjá­ban, hogy a létszámemelés csak a nemzet óhajának teljesítésével történhetik meg. De annyit ő mindenhatósága is beismer, hogy a létszámemelés megtörténhetik. Hát mi őszinte nyíltsággal jósolhatjuk, hogy nemcsak megtörténhetik, de meg is történik és pedig a nemzet óhajának telje­sítése nélkül és csakis úgy, ahogy Bécs akarja. A tekintetes nemzetet ugyanis sem a kormány, sem Ausztria nem foga megkér­dezni, hogy vájjon van e elég fegyverfor­gató katonája Magyarországnak és vájjon készenlétben áll-e még a dicső regiment, amelyért valamikor hasztalan küldött üze­netet Kossuth Lajos . . . A bünös vármegye. — Kritika egy közgyűlésről. — Tegnap nagy szere­csen mos­­d­a­t­á­s volt a megyeházán. Erösdy Sándor bizottsági tag mosta meg kissé szúrós kefével a bűnös fejeket, ame­lyek gazdái hóártatlanságu liliom­­f­i­k­n­a­k hirdetik magukat a világ előtt. — Seper a nagy seprű — szóltak a megfélemlettek — de a seprűt nem Köllő Ignácnak hívják, hanem Erösdy Sándornak, aki tör­vénynyel kezében egymaga is őrködni fog a vármegye romladozó végbástyáin. Ha mint tisztviselőt el is űzték a bástyafokokról, de örökre nem szám­kivethették, el nem némithatták. Erősdy mint törvényesen megválasztott bizott­sági tag mindegyre megjelenik és számon fogja kérni tőlük, hogy hogyan és miként sáfárkodtak is a jó urak az erőszakosan elherdált talentumokkal. A tegnapi vihar csak nyitánya volt ennek a purifikáló nagy munkának, amely a korrupt vármegyét gyökeré­ből meg fogja tisztítani és visszaadja majd, amit elraboltak tőle, a hontat­lanul bolyongó békét és nyugalmat. Adja is Várva várja ezt mindenki. Eresdy őrt áll. Odahagyja betegágágyát és felvánszo­rog a tegnapi megye­gyűlésre, hogy be­tegen is bejelentse a harcot a hatalma­soknak, a­kik bár kívülről egészségesek­nek látszanak, belüről annál betegebbek. Nem ment üres kézzel. Egymásután ve­tette szét a robbanó petárdákat, amelyek úgy pusztítottak, mint a sistergő Isten nyila. Négy interpellációt nyújtott be Erősdy Sándor az elnöklő fő­ispánhoz, aki eleinte nem akarta m­egen­gedni az interpellációk felvételét és így szólt: — Bizottsági tag urat nem illeti a fel­szólalás joga, miután interpellációit nem jelentette be a közgyűlést megelőzőleg 24 órával. . . Erősdy azonban nem olyan legény, aki megijed egy Ugrón Gábortól és ironiku­san igy felelt vissza. — Igen lekötelezne a főispán ur, ha megmutatná az erre vonatkozó törvényt vagy szabály­rendeletet . . . Majd mikor kínos percekig várva nem kapott feleletet a székén mozgó főispántól, igy védte igazát Erősdy Sándor : — Miután a főispán úr adós maradt a felelettel, én fogom bebizonyítani az iga­zamat. És menten be is bizonyította. Kioktatta a törvényben járatlan főispánt, hogy az interpellációkat rendes közgyűlésen nem kell előzetesen bejelenteni. A 24 órával való előzetes bejelentés csakis a közgyű­léshez intézett kérelmekre és indítvá­nyokra vonatkozik, nem pedig az inter­pellációkra. És a sápadt képű főispán meghajlott Erösdy Sándor igaza előtt és megszégye­­nülten jár, de átadta a szót Erösdy Sán­dornak, aki így beszélt a közgyűlé­shez: Szomorú sorsa van a tisztviselőknek Akár tetszik, akár nem tetszik két kategóriába szokták őket besorozni. Az első osztályba azok a tisztviselők tartoz­nak, akikre ráfognak valami bűnt ártatla­nul. A második osztály sorait pedig azok díszítik, akiket rajta fognak valami bűnös cselekményen. Interpellációi keretében most ilyen má­sod­osztályú tisztviselő urakról lesz szó, akik elfeledkezve hivatalos kötelességük­ről, visszaéltek hivatalos hatalmukkal és rajta kapattak. A teremben mozgás zajlott végig és a közgyűlési tagok tüntetőleg állást foglal­tak a megígért leleplezések ellen. — Ki vele! — Nem hallgatjuk meg Erősdyt! — Vége már a komédiának! így és ezeknél még drasztikusabb köz­beszólásokkal akarták terrorizálni az egye­dül álló Erösdy Sándort a főispán emberei. De a lármát túlharsogta Erösdy szózata: — Nem hallgatnak meg ? Nem nekem ártanak, de maguknak. Akkor bűnpalásto­r-ióknak fogja tartani önöket a közvélemény és rájuk fogják, hogy egy követ fújnak a bűnös tisztviselőkkel, akiknek cselekmé­nyeit én most leleplezni akarom. Erre a kijózanító leckére aztán lecsen­desedtek a háborgó kedélyek és most már szinte követelték Erősdytől, hogy beszéljen. És Erösdy beszélt. Azzal kezdte, hogy terrorizáltatni magát nem engedi és tör­vényadta jogánál fogva mindig is beszélni fog, mikor ennek szükségét látja. Halljuk Erösdyt! üvöltötték ismét a türelmetlenek, amire Erösdy benyújtotta az itt­­következő inter­pellációt. Kérdem a vármegye alispánját : 1. Van-e tudomása arról, hogy Jeney Kálmán marosvásárhelyi lakos, vm al­jegyző Bokos László járási dijnokot va­dászati jegy elnyerése céljából a nyárád­szeredai királyi adóhivatalnál a folyó év augusztus havában mint vadász cselédet jelentette be ? 2. és hogy a nyárádszeredai járás fő szolgabirája ezen bejelentés hátlapján a cselédviszonyt hivatalosan igazolta ? mi­nek alapján az említett adóhivatal a kért vadászati jegyet Bokos Lászlónak, mint vadász cselédnek ki is állította . 3. Ha nincs tudomása, szándékszik e alispán úr tudomást szerezni ezen hal­latlan visszaélésről, melyet Jeney Kál­mán aljegyző elkövetett az által, hogy egy járási tisztviselőt vadász cselédje gya­nánt jelentett be egy hatóságnál ; a nyárádszeredai járás főszolgabírója pedig a logsúlyosabb természetű hivatali visszaélés vétséget követte el az által, hogy tisztviselők között cseléd viszony fennállását igazolta. S így mai­dkét vádolt tisztviselő hibás továbbá abban is, hogy a rendes vadá­szati jegy helyett vadász cseléd­jegy kieszközlése révén az államkincstárt is megkárosították. Hajlandó-e alispán úr a legszigorúbb vizsgálatot indítani, s a hibás tisztviselő­ket méltó megtorlásban részesíteni ? A vizsgálat alapjául szolgáló bejelen­tés a nyárádszeredai kir adóhivataltól beszerezhető. Az alispán torlást ígér. Erösdy leleplezéseit, megdöbbenéssel hall­gatták és az interpelláció végeztével ki­jelentette az alispán, hogy az elkövetett visszaélés ügyében szigorú vizsgálatot fog elrendelni. Erösdy Sándor tudomásul vette a választ és beadta nyomban második interpel­lációját, amely Gergelyiy Sándor szolgabiró özelméb­ől rántja le a leplet a követke­zőkben. 1. Van-e tudomása Alispán urnak ar­ról, Gergelyffy Sándor szolgabiró a fo­lyó 1907-ik évben a régeni alsó járás­ban a közigazgatási fogház büntetésre elítélteket az elzáratás elől elvonva, só­gorának Mischinger szászrégeni keres­kedő akkor épülő házánál díjtalan mun­kásokként alkalmazta? 2. Ha nincs tudomása, szándékszik . Alispán ur erről tudomást szerezni és ahoz képest 3. szándékszik e­g­yr e felette súlyos visszaélés ügyében 50s vizsgá­latot indítani s a magáról megfeledke­zett tisztviselővel szemben a megtorló lépéseket megtenni? Erre az interpellációra is megnyugtató választ adott az alispán, s ezt a választ, is tudomásul vette Erősdy Sándor. 2-ik oldal, Székely Lapok, Maros-Vásárhely, 1908. január hó 1.

Next