Székely Lapok, 1908. január (48. évfolyam, 1-25. szám)
1908-01-01 / 1. szám
. Először a hosszú lejáratú kiegyezés megkötése. Ezt már megcsinálták. Másodszor a kereskedelmi szerződések megújítása. Ezt is megcsinálták. Harmadszor a két százalékkal felemelendő kvóta. Felemelték már minden komolyabb veszedelem és kormánybukás nélkül. És végül negyedszer, mert az új évi ünnepek után következnék az újonclétszám felemelése, amelyet szintén fel fognak emelni a nemzeti kormány kiváló kormányképességének igazolására. Wekerle ugyan tagadja ezt a tervet és oda nyilatkozott egyik félhivatalos lapjában, hogy a létszámemelés csak a nemzet óhajának teljesítésével történhetik meg. De annyit ő mindenhatósága is beismer, hogy a létszámemelés megtörténhetik. Hát mi őszinte nyíltsággal jósolhatjuk, hogy nemcsak megtörténhetik, de meg is történik és pedig a nemzet óhajának teljesítése nélkül és csakis úgy, ahogy Bécs akarja. A tekintetes nemzetet ugyanis sem a kormány, sem Ausztria nem foga megkérdezni, hogy vájjon van e elég fegyverforgató katonája Magyarországnak és vájjon készenlétben áll-e még a dicső regiment, amelyért valamikor hasztalan küldött üzenetet Kossuth Lajos . . . A bünös vármegye. — Kritika egy közgyűlésről. — Tegnap nagy szerecsen mosdatás volt a megyeházán. Erösdy Sándor bizottsági tag mosta meg kissé szúrós kefével a bűnös fejeket, amelyek gazdái hóártatlanságu liliomfiknak hirdetik magukat a világ előtt. — Seper a nagy seprű — szóltak a megfélemlettek — de a seprűt nem Köllő Ignácnak hívják, hanem Erösdy Sándornak, aki törvénynyel kezében egymaga is őrködni fog a vármegye romladozó végbástyáin. Ha mint tisztviselőt el is űzték a bástyafokokról, de örökre nem számkivethették, el nem némithatták. Erősdy mint törvényesen megválasztott bizottsági tag mindegyre megjelenik és számon fogja kérni tőlük, hogy hogyan és miként sáfárkodtak is a jó urak az erőszakosan elherdált talentumokkal. A tegnapi vihar csak nyitánya volt ennek a purifikáló nagy munkának, amely a korrupt vármegyét gyökeréből meg fogja tisztítani és visszaadja majd, amit elraboltak tőle, a hontatlanul bolyongó békét és nyugalmat. Adja is Várva várja ezt mindenki. Eresdy őrt áll. Odahagyja betegágágyát és felvánszorog a tegnapi megyegyűlésre, hogy betegen is bejelentse a harcot a hatalmasoknak, akik bár kívülről egészségeseknek látszanak, belüről annál betegebbek. Nem ment üres kézzel. Egymásután vetette szét a robbanó petárdákat, amelyek úgy pusztítottak, mint a sistergő Isten nyila. Négy interpellációt nyújtott be Erősdy Sándor az elnöklő főispánhoz, aki eleinte nem akarta megengedni az interpellációk felvételét és így szólt: — Bizottsági tag urat nem illeti a felszólalás joga, miután interpellációit nem jelentette be a közgyűlést megelőzőleg 24 órával. . . Erősdy azonban nem olyan legény, aki megijed egy Ugrón Gábortól és ironikusan igy felelt vissza. — Igen lekötelezne a főispán ur, ha megmutatná az erre vonatkozó törvényt vagy szabályrendeletet . . . Majd mikor kínos percekig várva nem kapott feleletet a székén mozgó főispántól, igy védte igazát Erősdy Sándor : — Miután a főispán úr adós maradt a felelettel, én fogom bebizonyítani az igazamat. És menten be is bizonyította. Kioktatta a törvényben járatlan főispánt, hogy az interpellációkat rendes közgyűlésen nem kell előzetesen bejelenteni. A 24 órával való előzetes bejelentés csakis a közgyűléshez intézett kérelmekre és indítványokra vonatkozik, nem pedig az interpellációkra. És a sápadt képű főispán meghajlott Erösdy Sándor igaza előtt és megszégyenülten jár, de átadta a szót Erösdy Sándornak, aki így beszélt a közgyűléshez: Szomorú sorsa van a tisztviselőknek Akár tetszik, akár nem tetszik két kategóriába szokták őket besorozni. Az első osztályba azok a tisztviselők tartoznak, akikre ráfognak valami bűnt ártatlanul. A második osztály sorait pedig azok díszítik, akiket rajta fognak valami bűnös cselekményen. Interpellációi keretében most ilyen másodosztályú tisztviselő urakról lesz szó, akik elfeledkezve hivatalos kötelességükről, visszaéltek hivatalos hatalmukkal és rajta kapattak. A teremben mozgás zajlott végig és a közgyűlési tagok tüntetőleg állást foglaltak a megígért leleplezések ellen. — Ki vele! — Nem hallgatjuk meg Erősdyt! — Vége már a komédiának! így és ezeknél még drasztikusabb közbeszólásokkal akarták terrorizálni az egyedül álló Erösdy Sándort a főispán emberei. De a lármát túlharsogta Erösdy szózata: — Nem hallgatnak meg ? Nem nekem ártanak, de maguknak. Akkor bűnpalástor-ióknak fogja tartani önöket a közvélemény és rájuk fogják, hogy egy követ fújnak a bűnös tisztviselőkkel, akiknek cselekményeit én most leleplezni akarom. Erre a kijózanító leckére aztán lecsendesedtek a háborgó kedélyek és most már szinte követelték Erősdytől, hogy beszéljen. És Erösdy beszélt. Azzal kezdte, hogy terrorizáltatni magát nem engedi és törvényadta jogánál fogva mindig is beszélni fog, mikor ennek szükségét látja. Halljuk Erösdyt! üvöltötték ismét a türelmetlenek, amire Erösdy benyújtotta az ittkövetkező interpellációt. Kérdem a vármegye alispánját : 1. Van-e tudomása arról, hogy Jeney Kálmán marosvásárhelyi lakos, vm aljegyző Bokos László járási dijnokot vadászati jegy elnyerése céljából a nyárádszeredai királyi adóhivatalnál a folyó év augusztus havában mint vadász cselédet jelentette be ? 2. és hogy a nyárádszeredai járás fő szolgabirája ezen bejelentés hátlapján a cselédviszonyt hivatalosan igazolta ? minek alapján az említett adóhivatal a kért vadászati jegyet Bokos Lászlónak, mint vadász cselédnek ki is állította . 3. Ha nincs tudomása, szándékszik e alispán úr tudomást szerezni ezen hallatlan visszaélésről, melyet Jeney Kálmán aljegyző elkövetett az által, hogy egy járási tisztviselőt vadász cselédje gyanánt jelentett be egy hatóságnál ; a nyárádszeredai járás főszolgabírója pedig a logsúlyosabb természetű hivatali visszaélés vétséget követte el az által, hogy tisztviselők között cseléd viszony fennállását igazolta. S így maidkét vádolt tisztviselő hibás továbbá abban is, hogy a rendes vadászati jegy helyett vadász cselédjegy kieszközlése révén az államkincstárt is megkárosították. Hajlandó-e alispán úr a legszigorúbb vizsgálatot indítani, s a hibás tisztviselőket méltó megtorlásban részesíteni ? A vizsgálat alapjául szolgáló bejelentés a nyárádszeredai kir adóhivataltól beszerezhető. Az alispán torlást ígér. Erösdy leleplezéseit, megdöbbenéssel hallgatták és az interpelláció végeztével kijelentette az alispán, hogy az elkövetett visszaélés ügyében szigorú vizsgálatot fog elrendelni. Erösdy Sándor tudomásul vette a választ és beadta nyomban második interpellációját, amely Gergelyiy Sándor szolgabiró özelméből rántja le a leplet a következőkben. 1. Van-e tudomása Alispán urnak arról, Gergelyffy Sándor szolgabiró a folyó 1907-ik évben a régeni alsó járásban a közigazgatási fogház büntetésre elítélteket az elzáratás elől elvonva, sógorának Mischinger szászrégeni kereskedő akkor épülő házánál díjtalan munkásokként alkalmazta? 2. Ha nincs tudomása, szándékszik . Alispán ur erről tudomást szerezni és ahoz képest 3. szándékszik egyr e felette súlyos visszaélés ügyében 50s vizsgálatot indítani s a magáról megfeledkezett tisztviselővel szemben a megtorló lépéseket megtenni? Erre az interpellációra is megnyugtató választ adott az alispán, s ezt a választ, is tudomásul vette Erősdy Sándor. 2-ik oldal, Székely Lapok, Maros-Vásárhely, 1908. január hó 1.