Székely Lapok, 1908. június (48. évfolyam, 106-120. szám)

1908-06-02 / 106. szám

2-ik oldal. Székely Lapolt, Maros-Vásárhely, 1908. június hó 2. Petri Zsiga ezt a támadást igen érzé­kenyen vette és lemondott a törvényható­sági bizottsági tagságról, egyszersmind le­velet intézett Szakács Péterhez, a kör első alelnökéhez is és ebben a levélben azt jelentette be, hogy miután a körben és a sajtóban is állandó gyanúsítások­nak és rágalmazásoknak van kitéve, ezen­nel lemond a kör elnökségéről is. Ezzel az elnöki lemondással foglalko­zott szombaton este a kör választmánya a melyen Petri Zsiga is részt vett és szó­belileg is előadta lemondása okait — Elkeserítettek az igaztalan támadá­sok — úgymond. — Nem akarok többé elnöke lenni ennek e körnek, mert azt lá­tom, hogy a kör titkára Mészáros Dénes és mások úgy a napi sajtóban, mint a tár­saságokban állandóan meggyanúsítják az­­ én jóhiszemű városi politikámat és igy a többek között bűnösül tudják be azt is, hogy én a huszár­laktanya építési ügyé­ben a polgármesterrel szemben agitáltam. Petri Zsiga méltányos keservére élénk tiltakozások hangzottak fel és a tagok azzal bizonyították be Petri Zsiga iránt érzett ragaszkodásukat, hogy nem akarták a lemondást tudomásul venni. Petri azonban kijelentette, hogy bár­mennyire örvend az egyöntetű bizalomnak, mégis kénytelen lemondani az elnökségről személyes okokból. Ekkor felállott Mészáros Dénes a kör titkára, akinek Petri véleménye szerint jelentős része van a személye ellen inté­zett támadások ügyében és ezt a kijelen­tést tette: — Nem akarom, hogy ellentétek legye­nek a körben Petri elnök és én közöttem. Épen ezért a kör érdekében levonom a konzekvenciákat és hogy az elnök meg­maradhasson állásában, hát inkább lemon­dok én a titkári állásról, még­pedig visszavonhatatlanul. A kör választmánya Mészáros Dénes lemondását tudomásul vette, amire aztán Petri Zsiga kijelentette, hogy ő most már megmarad elnöki állásában, miután a Mészáros lemondásának elfogadásával ő megkapta a várható legfényesebb elég­tételt. A Petri Zsiga ellen gyakorolt igazság­talan kritika miatt különösen megbotrán­­kozott Gáspár Gyula, aki túlbuzgóságában annyira ment, hogy az Ellenőr szerkesz­tőjét, Kovács Eleket ki szerette volna záratni a körből amiatt, mert Mészáros Dénes Petri-ellenes cikkét annak idején leközölte lapjában. — Kérdem — így szólt Gáspár Gyula — hogy lehet ő a körnek tagja az Ellenőr szerkesztője, aki ilyen cikket lead újság­jában a köri elnök ellen ? Bedő Sándor vette védelmébe Kovács Eleket és vele együtt a kritika szabadsá­gát is. Igen helyesen megmagyarázván Gáspár Gyulának, hogy a szabad vélemény­nyil­vánításhoz bárkinek joga van és nagyon veszedelmes dolog volna üldözőbe venni a szerkesztőt (ebben az esetben egy har­madik személyt,­ aki Mészáros cikkét a cikkíró felelősségére leközölte. Ebben aztán meg is nyugodtak és az­zal végődött az ülés, hogy leszavazták Székely Dénest, aki azt a szerencsétlen indítványt kockáztatta meg, hogy a köri választmány jövőben egyáltalán ne foglal­kozzék városi ügyekkel Hát ugyan bizony mivel foglalkozzék a kör? Talán csak nem az áldatlan politiká­val, amely megmételyez minden üdvös kérdést ebben a gyalázatosan rágalmazzó nyomorult világban. Fényképészeti gépek és az összes szüksé­ges kellékek nagy választékban és eredeti árakban kaphatók Révész Béla könyv-és pa­­pírkereskedésében. Gépeket kedvező rész­letfizetési feltételek mellett is szállítok. Heves Bélát perük. — Egy elcsapott tag fizetéséért. — Nem mindennapi pert tárgyalt szombaton délelőtt a marosvásárhelyi járásbíróság. Egy elbocsátott színész, Makródi Levente ezerkétszáz és még egy néhány forint fizetésért pert indított Heves Béla szín­­igazgató ellen azon a címen, hogy neki a szerződés szerint igénye van másfél évi fizetésre. Ámde Makróczit a színházi 3-as törvény­szék és később az öt tagú bíróság ellen­szegülés miatt elcsapatásra ítélte és ez által mintegy megszüntette a szerződés kötelező erejét Heves Béla színigazgatóra nézve. Heves Béla élt is ezzel a joggal és az elcsapott Makróczi Leventét egyetlen egy fillér fizetés nélkül bocsátotta el a színház kötelékéből. Miután a színész követelte jussát, az igazgató pedig a színházi bíróság ítéletére támaszkodva Makróczi igényeit egyáltalán nem akarta kötelezőnek elismerni, Makróczi polgári pert tett folyamatba az itteni járásbíró­ságnál Heves ellen. Az érdekes ügyben több tanút hallga­tott ki a bíróság. Heves Bélát dr. Brada Sándor, Makróczi Leventét pedig dr. Székely Manó képviselte a tárgyaláson. Az ítélet az, hogy Heves színigazgató nem tartozik a színháztól elbocsátott Makróczinak fize­tést adni, miután Makróczi már nem mű­ködik a színháznál és a szerződés fel­bontására ő szolgáltatta a tulajdonképeni okot az igazgató elleni engedetlenségével. Szóval Heves Bélának nyert ügye van, de csak egyelőre, mert a követelésével elutasított színész felebbezett a törvény­szék polgári tanácsához és nagy kérdés, hogy ottan nem-e ellenkező álláspontra fognak helyezkedni a bírák. Precedens is szolgál erre, a híres koro­nai eset, amikor Komár Bertának a Ma­gyar színház igazgatója, Zoltán Jenő szin­tén ilyen okokból nem akarta kiadni szer­ződés szerinti fizetését. Komáit is elítélte a színházi törvényszék, de Komái a pol­gári bírósághoz menekült oltalomért. És a szenzációs per vége az lett, hogy a pol­gári bíróság színigazgató melletti elfogult­ságot látott a színészek ítéletében és kö­telezte Zoltán szigazgatót az önkényesen eltávozott haragos Kornai Berta kárta­lanítására. Persze akkor nemcsak a visszatartott fizetést, de a sok száz korona perköltsé­get is megfizette Zoltán sziigazgató úr. Kitűnő jogászok hiszik, hogy Heves Béla is igy fog járni Makróczyval szemben. Egy algymnasiumot végzett, a m. kir. p­­. őrségi testületben 5 évig volt fővigyázó, mezőgazdasági szeszgyári avagy sörgyári felügyeleti teendőkben (fokozás, leszámolás) gyakorolt, valamint bor és húsfogyasztási adók kivetése­s kezelésében jártas, a magyar és német nyelvet biró, szép hrású 25 éves ifjú mérsékelt havi díj ellenében ajánlja szolgálatát, azzal, hogy alkalmazása esetén a gyárak főzési s egyéb lajstromai­nak, bejelentéseknek, feljegyzéseknek pontos vezetését, a gyárak érdekében előfordulható pénzügyi írásbeli beadványok szerkesztését is magára vállalná. Czimne a kiadóhivatalban. Kritika a Nemzeti Szalonról. — És a vásárhelyi képtárlatról. — Be gavallér egy műpártoló Maga, ked­ves Szerkesztő ur. Az uj városházát egy országos jelentőségű ünnepélylyel felavat­ják tegnap és Magának még a színét se lehet látni abban az illusztris gyülekezet­ben. Hát illik ez egy olyan intelligens lap­tól, mint a­milyen a Székely Lapok? Ta­lán bizony nem azért nem jött el, mert Maga minden kérdésben politikai színeze­tet lát és ebben az esetben is azt vallja, hogy az egész cécót csak azért rendez­ték, hogy jó hangos reklámot csináljanak a népszerűség hajhászó Ugrón doktornak és Bernády polgármester úrnak . .. Hát kérem ez nem igazság. És én, aki pedig igen jól ismerem ennek a két fő­­úrnak könnyelmű hiúságát, sokkal inkább magát ítélem el ezért az udvariatlan el­járásért. Az okát is nyomban megmondom hogy miért teszem. Hát egyszerűen csak azért, mert sokkal magasabb szempontok­ból fogom fel ezt a kínos kérdést és azt mondom magamban, hadd csak bálványoz­­tassa magát ez a két hiú ember, azért még­sem lehet övék az igazi dicséret. . . De kizárólag megdicsérem a Nemzeti Szalont, amely erre a mostoha­vásárhelyi kirándulásra csakis a művészet iránti ön­zetlen szeretetből vetemedhetett. Vagy talán Maga azt hiszi, hogy nem egészen így van és a Nemzeti Szalon is csak csupa önreklámból mutatja be nekünk laikus vidékieknek azt a több száz darab képzőművészeti tárgyat, képet-szobrot, amelyek a fővárosi tárlatot kevés szeren­csével egyszer már végig járták. Ebben sincsen igaza szerkesztő úr, mert lássa én mégis találtam a sok értéktelen I­FíilHRR FF9TFK TISCHLER JÓZSEF festékkereskedésében ILO­I­Ll­ Kapható M­a­r­o­s-V­á­s­á­r­h­el­y, főtér,­­Apolló-ház

Next