Székely Lapok, 1909. július (49. évfolyam, 99-116. szám)

1909-07-01 / 99. szám

2-ik oldal­ viselőjét, gr. Andrássy Gyulát, a gaz­dai hatalom kitette csóvának. Gróf, nagyúr, tudós, puritán, befolyásos, hozzáférhetetlen, mondák a szürkék és féltek tölre. Rövid ideig. Azután min­den szakasztott úgy történt, ahogy fennebb megírtuk. A bábot mozdulatlansága, az embert tettei árulják el. Miután pedig gróf Andrássy Gyulának csodálatos, de tet­tei is voltak, a részrehajlás vádjának különbeni veszélye mellett, foglakoz­nunk kell azzal is, a) Gyermekkori barátja, és hűséges fegyvertársa volt gr. Tisza Istvánnak mindaddig, m­ig az ő dicsössége fényé­ben árnyéka hosszúra nem nyúlt Ek­kor, hogy kilábhatott a fény alól, meg­irigyelte forrását, a dicsösséget. Egy véletlen pillanatban háta mögé került barátjának s orvul leütötte. Küzdelem­­nélkül, könnyen. b) A nemzeti ellenállás ideje alatt valami Polónyi-féle találmányu lapát­tal belökte a gesztenyét a tűzbe. Mi­kor megtüzesedett, kikapartatta a Mu­­cius Sevola erényekre ambicionált dr. Bánffy Dezsővel. Amíg ez a jóhiszemű, derék ember kezeit pörkölte, ráuszí­totta az éheseket, hogy ne hagyják a csemegét, mert Bánffy mind megeszi. A pucs sikerült. Kiintrikálta Bánffyt, mert annak tettereje mellet csak sta­tisztálni tudott. c) Oda borult a Polónyi ölelő kar­jaiba, s a forró barátság színlelt for­májában felczipeltette magát a bársony­székig, hová gyenge lábai nem bírták volna. De mert félt a nagy eszü em­bertől, az udvariasan visszakinált széket, mielőtt az egész súlyával rá­nehezedett volna, kikapta alóla. Po­lónyi elvágódott Ő büszkén indokolt, ime gyűrött a nadrágja. d) Puritán volt mindenekfölött Nem tűrt romlott erkölcsű férfiakat maga mellett, csak akkor, ha félt töljük és ha hasznára voltak. A Remény tegnapi előadása kifogásta­lan volt. A vendégszereplő Fáy Szerénát soha sem láttuk jobbnak, mint tegnap az öreg halászasszony szerepében. A nagy művésznő tényleg rászolgált arra, hogy a Sz. E. szellemes kritikusa újból konsta­tálja róla, amit rendesen kóristalányok első nagyobb szerepéről szokás írni, hogy ,,értelmes“ színésznő. (Mint értesü­lünk Fáy Szerénát, a Deutsches Volk­theater volt tagját igen meghatotta ez az elismerés. Szerk) A többi szereplők is igen jól megállot­ták a helyüket. Különösen Kondráth Ilona ez az igazán vérbeli művésznő nyújtott elsőrangú alakítást. Igen nagy sikert ara­tott még Németh János egy hajós legény szerepében. A többi szereplők közül Mak­kai Elemér és Nagy Sándor tűntek ki. T. S. Keblére ölelte a vad Ugront, de mesterséges fondorlattal halálba ker­gette a szelíd Latkóczyt. Mintha tudta volna, hogy ezt a szenny megöli, amazt pedig erősíti. e) Kitűnő politikus volt. Üldözte a vele egy hitüeket, mert féltette a csóva szerepét. Pártolta a fegyelmi vétségekben fetrengő tisztviselőket, mert tőlle függ­tek. f) Demokrata volt. A stilszerűség kedvéért, pártolta a homok­ipart Gyűlölte a patika jog közvetítést, el­lenben a homokbánya ... oh az más. De ki tudna mindent, jaj mindent fel­sorolni. Rövid az idő, szűk a hely és nagy az alak. Búcsúzzunk tehát Reméljük örökre. A nemes Gróf politikai pályafutásának vége. Szórakozásul azonban ajánljuk neki a strucc-politikát. Ereszkedjék kérem négy­kézlábra. Dugja be a fejét a magyar állam leg­újabb két és félmilliós homok­bányá­jába. Haszna ennek nagy. Ön nem lát minket. Mi nem látjuk a kegyelmes urunkat. Háttal lévén a világnak ki­domborodva, elhitetheti magával, hogy legögölte azt. A nemzet hálás fiai pedig elvezekelhetnek Önhöz, anélkül, hogy kényes szemeit sértenék, mód­juk szerint, ki csizma sarokkal, ki bocskor talppal. Semmi sincs hivatva jobban emelni érvényre juttatni a női szépséget, mint a bájos, üde arc Mindenki hódíthat, ha dr. Biró féle Havasi Gyopár Crémet használ, melyről még a külföldi lapok is a leg­nagyobb elismeréssel írnak. Maros-Vásárhelyen minden gyógyszer­­tárban kapható. Székely Lapok Maros-Vásárhely, 1909. julius hó 1. Leplezetlen őszinteség. A kimulóban levő függetlenségi párt egyik kolozsvári sajtóorgánuma agonizá­­lása közben bánatosan így sóhajt fel: „A függetlenségi madár pedig csendes vergő­déssel végezte dolgát. Repülni nem tudott sas módjára, csak nehézkesen lebbintett egyet egyet magán néha, mint a kövér lúd, de nem sikerült a repülés.“ . .. Nohát mi ezt szívesen elhisszük, mert tudjuk, hogy a sok panama, peres ügyek, közjegyző­­ségek kijárása, sövény­bánya eladási meg vicinális s egyéb concessiók közvetí­tése annyira elhizlalta a Jómadarat“, hogy az hízott liba létére tényleg nem tudott sasmódjára magassan szárnyalni, hanem bele­zuhant a posványba, hol már csak a „szakács“ kése tudja értékes valamivé tenni. A másik marosvásárhelyi orgánum pedig leplezetlen őszinteséggel így vágja ki a rezet: „A függetlenségi tábornak jól tud­juk, lépésről lépésre kell megvívni a hat­ A Cseh-Révész-ügy tárgyalása. — Szenzációs végtárgyalás. — A város csalóinak szenzációs vég­tárgyalását hétfőn délután folytatták a tanúkihallgatásokkal s azt tegnap délután be is fejezték. Ma még dr. Bernády polgármester kihallgatása kö­vetkezik; utánna a vád- és védbe­­szédek s így ma­r a harmadik napon várható az ítélet is. Tegnap kiszállott a bíróság meg­tekinteni azt a „cellát“, melyet — úgy látszik — intelligens foglyok ré­szére építtetett Bernády polgármester. Ez a cella volt első lakása a le­tartóztatás után Cseh Eleknek, később pedig Révésznek, amikor Cseh Eleket átkisérték az ügyészséghez s Révészt is letartóztatták. Ebből a cellából kényelmesen lehet diskurálni a t. foglyokkal s igy juthatott — Kiss Károly vallomása szerint — Révész is Cseh Elekhez. Viszont mások azt beszélik, hogy Révész Gyulát úri asszonyok láto­gatták meg ennek a cellának az abla­kánál. A tárgyalás részleteiről közöljük a nekünk beküldött cikket, melyet Oroszlány Gábor hírlapírótársunk írt meg a mi lapunknak is. * A tanúvallomásokról. Régi és mondhatjuk avult uzus az, a­midőn a bűnös a büntetés súlya alól egy­szerű tagadással akar menekülni. A „mo­dern“ szélhámosok ezen már rég túl van­­nak. Ma már oly magasan áll az igazság­szolgáltatás, hogy a bűnös jelöltek, mielőtt a deliktumot elkövetnék — neki feküsz­­nek a perrendtartásnak és a Btk nek s fokozott szorgalommal itatják magukba a paragrafusokat. A Révész a Cseh Elek-fé­le bűnügyben egyetlen érdekes monumentum az, hogy Cseh mindent beismer, Révész pedig mindent tagad. Határozottan tagadja, hogy Cseh Elekkel összeköttetései lettek volna, tagadja, hogy gépelni tud, tagadja, hogy valaha sapka volt a fején. — Szó ezat, hogy az ország kormányzásához jus­son.“ Azt is láttuk mi már az első pil­lanattól fogva, hogy a nemzet által vakon követett függetlenségi párt nem elvekért, a zászlójára írt szent függetlenségért és a magyar haza szabadságáért küzd, hanem csak a hatalomért és annak révén kon­cokért tülekedik. (Lásd kolozsvári „Ellen­zék“ 140. és marosvásárhelyi „Székely Ellenzék“ 95. számát!) Örülj tehát nemzetem az ámitók, farizeu­sok pusztulásán ! Új borozó! Flekken estély!! XJj borozó! Szombaton, június Hó 19-én nyílt meg Träger Ernő csörögi nagy borter­melő borozója a Deák Ferenc­ utcza 26. számú házban, hol is saját termésű hires hegyi borait árusittatja aránylag olcsó árban. Naponta flekken és ízletes hideg ételek kaphatók — melyet szintén jutányos árban fognak kiszolgálni. A ki egyszer megizleli a csörögi bort — nem kíván sohasem mást inni.

Next