Székely Lapok, 1910. január (50. évfolyam, 1-17. szám)

1910-01-01 / 1. szám

XL. évfolyam. Kiadóhivatali telefon 161. Szerkesztőségi telefon 222. Kiadóhivatal: Benkő László kollégiumi nyomdájá­ban, hirdetések és előfizetési pénzek ide küldendők. Szerkesztőség­: Kazlóczy-utcza 1. szám, hová a szellemi részt illető küldemények küldendők. Felelős szerkesztő: Í­J­A.rrXIJÉ: GYXILA Maros-Vásárhely, 1910. január 1. Előfizetési árak vidékre: egy évre 16 kor., félévre 8 kor., negyedévre 4 kor., egy hóra 1 kor. 60 fill. Helyben, házhoz hordással: egy évre 12 kor., fél­évre 6 kor., negyedévre 3 kor., egy hóra 1 kor. FÜGGETLEN POLITIKAI ÚJSÁG. M­egjelenik hétfőn, szerdán, pénteken és szombaton délután. Az új esztendő. A mai nappal az 1909-ik esztendő az örök múlandóság semmiségébe merült. Magával ragadta az átkos emlékű, a magyar nemzetet négy éven át szi­­polyozott közös rendszert. A koalíció fertőzött ágyában szüle­tett s világra jöttével „a nemzet nagy vezérei“ nevet vett köz­kereseti társaságot. Az elmúlt esztendő csak átkos em­lékét hagyta maga után és alámerült az örök múlandóságba, — ámde az esztendő végével megsemmisült bű­nös rendszer annyi piszkot hagyott maga után, hogy annak eltakarításá­hoz jelentékenyebb erőre és energiára lesz szükség, mint a milyennel Her­kules az Augiás istállóját kitisztította. Il­yen konstellációk között telt el az ó-esztendő és ilyen munkára való elő­készülődés mellett köszönt ránk az 19­­­0-ik új esztendő. Aggódó reménnyel lépünk tehát a nehéz feladatra váró új esztendőbe. Habár nem ismerjük Habár Mihály urat, ki az Augiás istállójának pisz­kát „A Wekerle a Kossuth-korm­ány panamái“ címen kiadott röpiratban csoportosította, s habár nem sokat adtunk a Habár úr burjánaiból kö­tött seprűnél is rusnyább csokorra ; mégis midőn a magyar parlamentnek december 28-án tartott országgyűlésé­ben interpelláció tárgyává tette ezt a sok piszkot a hon egyik atyja Bartha Ödön és erre a tisztelt Ház — parla­menti bizottság kiküldése helyett — azzal felel, hogy a Wekerle Sándor felszólalása után, — habár volt ala­pos ok Habár urnák esküdtbiróság elé állítására, — egyszerűen elnapolja magát bizonytalan időre , mert We­kerle urnak nincs ínyére sajtóperelni, akkor elszorul a szivünk és aggódva kérdjük: mit hoz az új esztendő a végletekig kiszipolyozott szegény ma­gyar nemzetre ? . . . Aggodalmunkat tetőzi még az is, hogy egyetlen szűzi tisztaságban ma­radt törvényünk, melyet el­eddig tiszteletben tartott nemzet és uralkodó, mely m­ementó volt az eskü szert­­ségére, most a koalíció piszkos lovag­jai felharsogják és költségvetési, avagy felhatalmazási törvény nélkül az év utolsó napjaiban bizonytalan időre elnapoltalák az ország­gyűlést, be­­­kergetik exlexbe a nemzetet. Ilyen ijesztő kilátásokkal lépünk át az ó esztendőből és ennek dacára forró imát mondva kérjük a magyarok Istenét, hogy adjon a magyarnak az elmúltnál boldogabb uj esz­tendőt. A fehér szegfű. Isten tudja hogy bolondult bele Elmába, az a benőtt koponyája cs. és kir. kapitány. Egy fiatal és fiatalságának minden kel­lékével tündöklő, s mi több, a női báj, kecsesség és­ elragadó kedves tempe­ramentum öntudatlan fegyverével vonult be abba a szívbe, mely látszólag csak arra volt hivatva, hogy a dinstreglement szigo­rúságain enyhítsen, ha valamelyes buksi fejű közlegénye került bűnös gyanánt elébe, a rapporton. Illatos virágcsokrok, divatos melódiájú szerelmes dallamok és a szépirodalmi lapok novellái hatása alatt állott mostanában. Égő vágyak törtettek fel a hajdan zajló szívben. Epekedés a viszont érzelmek után ; egy édes, fehér, puha kacsa megérintése arcába kergeti a vért; egy meleg hangú szócska már lázálmokat idézett elő. A déli égboltozatnak szelíd kék derűje, vidáman elsuhanó madárkák égi cseve­gése, ábrándvilágot tárt fel képzeletében. Szóval a magával tehetetlen, meghódított férfi portraitje áll előttünk, félig elmerülve, egy édes teremtés iránt érzett szerelem hódító mámorában. Nagy ünnepe volt a keresztény világnak. A kis Jézuska mindenkinek elhozta az aranyos diót, a gesztenye haja babácskát, csak az övé késett, a csillagos ég azúrjában. Neki nem volt senkije, aki őt szeretné.­­Ugyan ki szeret úgy, egy a férfi korának delelőjén álló hímet, mint egy selyem bajusz ápoló ifjonti uracsot — ha már lányszerelem­ről van szó? Katonáéknál a kitartás jelszava bele­­edzette magát a vasakaratba. Az önfel­áldozás vérévé válik a hadfinak, mikor ostromról van szó. Előre, a kiszabott mesgyén, ez volt önkénytelenül a programra. Egy kétkemencés sütöde és egy hozzá tartozó szoba azonnal kiadó. Értekezni lehet Schrank Jánosnál, Főtér 26. szám. A nagy szent ünnepen elvitte üdvözletét személyesen, az édes teremtés szülői házához. Az előszoba padlója fényesre volt tö­rülve. A ruhatartó tükre talán jobban ra­gyogott mint valaha, és a kis bordó plüss ülőke úgy felkínálta kényelmét, ott hal­dokolni megrepedt szívvel, ha hideg lenne az az édes ajak, mikor majd a látogatás végén búcsút kell mondania. Akárcsak egy újdonsült kadét, olyan repeső szívvel lépett be a nagy ebédlő barátságos, meleg derűjébe. Éppen abban a pillanatban illant ki a szalon ajtaján eszménye, a bájos Elma, egyenesen neki tartva vendégének. Arcának liliom haván megjelent a hajnalnak meleg pírja, szemében a szivjaság felröppenő ragyogása. Szívélyes, meleg, érzésteljes volt ez a viszontlátás. Romeo barátunk úgy szavalt az ő Ju- 1. szám. Kiadó pékség. Tüdőbetegségek, hurutok, szamár­ .....................................■ (f* • /* köhögés, skrofulozis, influenza .1 l) ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. ' .' v £*£££+ fj Emeli az étvágyat és testsúlyt, megszüli* -Minthogy érteítte^n^h­á"zaloka­t,"de frphalt orvért rendeletre a erén­szertárek- I F. Hoffmann-La Kociic A Co. Kasel (Svájc)

Next