Székely Lapok, 1910. április (50. évfolyam, 50-65. szám)
1910-04-02 / 50. szám
XL. évfolyam, 50. szám. Maros-Vásárhely, 1910. április 2. Kiadóhivatali telefon 161. Szerkesztőségi telefon 222. Kiadóhivatal: Benkő László kollégiumi nyomdájában, hirdetések és előfizetési pénzek ide küldendők. Szerkesztőség: Kazinczy-utcza 1. szám, hová a szellemi részt illető küldemények küldendők. Felelős szerkesztő: MÁTI LÍR GYULA Előfizetési árak vidékre: egy évre 16 kor., félévre 8 kor., negyedévre 4 kor., egy hóra 1 kor. 60 fill. Helyben, házhoz hordással: egy évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor., egy hóra 1 kor. Politikai tánc — egy ravatal körül — A híres magyar kegyelet újabban nem bocsájt meg a halottnak sem, magyarábban kifejezve : politizálnak a sírig, sőt azontúl is Ha valaki életében nem politizált a tömeg szája íze szerint, akkor nem várhat óriási közönséget temetésére, mert a jóhiszeműséget csak az eszük pártjabeli elvtársai jönnek el, eltemetni az elhunyttal. Az ellenkező pártjabelieknek nem hatja meg lelkületét a halál csengetyű mindent kibékítő ártatlan jelszava. Nem fojtja el az ádáz szenvedélyt a tömjén füstje és mit sem ér a püspök süveg alól elhangzó , requiescat in pace . . . Ugyan hova fajult el a magyar közélet ? 400 év előtti marconaságunk, ezer év előtti pogány voltunk felüti magát és zúzva-törve emberi érzelmeket éles sarkantyus csizmákkal átgázolva kegyeleten, talán még a megemlékezés koszorúinak virágain is, gyűlölettel gondolunk vissza annak a férfiúnak küzdelmeire, melyek nem koalíciós erkölcsök eszközeivel vitattak meg. Aki nem a tömeg politikai hitvallásán igyekezett a keresztvíz felé, az ki van közösítve a hazafiak sorából, az mind a haza elárulásán munkált éppen úgy, mint azok, akik a magyar nemzetet 35 év alatt a kulturállamok sorába emelték, akik „amazok“ programúnál fokozatosan valósítgatták meg. Itt minálunk egy olyan főurat, aki annak idején óriási áldozatok árán a megboldogult trónörökös simpáthiáját megnyerte a magyar nemzet számára, mondom egy olyan főurat habzó szájú bősz magyarkák lehazaárulóznak; a magyar parlament felszentelt templomába a békés munkálkodásra hivő prófétákat elverik, agyonpüfölik — ezt hívják most hazafiságnak. Eddig a magyar agyonszekírozta testvértársát, sirba kergette ha ellenkező politikai véleményen volt, de aztán szépen temetett is, mert arról vagyunk nevezetesek, hogy temetni jól tudunk, sőt ellenségeinknek még eddig szobrot is állítottunk. Ma már annyira bűzös , fekélyes és gennyes a politika, hogy ellenfelünket még el sem temetnénk, ha törvény nem kötelezne arra, hogy pártkülömbség nélkül kell mindenkit 184 cm. mélyen a föld alá rejteni. Nincs félelem sem istentől sem embertől sem döghaláltól még a vésztjósló üstököstől sem fél az emberiség, pedig az olyan jel, mint a vérmesszeny, mely előhírnöke nagy betegségnek az embernél. Ma a gyűlöletből mentjük az életre a lelkiéről. Ma a gyűlölet vezérli a politikát; ma a rombolás munkája pusztít mindenfelé. Romokon akar új országot felépíteni a modern erkölcs, olyan romokon, melyeket még eltakarítani sem képes a ficánkoló, a makrancoskodó elvadult elem, hívom orvosod s a jósokat, kik elűzik e nehéz kóros álmot! — Nem ...! Katonákat ... és fáklyát .. . ! Ki kell irtani e fajt . . . akkor nem teljesülhet be az álom s akkor . . . Katonákat ... ! — De Caesar ... ily későn . . . ! — Ne ingerelj . . . Katonákat ... én is megyek ! Cajus Caesar Caligula köpenyébe burkolva fáklyás katonái élén halad a Mons Sacer felé. A fáklya zöldes fénybe vonja az arcokat. A csoport kutatva halad. A távolból felcsendül a zsoltár szava: És amint akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek ... ! — Halljátok katonák ! Előre... irtsátok ki e vészes fajt Caer nevében ! Ave Caesar! Bent a földüregben zsolozsmát zeng a Husvét Rómában. — Irta: Don Pedro. — (Folytatás és vége.) Nem tűrted e fajt a földön, mert békét hirdetett, s Te gyilokkal uralkodnl . .. nem tűrted, mert szeretesről álmodott s Te gyűlölöd a szeretetet.. . ugye . . . mert a szeretet megaláz és igy lesz nagygyá, de Te ezt megérteni kevés valál! , a názáreti hivei a föld alá menekültek, ott jöttek össze imádni az egy Istent s követni Jézust... Kacagtad őket . . . s kacagod ma is .. . pedig mondom s ezt eszedbe vésd: Eljő nemsokára az az idő, midőn itt a földön a legaljasabb kicsapongások dúlni fognak ... amikor Ti Caesárok már csak a Napot istenítitek . . . nem hisztek semmiben és senkinek s a Napot is csak azért, hogy annak nevét egy „dicső“ utódod magára ruházza ! Akkor eljő az idő, hogy azt az éneket, amelyet ez a kicsiny tömeg, mely lekötötte Caligula figyelmét . . . énekelte . . . egy igazi Caesar palotájának homlokára vésett fel . . . Nézd ott a felirat ! betűzd ! És amint akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is a képen cselekedjetek azokkal. Eljő a feltámadás első igaz ünnepe . .. ! — Vespasianus ! Vespasianus! — Parancsolsz nagy Caesar? — Láttad ? — Mit nagy ur ! — Itt járt! — Ki Caesar ? — A Názáreti! — Ó jó uram . . . álmodtál csupán. . . Soka jobbat még nem ivott! I ^Kinmentávébehozatali jjí ^ „ . gy erdelyreszi elárusítója, —--------erdelyreszi lerakata :: I ■ mely 6-féle legfinomabb fajú kávékból van keverve. ■ Maros-Vásárhelyt Széchenyi-téri^sz. jatt, gallandosan frissen pörkölve !