Székely Lapok, 1910. július (50. évfolyam, 99-103. szám)

1910-07-02 / 99. szám

2-ik oldal, programmpontoknak a megvalósítása egyértelmű a nemzet anyagi helyze­tének megjavításával és ne vegyék nekünk rossz néven az ellenzéki poli­tikus urak, amit mondunk: erre a megjavításra nagyon nagy szükség van a lefolyt évek viharai után, melyek mérhetetlen rombolást vittek végbe országszerte. Egyébként ma­ holnap megkezdődik a képviselőházban a felirati vita és az ellenzék ám hadd álljon elő akkor a maga tanácsaival. Ott legalább aztán bőséges alkalom lesz arra is, hogy munkapárti részről élesen megvilá­gítsák, mennyire tarthatatlan az ellen­zéki kritika és hogy a legutóbbi évek eseményei után mennyire jogosulatlan ez a kritika éppen azok részéről, akik ma olyan nagyon bakafántoskodnak. Nem fiumei, hanem közvetlen Triesztből szerezzük be összes legne­mesebb fajú kávéinkat, miért is úgy minőségben, mint árak tekintetében bár­mely fiumei céggel versenyezhetünk. Egy negyed­ kiló pörkölt Szultán keverék­­ korona. Reggeltől es­tig állandó pörkölés. Vasváry és Halász géperőre berendezett kávépör­­köldése, Főtér, Mészáros társulat palotája. Tessék a címre vigyázni. il marosváshelyi rtf. polg. leányiskola „székelyföldi" kirándulása. Egy kedves és mindenekfelett hasznos tanulmányú­ kirándulásról kell megemlé­keznem, melyet a marosvásárhelyi reform, polgári leányiskola 35 növendékével az igazgató és 5 tanítónő vezetésével tett a Székelyföldön junius hó 20-ától 26-áig. Nemcsak tanulmányi, de ismeretszerzés és szórakozás szempontjából is nem lehet eléggé méltányolni reform, polgári leány­iskolánk testületének azon nemes és fá­radhatatlan buzgolkodását, mellyel lehe­tővé tette olcsón (3- kor költséggel) oly szép és kedves kirándulás megtételét. A kiránduló társaság jun. 20-án 43 mad magával útrakelt a felső vasúti állomá­son, az idő nem volt valami kedvező, mely némileg a könnyes szemekkel bú­csúzó szülőket lehangolta, de annál na­gyobb volt az öröm, mely leragyogott a kiránduló társaság arcáról, alig várva a vonat indulását. Egy-két isten hozzád s a vonat tova robogott. Vonatunk a Maros folyó szép völgyé­ben haladt fölfelé, jobbról-balról kiváncsi fejek tekintgettek ki a vonat ablakából; kilátás egyre érdekesebb és érdekesebb lett. Dédától kezdve a Maros völgye mind­inkább összeszorult, s gyönyörű erdőko­­szorúzta magas hegyvidék tárult a sze­münk elé. A növendékek nem győzték eléggé cso­dálni a természet felséges alkotását, külö­nösen Maroshéviz felé, hol a kiránduló társaságunk útját félbeszakítva, kocsira ülve Borszék fürdőre rándult. Az esős idő kissé lehűtötte a levegőt, mindazonáltal a társaság jó kedvvel és re­ménységgel indult el a már hallásból is­mert Borszék fürdő gyönyörű vidékére. Az a felséges erdei út, amelyet a társaságunk Borszék fürdőig megtett, kitörülhetetlen emléket hagyott lelkünkben. Borszék für­dőre megérkezve a társaság, a csikmegyei „Székháziban nyert elszállásolást, mely igen kényelmes és kedves volt. Ezúton hálás köszönetet kell mondanom Csikvármegye közszeretetben álló alis­pánjának, ki kegyes volt bennünket ingyen elszállásolni, úgyszintén köllő gondnok urnak, ki szives volt minket fo­gadni s tanácsokkal ellátni. Étkezésünk a „Remény“ szállodában volt, hol olcsón és jól elláttak. Társaságunk megtekintette a fürdőtelepet s egy kis kirándulást téve, az óriási fenyves erdő közt, a Jégbar­lang, ősforrás és bagolyvár felé, a kínálkozó nagyszerű kilátást soha­sem feledhetjük. Kiránduló társaságunk 11 órakor a für­dőtársaság kocsijával útra kelt Maroshéviz felé, hogy mégegyszer átélvezze azt a fel­séges vidéket, milyent csak mesében olvas az ember Az idő is kiderült, szép verő­fényes nap sütött, csakhamar a kendők, kabátok lekerültek, s a víg társaság, hol ének, hol hangos csevegéssel megérkezett Maroshéviz állomására Vonatunk Maroshévizről 21-én délután fél 3 órakor tova robogott, mindenki a vonat ablakához sietett, hogy még egy utolsó Isten hozzádot intsen a gyönyörű vidéknek. Utunkat tovább folytatva Ditró felé szemünkbe tűntek a szép márvány bányák, honnan nagy mennyiségű követ összetörve az országutat gondozzák vele ; felséges látvány volt, amint a fehér út­vonal messze kilométerekre elhúzódva, a zölderdő koszorúzta völgyben tova ka­nyargóit. Kiérve felesik szétterjedő fel­­síkjára, hideg borzongató szél kezdett fújni, leányaink is visszahúzódtak az ablakokból s víg csevegés közepette haladtunk el Gyergyószentmiklós, Mádéfalva, Csíksze­reda állomások mellett, majd az Olt folyó összeszoruló völgye figyelmeztetett a szép vidékre. Egy keskeny, erdő koszoruzta, mély völgyben állott meg vonatunk, Tus­­nádfürdő állomása volt. Mindenki izgatottan szedte össze csomagját s siettünk be a fürdő telepre. Utunk óriási fenyves erdőn vitt keresztül, mindenütt gondozott utak, tisztaság, munkáskezek nyoma látszott. Beérve a fürdőtelepre mindannyiunkat el­ragadott felséges fekvése a fürdőnek, melynél szebb fekvés­t alig láthat az ember. Szállásunk a Kristó-féle villában volt, ahol igen kényelmes és tiszta otthonra találtunk. Vacsorára a Kurszalonba men­tünk, ahol özv. Gáspárné anyai vendég­­szeretettel fogadott s igen jó és ízletes vacsorát tálaltatott fel Itt ismerkedtünk meg a fürdő tevékenyi, rendkívüli előzé­keny és kedves igazgatójával, ki készség­gel ajánlotta fel szolgálatát. Vacsora után leányaink a szalon tánctermében zongora mellett táncra kerekedtek s táncoltak, fe­ledve az út fáradalmait. Megbeszélve a másnapi szentanna­­t­ó­i kirándulást, az igazgató szives közben­járására reggelre egy vezetőt kaptunk. Társaságunk azután nyugalomra tért, hogy újult erővel felkelve, a szép szentannatei kirándulást megtehesse. Gyönyörű időre ébredtünk , mindenki lázasan készülődik, hogy mihamar útra kel­hessünk. Elfogyasztva reggelinket, útra­­valót bevásárolva s két kanna vízzel fel­szerelve, útrakeltünk egy negyed 8 óra­kor. Utunk óriási fenyves, majd bükk és nyárfa erdőn vitt felfelé, mindenütt gon­dozott, jó utakon. Az út kissé fárasztó volt, bár lassan mentünk, mégis mind­egyre meg-meg kellett állani s bevárni a társaság gyengébb lábú apostolait. Csak előre volt a jelszó, s haladtunk is lassan, de biztosan, s mire a nap elöntötte arany­sugaraival a tájat, felértünk a körülbelül 1200 méter magas hegy bérére. Itt lepihen­tünk kissé, honnan gyönyörű kilátás nyílt Háromszék s Csikmegye falvaira Előre­ volt újból a jelszó, s társaságunk rövid 20 percnyi gyaloglás után felérkezett a Nagy­­csa­n­á­d bércére, honnan megpillantva a Szentannató szelíden hullámzó tükrét, a csodálkozás és elragadtatás érzésével hosz­­szan szemléltük a mesébe illő látványt. A tó zöldes tükrével, óriási erdők által ko­­szorúzott völgykatlanban lábunk alatt te­rült el, alig tudtunk betelni látásával. A jó öreg vezetőnk nyomban el is mesélte a tó történetét, fűszerezve az ő dialektusával. A tótól balra terült el a „Mohos” nevű tó, melyre halandó ember nem léphet anélkül, hogy életét ne veszélyeztetné. Távolabb látszottak Bálványosvár romjai, az utolsó pogány vallásu magyarok mentsvára, alatta Büdösbarlang nehány menedékházával. (Folyt. köv.) Székely Lapok Maros-Vásárhely, 1910. julius hó 2. Abbázia habaré­­s orfeum Teljesen fedett kerthelyiség Ma is naponta nagy előadás A fővárosi mulatók legelőkelőbb tagjai vendégszerepelnek Waldapfel Emil köz­ismert igazgatása alatt. MŰSOR: Szabó Ilona, kaberet diva. Darlington, angol ének és táncosnő. Ivánfi Bél, orosz énekesnő. Zöldi Márton komikus, a budapesti Folies Caprice tagja. Bihari Sári, előadó szubrett. Vécsei Miklós, humorista és has­beszélő. Zsolnay Frida, sanzonett. Sellő Fricike, Nagy Endre kabaré dívája. Schindler József, a Steinhardt mu­lató karmestere. Változatos családias műsor. Belépti díj fentartott hely 2 kor., a több­i Legkellemesebb szórakozó hely Hideg és meleg konyha, mérsékelt árak, hely 1 korona. Kezdete fél 10 órakor. Számos látogatást kér Waldapfel Emil, igazgató. Naponta új bohózat. Istenítélet V­ásárhelyen. •— Tojás nagyságú jégeső — . Valóságos istenítéletnek nevezhető zivatar vonult el Vásárhelyen keresz­tül a déli órákban. A zivatart óriási szélvihar előzte meg, mely után tojásnagyságu jégeső esett. A zivatar Nyárádtó felöl jött s a városon keresztül vonult Kaál felé. A Mezőség felé a hegyeket valósá­gos fehérre festé az összetorlódott jég, mely az útjába eső vetést és minden terményt elpusztított. A város

Next