Napló, 1910 (1. évfolyam, 1-59. szám)

1910-05-20 / 32. szám

I. évfolyam Maros-Vásárhely, 1910* máj­us^– péntek 32. szám POLITIKAI UJSÁG Felelős­ szerkesztő: Dr. Fekete Andor. Szerkesztőség : Széchenyi-tér 39. szám alatt. — Telefonszám 300. Kiadóhivatal: Révész-nyomda, Szé­chenyi-tér 35. — Telefonszám 61. Megjelen: hétfőn, szerdán, csütörtö­kön és szombaton délután 4 órakor. Egyes szám ára 2 fillér. I­D HI FOK. JEGYZÉSEK. □ A hős. Nos tehát: ki a lojális és ki a tisztességes ellenfél ? Egy koalí­ciós emlőn nevelkedett duhaj összetör néhány munkapárti zászlót s garázda virtuskodással sárbatiporja azokat. A jelképében sértett párt erre nem csat­tan föl, s nem kiabálja, hogy milyen komiszkodó ellenféllel áll szemben, nem általánosít, hanem egyszerűen tu­domásul veszi ismét és újólag, hogy a berúgott emberek mind tántoríthatat­lan hazafiak s mind rettentően gyűlö­lik a kormányt. Tette ezt a munka­párt részint azért, mivel picinyke je­lentőségűnek ítélte a dolgot s más­részt mivel józanul azt kellett hinnie, hogy az ellenpárt maga is elitéli és szégyenli az efajta gyerkőcködést. E helyett azonban az történt, hogy a túloldal sajtója tegnap váratlanul s mérgesen dárdázni kezdte a főkapi­tányt, amiért a rakoncátlankodó ló­csiszárral szemben — nem ijedve meg semmiféle nagyhangú terrortól — kö­telességét teljesítette. Kiderült tehát, hogy a túloldal szemében egy rakon­cátlan zászlótépő, nemzeti hős, a Hu­nyadi Jánosok és Rákóczi Ferencek méltó örököse, akinek fejét babérral kell borítani s a kiről az oppoziciós történelem múzsája aranybetűkkel jegyzi föl, hogy ekkor és ekkor megmentette a háromszázadok óta sújtott hont. Valószínűnek tartjuk, hogy a sajtó nem saját kezdeményezéséből fedezte a ki­váló lócsiszárt, hanem a pártvezetőség volt az, mely titokban megnyomta a támadások zsilipjének gombját. Jó, ezt tudomásul vesszük, az az ellenfél mely hangos, sőt harcoló szolidaritást vállal egy suhanc-szü­csinytevéssel, s mely e betyárkodás védelmében összejöffen egy becsületes köztisztviselő ellen, az a jövőben ne panaszkodjék majd azért, hogy a sima glaszé-kettyűt ez a párt is leveti. □ A sláger. A II. kerületben dü­­höngenek a Justhisták, mert Várady Zsigmondban kemény ellenfelet kap­tak. Rég ismert ízlésüknek és rég ismert harcmodoruknak megfelelőleg már ki is vágták a slágert, hogy ez a jött-ment ur — borzalom s szörnyű­ség még csak hallani is — zsidó, aki ha hatalomra jut, minden derék, be­csületes s ájtatos keresztény embert olajba főzet s aki a szent magyar címer helyett Dávid pajzsát imádja. Justhék kivágták ezt a slágert s most Váradon van a sor, hogy szintén ki­vágja a­­ slágert, bebizonyítandó szinkereszténységét s ősi mivoltát. Nem azért dokumentáljuk itt a II. ke­rület jelöltjének kereszténységét, mint­ha ezt a körülményt bármely tekin­tetben is fontosnak tartanók, csupán azért, mert minden célzatos hazugság megérdemel egy cáfolatot. És mikor némán csodálkozunk a fölött, hogy a Sümegi Vilikkel, meg Visontai Somák­kal ékített Justh-párt helyi csoportja — elfeledkezve e fenti, héber virág­szálakról — az antiszemitizmus olaj­­csöppjeivel kenegeti nyikorgó kerék­agyát , — ugyanakkor leplezetlen örömmel konstatáljuk a Justh-párt kétségbeesését. Mert az efajta, fele­kezet után való szimatolgatás a ver­gődés jele s a vergődés a vég kez­dete ! Viktoria Marry angol királyné magyar származású. Irta : Dr. Molnár Gábor. I. Mesébe illő játéka a véletlennek, hogy Anglia ez idő szerinti királynéja, ki számos méltóságai közé büszkén sorolhatja az India Császárnője címet is, magyar származású, kinek apai nagyanyja gróf Rhédey Claudia Ma­­ros-Torda vármegyében, Erdőszent­­györgyön, a Kisküküllő partján szüle­tett 1812. november 16-án. Gróf Rhédey László­, kinek elődei 1744. november 13-án emeltettek grófi rangra és neje báró Incédi Ágnest) bizonyára soha nem álmodtak arról, hogy leányuk utódai valamikor a világ egyik leghatalmasabb trónusán fogják betölteni történelmi hivatásukat. Hogy mégis igy történt, az a csodálatos női szépség varázsának tudható be, mert gróf Rhédei Claudia — egyik róla szóló följegyzés szerint — „szebb volt a hajnalhasadásnál és szebb volt a ") Gróf Rédei László született 1775-ben, meghalt 1835. november 25-én Kolozsvárt, midőn nejével Ausztriába igyekezett férjhez ment leányát meglátogatni. A gróf Teleki-csa­lád levéltárába is meglevő gyászjelentést neje, báró Incédi Ágnes irta alá. 2) Meghalt 1856-ban, virágfakadásnál, aki meglátta a tö­kéletes szépséget, annak szive gyönyö­rűséggel telt el". A múlt század huszas éveiben és a harmincas évek elején, az akkori Er­délyi Nagyfejedelemségnek nemcsak aristokrata fiatalsága, de tiszteletre­méltó öreg urai és asszonyai is való­ságos búcsújárást rendeztek Erdő-Szent- Györgyre, hogy lássák az észbontó szépet, amilyen még Phidiás vésője alól sem került ki és amilyent még egyetlen világhírű szobrásznak vagy festőnek sem sikerült elővarázsolni sem márványban, sem festményben. Ehez járult még a szivjóság és az a bájos leányos szerénység, amely egész környezetét megbabonázta, elbűvölte. Hogy gróf Rhédei Claudia nevelésére szülei nagy gondot fordítottak és hogy mély vallásos szellemben nevelték azt bizonyítja azon rendkivül ritka kis füzetbe is, melynek egyik példányát gyűjteményem is őrzi. E nyomtatvány ritkaságát mutatja az is, hogy nemcsak Petrik Géza hírneves bibliographusunk nem ismeri, mivel arról „Magyaror­szág Bibliographiája 1712—1860“ cimü nagy munkájában említés téve nincs, de nem ismeri Szinnyei József sem, aki „A magyar írók élete és munkái cimü nagyszabású vállalatában, midőn A munkapárt tehát most már mindkét kerület sáncaira kitűzte a lobogót: az elsőben Székely Ferenc a másodikban Várady Zsigmond dr. számára kéri a bi­zalmat. A kicsinyes és szűkkörű vici­­nalizmus talán kifogásolhatja azt, hogy mindkét férfiú voltaképp idegenből jön ide e város követ­ségét maguk számára megnye­rendő s a benszülötti hazafiság talán kesereg amiatt, hogy saját külön, itt nevelődött, helyi oszlo­painkkal szemben más tájakról közénk érkezőknek kívánunk man­dátumot adni. Ezek a kültelki szempontok azonban egy túlhala­dott álláspontnak ódon s hatásta­a szerző Herepei Károly kolozsvári ref. lelkész életrajzát ismerteti és nyomtatásban megjelent munkáit elő­sorolja, e füzetke megjelenéséről vagy kiadásáról mit sem tud. A könyvecske nyolcadrét alakú, 33 lapoldallal bir s teljes címe a következő : „A Tiszta Vallásosság Egy Keresztyéni Elmélkedésben, Me­lyet, — midőn Cs. K. Camera­­rius Méltóságos Gróf Kis Rhédei Rhédei László Ur, és Báró Intzédi Ágnes asszony ő Nagyságok’, egyetlen-egy életben maradt Le­ányok Kis Rhédei Méltóságos Gróf Rhédei Claudia kis-asszony a Szent Lélek kitöltésének öröm Innepén, a Keresztyén Vallásban bé-iktattatott, és elsőben élt volna Úri Szent Vacsorával, — az örvendező Méltóságos Úri Szülék, — ’s egy háládatos közönség előtt tartott Herepei Károly ko­lozsvári Ev. Ref. Pap — az Erdő Szent-Györgyi Ref. Templomba az 1826-dik oszt. Pünköst első­­ napján. Nyomtattatott Kolozsvá­­ron a Ref. Koll. betűivel 1626.é­s Hosszas megfontolás után a II. ke­rületi munkapárt intéző bizottsága Az 1—3 oldal a confirmátió ünne­pélyt megnyitó könyörgést tartalmazza, a 4—33 lapoldalokon pedig az ez al­kalommal elmondott szent beszéd fog­laltatik. Megtudjuk ebből, hogy a csodaszép grófkisasszony 1826 máju­sában, tehát 14 éves korában confir­­mált az egyszerű kis kálvinista tem­plomban, melynek falai közt ez alka­lommal bérces hazarészünk arisztok­­ratiájának szine-java adott egymásnak találkozást. Ott voltak ugyanis a Gróf Bánffy, Gróf Bethlen, Gróf Rhé­dei, Gróf Toldi, Gróf Mikes, Báró Inczédi, Báró Wesselényi családok majdnem teljes számban s hogy fé­nyes, díszmagyar öltözeteikkel méltó feltűnést okoztak és hogy az ünne­pélyen szintén résztvevő kisközség la­kossága olyan fényes gyülekezetét sem azelőtt, sem azután soha nem látott, azt könnyen elképzelhetjük. Herepei Károly akkor már kolozsvári lelki­­pásztor volt, s fiatal kora dacára s az erdélyi részek egyik legkitűnőbb szó­nokának ismertetett el. Beszédében mintha látnoki szemekkel és prófétai ihlettel lett volna felruházva, már ak­kor megjósolta, hogy a kis Claudia grófnőre fényes és nagy jövő várakozik.­­ Herepei Károly született 1802 febr. 24-én, meghalt 1871 október 26-án Vízaknán. A munkapárt jelöltjei: Székely Ferenc és Várady Zsigmond.­ lan kortesfogásai. Mellékesnek kell tartanunk azt, hogy valakinek hol ringott a bölcsője; ez a kérdés azok előtt, akiknek szemhatáruk kis sugarú, esetleg lehet fontos, de reméljük és hisszük, hogy ilyenek mégis csak kevesebben vannak. Jelentősnek ilyenkor csak azt kell minősítenünk, hogy mek­kora fajsúlyú emberek azok, akik­nek nevével küzdelembe indul egy párt. Nos, ami ezt illeti, minden különleges, érdemeket hazudó erőltettség nélkül konsta­tálhatjuk, hogy a munkapárt or­szágos nevű, országosan ismert és elismert jelöltjei: Székely Fe­renc meg Várady Zsigmond dr. olyan kiválóan elsőrendű férfiak, akikre mint képviselőinkre kevély büszkeséggel tekinthetünk majd. Egy dús tehetségű, befolyásos miniszter s egy kiváló elméjű, nagystílű erényekkel ékesített ügy­véd, a nemes szabadelvűségnek bátor s harcos katonája, úgy hisszük velük szemben minden apró-cseprő helyi patriotizmusnak el kell tűnnie. Két ilyen képviselőt nem mondhat majd magáénak minden város s hogy valóban a mieink legyenek: erre törekedni fog minden gondolkodó ember! A Várady Zsigmond dr. jelöltetésé­­ről s a Székely miniszter érkezéséről itt adjuk tudósításunkat. (A II. kerület gyűlése.) Mittelmann és Merger Utóda Marosvásárhely ■ Varrógépek, kerékpárok, gramophonok kedvező részletfizetés mellett. ■

Next