Székely Napló, 1911. január-június (41. évfolyam, 1-98. szám)

1911-01-01 / 1. szám

XXXXI. évfolyam. Maros-Vásárhely, 1911. január 1. Vasárnap. I. szám I­T A MAROSTORDAVÁRMEGYEI ÉS A MAROSVÁSÁRHELYI NEMZETI MUNKAPÁRT HIVATALOS LAPJA. POLITIKAI ÚJSÁG Felelős­ szerkesztő: SZÁSZ ÖDÖN. Szerkesztőség és kiadóhivatal: B­e­n­k­ő László könyvnyomdá­jában, B­o­l­y­a­i-u­t­c­a 13. szám (saját ház.) — Telefonszám 161. -------- Előfizetési árak: -------­Vidékre postán küldve: Egész évre 16 kor. Fél évre . 8 Negyed évre 4 Helyien házh­oz Hordva: Egész évre 12 kor. Fél évre . 6 Negyed évre 3 Megjelen hetenként négyszer: Hét­főn, szerdán, pénteken és szombaton rá — Egyes szám­ára 2 fillér. — g ■ BBHsaanaaaiaBBiBaaB Bethlen gr. vádja Egy rágalmazás epilógusa. Bethlen István gróf, a vár­me­gyei ellenzéknek rágalmazásban is elöljáró vezére a vármegye közigazgatási bizottságának szep­tember havi ülésén súlyos vádat emelt dr. Boda Jenő, akkori vm. aljegyző ellen. Egész lelkiisme­retlenül és teljes vakmerőséggel azt állította Boc­áról, hogy ez egy hivatalos ügyiratra ráhamisította­ a Gál Jenő szolgabiró nevét. Boda Jenő dr. már akkor az ülésen erélyesen visszautasította az ostoba vádat, ám Bethlen gróf fentartotta ezt s az ellenzéki sajtó ennek nyomán mámoros öröm­mel hirdette, hogy ime az Erősdy rendszer volt alispán-helyet­tese" közokirat hamisitással ter­helve a börtön lépcsőjén áll. Sőt Bethlen gróf ezenkívül még egye­bet is tett: azokat a jámbor fa­lusiakat, a­kiknek ügyében a szóbanforgó jegyzőkönyv felvéte­tett — fölbujtotta, hogy tegyenek feljelentést közokirathamisítás cí­mén úgy Boda dr. mint Dósa István helyettes szolgabíró ellen; ez utóbbi készítette ugyanis a kérdéses jegyzőkönyvet. A följe­­lentés meg is történt, s Boda dr. fényes elégtételhez jutott. Az ügyészség ugyanis beszüntette az egész komédiát a következő vég­zéssel : Kovács Gergely mezőcsávási, Iszlai Gergely és Szegedi Domokos mező felei lakosoknak Dr. Boda Jenő és Dósa István marosvásárhelyi lakos ellen közokirathamisítás és csalás bűn­tette miatt tett feljelentése tárgyában a nyomozást a B. P. 101. §. 1 és 3. pontja alapján megszüntetem, mert a beszerzett kihágási ügyiratok, továbbá a Gál Jenő, dr. Boda Jenő és Dósa István vallomásaiból megállapítható, hogy a kérdéses kihágási ügy tárgya­lásánál Gál Jenő szolgabíró jelen nem volt ugyan, de a tárgyalás megtartá­sával a szolgabirósághoz beosztott Dósa István közigazgatási gyakorno­kot bízta meg; utasította őt, hogy a tárgyalást tartsa meg, az ítéletet ké­­szí­se el és azt majd ő hazajövelele után alá fogja írni. Megállapítható továbbá, hogy Dósa István a tárgya­lást meg is tartotta, azon dr. Boda Jenő a vármegyei alispáni hivatal ré­széről és képviseletében jelen volt. Dósa István az ítéletet meghozta, azt a kihágással vádolt panaszosok előtt kihirdette, fellebbezési nyilatkozatát jegyzőkönyvre vette, s végül megál­lapítható, hogy az ítéletet Gál Jenő utólagosan saját kezűleg irta alá, stb. Dr. Udvarhelyi Dezső s. k., kir. vezető ügyész. Mondanunk sem kell, hogy most viszont Boda dr. tesz fel­jelentést rágalmazás miatt úgy Bethlen gróf, mint a beugratott oktondi falusiak ellen. Tisza gróf lapja. A legújabb szerkesztő Holnap jelenik meg a legfrissebb revü: a Magyar Figyelő, melynek Tisza István gróf a főszerkesztője. Nem érdektelen kép az, a­mikor egy államférfiu, a­kit egyformán becsül­nek rajongó hivei és ádáz ellenfelei, máról holnapra újságíróvá válik. Mi több: újságszerkesztővé. Tisza István beletanult egy kettőre ebbe is. Pedig mi m­ás, ha ő válik publicistává, mint ha a sajtó névtelen hősei vég­zik ugyanezt a munkát. Tisza oly exponált egyéniség, hogy minden sora, minden mondata dupla beszámítás alá esik. Barátai is, ellenfelei is kettőzött figyelemmel boncolják minden kije­lentését. Jaj neki, ha a munka gyors futamában elvét egy jelzőt, melléje vág egy kifejezésnek . . . Hány rést nyitna ezzel a félremagyarázásoknak, a támadásoknak Mikor Tisza, a Magyar Figyelőnek fő-főszerkesztője, sajtó alá rendezi mondanivalóját, nem tollhoz nyúl, mint többi kollégái. Az ő tolla a gyorsíró. Fel s alá sétálva mondja tollba a Magyar Figyelő cikkeit. Egy sereg adat, a­melyet vasszorgalom­mal gyűjtött, megadja a cikk reális alapját. S ezeket az épületköveket fölépíti tiszta és világos logikával, s körülfonja szónoki művészetének vi­rágaival. Néhány séta a szoba sző­nyegén , egymásután bontakoznak ki a cikk magas szépségei. A gyors író meglepetten néz fel rá olykor­olykor : az ő mechanikus munkája­ is megállítja egy percre e különleges tehetség ereje. De ezzel Tisza, az új Magyar Fi­gyelő új főszerkesztője, még nem f­e­jezte be egy-egy szám munkáját. Hisz mily szép volna, ha ezzel már meg is volna a lap ! Most következik azonban a szerkesztő-munka kevésbbé élvezetes része. Hozzák a nyomdából a cikkek kefelevonatait. Elsőrangú magyar publicisták, tudósok műveit. Tisza azzal a szeretettel veszi kezébe a hosszú korrektúra íveket, a­melyet minden igazi talentum iránt érez. Csakhogy az ő új feladata magasabb­­rangú: nemcsak elsőrangú cikkeket akar a Magyar Figyelő számára, ha­nem első­sorban azt kívánja, hogy a lap minden közleménye annak a nagy alapgondolatnak legyen fényes kisugárzása, a­mellyel a Magyar Figyelő a mi kultúránkat szolgálni akarja. Egy nagy veszedelmet vas­kézzel hárít el a laptól Tisza : azt, hogy semmiféle pártpolitika oda be ne fészkelje magát. Hisz az új szer­kesztőnek a célja az egész magyar értelmiség tömörítése. Mily kicsiny do­log volna ehez képest politikailag taktikázni vagy pártcélokat követni. Tisza magasabbrendű szolgálatot tűzött a Magyar Figyelő elé: minden igaz magyar emberé legyen ez a lap, s minden igaz magyar ember, tar­tozzék bármily politikai párthoz: meg­nyugvással, sőt reménnyel és biza­lommal írhassa alá mindazt, amit a lap a nyilvánosság elé visz. Nehéz Programm, mert kulturprogramm. Ezért kell Tiszának a nyomdai korrektúrákkal éppúgy foglalkoznia, mintha ő maga írná az egész lapot. Természetes, hogy e sokféle mun­kában hű támasza, munkájának meg­­osztója nem kisebb ember, mint Herczeg Ferenc , maga is elsőrangú képviselője a mi hazai kultúránknak. Vezér és napszámos egy személyben A Magyar Figyelő kéktapétás szobá­jában szövi a szálakat, amelyek az új revüt összekapcsolják szellemi életünk legkitűnőbb képviselőivel. alkalmával a trónterem előtt körül­vették, szeretettel köszöntötték Fejér­váry Géza báró volt miniszterelnök, gárdakapitányt, a­ki ma teljes dísz­ben a trónörökös kíséretéhez tartozott. Mailáth József gróf is üdvözölte : — Ejnye, de gyönyörű az uni­formisod, kegyelmes uram? — No, nem olyan gyönyörű, — vágott vissza Fejérváry Géza báró, mint a­milyen röpiratot adtatok ki felőlem. — Ez talált — jegyezték meg mosolyogva a delegátusok, csak Mai­­láth grófnak ment el hirtelen­­kedve. Kossuth Ferenc, mikor a koalíciós kormány nagyon lelkesen bélyegezte a darabontokat, József Ágost királyi hercegnél odament Fejérváry báró­hoz : — Hát hogy méltóztatol, kegyel­mes uram. — Köszönöm, jól megbélyegezve — válaszolt Fejérváry báró. Azóta ma találkoztak először. Kossuth közeledett Fejérváry bá­róhoz, hogy kezet nyújtson, de Fe­jérváry bárónak éppen sürgős dolga akadt a másik teremben s Kossuthot nem vette észre. — Fejérváry és Kossuth. Budapest­ről Írjak : A munkapárt körében teg­nap leginkább a trónörökösnek a miniszterelnök előtt a véderő fejlesz­téséről tett, a koalíciós rezsimet is illető megjegyzését tárgyalták az est folyamán. A delegátusok a trónörö­kösnél való tisztelgésnek egy érdekes epizódját beszélték. A gyülekezés Egy vásárhelyi boszorkány Farkas Borbála a máglyán. A Magyar Tudományos Akadémia kiadásában a napokban egy nagyér­­dekű, testes könyv jelent meg; címe: Magyarországi boszorkány­perek okle­véltára. Írója Komáromy Andor, a­kit Maros-Vásárhely közönsége jól ismerhet, mert mint nyugalmazott tanfelügyelő éveken keresztül élt itt. A munka levéltári adatok, hiteles, szóról szóra közölt dokumentumok alapján adja képét annak a sötét korszaknak mikor Magyarországon székében fölgyujtott máglyák lobog­tak és égették halálra az állítólagos boszorkányok testét. — A könyvben megtaláljuk a hires marosvásárhelyi boszorkánypört is. Maros-Vásárhelyt 1752-ben, azon a hel­yen a­hol most a barom­ vásárokat szokták tartani, a Nepomuki Szt. János kápolnája helyén megégették Farkas Borbála szülész­nőt, mint boszorkányt. A könyv nyo­mán kivonatosan ismertetjük ezt a lokális érdekességű boszorkánypert. A vádirat szerint Farkas Borbála Isten és emberek előtt utálatos bo­szorkánymesterséget űzött, embereket, gyermekeket és állatokat megrontott; kéri a vád Borbála megtortúrázását abból a célból, hogy társait kivallja. MITTELMANN ÉS BERGER UTÓDA Marosvásárhely. Varrógépek, villamos csillárok, gramophonok kedvező részletfizetés mellett. p. ^ & Lapunk mai száma 6 oldal. L

Next