Székely Napló, 1917. január-június (47. évfolyam, 1-97. szám)

1917-01-02 / Rendkívüli kiadás

XLVII. évfolyam. Maros-Vásárhely, 1917 január hó 2. BeadferVII. szám. A Marosordava-m­egyei és a Marosvásárhelyi Nemzeti Munkapárt hivatalos lapja. A magyar király megkoronázásának nagy ünnepe a múlófélben levő esztendőnek utolsó napjait messze sugárzó fénnyel aranyozta be. Ágyudörgés közben, harcok pusztító vihará­ban lépett Szent István örökébe az ifjú uralkodó, de trónralépé­­sének zord idejét meleggé teszi az az őszinte, rajongó szeretet, mely a magyar nemzet fiainak küzdelmekben edzett lelkéből feléje lobog. Aki ott lehetett a felséges párnak az ország fővárosába való bevonulásánál, mély megindult­­sággal és feledhetetlen örömmel láthatta, mint zárja a szivébe egymást az egekig törő lelkese­déssel, igaz barátsággal a király, királyné és a nemzet, szilárd alapot adva ily módon egy bol­dog, egyetértő jövendőnek. Magyarország eme nagy ünne­pének magasztosságát nem cse­kély módon emeli az a körül­mény, hogy épen e napokban kezdi bontogatni szárnyait a béke angyala. S ha az emberiség hő­vágya tényleg valósággá válna és a béke galambja leszállana a sokat szenvedett népek földjére, a legboldogabb ember bizonyára IV. Károly lenne, ki e nagy mű­ létrehozásában első­sorban fárad­hatatlanul tevékenykedik. És ezért a nemzet semmi mással sem adhatna méltóbb ki­éjezést az iránta érzett mélysé­ges szeretetének és­­ragaszkodá­sának, mintha e tevékenységében teljes erejével támogatja. T­heti pedig ezt mindenekelőtt oly módon, ha minél hatalmasabb sikerhez segíti az ötödik hadi­­kölcsönt, mint a béke lehetősé­gének egyik legfontosabb eszközét. Jegyezzünk tehát tömegesen e kölcsönre , mutassuk meg ifjú királyunknak, hogy ragaszkodá­sunk nem csupán jeltelenül el­­lobbanó szalmaláng, hanem férfiasan komoly érzés, mely cselekedni akar és tud is. — Újévi tisztelgések. A városi hivatalok és tisztviselők B­e­r­n­á­d­y főispán, udvari tanácsost és Nagy Imre polgármester helyettest távol­­létükben az új év alkalmából táv­iratilag üdvözölték. — A vármegyei tisztviselők Balla Aladár főjegyző, alispánhelyettesnél testületileg jelentek meg tisztelgésre. — Konczvald Endre törvényszéki elnöknél a bírói kar tagjai testületileg tisztelegtek — Az Agrár­tisztikara Fekete Manó igazgatóhelyettes vezetése alatt üdvö­zölte lécfalvi Bodor Pál vezérigaz­gató, kir. tanácsost az új év alkal­mából.­ ­ Ivibathiheink, Hadfelü­g­yelő bizottság­ engedélyével. kiegyezési tárgyalások még nem fejeződtek be. Bécsből jelentik: Egyébb jelen­tésekkel szemben közüik, hogy azon hír, mintha az osztrák és magyar kormány kiegyezési tár­gyalásokat már befejezték volna, nem felel meg a valóságnak. A két kormány között még van bi­zonyos véleménykülönbség, de remélik, hogy megszüntethetik Balos­ lakossága meneit. Uraliát Elhagyta a kíóságali. (A tegnapi jelentések szerint csap­dáink 18 kilométerre állot­tak Brailától.) Stokholm, Jassiból jelentik: Galacot a lakosság síelve elhagyja, a me­­nekü­lés pánikszerű. — Menekülők beszélik, hogy Galacban már hallani az ágyudörgést. Vizit­ni elfoglalása után a hatóságok eltávoztak Brailából. Bolgár hivatalos jelentés­ű macedóniai, dobrudzsai harcok Szófia, a vezérkar jelenti. El­sej­én Macedóniában csak­nem egész arcvonalon szórvá­­nyos tüzérségi tüzelés volt.­­ Dobrudzsában a trtacaini híd­főért megkezdett harc tovább tart, a foglyok száma 1150 főnyire, zsákmányunk négy ágyúra, tizennégy gépfegyverre emelkedett. — Kelet-Oláhor­­szágban támadásunk folyik. A bécsi stíjíó az antant válaszáról. A bécsi lapok az antant vála­szát a cár ismeretes hadiparancsa után nem tartják meglepőnek. A választ méltatlannak, vakmerő­nek mondják és visszautasítják az antant követeléseket. Az angol király újévi gratulációja. Londonból jelentik: Az angol király táviratot intézett Poincarehoz. Az újév a szövetségeket a kisnemzetekért és függetlenségéért harcolva találja, — kívánja, hogy a szövetségesek fegyvereik győzelme ré­vén a békés fejlődés útjára léphesse­nek. Folr:J£@a «rrkrisítő | Rrkó L3«*IO Spanyolország válasza lissnnak A Havas-ügynökség jelenti Madridból. A spanyol kormány közzé tette válaszát Wilson jegyzékére. Spa­nyolország Wilson kezdeménye­zésétől nem vár eredményt. Sokkal többet várna attól, ha a közpon­tiak békefeltételeikre nézve az ellenséges hadviselőkkel igyekez­nének megegyezni. A spanyol kormány nem zárkózik el semmi tárgyalás elől, mely a háború gyors befejezését sietteti, de csak akkor, ha a békére irányuló tö­­rekvés hatásosabbnak mutatkozik mert közbelépésének most nincs kilátása jó eredményre. A Spa­nyol kormány hajlandó tárgya­­­­lásba bocsájtkozni az összes­­ semlegesek egyesítésére, akik meg­­­­károsítottnak érzik magukat és­­ jóvátételt igényelnek. S Bratianu mosakszik, Ki a felelős Románia bukásáért? Havas jelentés közli Jassyból: Bratianu a kamarában tartott­­ expozéjában bizonyítani igyeke­zett, hogy Románia földrajzi hely­zete és nemzeti jogai következté­ben kénytelen volt abbahagyni semlegességét. Románia nem ma­radhatott Németország eszköze arra, hogy a Monarchiát, Európa új beteg emberét megnagyobbítsa. A háborúért a Monarchia felelős. Megemlékezett a cár konstanzai látogatásáról, az orosz külügy­miniszter akkor kifejtette neki Oroszország békés szándékait, de hozzátette, hogy Oroszország soha­sem fogja tűrni Szerbia megsem­misítését. Bratianu­­megemlékezett Ferenc Ferdinanddal folytatott beszélgetéséről is. Nekem — mon­dotta Bratianu — akkor az volt a meggyőződésem, hogy a magyar és osztrák probléma aktuális lesz. Angol békehangok. Híres győző és legyőzőit A Daily Telegraph írta : Örülhetnénk a békegondo­­­­latnak, ha az ellenség nem legyőzöttnek tekintene ben­nünket, mely esetben mi sem tekintenék őket legyőzöttek­nek. * Görögömig hadseregeinek teljes leszerelését akarja az antant. Újabb ultimátum a görög kormánynak. Havas jelentés közli: Franciaország, Anglia és Orosz­ország követei jegyzéket nyúj­tottak át a görög kormánynak, melyben követelik a görög száraz­földi és tengeri haderő állomá­nyának Peloponezus kivételével annyira való leszállítását, amely a rendőri szolgálatra alkalmas. Minden fegyvert, lőszert, gép­fegyvereket, ágyukat követelnék átadni, hogy Peloponezosen kívül a görög hadseregnek sehol se legyen ágyúja, gépfegyvere, hadi­anyaga. Az átszállítás határidejé későbbre állapítják meg. Az i képen alakult helyzet mindaddig megmarad míg a szövetségesek szükségesnek tartják. Ezen kívül a tartalékosok mindenféle egye­sületének feloszlatását, fegyver­viselési tilalom kibocsájtását, Ve­­nizelosz híveinek nyomban való szabadon bocsájtását, azok kár­talanítását- Az első hadtest pa­rancsnokló tábornokának elbocsáj- t tását, formális elégtételt a decem­­­­ber elsején, másodikán történt zavargásokért, az angol, francia, orosz, olasz lobogognak a görög hadügyminiszter jelenlétében . Athén egyik közterén nyilvános­­ kitűzését követelik, mely előtt a kivonult görög helyőrség ünne­­piesen tisztelegni tartozik. Az antant követeiknek megpa­rancsolták, közölték a görög kor­mánnyal, hogy szükség esetén az antant hatalmaknak csapato­kat kell partra tenni, hogy a Lariszai vasútvonalon Szalonikiba szállíthat­sák. Egyben közölték, hogy a cselekvés teljes szabad­ságát fentartják maguknak s kö­telezettséget vállalnak, hogy a nemzeti védelem kormányához tartozó csapatoknak megtiltják, hogy a görög kormánnyal szem­ben ellenséges magatartást tanú­sítsanak és hogy a közösen meg­állapított semleges zónát átlép­hessék. A görög tengerpart blo­kádja mindaddig érvényben ma­rad, amíg a fenti követelések nem teljesíttettek. Angol győzelem — papíron, Konstantinápolyból jel. Főhadi­szállás megcáfolja az angoloknak Clarisnál jelentette nagy győzel­mét. Clarist tényleg harc nélkül kiürítettük. Maktabánál is táma­dást kezdtek, de visszavetettük őket Clarisba. Nyomatott Benkő-nyomda Majo»vá*Arháty.

Next