Székely Napló, 1925. január-június (55. évfolyam, 1-97. szám)

1925-01-03 / 2. szám

LV. évfolyam. Tarpt-Mares 1926 évi január 3. szombat 2. szám. POLITIKA! ÚJSÁG Peldős-szerkesztő Benkő László Szerkesztőség és kiadóhivatal fier,Kő László könyvnyomdájában. (saját háziban.) Telefonszám: S61 zzzzz 8 t « H 2 « t é 9 1 í r * *f Vidékre p,i»i41' ktUdvt, lígési évre 140 LtVU 1%\ 4vtc . 80 tel Legyes ftv-« tO Lett ggy kór* tfc U*a Megjelenik hetes kim 4-«zeu hét­főn, szerdán, pénteken, »lombavo*­­Egyes szám ára 1 Leu A napilapok sokoldalas ünnepi számaikban elzokogták már a maguk obligát meakulpázó ve­zércikkeit, mindnyájan a kata­kombákba rejtőzködő és üldözött keresztények magukra parancsolt áhítatával zengték a dicsőséget a magasságos mennyeknek és hir­dették e földön a békességet és az embereknek jóakaratot óhaj­tottak. Az emberek elvonatkoz­­tak a mindennapi események hó­­hérian kegyetlen bírálatától; nem lehetett hallani a tülekedés zaját, a kenyérharc egeket verő lármá­ig. A vallásos áhitat tömjénje elfelejttette az emberekkel, hogy az ország gabonaszükséglete még nincsen fedezve, hogy az ország gazdasági és politikai válságá­nak a tetőpontján van. Hamu alatt izzott a kereskedők és ipa­rosok ezer vágyának parazsa, véka alá rejtőzködött a sok jaj, baj és panasz, amelytől hangos különben máskor az ország. Pe­dig azért mégis fájt a szívünk, mert tudtuk nagyon jól, hogy a felebaráti szeretet csak már, hogy az emberszeretet, a legha­zugabb frázisok egyike és miért ne sírjuk el, hogy ma is, ép úgy mint ezerkilencszázhuszonnégy évvel ezelőtt, mindig akad valaki az emberek között, aki ,minek­­előtte a kakas■ szólna, megta­gadja a jót, az igazságot?... Most átléptük az 1925 küszö­bét. Megint egy esztendővel több a vállunkon, anélkül, hogy tud­nánk: merre visz az emberiség sorsának hányatott bárkája? Váll­­vonogatással vesszük tudomásul 1925 nek bekopogtatását ajtón­­kon. Nem történt semmi. A világ tovább forog keserű levében és ép olyan sötét van és köd, mint tavaly. Pásztor Máthé, mint mindenütt máshol, az embereken zsarnokm­őd uralkodó hatalom : a Divat. Az új irány, ami ebből a „Világ köz­pontjából” útnak indul és ami korunk igazi nagy forradalmát jelenti: a Férfi­­kultúra. Az idei férfidivat sok kisebb újdonság mellett nagyobb változásokat is hozott. Az öltözködés stílusa talán még a régi, azonban a formák termé­szetesenes kidomborítása idejét múlta. A felsőkabát hossza semmiesetre sem ér térden alul, az aljától derékig simuló, vállban erősen szélesítve. A házban annyi bőség van megengedve, hogy a mozgás kényelmes legyen ; ez al­­úgy a felső mint az alsó kabátokra. A mesterséges formaadás kizárólag a vál­lak szélesítésében nyilvánul meg. A többi rész hűen követi a test körvona­lait A zsebek kieső ferdék, kettőssze­géllyel készülnek. A nadrág amerikai mintája fent egész bő, egy vagy két mély ránccal, lefelé erősen szűkülő haj­tókával — úgy utcai, mint a szalon ruháknál. A frakknadrágról az idén le­marad az úgyevezett „Lampass” és a frakk három gombja, elől egyenes vá­gással készül. A kalapokban sötét szín és középszéles karima dominál. A ke­ménykalap újból divat. A cipőknél a félfrancia forma vezet Inkább fél mint egész cipőt viselnek. Érdekes újdonság a saroknélküli lakkcipő az úgynevezett „Dancing Shoe*. A sál, mely igen nagy népszerűségnek örvend a leg­pompásabb szóváltozatokban került a forgalomba. * A pAmi tél. A tél is, mint annyi más dolog, asszimilálódik ennek a fúr ■ és a nagyvárosnak vibráló idegéletéhez. Hónak nyoma sincs, csak az esténként felszálló köd teszi még inpozánsabbá a Place de la Concorde-nak álló és­ sza­gaidó fényerdejét és misztikussá a nagy Boulevard-ok szín és hangorgiáit. Ami azonban kérlelhetetlen pontossággal jelzi a hideg évszak beálltát, az Párisban is, a jannai* 17-ép S. E. zártkörű bál a Kultúrpalota összes termeiben. Kis tükör. • A büszke kontinens, melynek ma­holnap minden gyermeke rád­ó-dotoss­­kával bélelheti zsebét, rendre már naponkint dicsekedhetik újabb­­ tö­­meggyilk­osával. Hannoverrel «nem zá­rult le a modern mészárszék és Eu­rópa gyomra ijesztő mód szokik hozzá az emberhúshoz... A nagyratartott emberi méltóság végleges megalázásán pedig — ezek a napfényre torzuló állatemberek szakértőiig tanusztottan, még normálisak is !... De a gyilok mint politikai valószerű­ség se kevélykedik kevésbé döbbenetesképen, a széttaposott erkölcsi közfelfogás rom­jain. Immár helyrehozhatlanul csak a halál lett volna úrrá, minden élet fe­lett ? Nagy temetője felé vérzik el ez a világ él­­fejlődésének­ híres hival­­gása csak a sorvadó beteg önámító lázálm­a lenne? * Kórkép, mely kórkép... Bécsben egy fiatal asszony életével fizeted, sőt előbb kétéves gyermekét­­is feláldozta azon­­tévedésének*, hogy időszerűtlenül visszatért a nő úgynevezett természetes rendeltetésihez —­ a házi t­nhely élesí­tése mellé. Előbb hivatalnoknő volt. Ő is, ura is közös lakáson kívül, külön külön keresték kenyerüket. Mi­dőn napnyugtán otthon összeta­lálkoztak —­ volt egymásnak mit mon­­daniok: a megszakításokkal élesztett házasélet boldog volt. Egy napon az asszonynak szerencsétlen gondolata támadt — kölcsönért fordult egy le­tűnt nemzedék eszményeihez: négy fala közé akarta sűríteni asszonyi fel­adatait. A felhagyott hivatallal a házas­pár jövedelme felényire csappant. Két­ségtelen, hogy az anyagi gond vesze­delmes fertőző bacillusa a házibéké­nek. De lényegesebb baj is billentette a mérleget. A lélegzethez jutott nő megszokta a más levegőt. Lehetetlen visszaszoknia a takaréktűzhely és mo­­satlan edény gőzébe... A mai asz­­szony nem a nagyanyja másolata többé. A világ­­halad“... Az irányt­­tévesztett fiatal asszonynak pedig nem kínálkozott boldogsága roncsain más rév, mint az öngyilkosság. Újé­v köszöntése Bernádynál. A szokáson búcsújárás a főtéri tuszkulumban.. .Kultur értékeink védelméért a lehetetlent is meg kell kísérelni !" Vannak hagyományok, melyek megvigasztalhatnak állandóságu­k kitartása által —emberek és vi­szonylatok néha utolérhetetlen színeváltozásának elkedvetlenítő tünetei között. Ilyen meggyökere­sedett hagyomány dr. Bernády György ünnepi köszöntése. Szinte családi aktus ez, mely minden év kezdetén változatlan és az idő lehűtésének ellenálló melegséggel süti át a Bernádyék főtéri hajlé­kának meghittségét. S ez ilyenkor magához öleli egész Vásárhelyt... A szokott újévi buvanférám a koradélelőtti órákban kezdődött Elsők mindig a református egy­ház és iskola képviselői. Ezek előtt is nyílik meg legközvetle­nebbül a Bernády lelke. Ekkor hangzanak el legmagyarabb pró­féciái. — A kultur értékeket, melyekkel még rendelkezünk — így szólt, Nagy Endre kollégiumi igazgató üdvözlő beszédére vála­szolva — nemcsak megbecsül­nünk, hanem végsőkig védelmez­nünk kell. A lehetetlent is lehet­ségessé kell tennünk!­­ Mély meghatottság honolt perce­kig a Bernády-házzaj nagy fogadó­­szobájában. Az igazi magyar fajsze­retet fókusánál újraoldódik min­dig a szárnyaszegett magyar ön­bizalom. Feladütt lélekkel búcsú­zott mindenki a vendéglátó falak­­tól, melyeknek egy új dísze bi­lincselte le távozás előtt a sze­meket : A városházának Mikola mester által festett és­­ eredeti napfényébe mártott, ragyogó látké­pe. Ünnepi ajándék még a puszta szemléletnek is. . . Ego­ esküvője is megtörtént. A kedves művésznőnel Cezeni emlékezetes inter­mezzo után,rám­álta hosszabb boldog életet kívánunk. — A legszebb kegyelet. Boldogult Bárány János koszorumegváltása címén Keleti Péter 500, dr. Bernády György 300 és Engel Oszkár 200 Lent bocsáj­­tott a Keresztény Szociális Misszió rendelkezésére. — Hibaigazítás. Exner dr., a bécsi meteorológiai intézet igazgatójának a „hideghullám“-ra vonatkozó megálla­pításához — múlt szá­zmunk utolsó hí­rében — értelemzavarólag a „hőség“ szó került szedésbe, h­ő e­s­é­s helyett — Az országos Magyar Dalos­szövetség közgyűlése. Egyik helyi Lp megírta, hogy az országos Magyar Dalosszövetség vasárnap, f. hó 4-én d. u. 4 órai kezdettel évi rendes köz­gyűlését tartja­­ a református kollé­giumban. A hír helyes a színhely kö­­zelebbi meghatározása hijáig. A szó­­banforgó közgyűlés ugyanis Kolozsvárt megy" végbe, Incédy-Joksman Ödön elnöklete alatt, ki tudvalevőleg maga is a magyar dalnak Erdélyszerte is­mert, egyik leghivatottabb művelője. A h­esgyiktódi autókatasztrófa részletei sokasodó vakolatokban jár­ták meg az erdélyi sajtót. A leglénye­gesebb öregalapitás az, hogy a halál­­járművet nem a tu­ajdonos vezette, hanem a chauffeur. Ugyanis ezen kö­rülménynek a nyomozás rendjén fon­tos szer is lehet. És fontos nek­ünk vásárhelyieknek, illetve itteni tisztelői­­nek a Kürthy Böske megmenekülése a halál torkából,és hogy elhaltr­a ott t­önkremennek az er­délyi országutak. A képtelen vasutat a teherautó pótolja, ez meg elpusztítja a szekérutakat A vasúti díjszabás drágulása, a vagonhiány és sok fel sem sorol­ható szállítási nehézség arra kény­­szerítette az iparosokat és keres­kedőket, hogy szállításaiknál az országutakat a lehetőséghez képest felhasználják. Ez a szükségszerű­ség hozta magával, hogy kisebb távolságokra mindjobban előtérbe lép az autóbuszon és teher­autón történő áruszál­lítás, amely a jelenlegi körülmények között olcsóbb is, mint a vasút. Több erdélyi iparvállalat használja fel áruszállításnál a teherautókat. Mit tesz a kormány az ipar, kereskedelem, mezőgaz­daság és hadászat szempontjából oly egyaránt fontos országutak fenntartásáért ? Mert hisz világos, hogy a mindjobban kifejlődő te­herautó forgalomhoz viszont jó kar­ban tartott országút szükséges. Az 1924. évi kölségve­­tésben alig van valami erre a célra előirányozva. Az 1925 évi költségvetés pedig szintén nem gon­doskodik országutaink jókarbantartásáról. Teljesen tönkre megy pár éven belül, ami még járható útja van Erdélynek, következményei pedig kétség­telenek. A városok élelmezése sem fog megkönnyebbülni tőle.

Next