Székely Napló, 1926. július-december (56. évfolyam, 97-175. szám)

1926-07-01 / 97. szám

LVI. évfolyam. Târgu-Mureş 1926. évi július hó 1. csütörtök 97. szám. POLITIKAI ÚJSÁG Felelős­ szerkesztő Benkő László Szerkesztőség és kiadóhivatal Benkő László könyvnyomdájában (saját házában.) Telefonszám: 161 ~— ^ H n B a t S a­­ áfák? Vidékre posdra küldve: Hkí'ls évre . . 200 lei Fái érte . . 100 lei Served éne . 50 lej Hgf Mm 20 lej Megjelelö hetenkint 4-ssel: hét­főn, szerdán, pénteken, szombatos Egyes szám­ára 1 lej Huszonhét reprezentánsa került a magyar kisebbségnek a parlamentbe — írja az Adeverul. A huszonhét közül három, vagy négy úr tud rendesen románul, a többiek pe­dig jól-rosszul beszélik az állam­nyelvet. A nyelv nemtudása már magában véve is csöndes szerepre predesztinálja a magyarság kép­viseletét. A parlamenti harcok egyetlen fegyvere, a szó csorba a magyarság érdekképviselőinek birtokában. De különben is az a benyomása az Adeverulnak, hogy a nyelvi felkészültségtől eltekintve a magyarpárti képviselők egyéb személyi adottságaikkal is a nem­­sokvízzavarás hivatására rendel­tettek. Szembeállítja a magyar csoportot a szászok parlamenti képviseletével s megállapítása az, hogy a szászok bár számra nézve kevesebben vannak, mint a ma­gyarok, mégis ponderansabbak. További impressziója a román lapnak, hogy a magyar képviselők sérelmi politika folytatására szán­ták magukat, nem pedig harcos, tetterős küzdelemre. Ez a politika pedig szerinte­m lehetett jó a nemzetiségek számára a múlt ál­lamalakulataiban, de semmiesetre sem célravezető a ma Romániá­jában ... A románok nem hét évet, de századokat éltek a ma­gyar keretek között. Mégis voltak periódusaik, amikor a román kép­viselő a budapesti parlamentben semmivel sem volt külömb har­cosa fajtája érdekeinek, mint a mieink jelenleg Bukarestben. Akik — be kell ismernünk : nem hősök még, csak a jövő útjának munká­sai! Da ki állítja, hogy munkás­­apáktól nem születhetnek kemény harcosok ? ! Ki állítja, hogy a ro­mániai magyarság első, vértezetlen csoportjából nem alakul e ki idők folyamán egy olyan kisebbségi érdekképviselet, amely ha szám­arányokban nem is, de felkészült­ségben ekvivalens lesz a parla­ment bármelyik született román képviselőjével, vagy pártalakula­tával. T. G. Vinnai Zsidó Színház szom­bat este: „Nap és éj“. Jegyek Révész Bélánál. e­fi csokoládé négyszáz esztendős. Akik a százados évfordulókat számon­­tartják, nem felejtik el, hogy ebben az évben van a csokoládé feltalálásának négyszáz esztendős jubileuma. Ezt a kedves és hasznos táplálékot Európába mexikói indiánok szállították az Ur 1526-ik esztendejében, mint Fernando Cortez találmányát. Az ízletes termék a nevében mindmáig megőrzi indián eredetének emlékét, minthogy a cso­koládé voltakép indián szó. A „csoko“ a benszü­löttek indiomáján ma is zubo­gás­t jelent, a „lat* pedig egyszerűen vizet, folyadékot, ami arra vall, hogy a régi indiánok is már itallá főzték a kakaócserje gyümölcsét. Ezt különben nyers állapotban­­ váltópénznek hasz­nálta az ősmexikói kereskedelem. Nem szabad azonban azt hinnünk, hogy a tizenhatodik században mindjárt diadal­kiáltással fogadták a csokoládét Euró­pában. Számos följegyzés, levél tanús­kodik, hogy sokan késhegyig menő harcot­ folytattak e forradalmi újítás ellen. Renzo, a spanyol ezt írja: — A csokoládé olyan ital, mely inkább disz­nóknak való, mint embereknek ... A tizenhetedik század elején lesz csak divattá — az ínyencség mértékévé, reggeli, vagy uzsonna legfinomabb kel­lékévé. Vinnai Zsidó Színház vasár­nap délután:„Zöld mezők“. Je­gyek Révész Bélánál, és tanácstalanul a romok között. Itt már nem használ a vigasz, ide kenyér és fedél kell!­ * A cenzúra elméssége néha megfizet­­­hetetlen és az újságban egy fehér folt szebben beszél, mint a legsűrűbb nyom­tatás .. . A „Nagyvárad“ minap egy panaszos cikkel foglalkozott, mely a­­Dimineaţa* hasábjain a jugoszláviai román kisebbség nemépen rózsás hely­zetével foglalkozott és azt az oktűzést vonta le belőle, hogy milyen hálás anyagot találna a cikkíró, ha a hasonló témát nem Jugoszláviában, hanem — itthon keresné. Akkor — folytatja a „Nagyvárad“ — valószínűleg így szólna a cikk . . . Ekkor a további illusztrálást a cenzor veszi át, vagyis egy jókora fehér folttal érzékíti meg, hogy miként nézne ki a kisebbségi panaszok fesze­­getése egy román határszéli magyar lapban!* Kire érthette Averescu tábornok az „Universul“ által kolportált szavait, hogy ne igen rugkapálózzanak egyes párthívei, mert „a függetlenkedések csak — tehetséges embereknek va­lók* — ? Tán a tábornok rájött, hogy nem minden katonája viseli a marsall­­botot tarsolyában? És mégsem fér a bőrébe ? Vinnai Zsidó Színház vasár­nap este: „Szomjúságának éne­­kese“. Jegyek Révész Bélánál. — A Magyar Párt a volt közalkalmazottakhoz. Az Orszá­gos Magyar Párt Nyugdijosztálya Kolozsvár, Monostori­ út 18. sz. a. fölkéri a volt közalkalmazottakat, akik eddig nem jelentkeztek, hogy adataikat féliv papíron 1926 július 3-ig jelentsék be. Semmiféle okmány nem szükséges. Reflexiók nélkül, tisztán a név, pontos lakcím, élet­kor, a szolgálati idő kezdete és vége, a szolgálat minősége, az il­letékes minisztérium megnevezése, tett e esküt vagy nem, tüntetendő fel. A bejelentéseket a helyi párt­iroda (főtéri Pap-palota I. em.) útján is be lehet küldeni. K­is tükör. * Ma nincs hangosabb semmi sem Ma­gyarlóna és Szászfenes megrázó segély­kiáltásánál, mely árvizsujtotta lakossága nevében fordul a társadalom szivéhez. „Sirás, jajszó mindenütt ! Éhező, haj­léktalan s minden reményüket elveszíe tett emberek csoportjai kétségbeesve Elrománosított magyarok Bukarestben. Rengeteg áttelepült magyar csa­lád teljesen elvesztette magyar jellegét. —­­Szőke József ur“ egyetlen szót se tud magyarul. — Tudja a kormánypolitika, hogy miért zárt be sok iskolát, tem­plomot . . . — A ,Székely Napló* alkalmi tudósítójától. — Erdélyi román arcot sehol sem lehet könnyebben felismerni, mint Bukarestben. Teljesen elüt az er­délyi race az ottanitól. Az a ren­geteg örmény, török, tatár, orosz, szláv, és másféle odaözönlött ná­ció összekavarodása egy külön bukaresti arctipust teremtett, amely teljesen elüt az erdélyi ro­mánétól. Ez a típus főleg a nők­nél tűnik élénkbe. Minden nagy város vérkeveréke a női nemben, jel­legzetes szépségeket teremt és Bukarest leányai szépségükkel meglepik az idegent. A sokféle vérkeverékben szerep jut bizo­nyára a nációk között az elromá­­nosodott magyaroknak. Hiszen már 1225 ben volt ma­gyar telep Romániában és sajnos, rengeteg családnál már az első generáció elvesztette, sőt ma is elveszti ma­­gyar jellegét, teljesen elrománo­­dik nyelvében, érzéseiben. Íme egy szomorú példa: Szőke alias Sece. Megbízásunk volt felkeresni­ Szőke József sörgyári főtisztviselőt. Kellemetlenül érintett, mikor a lakása ajtaján a fajmagyar em­bernek ilyen névjegyét találtuk: „Sece“. És Szőke úr egyetlen szót sem tud magyarul. —­ Az apámat — mondotta — Cantacuzino herceg hozatta Er­délyből ispánnak. Én román is­kolákat jártam s amit magyarul tudtam, elfelejtettem. A bojárok évszázadok óta csaknem minden bizalmi állásba, mint ispán, postás, kocsis, intéző stb. erdélyi ma­gyarokat alkalmaztak. — A magyarság ezrei szivárogtak át igy Romániába, nevüket a nép elrománositotta, fiaik már főtiszt­­viselők, számottevő társadalmi emberek — de nem magyarok. A kormányok románosító poli­tikája tehát indítóoka a bezárt iskoláknak, bezárt templomoknak. Az új magyar képviselőknek első kötelességeik közé tartozzék, ezeknek az iskoláknak a felszabadítása! Az erdélyi írók Helikonja Szemessy János bárónál. A marosvécsi fiatal poéta-várur vendégül látja Erdély iróit. — Az erdélyi magyar író első öntudatos manifesztációja. — Julius 15 én kezdődik a háromnapos irodalmi ünnep. Az erdélyi írás és szellem össze­fogása küszöbön áll, mert megje­lent a kincses ország horizontján a rég óhajtott és keresett lelkes, ifjú vezér... Erdélyi fejedelmiház sarja: Kemény János báró ma az erdélyi írók egyet­len reménysége, aki őszinte, nyílt homlokával a szétszórt, csüggedő hajótöröttek felé fordul, szemeiben hit lobog s felemelt karja prófétailag ígéri: „Én elvezetlek !“ Kemény János báró marosvécsi várkastélyába július 15-ére ösz­­szehívja Erdély válogatott íróit, számszerűit 20—25 öt egy három napig tartó irodalmi meg­beszélésre. Ez a megbeszélés sok­kal többet jelent, mint amilyennek az első pillan­tásra feltűnik. Marosvécsett tisztán fog adódni az az érték, mely ed­dig elszórtságában és magáraha­­gyatottságában nem élt egységes képben a világ előtt A vécsi ta­lálkozás lesz első öntudatos mani­fesztációja az erdélyi magyar szó létezésének és méltó helyének. Mint­ ahogy a meghívó jelzi: célja lesz, hogy az erdélyi írók irodalmi terveiket, szándékaikat megbeszéljék s helyzetképet ve­gyenek fel az erdélyi irodalom mai állapotáról és jövő lehető­ségeiről. A tanácskozás irodalmi ünneppel lesz egybekötve, melyen a meghívottak legjava ter­mésüket fogják bemutatni. Ebből a Helikon-ünnepségből idulna ki Kemény János báró további terve, hogy nyaranként egy bensőséges írói csoportosulást szervezzen Ma­rosvécsett. . Remény és akarat meg fogja hozni a maga Csodaté­­telét a most lefolyó találkozáson, úgy érezzük, hogy három nap alatt meg lehet teremteni a már meglevő anyag felett a világossá­got és harmóniát. Ha a lelkes, ifjú vezér céltudatosan halad előre útján, ha bátran szembe tekint akadályokkal, vétókkal és az iro­dalmi lappáliák ingoványait kike­rülve, új világokból toborzott se­reggel siet előre: szent a hitünk, hogy megismétlődnek Erdély száz év előtti csodái, s magasra lobog­nak az örömtüzek a megfiatalodott magyar kultúra leheletére. T. H. Férfi és, női gyapjúszö­veteket, kabátkelméket, mindennemű vászonárut Olcsóm vásárolhat Kötött áru és elsőrendű minőségű harisnyák gyári árban kaphatók. F­orfi* & Comp. JEf Főtér laszán gyár* lerakata: mu­zsületében.

Next