Székely Napló, 1926. július-december (56. évfolyam, 97-175. szám)
1926-07-03 / 98. szám
LVI. évfolyam. Târgu-Mureş 1926. évi julius hó 3. szombat 98. szám. .................... IN POLITIKAI ÚJSÁG Felelős szerkesztő Benkő László Szerkesztőség és kiadóhivatal Benkő László könyvnyomdásfebas (saját házában.) T- Telefonszám: 161 -----SlUlK Vidil A r e & • Vidámra ponté* kaidve: Síé«* évre . . 200 lej Véluvia . . . 100 lej Negyed évre . . 50 lej fig?dóra ... 20 lej MlegjefeeiH hetenkint 4-gzsz: hétfőn, szerdán, pénteken, szembátor« Egyes szám ára 1 lej. Nem tudjuk, hogy mi sorsra jut az a javaslat, amit a pénzhamisítók nemzetközi üldözésének megszervezése érdekében terjesztett elő a francia kormány a Népszövetség legutóbbi ülésszakán. Tekintsünk el teljesen azoktól az aktualitásoktól, melyek ennek az indítványnak előzményei voltak s amelyek a nemzetközi tisztesség és az országhatároktól független morál ellen intézett támadással szemben, védekezés szükségét hangsúlyozták. Minden politikai vonatkozástól eltekintve s az aktualitáshoz fűző minden szálat elszakítva örömmel lehet üdvözölni ezt a kezdeményezést. De nemcsak pénzt lehet hamisítani ... Lehet meghamisítani közvéleményt, hamisítani lehet igazságot is. A közvélemény meghamisítása, az igazság eltorzítása sokkal veszélyesebb fenyegetése a nemzetközi jogrendnek, mint a pénzhamisítás. A jogalkotás észszerű rendje azt követeli, hogy a veszélyességek foka szerint, a veszélyességi táblázat sorrendjében védekezzünk a béke fenyegetései ellen. Gondol-e már arra valaki, hogy a nemzetek elleni uszítást is nemzetközi bűncselekménnyé kellene kodifikálni ? S meg kellene alkotni azt a törvénykönyvet is, mely nemzetközi bíróság előtt, nemzetközi bűnügyi eljárás során torol meg minden hazugságot, amivel meg akarják mérgezni a közvéleményt. Amíg a nemzetközi morál olyan lesz, hogy a fehérfoszfor használatát megtiltja, de a lőpor gyártását engedélyezi, egyes országoknak nem engedi meg, hogy motort gyártsanak, a többi országnak pedig megengedi az ágyúöntést, amíg hazug és uszító szavakkal büntetlenül lehet közvéleményt hamisítani, de nemzetközi rendészet fogja sújtani a pénzhamisítókat, addig ne is reméljük, hogy a nemzetközi gondolat a nemzetközi béke megteremtéséig, a nemzetközi jogrendnek nemcsak dekoratív, de komoly, valóságos megvédéséig fog megerősödni. Vílnai Zsidó Színház szombat este: „Nap és éj“. Jegyek Révész Bélánál. * Feltében fehéreknek kell lenniök a márványszobroknak ? Történelmi tény, hogy az antik szobrok javarésze színes volt. A régi Görögország napfényben mosolygó vidékén, ebben a mélységes szintbenben a vakító fehérségű márványpaloták és szobrok lélektanilag is valószínűtlenek. A görög épület- és szobrászati maradványok szemetbontó fehérsége csak az idő ványolásának kezemunkája. A múlt század közepén Hittorf a szicíliai és Semper a görög architektócikus és plasztikai emlékeken felfedezte az egykori festés nyomait és merész intuícióval rekonstruálta az antik művészet színpompás világát. A legrégibb fa- és hasonló technikájú durva kőszobrok kezdetleges mázolástól színesek: a porladó fa és morzsás kő megkívánta az időjárás elleni védelmet, amit az erősebb festékréteg nyújtott, de egyúttal kielégült éltől a primitív színérzék is A görög szobrászat fejlettebb kialakulásával a színek nem tűntek el, hanem a formatökéllyel párhuzamosan finomodtak. A kőben szunnyadó életet látnoki szemmel vonta a felületre a görög genius. Leheletes lazúros technika szerelmes szemérmetességgel csalogatta felszínre a márványban rezgő anyagfiatalságot. Azért a görög márványszobrok színezése nem oly férfiasan merész, mint az épülethomlokzatoké, hanem lányosan gyengéd, amatőrösen választékos. A színes hatásra törekvés még a bronzműveket is hatalmába ejtette. A bronz már magában sem neutrális szin, mint a márvány fehérsége. De ennyivel még nem elégítette ki az antik szinsóvárgást. A nemes patinák sokféle árnyalatával, az arany, ezüst és ólom ötvözeteivel ömlesztettek bizsergő életet a holt anyagba. Az ércfelrakó művészet, majd a többszínű márvány összeházasítása képezi a polikróm plasztika további fejlődés - fokozatát. A színtelen szobor csak véletlenül megrögzött múzeumi előítélet. Isiviál Zsidó Színház vasárnap délután: „Zöld mezők“. Jegyek Révész Bélánál. .Regulamentul* * 2.-ik számú szabványa szerint ehez joga van. Tavaly a természettudományok nyegdicséltek tolmács útján. . . Minek ez a sok komédia, Uraim! Mikor úgyis tudjuk, Önök is épúgy, mint szerény mi magunk, hogy ezek a fiúk ezzel a tanrendszerrel nem tudhatnak, mert így nem tanulhat emberfia. És az „érettségi”-bizonyítvány csak felszabadításukra való, hogy végre — tanulhassanak valahol. De máshol. Borzasztó irredenta megnyilvánulás történt. Most már tényleg mi se kicsi, nyeljük le. Menyházafürdőn huszonnégy szinrománnak számító O loja (Józsa) nevű atyafi hangos román szóval jelentette ki, hogy mindannyian magyar ! Sőt magyar nemes. Két kutyabőr is tanúsítja: Báthory Zsigmond emelte ki 1602 ben Józsa Lőrincet a jobbágyi sorból. De vitulust is adott a titulushoz a fejedelem: az akkori Zaránd megye rónai, monyányai, dóznai és szelezsélyi határában fekvő 2800 holdas erdősszántós birtokot. Az ősi „uradalom“ leapadt idő folytán — utolsó kis maradványát pedig nemrég reformálta el az agrárpolitika. Ezt perlik most és ügyvédet is fogadtak az ősi nemességszerző paraszti sorba visszakerült utódai. És románul hangoztatják — máskép nem tudják — magyar vollukat Hogy azonban nagyon célravezető-e épen ezen hivatkozás: kérdéses. De semmi esetre sem érdektelen, hogy — hej az az elfakult, ócska nemesi kutyabőr ! Hogy több egymást követő generáció nyomán is, egy végül teljesen elrománosodott család tagjaiban (kik közül még ráadásul négy — gör. keleti pópa), hogy ezek lelkében még mindig felbírja lobbantani az oly sokáig észrevétlen parázslótt magyar öntudatot! Iftinál Zsidó Színház vasárnap este: „Szomorúságának énekese“. Jegyek Révész Bélánál. flmarosvMetyi Zeneiskola 1925-76-0s évkönyve jelent meg és fekszik asztalunkon a kitűnő kultúrintézmény nagyérdemű vezetőségének figyelméből. az új igazgató, Costin Maximilian szerkesztésének jóizlésére vall azon igazságos méltatás, mellyel az alapvetés érdemét nem gáncsolja el annak eredeti tényezőitől. A Zeneiskola keletkezésének történetét tárgyilagos hűséggel vázolja, csupán azon egy lapszus vezeti be épen első sorát, hogy „Sub vechiul regimaus/ro-ungar...“ — vagyis, hogy ez a város a hajdani „osztrák-magyar uralom“ alatt stb. Az uralom, mely alatt ezen város akkora nagy dolgokat teremtett, mint amilyen például ezen zeneiskola is — csak magyar volt, akármilyen feszélyező is ez a szabatos megnevezés a még—viszszamenőleg is nacionalizálni óhújtó jelenlegi uralmi közérzésnek. Egyebekben azonban az „Anuarul“ helyesen könyveli, hogy ez a konzervatórium 1908. január 1-én nyílt meg dr. Bernády György polgármestersége idejében, az ő lelkes utánjárása alapján. Az ő előkelő ízlését és szervező erejét dicséri, hogy „Târgu-Mureş“ (magyarul ma is Marosvásárhelynek hívjuk, t. igazgató-szerkesztő úr, akkor meg épen kizárólag csak az volt még) egyike lett az ország legrendezettebb és legfestőibb (?) városainak . . . „Ezen zeneiskolának már kezdettől fogva különleges hivatás volt szánva, s ezért minden szükséges eszközzel bőven ellátták. Az igazgató és a tanári kar a budapesti Zeneakadémia legkiválóbb tanítványaiból került ki". Alapfeltétele az állami intézményekéitől két lényeges különbségben merül ki: 1. Felvesznek növendékeket minden zenei előismeret nélkül. 2. Nincs korhatár, ami nagyon elősegíti az általános zenetanulást. Kezdettől fogva nagy szerencséje volt ezen iskolának — ismeri el nyíltan és kelti fel egyúttal a maga személye iránt is a szimpátiákat Costin igazgató úr — hogy egy olyan kiváló lelki és művészi értékkel rendelkező muzsikust kapott első vezetőjének, mint amilyen a múlt évben elhalt Metz Albert volt, aki 17 éven át minden munkásságát és minden ambícióját az intézmény színvonalának emelésére fordította. Végül megállapítja még az igazgatói bevezetés, hogy az iskola tantestülete olyan egyénekből áll, akik egész lelküket adják a művészetnek, így magyarázható meg az intézet változatlan nagy tekintélye. Három tényező működik Útközre : a tanárok, a növendékek és a közönség. Az évkönyv tetszetős külsejű, ketartatlan és csinos illusztrációin kívül az intézet összes érdemleges tudnivalóit felsoroló kiadványát elismeréssel nyugtázzuk. Mert egy eredetileg is, de mai szükségszerűsége szerint is magyar intézmény, bár kétnyelvű beszámolásának mégis láthatón aggodalmas túlbuzgósággal romanizált általános kifejezésmódját, nem az igazgató úr egyéni nemzeti érzéseinek tudjuk be, hanem a szerkesztésben valószínűleg közreműködött olyanoknak tulajdonítjuk, akik szokásszerint pápábbak a pápánál. Kis tökör. * Az érettségi vizsga első etape-ja:az írásbeli eredménye nem alkalmas, van ezen intézmény felől eleve táplált véleményünk megváltoztatására. Hogy a ravasz kis statisztika szerint ezen az írásbelin, az összes résztvevők száztizenkettőt kitevő teljes számából — átment nyolcvannégy, ez még elég megnyugtatóan hangzanék, ha nem — részletezne az ember. Hogy a helyi róm. kath. főgimnázium 11 növendékéből 6 bukott meg, a Kollégiumból 16 közül szintén 6, a Csíkszeredai r. katholikus tizenhatból nyolc . . . Szóval a magyar fiúk sűrűbben hullottak, mint anyanyelvükön vizsgázó kollégáik. De mégsem a román nyelv miatt. Dehogy. Amiatt a f . . . francia miatt hasaltak el szegények, ha mar elhasalniok úgyis kellett. Ne is mondhassa senki, hogy a román nyelvtanulás gyilkolja meg a magyar tanulókat! A magyar fiúk csak azért buknak el a román érettségin, mert nincs elég érzékük — a francia helyesírás iránt !* Semmi kedvünk, hogy igénybe vegyük tt .szóbeli“ nyilvánosságának számunkra is nyitvaálló karzatát. Két éve meghallgattuk az akkor premiere-számba menő előadást — a reprise-ből nem kérünk. Elképzeljük például, milyen mélységes okiűzésekre nyújt alkalmat majd azon filozófia, melyből a bukaresti tanár úr fog kérdezni románul, mert máskép nem tud, a tanuló pedig felelhetne rá magyarul, minthogy a eii magyarlónai katasztrófa által inségresutött lakosságnak felsegítésére, országos akció van folyamatban. Szerény kezdeményezésünkkel, melyet múlt számunkban jeleztünk, mi is bekapcsolódtunk ezen mozgalomba és olvasóink bármily csekély adományának közvetítésére készséggel vállalkozunk. Segítsünk a szerencsétlen lónaiakon és szászfenesieken! Ínségrejutott magyar testvéreinktől ne sajnáljuk obulusunkat. Gottfert János: Strada Andrei Muresan (Andrássy-út) No. 7. Telefon: 304.