Székely Napló, 1926. július-december (56. évfolyam, 97-175. szám)

1926-07-03 / 98. szám

LVI. évfolyam. Târgu-Mureş 1926. évi julius hó 3. szombat 98. szám. .................... IN­ POLITIKAI ÚJSÁG Felelős­ szerkesztő Benkő László Szerkesztőség és kiadóhivatal Benkő László könyvnyomdásfebas (saját házában.) T- Telefonszám: 161 -----­SlUlK Vidil A r e & • Vidámra ponté* kaidve: Síé«* évre . . 200 lej Vél­uvia . . . 100 lej Negyed évre . . 50 lej fig?­dóra ... 20 lej MlegjefeeiH hetenkint 4-gzsz: hét­főn, szerdán, pénteken, szembátor« Egyes szám ára 1 lej. Nem tudjuk, hogy mi sorsra jut az a javaslat, amit a pénzhamisítók nemzetközi üldözésének megszervezése érde­kében terjesztett elő a francia kormány a Népszövetség legutóbbi ülésszakán. Tekintsünk el teljesen azoktól az aktualitásoktól, melyek ennek az indítványnak előzményei voltak s amelyek a nemzetközi tisztesség és az országhatároktól független morál ellen intézett tá­madással szemben, védekezés szükségét hangsúlyozták. Minden politikai vonatkozástól eltekintve s az aktualitáshoz fűző minden szálat elszakítva örömmel lehet üdvözölni ezt a kezdeményezést. De nemcsak pénzt lehet hamisí­tani ... Lehet meghamisítani köz­véleményt, hamisítani lehet igaz­ságot is. A közvélemény megha­misítása, az igazság eltorzítása sokkal veszélyesebb fenyegetése a nemzetközi jogrendnek, mint a pénzhamisítás. A jogalkotás ész­szerű rendje azt követeli, hogy a veszélyességek foka szerint, a veszélyességi táblázat sorrendjé­ben védekezzünk a béke fenye­getései ellen. Gondol-e már arra valaki, hogy a nemzetek elleni uszítást is nemzetközi bűncse­lekménnyé kellene kodifikálni ? S meg kellene alkotni azt a tör­vénykönyvet is, mely nemzetközi bíróság előtt, nemzetközi bűnügyi eljárás során torol meg minden hazugságot, amivel meg akarják mérgezni a közvéleményt. Amíg a nemzetközi morál olyan lesz, hogy a fehérfoszfor használatát megtiltja, de a lőpor gyártását engedélyezi, egyes országoknak nem engedi meg, hogy motort gyártsanak, a többi országnak pe­dig megengedi az ágyúöntést, amíg hazug és uszító szavakkal büntet­lenül lehet közvéleményt hamisí­tani, de nemzetközi rendészet fogja sújtani a pénzhamisítókat, addig ne is reméljük, hogy a nem­zetközi gondolat a nemzetközi béke megteremtéséig, a nemzet­közi jogrendnek nemcsak deko­ratív, de komoly, valóságos meg­védéséig fog megerősödni­­. Vílnai Zsidó Színház szom­bat este: „Nap és éj“. Jegyek Révész Bélánál. * Feltéb­en fehéreknek kell lenniök a márványszobroknak ? Történelmi tény, hogy az antik szobrok javarésze színes volt. A régi Görögország napfényben mosolygó vidékén, ebben a mélységes szin­­tb­enben a vakító fehérségű már­ványpaloták és szobrok lélektanilag is valószínűtlenek. A görög épület- és szobrászati maradványok szemetbontó fehérsége csak az idő ványolásának kezemunkája. A múlt század közepén Hittorf a szicíliai és Semper a görög architektócikus és plasztikai emlékeken felfedezte az egykori festés nyomait és merész intuícióval rekonstruálta az an­tik művészet színpompás világát. A legrégibb fa- és hasonló technikájú durva kőszobrok kezdetleges mázolás­tól színesek: a porladó fa és morzsás kő megkívánta az időjárás elleni vé­delmet, amit az erősebb festékréteg nyújtott, de egyúttal kielégült éltől a primitív színérzék is A görög szobrá­szat fejlettebb kialakulásával a színek nem tűntek el, hanem a formatökéllyel párhuzamosan finomodtak. A kőben szunnyadó életet látnoki szemmel vonta a felületre a görög genius. Leheletes lazúros technika szerelmes szemérme­­tességgel csalogatta felszínre a már­ványban rezgő anyagfiatalságot. Azért a görög márványszobrok színezése nem oly férfiasan merész, mint az épület­homlokzatoké, hanem lányosan gyen­géd, amatőrösen választékos. A színes hatásra törekvés még a bronzműveket is hatalmába ejtette. A bronz már ma­gában sem neutrális szin, mint a már­vány fehérsége. De ennyivel még nem elégítette ki az antik szinsóvárgást. A nemes patinák sokféle árnyalatával, az arany, ezüst és ólom ötvözeteivel öm­lesztettek bizsergő életet a holt anyagba. Az ércfelrakó művészet, majd a több­színű márvány összeházasítása képezi a polikróm plasztika további fejlődés - fokozatát. A színtelen szobor csak vé­letlenül megrögzött múzeumi előítélet. Isiviál Zsidó Színház vasár­nap délután: „Zöld mezők“. Je­gyek Révész Bélánál. .Regulamentul* * 2.-ik számú szabványa szerint ehez joga van. Tavaly a ter­mészettudományok nyegdicséltek tol­mács útján. . . Minek ez a sok ko­média, Uraim! Mikor úgyis tudjuk, Önök is épúgy, mint szerény mi magunk, hogy ezek a fiúk ezzel a tanrendszerrel nem tudhatnak, mert így nem tanulhat emberfia. És az „érettségi”-bizonyít­vány csak felszabadításukra való, hogy végre — tanulhassanak valahol. De máshol. Borzasztó irredenta megnyilvánulás történt. Most már tényleg mi se kicsi, nyeljük le. Menyházafürdőn huszonnégy szinrománnak számító O loja (Józsa) nevű atyafi hangos román szóval je­lentette ki, hogy mindannyia­n ma­gyar ! Sőt magyar nemes. Két kutyabőr is tanúsítja: Báthory Zsigmond emelte ki 1602 ben Józsa Lőrincet a jobbágyi sorból. De vitulust is adott a titulushoz a fejedelem: az akkori Zaránd megye rónai, monyányai, dóznai és szelezsélyi határában fekvő 2800 holdas erdős­­szántós birtokot. Az ősi „uradalom“ leapadt idő folytán — utolsó kis ma­radványát pedig nemrég reformálta el az agrárpolitika. Ezt perlik most és ügyvédet is fogadtak az ősi nemes­ségszerző paraszti sorba visszakerült utódai. És románul hangoztatják — máskép nem tudják — magyar vollu­­kat Hogy azonban nagyon célravezető-e épen ezen hivatkozás: kérdéses. De semmi esetre sem érdektelen, hogy — hej az az elfakult, ócska nemesi ku­tyabőr ! Hogy több egymást követő ge­neráció nyomán is, egy végül teljesen elrománosodott család tagjaiban (kik közül még ráadásul négy — gör. ke­leti pópa), hogy ezek lelkében még mindig felbírja lobbantani az oly so­káig észrevétlen parázslótt magyar öntudatot! Iftinál Zsidó Színház vasárnap este: „Szomorúságának éne­kese“. Jegyek Révész Bélánál. fl­marosvMetyi Zene­iskola 1925-76-0s évkönyve jelent meg és fekszik asztalunkon a kitűnő kultúrintézmény nagyér­demű vezetőségének figyelméből. az új igazgató, Costin Maximilian szerkesztésének jóizlésére vall azon igazságos mél­tatás, mellyel az alapvetés érde­mét nem gáncsolja el annak ere­deti tényezőitől. A Zeneiskola ke­letkezésének történetét tárgyilagos hűséggel vázolja, csupán azon egy lapszus vezeti be épen első sorát, hogy „Sub vechiul regimaus/ro-ungar...“ — vagyis, hogy ez a város a haj­dani „osztrák-magyar uralom“ alatt stb. Az uralom, mely alatt ezen város akkora nagy dolgokat teremtett, mint amilyen például ezen zeneiskola is — csak magyar volt, akármilyen feszélyező is ez a szabatos megnevezés a még—visz­­szamenőleg is nacionalizálni óhújtó jelenlegi uralmi­ közérzésnek. Egye­bekben azonban az „Anuarul“ helyesen könyveli, hogy ez a konzervatórium 1908. január 1-én nyílt meg dr. Bernády György polgármestersége idejében, az ő lelkes utánjárása alapján. Az ő előkelő ízlését és szervező ere­jét dicséri, hogy „Târgu-Mureş“ (magyarul ma is Marosvásárhely­nek hívjuk, t. igazgató-szerkesztő úr, akkor meg épen kizárólag csak az volt még) egyike lett az ország legrendezettebb és legfestőibb (?) városainak . . . „Ezen zeneiskolának már kez­dettől fogva különleges hivatás volt szánva, s ezért minden szük­séges eszközzel bőven ellátták. Az igazgató és a tanári kar a budapesti Zeneakadémia legkiválóbb tanítvá­nyaiból került ki". Alapfeltétele az állami intézményekéitől két lé­nyeges különbségben merül ki: 1. Felvesznek növendékeket minden zenei előismeret nélkül. 2. Nincs korhatár, ami nagyo­n elősegíti az általános zenetanulást. Kezdettől fogva nagy szerencséje volt ezen iskolának — ismeri el nyíl­tan és kelti fel egyúttal a maga személye iránt is a szimpátiákat Costin igazgató úr — hogy egy olyan kiváló lelki és művészi érték­­­kel rendelkező muzsikust kapott első vezetőjének, mint amilyen a múlt évben elhalt Metz Albert volt, aki 17 éven át minden munkásságát és minden ambícióját az intéz­mény színvonalának emelésére fordította. Végül megállapítja még az igaz­gatói bevezetés, hogy az iskola tantestülete olyan egyénekből áll, akik egész lelküket adják a művészetnek, így magyarázható meg az intézet vál­tozatlan nagy tekintélye. Három tényező működik Útközre : a ta­nárok, a növendékek és a közönség. Az évkönyv tetszetős külsejű, ketartatlan és csinos illusztrációin kívül az intézet összes érdemleges tudnivalóit felsoroló kiadványát elismeréssel nyugtázzuk. Mert egy eredetileg is, de mai szükségszerű­sége szerint is magyar intézmény, bár kétnyelvű beszámolásának mégis láthatón aggodalmas túlbuz­gósággal romanizált általános ki­fejezésmódját, nem az igazgató úr egyéni nemzeti érzéseinek tudjuk be, hanem a szerkesztésben való­színűleg közreműködött olyanok­nak tulajdonítjuk, akik szokás­­szerint pápábbak a pápánál. K­is tökör. * Az érettségi vizsga első etape-ja:az írásbeli eredménye nem alkalmas, van ezen intézmény felől eleve táplált véle­ményünk megváltoztatására. Hogy a ravasz kis statisztika szerint ezen az írásbelin, az összes résztvevők száz­tizenkettőt kitevő teljes szám­ából — át­ment nyolcvannégy, ez még elég meg­nyugtatóan hangzanék, ha nem — rész­letezne az ember. Hogy a helyi róm. kath. főgimnázium 11 növendékéből 6 bukott meg, a Kollégiumból 16 közül szintén 6, a Csíkszeredai r. katholikus tizenhatból nyolc . . . Szóval a magyar fiúk sűrűbben hullottak, mint anyanyel­vükön vizsgázó kollégáik. De mégsem a román nyelv miatt. Dehogy. Amiatt a f . . . francia miatt hasaltak el sze­gények, ha mar elhasalniok úgyis kellett. Ne is mondhassa senki, hogy a román nyelvtanulás gyilkolja meg a magyar tanulókat! A magyar fiúk csak azért buknak el a román érettségin, mert nincs elég érzékük — a francia helyes­írás iránt !* Semmi kedvünk, hogy igénybe vegyük tt .szóbeli“ nyilvánosságának számunk­ra is nyitvaálló karzatát. Két éve meg­hallgattuk az akkor premiere-számba menő előadást — a reprise-ből nem kérünk. Elképzeljük például, milyen mélységes okiűzésekre nyújt alkalmat majd azon­­ filozófia, melyből a bu­karesti tanár úr fog kérdezni románul, mert máskép nem tud, a tanuló pedig­­ felelhetne rá magyarul, minthogy a e­ii magyarlónai katasztrófa által inségresutött lakosságnak felse­­gítésére, országos akció van fo­lyamatban. Szerény kezdeménye­zésünkkel, melyet múlt számunk­ban jeleztünk, mi is bekapcso­lódtunk ezen mozgalomba és ol­vasóink bármily csekély adomá­nyának közvetítésére készséggel vállalkozunk. Segítsünk a szeren­csétlen lónaiakon és szászfene­­sieken! Ínségrejutott magyar test­véreinktől ne sajnáljuk obulu­­sunkat. Gottfert János: Strada Andrei Muresan (Andrássy-út) No. 7. Telefon: 304.

Next