Székely Napló, 1929. január-június (59. évfolyam, 1-72. szám)

1929-01-04 / 1. szám

2. oldal. ELÁRUSÍTOK KE­RES­TET­SD­NEK Or 10 os haszon a forgalomból! c I­M A KIADÓHIVATALBAN. Hölgyek figyelmébe! Harisnya és kalap a legolcsóbban ÍZESNÉL in 4. Telefon 335. arcbőr építésére, finomítására elő­­nyök, művésznők sem használ­­nak mást, mint a többszörösen kitün­tetett és törv. védett Dn. Biró­­féle Havasi gyopár örö­met. Hölgyek milliói használjáts, Pa­kis, London, Róma, Bécs, Budapest világvárosokban. Óvakodjunk, érték­telen utánzatoktól Kérjük az ország összes gyógyszertárá­ban, drogériában határozottan Dr. Bíró­ féle Havasi gyo­pár örömet. Nagyobb kemence 2 sütővel és vízmelegítővel eladó. Cím a kiadóhivatalban. — 1 és 2 éves gyök. szőlő oltványok 28 fajban többféle alanyon, to­vábbá s­m­a és gyökeres Rip. Porta­s, Rip. Rupes iris, Monticola, Rip. X. Berlandieri, Aramon és Mourwedre, továbbá sima és gyökeres hazai vesszők. Tölgy, fenyő és más erdei facsemeték, vadrózsa alanyok, akác és Gle­­dichia csemeték, valamint szőlő­karók nagy mennyiségben. Árjegyzéket ingyen küld: Tóth János Abaújszántó Jászay tér 25 szám. $Sa% % irredenz már­vány lappal, 1 asztal, 6 drb. bőrrel bevont szék­e eladó. üdvözölte, viszont a tanári kar ne­­­­vében Nagy Endre igazgatót Tróz­­ner Lajos tanár vezetésével ke­resték fel. Dr. Bodolla Ferenc főgondnokot a ref. egyháztanács üdvözölte , Tóth­falusi József tartott meleg be­szédet. Szénné égett egy babonás brassói öregasszony, akit minden újévkor szesszel szokta lemosni magáról az ó-esztendő bűneit és tévedéseit. Brassó. Az újévi népszokások és babonák, mint a pogány mit­­rológia valamennyi más csökevé­­nye, sűrűn vezetnek tragikus követ­kezményekhez. Elég e tekintetben arra a sok falusi és kisvárosi sötét esetre utalnunk, amelyek évről évre előfordulnak a Luca­­székekkel és hasonló nagy- és kiskarácsonyi boszorkányos hagyo­mányokkal kapcsolatban. A 63 éves Dick Leontina asz­­szony is, aki régóta magánosan élt Weisz Mihály­ utca 10 szám alatti lakásában, ilyen babonás hiedelemnek lett az áldozata újév napján hajnalán. A mat róna már évtizedek óta annak a szokásnak hó­dolt, hogy minden újév napján deneturált szesszel mosta le magát. Ezzel a folyadékkal nemcsak az ó esztendő minden mocskát mosta le testéről és frissítette fel magát újra, hanem belső megtisztulását is jelképezni akarta. Ebben a hitében bízva az öregasszony szá­mos újévnek indult neki új erő­vel és bizalommal, az idén azon­ban végzetessé vált ránézve ez a szimbólum Mosakodás közben vé­letlenül olyan közel került a pet­róleumlámpához, hogy a deneturált szesz tüzet fo­gott, lángra lobbant s mint­hogy senki sem mehetett segítségére, a szerencsétlen öregasszony szénné égett. A vizsgálat megállapította, hogy bűntény nem foroghat fenn s igy a holttestet az ügyészség engedélyével átadták Eisenberger Ernőnek, az asszony egyetlen rokonának, aki a végtisztességé­­ről gondoskodni fog. Mécs László: Egyszerű példa a varjakról. Az őszi égen varjak vonultak ki tudja merre ? Ki tudja honnan ? Csak mentek együtt, egy szív ütemre, ezren tízezren, tompán dalolva a varjú-himnuszt: irigyen álltam, micsoda ösztön! egyszerre ennyi tudja a Nagy Célt és jóban-rosszban együtt tud menni, ki tudja meddig? Lehet: az összest felfaló Télig, vagy új Tavaszig, hol a fészkelés reménye fénylik. Így lelkesedtem az őszi kertben, magamban állván. S ekkor megláttam a varjú-tadást a diófám ágán. Elbújt a lomb közt, s diót vert széjjel fekete csőre, néha felnézett a sok ezernyi fent repülőre. Husángot fogtam s úgy vágtam hozzá, hess varjú, hess, hess, hizlaló koncért ne hagyd a Nagy Célt, de együtt repdess a Lendülettel, együtt a fajtát felfaló Télig, vagy uj tavaszig, hol a fészkelés reménye fénylik. Ó magyar varjak, kikben a Nagy Cél vad vére tombol, kik együtt szóltunk valami őszi nagy fájdalomból! Lent élvezet fák, kenyérfák állnak, csábit az erdő, másnak tündér park, magyar varjaknak halálos fertő, mégis szökdösnek és egy­re többen tőlünk a varjak, nekünk halálos tilalomfán fészkeket raknak, feladva mindent De mind csak szádunk, lehet: a Télbe, hol mind lehullunk, lehet: Tavaszba, teljesedésbei Jaross Béla beszéde. Elmondotta a Magyar Párt népes küldöttsége előtt karácsony másodnapján, dr. Sebestyén Miklós társelnök üdvözlő beszédére. körülmények között nem járult volna hozzá, hogy a marosvásár­helyi plebános lelkipásztori mun­kájának eredményessége egy poli­tikai szerepléssel kockáztassék. Hozzájárult azért, mert úgy látja Főpásztorom is, hogy a romániai magyarságnak, mint népi személynek minden problémája, életlehetősége és érvényesülése ez időszerint csak a Magyar Párt­­ politikai keretei közé szorul­­­entkezhetik. Pedig egy nemzetnek az közjogi életében ennél : Európa egyetlen­e­ sem elégedhetik vizet csupán egy vulatba szori­­téssel, hogy üzés esé­nk­faz­adság. Ez a szoba kétszáz esztendő óta csak olyankor volt ilyen teli, mikor Marosvásárhely a plébá­nosait temette. Engem ma itt ennyien­­ életre hívnak, még pedig a politikai élet verejtékes porondjára. Ezen a téren, mely tudomány­nak is a legszövevényesebb, nin­csen múltam. A napi politika pedig, amelyről köztudomású, hogy társadalmi megosztás * alkot mindig elvi vat*4’ pártokat s tám­-' érdekeli'1*'’ n*' teljes szabadság, az életkifejtés­nek minden lehetőségével, — korlátozva egyesegyedül az állam azon törvényei által, melyek a társadalom biztonságát veszélyez­tetni nem engedik, de amelyek természetszerűleg minden nem­zetre , többségire és kisebbségire egyformán fennállanak. E tekintetben reánk nézve ta­nulságul az egykori magyar állami román kisebbség álláspontját pá­ratlanul bölcs alaptételekben fo­galmazta meg Bariţiu 1848 május 15 én a balázsfalvi katedrálisban mondott beszédében: A nemzetnek nem járhat ki kevesebb jog, mint az egyes személyeknek, mert a nemzet nem más, mint az egyes szemé­lyek összesége. Az egyes személy­nek legsajátosabb joga pedig a szabadság, hogy szabadon fejt­hesse ki mindazon tehetségei, melyeket a Teremtőtől kapott. Mindenki úgy jár, ahogy tud; úgy táplálkozik, ahogy neki jól esik; azt szereti, ami igényei és idegzete szerint neki tetszik, és úgy beszél ahogy tud. Isten és a természet elleni köve­telmény volna azt kívánni bárki­től, hogy máskép beszéljen, mint ahogy tud, é­épen úgy, mintha azt kívánnám tőle, hogy máskép járjon, más formában mozogjon, étkezzék, szeressen, mint ahogy neki az természete. Hol vagyunk mi csak ettől a személyi szabadságtól is ? Mit ér nekem az a szabadság, hogy választáskor a szavazó­fülke néma­ságában kezemmel ráüthetem a bélyegző „ votat” -ját szabad vá­lasztásom szerint, mikor talán ugyanazon helyeség talán ott függ az ukáz : vorbit numai...! — kezemnek több jog biztosittatik, mint a nyelvemnek!­­ Személyi szabadság az vájjon, hogy öltöz­­hetem akár 50 szinüi és szabású ruhába, de van 3 szin, amelytől az állam acélabroncsai recsegni kezdenek? — Ültethetsz a ker­tedben 100 féle virágot, csak épen 3 féle szinváltozatra úgy vigyázz, nehogy majd halálnak halálával halj! — Énekelhetsz, akár még kurjongathatsz is az éjszaka éjféli csendjében, amint a torkodon kifér... szabad vagy ! csak épen azt a dalt, melyben kéred Istent, hogy téged és a nemzetedet megáldja, beléd fojtja — azt mondják — az állambiz­tonság érdeke?! Mivel pedig ugyanannak a Banciunak vaslogikája szerint a nemzetnek, mint népszemélynek, sem lehet kevesebb joga, mint az egyeseknek, következik belőle, hogy a román állam keretei közt elhelyezkedett magyar nemzet, mint ilyen, szabadon akar élni nyelvében, szokásaiban, vallásá­ban, kultúrájában, — gazdasági, társadalmi és a közpályákon való érvényesülése egész teljességével az emberi élet minden fórumán. És mert ez 1928 ban még nincs igy és hogy ez mentős előbb máskép legyen, — ha nem is egészen úgy, amint azt az Isten és a természet törvénye megkö­vetelné, hanem legalább is úgy, ahogy azt a párizsi egyezmény és a gyulafehérvári határozatok részünkre spontán biztosították. Íme­ annak igazolása, hogy a Magyar Párt igazában több, mint egy a napi politika érdekeiért verekedő parlamenti alakulat. — Ez most a mi egyetlen nemzeti szövetségünk, amely egy ezeréves SZÉKELY NAPLÓ

Next