Székely Nemzet, 1883 (1. évfolyam, 1-198. szám)
1882-12-24 / Mutatványszám
December 24. „1. Mi a valóság abban, hogy egyfelől Ausztria és Magyarország, másfelől Németország szövetséget kötöttek volna ? Ha szövetséget kötöttek, van-e azon helyzetben a kormány, hogy arról felvilágosítást adjon : hány évre, minden, avagy csakis bizonyos eshetőségek bekövetkezésére van a szövetség kötve ? 2. Van-e a kormánynak tudomása Oroszország hadikésztlődéseiről ?Ha tudomása van, látja-e oly intézkedések megtételének szükségét, melyek minden meglepetés ellen biztosítást nyújtanak ? Igen kérném az elősorolt körülményeknél fogva a 1. miniszterelnök urat, hogy bár röviden is, jelen alkalommal nyilatkozni méltóztatnék.“ Tisza Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Nem ugyan minden irányban az interpelláczióra, — mert ily természetű interpelláczióra így exabrupto felelni nem mindig helyes — de annyiban felelhetek reá mindjárt, hogy eleget tegyek azon kívánságnak, melyből a t. képviselő úr kérdését főleg hangsúlyozta, t. i. az általános nyugtalanítás szempontjából, mely, mint a képviselő úr mondá, a pénzintézetek mérlegére is befolyással bír. Én, mint meggyőződésemet merem határozottan nyilvánítani, hogy mindazon hírek, melyek hírlapilag közöltettek, részint teljesen alaptalanok, részint nagyon túlzottak, ésannyira, hogy az európai békét ma veszélyezettnek tekinteni nem lehet. (Helyeslés jobbfelől. Mozgás a szélső baloldalon.) Ugron Gábor: T. ház! Megvallom őszintén, hogy aki semmit sem akar mondani, finomabbul és ügyesebben a semmit el nem mondhatta volna, mint a miniszterelnök úr. (Derültség a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán miniszterelnök: T. ház! Anynyiban igen örülök, habár reám nézve nem is volt a t. képviselő úr nyilatkozata igen hízelgő, mégis annyiban örülök, hogy felszólalt, mert ő, legalább amint látom, félreértette nyilatkozatomat. Meglehet, én nem mondtam elég tisztán, tehát módot adott nyilatkozatomat megmagyarázni. Én előre bocsátottam és ismétlem, hogy a kérdésük, melyeket a t. képviselő úr tett, oly természetűek lévén, melyeknél minden szó megfontolandó, így rögtönözve válaszolni nem lehet. (Helyeslés.) De hivatkozom arra, hogy a képviselő úr interpellációját főleg azzal indokolja, hogy a háborús hírek folytán nyugtalaníttatik a közvélemény és hogy ennek befolyása van a tőzsdékre, a hitelintézetek és más intézetek mérlegére és azért azt mondottam: ezen szempontból tehetek nyilatkozatot. Már én azt hiszem, hogy maga ezen előrebocsátás tisztán kifejezte — de ha nem tette volna, most határozottan nyilvánítom — hogy én ugyan az „alaptalan“ mint a „túlzott“ szót egyesegyedül a háborús hírekre értettem és értem most is. És ha a t. képviselő úr nem tartotta eléggé tisztának, vagy érthetőnek nyilatkozatomat, bátor vagyok azt mondani, hogy nem tudok semmi olyat, vagy ha tetszik, tudom, hogy nincs semmi olyan, ami a békébe vetett reményeket, melyekkel eddig voltunk, megingathatná. (Helyeslés jobbfelől.) Ugron Gábor: T. ház! A miniszterelnök úr felvilágosítása után előbbi nyilatkozatát van szerencsém tudomásul venni. (Helyeslés.) csatani rendelkezésükre, valamint pénzt és ezközöket azok megművelésére, ami ugyan néhány millióba kerülne, de hát Anglia elég gazdag, hogy megtegyen ily áldozatot, ha szabadulni akar a nyomorral küzdő bérlőosztálytól. Karácsony. Sepsi-Szentgyörgy decz. 24. A karácsony a szeretet ünnepe. A Síbabonbánok őshazájában, a Bálványosvár tövében, itt, hol ezelőtt több mint ezer évvel és a keresztyén vallás uralomra jutása után is századokig, a turáni őstermészetvallás szerint imádták „Hadúr“ néven az Istent; itt ma egy ezredéves emberöltő után, a székely nép a szeretet oltára előtt imádkozik: „Egy ezredévi szenvedés után kér éltet vagy halált !“ * * * Karácsony első napján lát napvilágot a székely nép anyagi és szellemi ügyeit képviselő „Székely Nemzet“ czirati lap. Ha csak politikai lap volna, nem sok szavam volna hozzá; de mert „politikai és társadalmi“ lap, s mert épen a Megváltó születési ünnepén lát napvilágot, azon a helyen, hol én az örök szeretet és örök igazságnak vagyok hirdetője, kérnem kell e lapot, hogy ne feledje el soha születési napját! A karácsony, a hit, remény és szeretet ünnepe. * ifi * Igen tanulságos lenne visszapillantani az ezredéves múltra, kijelölni időszakonként, hogy őseink társadalmi életében minő szerepe volt az őstermészeti vallásnak. Attilla az „Isten ostora“ és a hadverő Rhabonbánok mellett minő szerepe volt a „táltos“-oknak, leik „Hadúr“ oltárán szeplőtlen fehér lóval, árnyas erdők közt, virágos halmokon, melyeknek öléből tiszta forrás fakad — áldoztak, és fehérbe öltöztetett szüzek, és csatára edzett ifjak, és a dicsőség hadáraival borított aggastyánok borusával dicsőítik az ősök hőstetteit, új csatára lelkesítik a hősöket, megszégyenítek a gyávákat!! Budvár, Zetevár, Firtos, Bálványosvár romjai, a Hargita, Bika és Nemere tetői, csöndes, holdvilágos estéken és viharos sötét éjszakákon sokat-sokat beszélnek, a pásztor sípjával és a dajka altató meséjével — mikor volt... ? hogy volt... ? mint volt... ? Oh de ezeket, mint egy tündérrege csodás álmait, elűzi a jelenkor felébredése, a tudós történetírók kidisputálják a gyermekes nép okos fiainak és leányainak fejéből! Mit is álmodozzunk! Le kell számolnunk a tényekkel. * * * Az első karácsony döntött; döntött nemcsak a mi fajunk, döntött az egész világ sorsa felett. Isten örök végzése szerint voltak őseink „Isten ostorai“; megkorbácsolták a világot; aztán meghajoltak a Hadúrnál is nagyobb úr, a szeretet istene előtt. A maga idejében lettek Európában a szeretet vallásának lánykardú Cherubinjai. A világ urának, a népek és nemzetek nagy istenének urai megmérhetetlenek. Ha őseink a maga idejében nem tértek volna át a keresztény hitre, ma, vagy nem volnánk mi e föld színén, mint magyar-székely nép, vagy más ábrázatja volna a világnak. Jutalom vagy büntetés gyanánt, — arra hívta Isten a mi fajunkat, hogy legyünk a szeretet vallásának őrei, és „Elkullanak legjobbjaink _ A hosszú haver alatt. És annyi balszerencse közt, Oly sok viszály után, Megfogyva bár, de törve nem, És nemzet e hazán.“ Isten örök kegyelmét — hogy még élünk — csak úgy érdemelhetjük meg ; annyi idegen és ellenséges elem közt csak úgy állhatunk fenn, ha örök végzetünkhöz képest, az őstermészeti vallás után áttérve az általános társadalmi összes emberiséget átölelő szeretet vallására; mint őseink valának, mi is a jognak, igazságnak, testvéri szeretetnek leszünk előharczossai. Mikor mi „Isten ostora“ voltunk, az régvolt; de a népek történetében „ezer esztendő annyi mint egy nap.“ Évezredünk végén oly társadalmi rázkódás jöhet, minőt még a világ nem látott!! A mai társadalom ismét azon lejtő felé közelit, amelytől csak úgy menekülhet, ha isten megostorozza; inkább legyünk „Isten ostora“ mint ostorozottak. * * * Karácsony napja van; a szeretet vallásának ünnepe. A szeretet vallásának isteni küldötte azt tanította, hogy egy menynyei atyának gyermekei, egymásnak testvérei vagyunk. Ennek az igen-igen megáldott, és mégis igenigen szegény magyar hazának oly külömböző ajkú, felekezetű lakói és ezeknek oly külömböző emlékei, hagyományai, reményei és törekvései vannak, hogy ezeket semmi égi és földi hatalom sem volna képes kielégíteni; csak a karácsony csak a kölcsönös testvéri szeretet. Hiszen nemcsak egy menynyei atyának gyermekei, de egy hazának vagyunk polgárai, a magyart, a székelyt, a németet, a szászt, az oláhot, a tótot, a szerbet, a ráczot — ki tudná a testvéreket mind szép nevén nevezni — az édes jó anya a haza egyenlő szeretettel öleli keblére; mindenik szabadon áldozhat a szeretet oltára előtt; sőt még azokat a testvéreket sem taszítjuk el keblünkről, kik az általtalános keresztyén szeretet kötelekéből kiválva hagyományos hitelveiknél fogva távol maradnak a keresztény szeretet oltárától — az édes anya, az édes haza ezeket sem tagadja ki. És még sincs karácsonyunk, — csak ajkunkon hordjuk a keresztény nevet, de érzelmeinkben,gondolatainkban, tetteinkben messze maradtunk a bethlehemi jászolhoz kötött nagy elvtől és örök igazságtól, az örök szeretettől!! A hazának különböző ajkú és felekezetű gyermekei „oldott kéve“; a megpróbáltatás viharai szétszórandjak. * * * Karácsony van. Hát járjon mindenki a maga utján. Imádja kiki saját hite és meggyőződése szerint Istenét , teljesítse önmaga, családja, hazája és embertársa iránti kötelességét. Az egész világon a mi szűkebb körű kis bérezés hazánkban Erdélyben, és itt is a mi székely földünkön volt egy ezredév alatt a keresztyéni türelem leginkább megvalósítva. Akármit tegyenek testvéreink, mi maradjunk hívek ezredéves múltúnkhoz. A szeretet ünnepén újitsuk meg szívünkben a valódi, testvéri és hazaszeretetet! A valódi alkotmányos életnek lüktető és éltető ereje a szabadság és ebből folyó küzdelem; küzdjünk, de úgy küzdjünk, mint testvérek; győzzön a mi jó, szép, igaz! * * ♦ Karácsony első napján született „a Székely Nemzet“ czímet viselő lap: ne feledje születése napját : legyen a keresztyén szeretetnek, az alkotmányos szabadságnak, jog- és törvénytiszteletnek lapja; ha az lesz, és amíg az lesz, én leszek az ő legigénytelenebb és leghívebb munkatársa Révay Lajos. KÜLFÖLD. — decz. 23. A német lapok nem igen takargatják a háborút s nyílt felszólítást intéznek a kormányhoz, hogy készüljön a háborúra. Hanem azokon a lapokon nagyon meglátszik a Bismarck véres plajbásza, melynek egyéb czélja nincs, hogy ezekkel az alarmhirekkel prómálja a német birodalmi gyűlést a hadsereg szaporítására s illetőleg a hadi budget emelésére. A National-Zeitung azt következteti, hogy Berlinben kezdenek idegenkedést érezni Ausztria iránt, de azt hiszi, hogy az osztrák kormány magatartására most a szláv népeknek Taaffe kormánya alatt túlnyomó befolyása az irányadó. Mindezekből pedig világos, hogy a németek és magyarok kiegyezése Ausztriában a legbiztosabb alapját képezte a német-magyarosztrák szövetségnek és mégis Németország barátságát az osztrák németség háttérbe szorításával viszonozzák. A „National Zeitung“ reméli, hogy Bismarck Herbert gr. utazása ebben a tekintetben több dolgot föl fog világosítani. A Post a Nationalzeitung félhivatalos levelére azt feleli, hogy a parlamentek tekintet nélkül a szerződésre, csak akkor tűrik meg a hadi akciót, ha kettős lenne a támadás, amibe szerződés nélkül is beleegyeznének. A Post megjegyzi, hogy ily nézet mellett szükségtelen lenne a szerződés. Most meg lehet érteni, hogy miért nem vették szívesen Bécsben azt a nyilatkozatot, hogy nemcsak egyetértés létezik, hanem valóságos szerződés. Eddig azt mondta a tudomány, hogy az állam jóléte ily szerződésekben az uralkodó feltétlen teljhatalmát követeli és hogy amennyiben e szerződések a parlamentek hatáskörébe esnek , konfliktusok támadhatnak ugyan, de kifelé megmarad a kötelezettség. 1884 után mindenesetre szorosabban kell megkötni az osztrák - magyar - német szövetséget parlamenti formális beleegyezéssel, vagy megszüntetni. A szerződés azon feltevéssel köttetett, hogy a népek és parlamentek mindent meg fognak tenni a veszedelemben forgó szövetséges támogatására. 1884. okt. 15-ike után biztosítani kell ezt a feltevést, vagy elejteni. Nagy figyelmet kelt most Angliában Parnell körútja Írországban, mert az ír agitátor — jóllehet látszólag határozottan elítéli az angol kormány eljárását — Derbynek a nagymérvű kirándulásra vonatkozó eszméjét mégis pártolja, természetesen a kivándorlókra nézve lehetőleg kedvező feltételek mellett, úgy, hogy az angol kormány köteles volna az emigrálóknak Amerikában földeket be SZÉKELY NEMZET. Megyei közlemények. * Háromszékmegye legközelebbi közgyűlésén decz. 28-án tárgyalás alá kerül Udvarhely megyének a képviselőházhoz intézett felirata a vadházasságok korlátozása tárgyában. A megyénkhöz megküldött felirat, mely előzetesen a lapokban is ismertetve volt, kimutatja a vadházasságok erkölcsrontó voltát, s azok mikénti megakadályozására felsorolja azon szükséges intézkedéseket, amelyeket azonnal tenni kellene. A felirat többek közt egy olyan kötelező polgári házasság behozatalát sürgeti, amely a házasság valláserkölcsi vonatkozásait nem alterálja. Szól továbbá a válóperekről, a törvénytelen gyermekek biztosításáról, a coelibatus eltörléséről, a katonakötelezettek nősülhetési engedélyéről stb. A vadházasságok ügye mindenesetre egy oly fontos valláserkölcsi és nemzeti kérdés, mely megérdemli, hogy komolyan gondolkozzunk felőle. Értesülésünk szerint megyénk különböző felekezetű papsága között is élénk mozgalom indult meg a vadházasságok korlátozása tárgyában. * Csik megye állandó választmánya f. hó 18. és 19.-én tartotta meg a közgyűlésre előkészítő üléseit. A megyei választmány az ügydarabok egész halmazát dolgozta fel s egyes kérdéseknél, mint leiratoknál terjedelmes és szépen indokolt javaslatokat terjesztett a közgyűlés elé. A törvényhatóság idei tárgyűlése f. hó 20-án vette kezdetét. A gyűlés lefolyásáról lapunk zártáig nem kaptunk tudósítást. * A kézdivásárhelyi választások a napokban zajlottak le a megyei alispán elnöklete mellett. A képviselő testület maradt a régi, három új tagnak : Jancsó Gézának, Kovács Pálnak és Szabó Dénesnek kivételével. A tisztviselői kar választásánál is kevés változás fordult elő: megválasztottak ugyanis : Szőcs József polgármesternek, Varga József főjegyzőnek, Molnár Dénes rendőrkapitánynak, Kovács Dániel pénztárnoknak , Szabó Dániel tiszti ügyésznek — közfelkiáltással. A többi hivatalok titkos szavazat útján töltettek be következőképen: Dobay János lett közgyám (előbb aljegyző) Nagy Samu helyett, Szabó Dénes gazdasági tanácsos (Hegyessy helyett), Benkő Sándor aljegyző, Szacsva Pál rendőrbiztos, dr. Sinkovics Ignácz városi főorvos. Lefolyván a választások, ősi jó szokás szerint következett az áldomás. E hó 20-án ugyanis a megválasztott tisztikar a „képviselő bizottsági tagok tiszteletére“ Jancsó Dénes vendéglőjében „díszvacsorát“ rendezett, melyen mintegy 80 egyén vett részt. Ezen estély valóban megérdemelte a „díszvacsora“ nevet, mert együtt volt a város színe-java s a mulatság minden tekintetben díszesen folyt le. A szebbnél szebb pohárköszöntések hosszú sorát megkezdte Szőcs József polgármester a királyi családra; ezt követte egy pohárköszöntő a megyei főispánért, azután a jelenlevő alispánért, a polgármesterért, az újonan megválasztott tisztviselői karért satsat. Közben szólt a zene, durrogtak a mozsarak, sőt a tüzes vérű fiatalság egy-egy csinos dalt is megeresztett. A társaság 11 óra után oszlott szét a legjobb hangulatban. Fogaras megye rendkívüli közgyűlése e hélén folyt le, kissé hevesen. Egy általános érdekű dologban kellett a főispánnak e rendkívüli törv.közgyűlést összehívni, hogy t. i. tanácskozzék a törvényhatóság a megyei közmunkaváltságot illetőleg leérkezett miniszteri leirat alapján a felett, hogy a gyalognapszámok 20 krról 30 krra s az igás napszámok 50 krról 90 krra emeltessenek fel a megyei közgyűlés egyik korábbi határozata értelmében. Nagy vita fejlődött ki e kérdésnél s több közvetítő indítvány közül megemlítjük azt, amelyik a gyalognapszámot 40 krra, az igásnapszámot 1 írt 5 krra kívánta felemeltetni. (A megyei közmunkaváltság díja eddig a gyalognapszám után 20 ki. igás után 50 kr. volt.) Azok akik a megyi közgyűlésen ily aránytalanul magasabb munkaváltságot indítványoztak, azzal indokolták véleményüket, hogy az ezen után gyűlt útalapból a megyei utakat és műtárgyakat fentartani nem lehet. A nagy többség végül abban állapodott meg, hogy a kérdést egy 7 tagú bizottságnak adja ki tanulmányozás végett; ez a Mutatványszám bizottság kinevezése ismét nehézségekkel járt, az elnöklő főispán azonban tapintatosan oldotta meg e kérdést, s a hereskedő Romáim Jánosra bízta a tagok kijelölését. A bizottság tárgyalván délután a kérdést, szavazattöbbséggel a 40 kr. illetőleg 1 frt. 5 krós munkaváltságot hozta javaslatba. A közgyűlés azonban mégis a megye korábbi határozatát fogadta el. A gyűlésen még tárgyaltattak a megyei átiratok és miniszteri leiratok. Horváth Mihály főispánnak a szenvedélyes felszólalásokkal szemben s általában a gyűlés vezetésében tanúsított tapintatos eljárását mindnyájan elismeréssel emelik ki. A kissebb polgári perek elintézését illetőleg Háromszék megye több községe ellen panasz merült fel, hogy t. i. az elöljáróságok nem látják el azokat kellő idejében s emiatt a felek kényszerítve vannak a sokkal több költséggel járó bírósági fórumhoz folyamodni. Ennek elejét veendő, közelebbről abban állapodott meg a megyei állandó választmány, hogy az ily községek elöljárói ellen fegyelmi vizsgálat elrendelését hozza javaslatba. Ami már most a sepsiszentgyörgyi rendőrkapitányt illeti, miután itt a községi bíróság is teendői közé soroztatott, kissé nehéz lesz a törvény szigorát alkalmazni. Köztudomású dolog ugyanis, hogy a városi kapitány pusztán rendőri teendőkkel annyira el van halmozva, hogy a kissebb polgári perekkel folytonos hátralékban leendő s igy a fegyelmi vizsgálat nála éppen hat esztendeig fog tartani előreláthatólag. VIDÉKI LEVELEZÉS. A magyarosodás Fogarasmegyében. Fogaras, decz. 19. Tisztelt szerkesztő úr! Midőn a tisztelt szekesztő úr értesítését vettem arról, hogy a „Nemere“ czímét megváltoztatja, sokat gondolkoztam, mi lehet ennek az indító oka. Sok mindenfélét gondoltam, de mindaddig, míg e hó 16-ról nyert becses felvilágosítását meg nem kaptam, a valódi okot nem találtam el. Most szabadjon legelőbb is kifejezést adnom annak, hogy én egész lelkem mélyéből örvendek, hogy a „Székely Nemzet“ mint a szabadelvű pártnak közege, lesz ezután hivatva a Nemerét helyettesíteni, még pedig megizmosodva külalakjában s remélhetőleg az eddigiek mellé még sok jó erővel támogatva, beltartalmilag. Ezeknek előre bocsátása után bejelentem önnek, hogy olykor-olykor fel fogom keresni becses lapját, de állandó levelezője nem lehetek, miután sokoldalú elfoglaltatásom időt arra nem enged. Minthogy értesítésében kifejezést adott annak, miszerint a közelebbi megyék belügyeinek tárgyalásét i, rovatot nyit, megragadom az alkalmat Fogaras megyéről némelyeket elmondani. Ugyanis nincs az ország keleti részében egyetlen megye, melyeknek létező viszonyai oly sajátságosak volnának, mint Fogarasmegyében. Itt a magyarság, mely az állameszme mellett munkálkodik, kirekesztőleg Fogaras városban van elszigetelve, s valljuk meg az igazat, hogy ezeknek is egy része — miután Fogarasmegye a folyó 1882. évig meglehetősen ignorálva volt a kormány által — a nemzeti aspiratiókkal szemben a sok küzdelem alatt elvérzett. Elvérzett, mert 1869-től 1876-ig e megye nagy közönsége eltelve a dákó-román szellemtől, magát román megyének képzelte s a magyar elem testvéries jóakarata intentióinak ellenszegült, 1876-tól fogva pedig e jelen évig a világ úgy tekintette, mint Brassó megye appendixét. De hála a magyar kormány jóakaratának, úgy látszik, hogy Fogarasmegye iránt a nézetek az irányadó körökben megváltoztak, melynek kifolyásául tekintjük főispánnak mélt. Horváth Mihály urnak a megye élére tett állítását. És ez nagy szerencse, midőn egy megye élén egy jóakaratú, tetterős és legális hazafi áll. Hogy többet ne említsek, a fogarasi, létesítés alatt álló takarékpénztár kezdeményezését, léttrejöttét, —mert hogy létesülni fog, kétséget nem szenved — e méltóságának köszönheti.. Már ez az egy intézmény is olyan, melynek létrehozása Fogaras megyét örök hálára kötelezi, hisz ezáltal kis iparosaink az ördögök kezéből, — értem ez alatt az uzsorásokat—megmenekülnek pedig igen sokan s köztük én is, azon nézetnek adtunk igazat, hogy iparosaink a pénzszükség miatt el fognak veszni. S midőn ezeket már-már veszély fenyegette, akkor Fogaras megyének csakugyan magyar eleme volt fenyegetve. Elmondhatnék még sokat azon ferde dolgok közül, melyek a főispán megjelenése által úgy elenyésztek, mint a májusi hó a nap melegétől. Egyet azonban mégis szükségesnek tartok köztudomásra hozni, hogy t. i. az annyifelé divergáló elem egyfelé irányíttatott, bizonyos gondolategység vezeti a megyét törekvéseiben és ez abban nyilvánul leginkább, hogy ma senki meg sem kísérli, hogy olyan régebbi nemzetiségi kérdéseket hozzon szőnyegre, melyek a magyar állam létező szempontjából nem tárgyalhatók és megkezdették szokni azt, hogy ha netán valaki magánkörben ily eszmét megpendít, a többség az ily kérdések felett napirendre tér. Egyszóval oda jutottunk Fogaras megyében is, hogy kezd mind fenn, mind alant azon meggyőződés gyökeret verni, hogy ily igazgatás mellett, mint a jelenlegi, fogarasmegyéből az állam kormányzatnak jó magyar közege fog nemsokára válni. Én ezen reményben élek, s hiszem, hogy nem csalódom. — y* *) Kérjük szives tudósítását minél gyakrabban. Szerk.