Székely Nemzet, 1883 (1. évfolyam, 1-198. szám)

1883-03-04 / 35. szám

ÍÍJKS-------------------------­1,­­S 13 Szerkesztőségi iroda:­­ Sepsi -Szentgy­örgy jr. Csiki-utcza Mattieovics-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadóhivatal: Jókai-nyomd­a-részvén­y-társulat hová Sepsi-Szentgyörgy, 1883. vasárnap, márczius 4. 3.“2. szám 1. évfolyam. SZÉKELY POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZ­ATI LAP. Megjelenik hetenként négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és szombaton. ®—1------------------■—(sm­­í re SS (s Elők­asetessi ár­a?) s helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve . j Egész évre . lOfrt — kr. Félévre . . 5 írt — kr. I Negyedévre . 2 frt 50 kr. Hirdetmények dija: 4 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdijért külön 30 kr. Nyilttér sora 15 kr. I A hirdetmények s nyiltterek I ^ dija előre fizetendő. ^ Vi ki®--------------------------Qifíít az efizetési pintek és hirdetések ,| bérmentesen küldendők. |) Sík®-------------------------­ ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS a „SZÉKELY NEMZET“ cím­űi politikai és társadalmi lapra. A „Székely Nemzet“ megjelenik heten-1­ként négyszer: kedden, csütörtökön, szombaton és vásárnál) reggel egy nagy ivén, szükség ese­tén melléklettel. Előfizetési ára : egész év­ e 10 frt. félévre ... 5 fr­t. negyedévre . 2 frt. 50 hr. Az előfizetéseket legczélszerűbb postai utal­ványokkal küldeni. Mutatványszám kívánatra ingyen. Gyűjtőknek 5 előfizetés után tiszteletpéldány­­nyal szolgálunk. Kérjük az előfizetéseket minél előbb meg­tenni, mivel felesleges példányokat nem nyomtat­tathatunk. Helybeliek Mélik János úr kereskedésében fizethetnek elő. A JÓKAI-NYOMDA-RÉSZVÉNY-TÁRSULAT mint a „Székely Nemzet“ kiadótulajdonosa. A kúria bíráskodása. — márcz. 3. (a.) Rég nem volt a képviselőháznak olyan izgalmas ülése, mint a csütörtöki. Za­varos volt, mert az ellenzék trémázott. És ez a tréma megindító volt. A képviselőház egy-egy jókedvű tagjának csak úgy potyogott a könye — a nevetéstől. A kúria bíráskodásáról szóló törvényja­vaslatnak kellett volna szőnyegre kerülnie. Igen ám, ha az oly könnyen mehetett volna. Az 1874-ik évi választ­ási tövény ugyanis a választóképesség meghatározásánál legfőbb fórumnak a kúriát rendeli. Ezzel termé­szetesen logikai kapcsolatban áll az is, hogy a képviselőválasztásoknál felmerülő vitás kér­désekben, vagyis az azok felett való bírás­kodásban is a kurk­a legyen az illetékes fórum. Mióta a választási törvény szentesítve van, azóta már harmadízben került szőnyegre , valamint a megelőző két esetben, úgy való­színűleg most sem vezet eredményre a tár­gyalás. Ez alkalommal a ház még csupán a napirendretétel vagy levétel felett tanácsko­zott meglehetős zajban, a Szilágyi Dezső heveskedéseitől olykor-olykor izgatottan. Ál­talában azonban nem emelkedett fel a tár­gyalás ama parliamenti magasságra, a­mit a tárgy elvi fontossága megkívánt volna. Arról volt szó, ha vájjon a szőnyegen forgó törvényjavaslat elfogadása által a par­l­ament „szuverenitása“ nem csök­ken-e? Természetesen az ellenzék azt az álláspontot fogadta el, hogy miután a létező törvények alkalmazásáról, nem pedig parlia­ment hatalomról van szó, a képviselőház tekintélyének egy csöppet sem derogál, ha a választási kérdéseket a Kúria dönti el. És ez a felfogás még hagyján. Ebben legalább a törvények iránt való tisztelet is kifejezést nyer. Ámde a Pesti Napló mai vezérczikke, hogy találó jelzőt használjunk, igen otromba argumentumokkal hadakozik. Miután tudja, hogy ezt a javaslatot a kor­mány az 1874-iki törvény kényszerűsége alatt terjesztette be a házhoz és ennélfogva a törvényjavaslat nem lehet egyszersmind akut jellegű a kormányra nézve, —­ nem lévén az k­ormányzati k­é­r­d­é­s, — ennélfogva a nevezett lap nekiüt a kor­mánynak és kereken kimondja, hogy a kúriai bíráskodás acceptálása a kormány é­r­d­e­­keire nézve nem lehet egészen közönyös, mert — úgymond — a többségnek számos tagja nem ülne a képviselőházban, ha a ve­­rifikácziók vitás kérdéseiben már eddig is a Kúria döntött volna. A Pesti Napló számí­tása szerint, alig van a többség tagjai közt 50, a­kinek a választása ellen jogos peti­­cziót ne lehetett volna beadni. De hát az emberek nem peticzionáltak, mert a kauezió egy része füstbe ment volna s a választást az igazoló bizottság mégis csak elfogadta volna. Hogy mekkora valótlanságot mondott ez­zel a „Pesti Napló“, azt könnyen belátja mindenki, a ló a legközelebbi választásokra visszagondol. Itt például Háromszéken is van két olyan ellenzéki képviselő, a­kiknek a megválasztása ellen peticzionálni rendkívül sok indoka lett volna a másik pártnak, s ha már csakugyan a verifikáczió rendszerességé­től függne az ellenzéki képviselők parl­a­menti többsége, akkor a mostani választási fogások mellett al­gh­a lett volna alkalma az ellenzéknek párttá is alakulni a képviselő­­házban. Különben vannak a „Pesti Napló“-nak mostanában ilyen nagy mondásai. A­mi már most magát a felvetett kér­dést illeti, arra igen talpraesetten megfelelt a miniszterelnök, mikor kimondotta, hogy a kormány nem kívánja ezt a kérdést pártkér­déssé tenni azért, mert az eddigi praxis sze­rint még a mai napig az országgyűlés egyik pártja sem tekintette ezt az ügyet pártkér­désnek. Minthogy azonban egy régibb tör­vény folytán nyújta be a javaslatot és nem saját iniţiatí­váj­áb­ó­l, azon álláspont, melyet a többség a vitában elfoglalhat, a dolog ter­mészete szerint nagyon különböző. Nem kell tehát azon csodálkozni, hogy ily értelemben szabadságot ad a pártfegyelem a véleménykülönbségeknek és kinek-kinek tetszésére bízza, hogy szavazzon a Kúria bí­ráskodása mellett vagy ellene. A tények ilye­tén állását ferdíti el a „Pesti Napló“ akkor, midőn arról még tudomást sem látszik venni. Hogy aztán hasznos vagy legalább is­eszélyes dolog volna-e, ha a parliament a maga kezéből kieresztené azon jogot, hogy saját tagjait verifikálja; hogy mennyiben emelné ez a parliament szuverenitását, arra még a legbölcsebb lapoktól sem hallottunk egyéb feleletet, mint a pártérdekek ne­vetséges argumentumát. Másfelől pedig, hogy a politikától elvileg és gyakorlatban is elkü­lönített bíróság függetlenségének és pártat­lanságának nem derogálna-e az annyi kísér­tésekkel járó választási kérdésekbe belebo­csátkozni, s arra ismét csak nem kapunk feleletet. Úgy látszik, az ellenfélnek e téren sincs tisztult felfogása. Az oppozíczió szenvedélye hályogot borított a szemeire s nem tudja tisz­tán megkülönböztetni a színeket egymástól, vesztegő­rvonalakban, melyek az összes határte­rület szegélyén Bukovinától Orsováig ez­előtt négy évvel meg lettek állapítva : ő­r­h­­á­z­a­k építtessenek, egymástól lehetőleg egyenletes távolságban elosztva. Az őrházak lehetővé teszik, hogy vész idején az egész cordon felett a leg­szigorúbb felügyelet gyakoroltassák, az ott el­helyezett katonai őrsök által, a­mi a jelenlegi körülmények között a bérezek őserdeiben lehetetlenség, mert az időjárás zordságával men­­hely, tanya nélkül emberi hatalomnak küzdeni nem adatott. Az összefüggő lánc­szemeknek tekinthető intézmény által lehet elérni, hogy a vész becsempészésének eleje vézessék. Az őrházakat az illető megyék állítanák fel, a­mi tekintve, hogy az építési anyag leg­­tö­bbike, a f­a,­épen semmi beszerzési költséget nem okoz, inkább csakis a felszerelésre terjed ki. Az őrségről magáról, élelmezést és ellátást értve, az államkincstár gondoskodik. Három­­szék megye területén a Nagy S­án­d­o­r csúcs­tól a Csukásig 16—17 őrház felállítása van tervbe véve. Nem valami biztató, sőt eléggé leverő azon értesülésünk, hogy a marhavész terjedése Romá­niában növekvő mérveket öltött, annál óhajtan­­dóbb, hogy azon határozat, mely szerint az említett intézkedések a legrövidebb idő alatt foganatosítandók , valósággá váljék. Ha bármi okokból is ez intézkedés végrehaj­tása késedelmet szenved, értesülésünk szerint a vészkerületek visszaállíttatnak. A törzskönyvet vezető községek közül a rendes eljárás által magukat kitüntetők számára még jutalmazást is hajlandó a minisztérium engedélyezni. Az eddigi — noha nem veszedelmes — symptomák jelentkezése folytán tett intézkedések, nevezetesen Reich Albert állami főállatorvos­nak ellenőrző minőségben való kiküldetése, mind­addig folyamatban maradnak, míg azokat az újabb szervezet nem helyettesítheti. Természetes, hogy a legszigorúbb ellenőrzésre van szükség addig is. A veszély lehető­ségét csakis a lelkiismeretes eljárás zárja ki, épen azért a szabályszerű bejelentések pontos teljesítését nem ajánl­hatjuk eléggé az érdekeltek figyelmébe, a­mit azért sem felesleges tennünk, mert eddig is háromszázat meghaladó szabályellenes eset for­dult elő itt. A földművelés-, ipar- és kereskedelmi mi­nisztérium elhatározta, hogy legközelebb a saját kebeléből fogja egyik közegét szakszerű kon­­trollrozás végett kiküldeni. Részünkről csak azt óhajtjuk, hogy a veszedelemtől óvjon a gondvi­selés és a hivatott közegek lelkiismeretes buz­­gósága. i­s.­­ Az állami bevételek folyó évi február hónapban — mint a „Nemzet“ értesül — 1.500.000 írttal haladták meg a múlt év ha­sonló havának bevételeit. A közös hadügyminiszter lemondásáról beszélt imént a bécsi lapok egy része, e h­k­ azon­ban — mint bécsi tudósítások jelzik — megerősítést nem nyert, s mint a „P. 14.“ írja, hamarjában nem is fog nyerni. Bylaudt-Rh­eidt gróf egészségi állapota javulóban van s egyátalán nem valószínű, hogy tár­­czáját épen akkor tegye le, mikor egészségének helyreállítása mindjobban közeledik. Épen ily alapta­lan az a szláv forrásból eredő hír is, hogy Taaffe gróf egész kabinetjével a bukás szélén áll. Taaffe minisztériuma soha nem állott oly erősen, mint épen most. Vesztegzá­rlati intézkedések Háromszék megy­ében. Sepsi-Szentgyörgy, márcz. 3. A keleti marhavész behurczolásának meg­­gátlása mindenesetre azon fontos teendő­k közé tartozik, melyek a gazdasági és közvagyonossági érdekek megóvása végett a legnagyobb erélyt kívánják meg végrehajtásukban. Épen ezért és a közönség tájékoztatása végett szükségesnek tartjuk az ebben az irány­ban történt intézkedéseket, a­mint azokról tudomást szerezhettünk, olvasóinkkal röviden megismertetni. A minisztérium által összehívott értekezleten magállapota történt, hogy a A felolvasások. Sepsi-Szentgyörgy, márcz. 3. Ránk, vidékiekre nézve nagyfontosságú fel­olvasást tartott Berzeviczy Albert, orsz. képviselő a „felolvasásról.“ Az érdekes előadást az írói kör helyiségében tartotta Budapesten számos hall­gató előtt. Alább részletesen ismertetjük. Ezúttal csak azt akarjuk megjegyezni, hogy nálunk, főkép a vidék, bizonyos tartózkodással fogadja a felol­vasási estélyeket. Sepsi-Szentgyörgyön, Kézdi- Vásárhelytt, hol ilyennemű estélyeket rendeztek, általános volt a panasz, hogy „nagyobb közönség is lehetett volna.“ Sepsi-Szentgyörgyön pláne megbukott egy felolvasási ciklus. Már­pedig, a közmivelődésnek, a társulásnak, az ismeret­szerzésnek és a nemzetiségi eszmék terjedésének hatalmas orgánuma a felolvasás. És nem teszünk le a reményről, hogy a mi székely városaink­ban az ily estélyeket sikerülni fog népszerűb­bekké tenni. Mit szóljunk már most egy Brassóról, vagy Fogarasról, hol az általános művelődési szem­pontok mellett még magyar nemzetiségi missziót is teljesítenek azok. Brassóban egy-két felolvasás volt összesen, Fogarasbati talán ennyi sem. Gon­dolkozzanak a vezérszerepre hivatott férfiak és alakítsanak felolvasó köröket minél nagyobb számmal. Ennek hatása nem fog elmaradni. Berzeviczy talpraesett felolvasását s általában az estély lefolyását a következőkben ismertetjük: A jelenkor közművelődésének jellemző vo­nása, hogy az egyes hivatási szakokban mind­inkább érvényesülő munkafelosztás árnyoldalai­nak elhárítása tekintetéből szükségessé vált, úgy a fizikai, mint a szellemi munka terén működő­nek szabad idejét az általános műveltség, a hivatási körön kívül eső képzés czéljaira hasz­nálni fel, ez az a társadalmi közművelődés, a­melyet már nem az iskola teljesít, de az azon­kívül álló működési tényezők, melyeket mai nap a kultúrpolitika mindinkább méltat: a felnő­ttek oktatása, a nyilvános gyűjtemények, könyvtárak alapítása, színházak, az irodalom előmozdítása­i terjesztése, tudományos társulatok, közművelődési egyletek és nyilvános népszerű felolvasások, különösen a két utóbbinak fontosságát mind­inkább felismerik. Azután föltüntette, hogy a külföldön ez irányban mi történt eddig, s aztán áttér hazai viszonyainkra, melyekről az 1879, 1880 és 1881. évek adatait egy év óta gyűjti, teljes statisztikát azonban most sem nyújthat. Budapest adatait az egylet­ alakítás és népszerű nyilv. felolvasások teréről lehetetlen számokba szedni. Elősorolt sok ily fővárosi egyletet és számszerint mutatta ki, hogy ezek közül a főbbek (iparoskor, kereskedő ifjak társulata, népszerű felolvasásokat rendező társulat stb.) a mondott három év alatt hány előadást rendeztek. A vidékre vonatkozó adatok­nak csak sommázatát adta elő; e szerint 51 városról vannak eddig biztos adatai; ezek közül 38-ban (köztük Kolozsvár, Pozsony, Szeged, Te­mesvár stb.) rendeztettek ama 3 év alatt felol­vasások és pedig valamennyiben együttvéve 1879-ben 206, 1880-ban 220 és 1881-ben 229. E 655 felolvasás közül 508 magyar nyelven, 147 német, szerb, román nyelven tartatott. 19 városban van oly egyesület, mely felolvasások rendezésével foglalkozik. Ezután azokat a hiányokat emelte ki, melyek nálunk e téren észlelhetők. Előadja, hogy meny­nyire van nálunk a szellemi élet a fővárosban konc­entrálva; a fővárosé mellett a vidék szel­lemi élete eltörpül, nincsenek központjai, kis­szerű marad, a főváros s különösen ennek saj­tója még kelleténél is inkább kicsinyli s e kö­rülmény károsan hat ki egész szellemi kultú­ránkra. E bajon úgy lehetne segíteni, ha a főváros ne csak kiegészítési területének tekintené a vidéket, de igyekeznék a maga túlbő erőfor­rásaival amannak kulturális faktorait helyi mű­ködésükben is istápolni. Utal a tudományos társulatok vándorgyűléseire, a Pető­fi-társaság mult évi debreczeni kirándulására s kiemeli, mily hálásnak és fogékonynak bizonyult eddig a vidéki közönség ily vállalatokkal szemben. Addig azonban, míg ezek oly nagy keretben s oly nagy ünnepélyességgel mennek végbe, mint ed­dig, soha sem válhatnak a központ és vidék közti jótékony szellemi közlekedés és kölcsön­hatás állandó eszközeivé. Szóló a dolgot egysze­rűsíteni kívánná s komoly kulturális fontosságára kivánna súlyt fektetni. Javasolja, hogy a máris létező és ezentúl alakulandó közművelődési egye­sületek számára nálunk is, mint Németország­ban, egy központi orgánum alakíttassák, mely azok érintkezését közvetítené, működésüket vi­láglatban tartaná, kitűnő felolvasókat nyerne meg s azokat a társulatok jelentkezése szerint a vidékekre küldené, így népszerűsítvén és ter­jesztvén a nyilvános felolvasásokat, oda lehetne hatni, hogy idővel nálunk is legyenek oly egyé­nek, kik hivatásszerűleg e feladatnak élnek. Ajánlja az eszme megbeszélését s esetleg egy bizottsághoz utasítását. A vitát, melyet a felvetett eszme felköltött, Helfy Ignácz nyitotta meg. Örömmel üdvözli ez eszme felvetését. De véleménye szerint ezért nem lehet érni, addig, míg a közönséget rá nem szok­tatjuk, hogy a felolvasások által nyert élvezetért s nyereségért néhány krajczárral adózzon. A kül­földi példák arról győzték meg őt, hogy a fize­téses felolvasások nagyobb és állandóbb közön­séget vonzottak. Ennek okát abban látja, hogy így a felolvasásokat rendező társaságoknak mód­jukban állott — épen azért, mert fizették — jeles felolvasókhoz jutni. Azt hiszi, hogy az eszme realizálása ezen fordul meg s épen azért a ki­küldendő bizottságnak első helyen azt kellene utasításul adni: gondolkozzék s terjeszszen elő javaslatot a felől, miképen lehetne a fizetéses felolvasásokat a vidéken rendszeresíteni. Azt hiszi, hogy buzgalommal néhány év alatt nagy ered­mények érhetők el. Visi Imre arra nézve tesz észrevételeket, hogy fizetésesek legyenek-e a felolvasások vagy nem s hogy inkább az alsó osztályoknak tartassa­nak-e azok, vagy pedig inkább műveit középosz­tálynak. Nézete az, hogy épen a szerint, a­mint a művelődés felülről lefelé fejlődik s hat, épen úgy a felolvasások által is a czél úgy érhető el, ha a középosztály érdeklődése keltetik fel először. Hogy a felolvasások fizetésesek legyenek, egyéb indító okok mellett maga az az egy is szükségessé teszi, hogy nem lehet kívánni senkitől, hogy 50—60 frt költséggel leutazzék egy vidéki városba fel­olvasást tartani. Még Berzeviczy Albert előadó tett néhány megjegyzést a felszólalásokra, ő is ezt az álláspontot foglalva el, hogy a felolvasások­ fizetésesek legyenek, é­s az értekezlet elfogadta az indítványt s az előkészítő bizottság elnökéül Berzeviczy Albertet, tagjaiul Helfy Ignáczot, Gelléri Mórt, Visi Imrét, Stodolányi Antalt, Lé­­derer Ábrah­ámot és György Aladárt válasz­totta meg.

Next