Székely Nemzet, 1883 (1. évfolyam, 1-198. szám)

1883-01-14 / 8. szám

Január 14. zsef és Mandel Pál; mindkettőnek beható, tárgyilagos és szakavatott beszédét figyelemmel hallgatta a ház és helyeslésekkel kisérte. A javaslat ellen beszélt Chorin Ferencz, ki utalt arra, hogy a királyi tábla 1882. évben 25,770 bűnügyi érdemleges ítéletett hozott s ezek között nem kevesebb, mint 16.000 alsóbb bírósági ítélet változtatott meg. Ezen adatot azért hozza fel a szónok, hogy kilássák belőle, mily kockáztatott dolog, elzárni a felebbezést a felsőbb bírósághoz. Szónok nem fogadta el a javaslatot, melyben reactiót lát az igazságügy terén. Ugyancsak a javaslat ellen szólt Lázár Ödön is, kinek monoton beszéde alatt a különben sem nagyon látogatott ülés még inkább meggyérült, hogy aztán ismét megnépesüljön, midőn Pauler miniszter emelt szót, ki egy igen talpraesett beszédben erőtleníté meg az ellenzéki érveléseket. Igaz — úgymond — hogy az igazságügyi bizottság által szerkesztett javaslat eltér egyben és másban attól, melyet a bizottság beadott, de hát a szakbizottság nem is arra való, hogy minden kritika nélkül és vakon egyszerűen fogadja el, mit a miniszter előterjeszt. Ott szakszerű vita folyt győznek az érvek (élénk helyeslések), s a miniszternek nem lehet az a feladata, hogy konokul ellene szegüljön minden kapacitácziónak. Megengedi szónok, hogy a tárgyalás alatt levő javaslat nem képez gyökeres orvoslást, mely csak a végleges rendezés és codex segélyével lehető. De valamint egy nagyobb szabályozási munkánál nem volna helyes bevárni az egész mű elkészülését és nem tenni semmit helyenként, ahol szükséges, gátak építése által elhárítani az árvizet, úgy nem volna helyes ilyen eljárás az igazságügy terén sem. — Pauler élénk helyesléssel fogadott beszéde után a ház nagy többséggel fogadta el részletes tárgyalás alapjául a javaslatot. KÜLFÖLD. — jan. 13. Oroszország terveiről beszélnek bizonyos körökben, melynek azonban csak fele ha igaz. Azt mondják, hogy Oroszország tervei a Dunatorkolattal súlyos csapást készülnek mérni a dunai forgalomra. A szt.-pétervári udvar a legnagyobb erőfeszítéseket teszi ugyanis , most ismét az európai nagyhatalmaknál, hogy a Londonban közelebb összeülő dunai konferenczián kizárólag a maga számára nyerhesse meg a Duna kiliai ágát, mint némi kárpótlást azokért az engedményekért, melyeket a hatalmak Ausztria-Magyarországnak nyújtani hajlandók. A kiliai Dunaág sokkal vízgazdagabb, mint a szulinai, s mihelyt hozzá látna Oroszország amannak szabályozásához, a szulinai ág munkálatait azonnal be kellene szüntetni. A hajóforgalom rövid idő alatt kizárólag a kiliai ág felé fordulna, főleg ha Oroszország semmi vagy alacsonyabb vámokat szedne itt, mint az európai bizottság a szulinai ágban. Ha aztán ez utóbbi ismét beiszapolódik, Oroszország tetszésétől fog függeni, hogy életbeléptesse ismét a hajózási vámot s ez intézkedésének egy vagy több erőd emelése által nyomatékot is szerezzen. Ez által elérné Oroszország ama régi czélját, hogy Európa egész délkeleti részének a gabonakereskedését Odessába összpontosítsa. Ő uralkodnék a Duna torkolatai fölött s ez által oly függő helyezetbe jutnának az összes Balkán államok, valamint Oláhország is vele szemben, hogy nem szabadulhatnának többé befolyása alól. A SZÉKELY NEMZET TÁRCZÁJA. A fenyő-barlang. — Elbeszélés. — A fenyő-barlang ott van Tusnádon, a fürdőn. Aki jól ismeri ezt a helyet, az nem keresi ezt a barlangot sziklák között, hanem az erdei sétálók mellett valahol félrelép és ott találja magát egy kissebb térségen, amelynek mind a négy oldala sűrűn be van nőve fenyőfákkal, amik egyenes szúró ágaikkal elterjeszkednek, egymásba fogóznak, s körülveszik a kis pusztaságot, megőrzik szépen még a fúvó széltől is, mintha valami eltemetett szentek lábai taposták volna, vagy mintha valami titkot zárnának be sötét leveleikkel........... Még a madár se járja azt a helyet, s a fenyőpinty, az erdei pásztorgyerekek egyhangú csalogánya, mikor beletéved ebbe a barlangba, felborzolja a tollát és visítva reppen el onnan. Benn a sátorban le van terítve a szőnyeg: sárga-piros tűlevelek, miket a vénség lehullatott fájáról, évről-évre ott hevernek, egymás fölött amint elhelyezkednek, apró szeszélyes kockákat formálnak s közbe-közbe a fenyődoboz, mintha csupa sallangok meg bojtok volnának a szőnyegen, olyan különös alakot ad a száraz pázsitnak. Ritkán látogatja meg valaki ezt az eldugott helyet, s aki belép oda, a sárga szőnyeg azt nagyon megijeszti. Recscsen ropppan a lába alatt, aztán süppedni érzi maga alatt a földet, el kezd inogni vele a talaj, s azt hiszi, hogy megindult vele a föld. A látogató akkor belekapaszkodik egy kettős ágú fenyőfába, amelynek a törzse a földön vízszintesen fekszik, leül a két ága közé és kipiheni magát az ijedségtől. Odalenn hallszik az 011 folyó egyhangú mormogása, s ha a Sólyomkő alá érkezik a víz, ott nagyot csörget, aztán egy hosszú sóhajtással ismét megkezdi a maga csendes zummogását. A „Ludini 11 a tető “ visszafelel a sóhajtásra, amit átvesznek a tűlevelű fenyők, egymásnak súgják halkan tovább-tovább, úgy, hogy meghallja azt a barlang is; a barlangban megrázkódik tőle a kettős ágú fenyőfa, s nincs kedve tovább ott ülni a látogatónak. Megfázik benne, s ott hagyja a barlangot magára. A szőnyeg pedig recseg-ropog a lábai alatt, és még órák hosszat is meg-megroppan azután, mintha fájna neki, hogy ezt a hallottas csendességet megtörte valaki............ * Ennek a barlangnak különös története van. Egy szegény öreg ember beszélte el nekem. Mikor beszélt, a két ujját mindig egyenesen tartotta az ég felé, mintha minden szavára esküt akart volna tenni, hogy igaz, amit mond. A szemei nagyon fénylettek a jó öreg embernek! azt hitte volna akárki, hogy nincs helyén az esze . . . Pedig ez nála sírást jelentett; a könnyei rég kiszáradtak már, nem is emlékszik rá, hol ejtette el az utolsó cseppet.. .. Aniskát, a fa a faluban a legszebb leány volt, egyetlen hibával verte meg az isten. Nagyon tudott szeretni. Ha azt mondták volna neki: „ma nem jön el a guzsalyosod“, meghasadt volna a szíve bánatában. Nem is maradt volna el soha Jancsi, ha a világ minden kincsét elébe hozták volna is kárpótlás fejében. Mikor szerét tehette, a kis kertbe is benézett, ahol aztán mindig kijárt neki a két szál rozmaring, meg a nyíló szegfű. Máskor, ha a gazda az udvaron netezett, meg kellett annyival elégednie, hogy a kerten át köszönhessen jó estét Ániskának, aki pontosan tudta még a perczét is, mikor megyen Jancsi és hálóba a lovakkal. Mert az öreg Gyuri bácsi nem igen értette a tréfát. Nem szerette, ha a legény minden istenadta estén ott lebzsel a leányánál. A papok anya csinálták meg a vasárnapot, hogy akkor a fiatal párok kienyelegjék magukat — egy egész hétre. Pünkösd másodnapján hirdeti ki őket a pap harmadszor, s meg is lesz a vendégség, az ilyen szerelmes teremtések nem tudnak sokat várni. Mikor a pünkösdi rózsa kinyílik, rózsavirágzáskor szakad le a legszebb leány Jancsi ölébe. Aniska az első házban dagadó fehér párnákon igazgatta a csipkefodrokat, szép piros csokrok kaczérkodtak le róluk, azokon is volt valami helyrehozni való. Künn a kis kert előtt ostorpattogást hallott, amire, mint a gyik, olyat szökött Aniska s már a másik pillanatban a Jancsi kalapja mellett volt a rozmaringszál az égő piros szegfűvel. Odabenn pedig az anyjuk nagy titkon azt súgta az urának, hogy nem kell sietni a férjhezadással, mert akadt a leánynak kérője: szebb is, jobb is, gazdagabb is. Perkó Pali, a bíró unokája. Gyuri bácsi kerekre nyitotta mind a két szemét, úgy hallgatott a szóra, de nem értett belőle egy körömfeketényit sem. Hanem az asszony megmagyarázta neki, hogy itt járt nála a tudós aszszony, akit maga a bíró küldött azzal az üzenettel, hogy nagyon szeretné, ha Aniska valahogy rávenné magát, jó szerencsét csinálna vele. Gyuri bácsi marokra fogta az égő pipáját, belenézett erősen az anyjuk szemeibe, s csak anynyit mondott neki: — Ne avatkozzál az úristen dolgaiba! Mikor Aniska visszajött a kis kertből, már nem lászott meg sem Gyuri bácsin, sem az anyjukon, hogy róla beszélgettek az imént. Aniska le akart feküdni, és az anyja gondoskodott neki altatóról. Azt súgta a fülébe, hogy ilyenkor szokott Jancsi a fenyő-barlangban találkozni a Szapora Trézsivel. Tudták ők már mind aketten, ki volt ez a fehér cseléd. Ániskának a talpába és a fejébe nyilallott egyszerre, de a világért el nem árulta volna, hogy most mindjárt kiszakad a szíve. A helyett azonban megvárta, amíg az öregek elalusznak. Akkor fölkelt, magára szedte ruháját és szép csendesen kiosont a szobából. Meg sem állott az erdőig. Ismerte a járást ő is nagyon jól. Hűvös, csendes volt az éj, a Sólyomkő alatt habzott az Olt, a csevegésbe oda kiáltott egyet-egyet a vízi madár, ami csak akkor szólal meg, ha valami szerencsétlenséget érez. Aniska rá se ügyelt. Futva érte el az erdei ösvényt, amely egyenesen a fenyő-barlanghoz vezet. A szél olykor-olykor végig suhant a fák között, s mintha mondani akartak volna valamit, úgy beszélgettek a fenyő levelek. Aniska hallgatódzott. Ott volt már a sátor előtt. Ebben a pillanatban megszólalt valaki ott belül. Aniska egy szökéssel ott termett a hitelen szerető mellett, de a következő pillanatban félelmes sikoltással akart visszafutni: egy idegen férfi karjai ölelték meg . . . A vészkiáltás élesen futotta be az erdőt, a Sólyomkő megszázszorozva reszkette vissza és valaki felismerte azt. Mint a sebesült vad, ordítva rohant a sátor felé Jancsi, ott kapta Perkó Palit, lihegve, aki a másik pillanatban nem lihegett többé soha. Aztán azt az elalélt leányt ölébe fogta, se látott, se hallott, vitte egyenesen le a völgybe, a folyó partjára. A leány azután magához szorította szeretőjét; a legény nem érezte azt a szorítást. Mikor elért a Sólyomkő alá, ahol a kanyargó víz nagy forgással rohan tovább, ott kieresztette az öléből Ániskát. A víz összecsapott felette, Jancsi pedig összefogott kézzel bámult bele a habokba. A vizi madár fuldokló kiáltással repült el mellőle. Másnap a tudós asszony azt magyarázgatta az anyjuknak, hogy ő nem úgy javasolta, nem kellett volna a leánynak megmondani, hiszen ő azt csak tréfából mondta. Jancsi azt az éjszakát azzal töltötte el, hogy nézze, milyen szépen ragyognak fenn az égen a csillagok. Kereste az ő elmerült csillagát közöttük. Ment feljebb-feljebb a hegyen, hátha elérné valahogy. A legmagasabb helyet is elérte már, a most azóta Ludmillának hívnak, de onnan sem érhette el azt a letűnt csillagot. Akkor aztán kiment a csúcs fokára, onnan alulról valamit suttogott hozzá a folyó , megértette. Egy lépést tett arra felé és a másik pillanatban összezúzott teste ott hevert a szédítő mélységben. * A sátorban egy fenyőfát kidöntött a két legény a dulakodásban, úgy hogy az törzsével a földön feküdt. A fenyőfa nem pusztult el, egymás mellett fölfelé két karcsú ágat hajtott ki, mintha emléket emelt volna azoknak a szerencsétlen szerelmeseknek. A különös alkotásukat sokan megnézik még ma is azok, akik a természeti ritkaságokban szeretnek gyönyörködni. Az öreg ember, mikor elvégezte az elbeszélését, megtörülte a szemeit, onnan ugyan nem volt mit kitörülni. Nagyon szerethette azokat a bolondos gyermekeket ! ... . Barbarossa„ SZÉKELY NEMZET. Felhívás. A székely egyesület kötelességének tartja, mindenben és mindenütt előmozdítani a székelyföld anyagi és szellemi érdekeit, s ahol önállólag nem léphet fel, ott teljes készséggel nyújt segédkezet az ezen czélok elérésére irányult társadalmi mozgalmaknak; örömmel üdvözölte tehát a Héjjasfalvát Sz.-Udvarhelylyel összekötő nagyküküllővölgyi vasút eszméjét is, és nem mulaszthatja el ezen vasútvonalra a székelyföld összes lakóinak figyelmét felhívni és pártolásukba ajánlani. A székelyföld bővelkedik mindazon tényezőkben, melyek az ipar kifejlődésére szükségesek ; hegyeik erdőkkel vannak borítva, völgyeiben nagy folyamok hömpölyögnek, népesége sűrü, bérczei érczeket, kőszenet rejtenek mélyebben, földjéből ásványvízforrások buzognak fel, s mégis a székelyföld lakossága szegény s idegen földön kénytelen keresni kenyerét; pedig e nép értelmes, mivelt, szorgalmas, mint e haza bármely népe! Miért van ez így és hogy lehetne ezt megváltoztatni? ez a kérdés foglalkoztatja e föld minden hű fiát; miért van az, hogy más országok természeti kincsekben sokkal szegényebbek, lakosaiknak biztos kenyeret, jólétet, sőt bőséget, gazdagságot adnak cserébe munkájukért, míg a mi földünk a mindennapi kenyeret sem! Azért, mert az ipar minden felsorolt kellékei között hiányzik itt a legnagyobb tényező, mely mint a lélek a testbe, életet lehel a nyugvó természeti kincsekbe, mely felkölti az alvó természetet és kényszeríti teremni az embereknek, hiányzik a tőke. — Ide varázsolni a nyugat pénzét, hogy termeljen a keletnek, ez a feladat s ezt csak egy után érhetjük el, ha közelebb hozzuk magunkhoz a nyugatot. Olcsó, könnyű és kényelmes közlekedés képes csupán azt eszközölni s csak is ez által ismertethetjük meg a Székelyföld ipari czélokra annyira alkalmas voltát. A közlekedés terén tett alkotások között, fájdalom, a székelyfölddel szemben rendkivül mostohán jártak el, mert míg Erdély nemzetiségi megyéit és a szász földet vasutak szelik ketté, a székelyföld belső részét nem is érinti vasút, és ezáltal még sokkal roszszabb helyzetbe jöttünk, mint előbb voltunk, mert így egyszerűen kimaradt a székelyföld a világforgalomból. Ami eddig az állam részéről elmulasztatott, hozzuk helyre társadalmi úton; értsük meg végre, hogy saját erőnkre vagyunk utalva, hogy ma már csak egyesülés, társulás útján mehetünk előre. A nagyküküllővölgyi vasút csak szerény kezdeményezés, az egész vonal hossza legfeljebb öt mértföld lesz és csak Héjjasfalvát fogja összekötni Udvarhelylyel. De ne értsük félre ezen vasúti vonal jelentőségét; nem a vonal hossza, nem a pálya, melyet megfut, nem a vidék, melyen keresztül megy, képezi a vonal fontosságát, nagy jelentősége van e vonalnak az egész székelyföldre nézve azért, mert ez az első vasút, melyet székely társulás, székely munka és székely pénz fog létrehozni, mert ez az első vasút, mely egyenesen a székelyföld belsejébe visz. Azonban ez az első eset is, melyben próbára lesz téve a székely nép életrevalósága az egész világ szemei előtt, meg kell mutatnunk, hogy akarunk tenni és tudunk tenni, járuljunk hozzá minden erőnkkel e vasút létrehozásához, aki teheti pénzzel, munkával, anyaggal, a pénz jól el lesz helyezve, a munka és anyag meg lesz fizetve. A vidékre nézve, melyet a pálya megfut, közvetlen haszonnal jár, de akik távolabb laknak, gondolják meg azt, hogy csak az első lépés nehéz, hogy ezen vasút kiépítésének sikerülése mindenesetre több meg több vasútvonal létrejöttét fogja maga után vonni, s akinek lakhelyét nem érinti ez a vonal, érinteni fogja az, melyet ez a társulási és vállalkozási kedv felébresztése által létesíteni fog. A székely művelődési és közgazdasági egyesület központi választmányának 1882-ik évi deczember 8-án tartott üléséből. Hajós János Nagy Gábor az egylet elnöke, az egylet titkára. TANÜGY. Brassómegye tanügyi állapota az 1881—2-ik évben: 1. A megye lakosainak száma: 84,088. Az iskolák száma: 75. A 6—12 éves tankötelesek száma: 10,830. A 13—15 éveseké: 4933. Az összes tankötelesek száma 15,763. Elemi népiskolába járt fiú: 4855; leány: 4957. Összesen: 9812. Ismétlő iskolába járt fiú: 1906; leány: 1523. Összesen: 3429. Felső nép- és polgári iskolába járt fiú: 74; leány: 69. Összesen: 143. Magánintézetbe, fiú: 0; leány: 20. Összesen: 20. Középtanodába, fiú: 494. Az iskolába járók főösszege: 13,898; iskolába nem járt fiú: 580; leány: 1285, összesen: 1865. 2. Az iskolába járók vallásra nézve: Róm. kath: 1016. Gr. kath : 34. G. keleti: 5525. Helvéthitü : 402. Ágostai hitü : 6739. Unitárius : 17. Mózeshitű: 165, összesen: 13,898. 3. Az iskolába járók nyelvre nézve : Magyar: 3983. Német: 4358. Román: 5549. Görög: 8. Összesen: 13,898. 4. Az iskolába járók egyéb viszonyai: Az iskolába járók közül télen nyáron járt: 13,898. Tankönyve volt: 13,668; nem volt 230- nak. A mulasztási naplók kivonata szerint büntettetett dorgálással: 1081; pénzbírsággal: 357 ; felmentetett : 61,863. Megjegyzendő: 1/2 napi mulasztásokat számítva. Volt a 1/2-napi mulasztások száma: 63,301. A 75 iskola között a 63,301 félnapi mulasztást elosztva, egy iskolára esik 822 félnapi mulasztás. Az iskolából kilépett 12 éves tankötelesek közül írni, olvasni tudott: 1096. 5. A tanítókat illetőleg : Képesített tanító volt: 205; nem képesített: 10. Rendes tanító : 20 ; segéd : 126. Az iskolák közül saját házában volt: 67; bérhelyiségben: 8. Az iskolaépülethez tartozik tanítólakás : 129 ; faiskola : 40 ; kert 45. A tantermek száma 242. 7. A tantermek felszerelése volt: Fekete tábla: 282. Szemléleti kép a beszéd, értelem gyakorlathoz: 33. Fali olvasótábla gyűjtemény: 69. Számológép: 84. Fali térképek: Magyarország: 120. Osztrák-magyar monarchia: 70. Európa: 115. Föld öt része: 70. Földgömb 93. Természetrajzi gyűjtemény: 137. Természettani gyűjtemény: 82. Rajz- és szépírási: 44. Tanítói- és ifjúsági könyvtár: 100. Testgyakorló eszköz: 20 8. Az iskolák évi jövedelme készpénzben: 119,108 frt. Terményekben, pénzértékre véve: 6660 frt. Származik az ingatlan vagyonból, melynek értéke: 67,200 frt. Jövedelme : 6660 frt. Tőkepénzből, melynek összege: 22,060 frt; kamatja: 1994 frt. Tandíjból: 15,746 frt. Állami segélyből, mely tesz évenkint: 31,981 frtot. Községi segélyből: 31,699 frt. Egyházi segélyből: 34,928 frt. Egyéb forrásból: 2761 frt. Összesen: 125,768 frt. 9. Az iskolák évi kiadása: Tanítók évi javadalma: A rendeseké: 91,667 frt. A segédeké: 5766 frt. Fűtésre, tisztogatásra, kissebb helyreállításokra: 10,263 frt. Tantermek fölszerelése: 3647 frt. Szegény gyermekek segélyezésére: 1922 frt. Vegyes kissebb szükségletekre: 12,003 frt. Tőkésítés, vásárlás, építkezésre: 1490 frt. Az összes kiadás: 125,768 frt. NAPI HÍREK. — Arany-estély. A dicsőszt-mártoni „I. Dalkör“ Arany János emlékszobrára e hó 20- ikán esti 8 órakor kezdve a megyeháznál dal- és zeneestélyt rendez a következő műsorozattal: 1. Szózat, énekli a dalkör. 2. Sextett; előadják vonó- és fuvó-hangszereken: dr. Felszegi J., Fekete Gy., Kovácsy A., Némethy M., Szikszai István, Molnár Albert és Kovácsy Jenő urak. 3. Szavalat, Szikszai Istvánná e nagysága által. 4. Népdalegyveleg; előadja a dalkör. 5. Fuvola-kettős dr. Felszegi J. és Fekete György urak által. 6. „Dalra barátim“, a dalkör által. 7. Sextett, előadva a 2. p. alatt említett urak által. 8. Csatadal; előadja a dalkör. Ezt követi egy pár óráig tartó tánczvigalom. Belépti dij: körszék 60 kr, zártszék 40 kr. Jegyek előre válthatók Székely J. pénztárnok urnál, este a pénztárnál. A hazafias czél iránti tekintetből felülfizetések köszönettel fogadtatnak. A Vadásztársaság czimen Háromszék - megye több tekintélyes birtokosa egy társaskört alakított, melynek egyebek között az lesz a czélja, hogy a vadorzást s általában a vadak ok nélkül való pusztításait megakadályozza társadalmi uton. A vadásztársaság ezen kívül sok életrevaló megyei, közgazdasági kérdést fog pártolólag fölkarolni s a közügy érdekében kivitelre segíteni. A szép czélok valóban megérdemlik a derék férfiak támogatását. Kitartást kívánunk a jó munkában! — A maksai utmesterség üresedésbe jött állomására a nagym. közm. és közlekedési minisztérium által hirdetett pályázat értelmében a minisztériumhoz intézett kérések beadási határideje pár nap múlva lejár. Addig a kir. építészeti hivatalhoz beadhatók. — A székely-udvarhelyi ev. ref. collegium 1882/3. tanévi nyilvános közvizsgálatainak sora a téli félév végén. Január 27-én, szombaton, d. e. 8 órakor az I. gymn. osztály minden tantárgyából. Január 27-én, szombaton, d. u. 2 órakor az 1-ső elemi osztály minden tantárgyából. Január 29-én, hétfőn, d. e. 8 órakor a VII. g. (I. bölcs.) osztály a német és magyar irodalomból, a mennyiség- és vegytanból. Január 29-én, hétfőn, d. u. 2 órakor a 2-ik elemi osztály minden tantárgyából. Január 30-án, kedden, d. e. 8 órakor a II. g. osztály minden tantárgyából. Január 30-án, kedden, d. u. 2 8. szám.