Székely Nemzet, 1883 (1. évfolyam, 1-198. szám)
1883-09-11 / 137. szám
■ hogy az a mavolna el Ramjárt volna el ? a mennyiben ke-És aztán hol van az megírva, gyár nevű tábornok különben járt bergnél ? Hát ha még rosszabbul Mint magyar és nem politikus, — vés katona az,— magyar ellenszenvvel eltelve, oly dolgokat csinálhatott volna, melyeket nem igen köszönhetett volna meg neki az ország. Szóval tudja Pál mit kaszál, s amiért hogy Bamberg lett Horvátországba kinevezve, bizonnyal ő fogja jobban tudni az okokat, és nem az ellenzéki újságirodalom. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS ,SZÉKELY NEMZET“ czímű politikai és társadalmi lapra. A „Székely Nemzet“ megjelenik hetenként négyszer: kedden, csütörtökön, szombaton és vasárnap reggel egy frigy ivén, szükség esetén melléklettel. Klfífizetési líra : egész évre . 10 frt. félévre ... fi frt. negyedévre . ti frt. Hó hr. Az előfizetéseket legczélszerűbb postai utalványokkal küldeni. Mutatványszám kívánatra ingyen. Gyűjtőknek 5 előfizetés után tiszteletpéldánynyal szolgálunk. Kérjük az előfizetéseket minél előbb megtenni, mivel felesleges példányokat nem nyomattathatunk. A .1 (IKAI-NYOMI)A RÉSZVÉNY-TÁSULAT mint a „Székely Nemzet“ kiadótulajdonosa. Tisza Kálmán és az ország méltósága. — szept. 10. (H) Az a furcsa dolog végre megesett, hogy a Pesti Napló izgató szavait a szélsőbal hallotta meg és az tarta meg az ő horvát gyűlését a kabarék helyett. És mióta a Pesti Napló állt a Kossuth hivatalos orgánumává, csakugyan nem tudja ő, hogy hát tulajdonképen miféle elvet képvisel, s miután a szélsőbali szentlélek járja át, tehát ne legyen-e szélsőbali tulajdonképen ? És lehet, hogy így gondolkoznak a szélbaliak is, amennyiben az Egyetértés ma már sokkal józanabb és komolyabb lap, mint Napló. Már pedig ahol józanság és komolyság kezd tanyát ütni, ott a szélbabiság handabandái nem mindig érvényesek és igy szükséges, hogy eszelősebb időkben más orgánum is kéznél legyen, amely orgánum a látszat szerint a Pesti Naplóban csakugyan kéznél is vagyon. Itt vala tehát egy kiáltványt az ő híveihez a P. Napló a mely kiáltvány a szélbalon csakugyan meg is hallgattatott, azon különbséggel, hogy a nemzetet tengető gyülekezet most nem a Beleznayban, nem is a lovardában, még csak nem is a lövöldében, hanem egyszerűen a szélbali klubbanlett megtartva, holis a nagy szónokok hosszú sora előadá az ő véleményét. Konstatáltatok pedig a nagyok gyűlésében mindenek előtt az a leverő tény, hogy im, mégis csak kisül, hogy Magyarország nem független, mert ime, a horvát ügyben is Bécs és a birodalom túlsó felének egész apparátusa jön az ő segélyére. Pedig hát mily gyönyörűséges lenne most ez élet nekünk! Mikor a románok Szebenben, a szerbek Karloviczban nagyzanak, és mikor a horvátok meg Zágrábban kezdik a nagyzást. Bezzeg mily pompás lenne ismét egy 1848, végül pedig ismét egy orosz látogatás, mégpedig úgy, hogy soha sem menne ki többé! És hogy mennyire sérelmes az reánk nézve, hogy most az egész birodalom támogatásunkra kel, hogy Bécsben a magyar miniszterelnök szava mellett áll síkra mindenki, s mint vezér legelő áll a korona! Hogy mily borzasztó megalázásunkra szolgál, ha a horvátok azt látják, hogy mikor Magyarország a prímet fújja, mellette szól az egész birodalmi zenekar a Werdeltől kezdve az öblös Ucliatiusig, s hogy ma még Zágrábban csak bombardoznak, de ha a horvát nagyzás úgy kívánná, bömbölnek is! Hogy mennyire kompromittálva van a magyar kormány tekintélye, mikor azt látja a világ, hogy a magyar kormány akarata az egész birodalom akarata, s hogy a csőcselék által levert magyar czimer visszahelyezésénél az egész birodalom jelen van. No hát a szélbaloknak összeült tanácsa mindezt nagyon kompromittálónak találja Magyarországra nézve, holott a horvátok tudnák megmondani, mennyivel jobban örültek volna ők annak, ha az a bécsi kapu, melyen most a korona s azegész birodalom ellenük rukkol be, nyitva marad, hogy majd hátrálás esetében a hátrálók hátterét képezhesse a magyarokkal szemben. Hogy mennyire lesújtóbb és imponálóbb, minden rést és háttért megsemmisítő fellépés ez, mikor másra nem lehet gondolni, csak az engedelmességre és hódolatra. Mikor a magyar törvények védelmére kardját kivonva, nem Tisza Kálmán megy elől, hanem a magyar király, sőt az osztrák császár is, ha kell. Ezt bizonyította most be a horvátoknak Tisza Kálmán, és a szélsőbalok összeült tanácsa az ő hazafias nagy felfuvalkodottságukban azon hitének adott kifejezést, hogy a magyar hatalomnak ezen birodalmivá tétele és imponáló fellépése Magyarországnak derogál. (!) Nem tudom, vájjon a szélbal e bölcs felfogását osztotta volna-e Palmerston, vagy Cavour, de annyit tudok, hogy a világ egy mai diplomatája sem osztaná, de Palmerstonra sem merném ráfogni, hogy osztaná. Egyébiránt semmi sem lett volna könnyebb, mint három honvédzászlóaljat berukkoltatni Zágrábba és háborút kezdeni, mert bizonyosan az lett volna belőle, ha Tisza nem úgy jár el mint ahogy eljárt. Igaz, hogy levertük volna a horvátokat, de ki tudja, mennyi pénz és mily bonyodalmak árán. Hát nem jobban van így, szélbali édes uraim ? ! (■ 11 ' ■■ ■ í'ría^iía^'t.iteriMiitr«fiíh irifii”>«i‘iaÉSi^inn^ Sepsi-Szentgyörgy, 1883. kedd, szeptember 11. 137. szám SZÉKELY NEMZET POLITIKA], TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI LAP. Megjelenik hetenként négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és szombaton. ---------------------------ÉTA 1 3 Előfizetési ár : helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve . Egész évre . 10 frt — kr. Félévre . . 5 frt — kr. Negyedévre . 2 frt 50 kr. Hirdetmények dija: 4 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdijért külön 30 kr. Nyilt tér sora 15 kr. A hirdetmények s nyiltterek dija előre fizetendő. 1 . i 13-------------------——-@@3t · A bukaresti Telegraphul (kormánypárti közlöny) egy igen fontos és érdekes vezérczikkben körvonalazza a román kormánynak politikáját, amely annál nagyobb horderővel bír, mert épen most tárgyalja a román külpolitikát, amidőn Bratiano Bécsben és Gasteinban folytatja az alkudozásokat és csatlakozik az osztrák-magyar-német szövetséghez. A Telegraphul azt mondja, hogy a kormánypárt programmja az, hogy az országban mindenkor a román politika legyen mérvadó, azaz : „azon leszünk — úgymond — hogy külügyeinkben a román politika, a békepolitika uralkodjon. Ezt parancsolják a mi régi szerződéseink, ezt parancsolja Romániának jól felfogott érdeke. El vagyunk határozva visszautasítani mindenféle kalandos politikát. ... Elítéljük a szomszédok bármelyikének adandó kizárólagos elsőbbségét, mert ezáltal féltékenységet gerjesztünk a másik szomszédnál. Ezt a programmot aláírta Cogolniceanu úr is, aki most renegálja politikai elvét és muszka politikát csinál a „Binele Public“-bn.“ Elmondja ezek után, hogy Románia megadta az árát a muszka politikának, amelynek uszályhordója volt kényszerűségből, mert semlegességét megvédeni nem tudta. Besszarábia annektálásával a muszkák meg nem elégedhetnek, mert Nagy Péter végrendelete még egyebet is követel. A germán és latin elem képezi a czivilizácziót, a szláv elem pedig barbarizmust Európában. Románia tehát nem szövetkezhet soha a czivilizáczió ellen, semleges állást fog elfoglalni és pedig fegyveres semlegességben fogja védeni érdekeit. Azon esetben pedig, hogy ha bármelyik fél kényszerítené, hogy semlegességét feladja, akkor Románia fegyveres erővel fogja megvédeni semlegességét és akkor önkényt érthető, hogy a másiknak szövetségese lesz és valószínű, hogy haderejével eldönti a háború sorsát. Románia békét akar és visszautasít mindenféle kalandos politikát és csakis a czivilizált Európával fog karöltve járni, ígéri, hogy ezen themáról legközelebb bővebben fog inti. Miért van így, és miért nincs „úgy“? — szept. 10. (is) Való szent igaz, hogy Horvátországba polgári biztost is lehetett volna kinevezni, sőt lehetett volna az a polgári biztos meg magyar is, ha úgy találták volna a dolgot helyesnek azok, kik jobban ismerik és tüzetesebben foglalkoznak vele az ellenzéki újságíró uraknál, s éppen azért mert nem polgári biztost küldtek, bizonyosan azért tették, mert a katonai biztos, illetőleg katonai állású egyén kiküldését sokkal helyesebbnek találták. És meg vagyunk róla győződve, hogy helyesebbnek is találja minden józan gondolkozású ember, amint hogy az ily küldetésekre a katonai állású egyén rendesen alkalmasabb szokott lenni, már csak azért is, mert a katonai erő szükségének szempontjából nem kell neki más hatósághoz folyamodni, hanem kezénél van minden s intézkedhetik egyszerre. Máskülönben a katonai állású egyéntől mindig jobban szoktak tartani, mint egy polgári állásútól, tudva tudván, hogy a katonával komázni nem lehet, polgári állású egyénnel szemben, lenne bár az a legszigorúbb, mégis megkisérlenék a komázást, ami ki tudja ismét,hogy miféle összeütközésekre nyújtana alkalmat; míg másfelől látni fogjuk, hogy a katonával nem kisérlenek meg semmit s az, minden további parlirozás nélkül, a maga tempójával menni fog a maga útján, a nélkül, hogy egyetlen szájhős útját állam merészelné. * * * No de hát jól van, — mondják az ellenzéki lapok, — feltéve de meg nem engedve, hogy a katonai biztos csakugyan czélszerűbb és csakugyan jobb, hát ha már katonai biztost neveztek ki, miért nem neveztek ki magyart, ki a horvátokkal szemben jobban szívén hordozta volna hazája ügyét? Hogy az ellenzéki lapok csupán a hangzatosság kedvéért követték el ezt a beszélgetést, az régi dolog, amennyiben az ellenzéki sajtóról is fel lehet tenni annyit, miszerint nagyon jól tudja, hogy katona katona, s legyen az magyar, német avagy oláh, utasításához híven fog eljárni, az az : a leszedett czimereket vissza fogja helyeztetni, punktum. Ami pedig a polgári ügyeket fogja illetni, ám mellé lesz adva egy polgári állású biztos is, és a hivatalos vagy polgári ügyekben bizonyosan az fog intézkedni. A katona személye nem való lesz ott másra, mint tekintélytartásra. * * * Azon felül Bamberg már hosszasabb idő óta parancsnokol Horvátországban, s ott mind a területi, mind a politikai, mind a társadalmi viszonyokat jobban ismeri, mint bármelyik, Horvátországban járatlan, magyar nevű tábornok, ki azon felül mindenesetre még gyűlöltebb is lett volna; hogy pedig a gyűlölet szítása mennyire áll érdekünkben, azt nem tudom elgondolni. Szóval úgy látszik, s találtak elegendő okot arra, hogy Bamberget Horvátországból elszólitsák s helyére egy magyar nevű tábornokot helyezzenek pusztán azért, mert magyar nevű. Az ilyen csere ilyen okból, gyerekek közt talán megjárná, de komoly emberek közt nem járja meg. BELFÖLD. — szeptember 10. A horvát szélsők pártja, mint egy bécsi lap jelenti, köriratot terjeszt városokban és falvakban. A köriratban egy immár elkésett demonstratió-programm is foglaltatik, a czimerek helyreállítása esetére. A körirat így szól: „Minthogy ő felsége a király egy osztrák tábornoknak, a mi tartományi főparancsnokunknak teljhatalmat adott a magyar és horvát feliratú czimerek visszaállítására, ezt megelégedéssel fogadjuk. De hogy a mi édes testvéreink, a magyarok lássák, hogy mily szolgálatot tettek ezáltal nekünk, ezért köszönetünket a következőkép akarjuk nyilvánítani: 1. Mihelyest a magyar feliratú czimerek helyeikre tétettek, feladatik, hogy minden bolt zárassák be, s minden házra fekete zászló tétessék. E gyásznak három napig kell tartani, s minden háziúr köteles házában a rend és nyugalom fölött őrködni. 2. A harmadik napon kora reggel a fekete zászlók leveendők, s helyökbe fekete-sárga zászlók teendők, a mikor a lakosság ünnepi ruhában hagyja el házait, s misére megy minden templomba, azután pedig minden helyen, azaz a magyar-horvát czimerek mellé föltűzendők az uj, föliratnélküli, kétfejű sassal ellátott czimerek. A közönségnek fedetlen fővel, tömegesen kell jelen lennie ezen aktusnál. A nyugalom és rend fölött mindenki maga őrködik. A kétfejű sasok kifüggesztésekor mindenkinek ezt kell kiáltani : „Isten tartsa császárunkat, I. Ferencz Józsefet.“ A függetlenségi párt nyilatkozata a vát kérdésben. hor Az országgyűlési függetlenségi párt már most szükségesnek látja, hogy a horvát kérdésben állást foglaljon. Zágrábban a magyar birodalom állami jelvénye a közhivatalok épületéről utczai zendülés közben nyilvános erőszakkal letépetett s hasonló merénylet követtetett el más városokban és községekben is. A letépett állami jelvények visszahelyezését sem a bán, sem a Horvátországban működő állami hatóságok, sem az önkormányzat törvényhatóságai nem teljesítették, sőt azok visszahelyezését egyenesen megtagadták. Zendülések, sőt forradalmi kitörések következtek be Horvátország sok vidékén, melyekben egyrészről a magyarság elleni gyűlölet, másrészről a magyar államtól való elszakadási törekvés nyíltan s eddigelé büntetlenül hirdettetik. A magyar kormány e viszonyokkal szemben nem teljesítette alkotmányos kötelességét, sőt több irányban megszegte azt. A letépett állami jelvények visszahelyezését a megsértett állami tekintély helyreállítását haladéktalanul nem teljesítő. Késedelmezése időt engedett arra, hogy a Zágrábban megkezdett zendülés tovább terjedjen s a kezdetben csak helyi baj általánossá váljék. A magyar kormány nem az alkotmányban nem a törvényekben kereste a hatalmat, melylyel a kitört bajokat mindenekelőtt orvosolni az engedetlenkedő horvát hatóságokat engedelmességre s a törvény végrehajtására szorunia törvényes módjában állott volna, hanem már előzetesen a korona elé akként terjeszté a kérdést, hogy az ott alku tárgyává tétessék, eltűrte, sőt előmozdítá azt, hogy az egyszerű kormányzati, sőt közigazgatási kérdés mesterségesen nagy politikai kérdéssé növesztessék , eltűrte, sőt közreműködött, hogy Magyarország ezen tisztán belügyébe a közös miniszterek befolyást, sőt irányadó szerepet nyerjenek. Idáig jutva: az alkotmány felfüggesztése, királyi biztos alkalmazása s katonai erő kifejtése mutatkozott szükségesnek Horvátországban. De még e szükség sem indokolja, hogy királyi biztosul katonai egyén s idegen állampolgár alkalmaztassék. Ily helyzetben az országgyűlési függetlenségi párt mélhatlanul szükségesnek tartja, hogy Horvátországban a magyar állam tekintélye haladéktalanul helyreállittassék, az állami jelvények ünnepélyesen visszahelyeztessenek, a nyílt kitörés elfojtassék s a zavargás tettesei példásan megfenyittessenek. Szükségesnek tartja azt is, hogy az alkotmányos állapot mielőbb ismét életbe lépjen s a legkomolyabb szükség mérvén túl ideiglenesen se csorbíttassék meg. Másrészről az országgyűlési függetlenségi párt feladatának tekinti azon mélyebb okokra is rámutatni, melyek a mai kitörést valósággal előidézték. Horvátország népének némely rétegeiben izgató anyagul a nagy délszláv államalkotási eszme használtatik. Ez eszmének tápot, ennek erőszakos terjesztéséhez bátorságot az oly gyökeresen elhibázott bosnyák politika nyújtott. E politikának megváltoztatása már ez okból is elodázhatatlannak mutatkozik. Horvátországban s kivált hivatalos köreiben még mindig sokan vannak, kik a magyar állam kikerülésével s az alkotmányos tényezők mellőzésével a bécsi udvartól várják a horvátok üdvét s ez udvarnak hagyományos politikája őket e föltevésből még mindig nem ábránditá ki. E politikával szemben csak Magyarország teljes államjogai függetlenségében található fel az orvoslás. A független magyar állam képes egyedül a horvátok jólétét, szabadságát, nemzeti kifejlődését s megelégedését biztosítani az állami öszszetartozás érzetének s intézményeinek meglazítása nélkül. Horvátország jólléte súlyosan szenved azon pénzügyi politika s azon adókezelés óriási terhei alatt, melyek egész államunk társadalmi jóllétét is hasonlóan fenyegetik. De e politikát fentartani, az elviselhetetlen terheket megszavazni a horvát képviselők szakadatlanul segítettek a magyar országgyűlésen. Horvátországban azzal izgattatik a szegény nép, hogy csupán a magyarok azok, kik az elviselhetlen terheket a horvát népre rójják, pedig a horvát képviselők támogatása nélkül az a rendszer, mely e terheket maga után vonja, már nem egyszer megváltoztatható lett volna. Végül kijelenti az országgyűlési függetlenségi párt, hogy a rendelkezésére álló alkotmányos eszközökkel felelősségre vonandja a kormányt az országgyűlés megnyílta után azonnal mindazon mulasztásokért, melyek lehetővé tették a horvát viszonyok elfajulását s mindazon cselekményekért, melyek által hazánk jelenlegi államjogi helyzetében is súlyos alkotmánysértés követtetett el. .n'!’. A horvát válság. A királyi biztos megjelenése Horvátországban általánosan javulására mutat a helyzetnek, habár itt-ott némi tüntetések mégis csak fordultak elő. A hírlapok útján hozzánk érkezett tudósítások szept. 7-éről szólnak. Adjuk azokat a következőkben : Zágráb, szept. 7. A magyar országgyűlés horvát tagjai ma délelőtt 10 órakor értekezletet tartottak, melyen megállapították az országgyűlésen követendő magatartásukat. Elhatározták, hogy egy héttel az országgyűlés megnyitása előtt Budapestre jönnek, testületileg megjelennek a „szabadelvű kör“-ben és érintkezésbe lépnek a magyar kormánypárttal. Azt