Székely Nemzet, 1883 (1. évfolyam, 1-198. szám)

1883-10-18 / 158. szám

Október 18. jen érintve, érczes, messze hallható hangon kö­vetkezőleg válaszolt: Hálát mondok az isteni gondviselésnek, hogy ötödfél év elő­tt e helyen szívem mélyébő­l érzett óhajtásomat teljesülve, Szeged városát a reá nehezedett csapástól nem csak fölüdülve, de vi­rágzóbban, mint előbb, s nem gyásztól, hanem örömtől áthatva láthatom. Fogadják királyi üdvözletemmel őszinte köszönetemet a lelkes fo­gadtatásért s legyenek meggyőződve, hogy szí­vesen fogok néhány napot tölteni körükben, mint e­gy város örömének részese. A felség szavait folytonos lelkes éljenzések kisérték s beszédje befejeztekor a lelkesedés ál­talánosan a legmagasabb fokra hágott.­­ Min­den szem örömtől ragyogva csüngött az ural­kodó daliás alakján. A beszéd végével a király s a polgármes­ter, a miniszterek, a királyi biztos, a jelen volt fényes társaság kíséretében a nehéz szőnyegek­kel bontott és délövi növényekkel gazdagon dí­szített lépcsőn lehaladt az indóház-térre, s Je­menet közben felszólitá Tisza Kálmán miniszter­­elnököt, hogy menjen vele. Leérve a menet so­rakozott s kezdetét vette a nagyszerű bevonulás. A király bevonulása. A menetet a felső- és alsótanyai lovas ban­dériumok nyitották meg, melyeket a 16 tagból álló daliás úri bandérium és a Szeged városi bandérium követtek. A lovasok után az első fo­gaton Pálffy Ferencz polgármester és Szluha városi főkapitány foglaltak helyet a nyomukban hajtó első udvari fogaton a király ő felsége ült, balján Tisza Kálmán miniszterelnök, a má­sodikon Haynald bibornok-érsek, b. Mendel főhad-­­ segéddel, a harmadikon b. Papp althágy főhadse­ ’­géd egy szárnysegéddel, a negyedikben ő felsége szárnysegédel, az ötödik fogaton b. Orczy Béla mi­­i­niszter Tisza Lajos királyi biztossal, a hatodikon­­ Görgey Kornél altbúgy honvédkerületi parancsnok; az ezután következő fogatokon sorrendben a kö­­í­vetkezők foglaltak helyet: Jekelfalussy miniszteri­­ tanácsos, Angyelics Germán patriár­hta, Váncsa­­ János metropolita érsek, Román Miron metro­­v polita érsek, Németh József püspök, Lönhart Fe­­v­rencz püspök, Nogál János nagyváradi püspök,­­ Pável Mihály püspök, Szabó János püspök, Mer­­­tiánu János püspök, Petrovics Bazilián püspök, Mihályi Viktor püspök, Brankovics György püs­­r­pök, továbbá az esztergomi főkáptalan képvisel­ü­lői, a nagyváradi káptalan képviselői, a nagy­­kikindai esperes, a különböző küldöttségek soro­k rendben, végre nagyszámú előkelő egyéniség­e összesen mintegy 200 fogaton. A király ő felsége az indóháztól egész a városházig eleven sorfal közt haladt végig, mely a lelkesült, riadó éljenzéssel üdvözlé szeretett ural­­­­kodóját. Minden élet, minden mozgás a bevo­­s­nulási útra összpontosult, s a mellékutczák oly­­ elhagyatottak voltak, mintha ki lettek volna­­ halva.­­ A városház elé érve, ő felsége ruganyos­­ gyorsasággal leugrott a kocsiról s egyenesen a a városház fő bejáratától jobbra felállított 46. ez­­­­redbeli disz-század felé tartva, a hymnusz hang­­a­jai mellett elhaladt a disz-század elő­tt, melyet azután a jelenlevő tábornokok által környezve­­ elléptetett maga előtt.­­ Megérkezés a városházára. A király ő felsége ezután köszöntve az él­jenző közönséget, a városház főlépcsője elé­­ ment, hol szegedi fiatal hölgyek, mindnyájan­­ virággal diszitett fehér toillettekben sorfalat ké­­­­peztek. Fluck Róza kisasszony ő felsége elé­­ lépve, ennek következő szavakkal: „A szegedi 1 hölgyek legmélyebb hódolatuk jeléül“, gyönyörű­­ virágcsokrot nyújtott át, szalagjain „Szegedi 1 hölgyek, 1883. városunk nemzőjének“ —felirat­tal. A király elfogadva a csokrot, azt mondá „szépen köszönöm“, s azután a csokorra pil­lantva megjegyzé, hogy „nagyon szép.“ | A hölgyek közt elhaladva ő felsége a vá­­­­rosháza nagy fogadótermébe ment s azután az­­ úgynevezett tanácsterembe lépett. || A király örömének és csodálkozásának is­­­mételten adott kifejezést. A sugárút nagy részei: a Tisza, az új híd, Újszeged, a magasan fekvő indóházak és a szép Széchenyi-tér a toronyból jól láthatók, ép úgy a nagykörút, melynek egyes részei Európa fővárosainak nevét viselik, mely utóbbiak oly nagy mértékben közreműködtek Szeged sorsának enyhítésében. Ő felsége ezen közszemle alkalmával tuda­l­kozódott az egyes kiválóbb épületek rendeltetése­i felől, valamint arról, hogy jövőre a város mil­­képen fog a vízveszedelem elől megoltalmaztatot­ t küldöttségek fogadtatása. Rövid villásreggeli után egy órakor meg­kezdődött a küldöttségek fogadtatása. Nemcsak a városház nagy terme, hanem az előcsarnok s a lépcsőház se egészen a kapu bejáratig tömve volt a nagyszámú küldöttségek legnagyobbrészt magyar díszruhában megjelent tagjaival. A nagy­teremben báró Orczy miniszter és Jekelfalussy miniszeri tanácsos voltak jelen. E terembe a küldöttségeket báró Mondel főhadsegéd vezette be és Ploennies őrnagy szárnysegéd rendezte el. Az első hat küldöttséget egész a tudományos akadémia küldöttségéig ő felsége egyedül fogad­ta, az azután következő küldöttségek fogadásá­nál azonban Tisza Kálmán miniszterelnök is jelen volt a nagyteremben. Legelőször az összes magyarországi róm. kath. klérus küldöttsége fogadtatott Haynald Lajos bibornok érsek vezetése alatt, kinek üd­vözlő beszédére ő felsége így válaszolt : „Örömmel látom szent vallásunknak oly számos főpapjait és lelki pásztorait ismét első­sorában azoknak, kik ha érzelmeik tanúsítására távolabb vidékről is ide siettek. Erős azon hitem, hogy buzgó imáik s az isteni gondviselés iránt, a népességben ápolt bizalom nagy részben ered­ményező, hogy a sokat szenvedett város a reá nehezedett csapás után oly örvendetesen felemel­kedett. Mondjunk hálát az egek urának s igye­kezzenek önök tovább is lankadatlan buzgalom­mal eljárni szent hivatásuk teljesítésében, mely működésükben mindenkor legmelegebb rokon­­szenvemmel és kegyelmemmel fogom Önöket kisérni. “ Ezután ő felsége a gör. kath. egyház kül­döttségét fogadta s Vancsa János érsek metro­­politának, mint a küldöttség vezetőjének beszé­dére következőleg felelt : „Kegyesen fogadván hódolatukat, megelé­gedésemre szolgáland, ha saját és kormányom jóakaró szándékainak megfelelőleg befolyásukat a gondjaikra bízott hívekre oly irányban fogják érvényesíteni, hogy ezek nemcsak vallásuk és nemzetiségük buzgó hívei, de egyszersmind a magyar állam hű polgárai is legyenek s ha ezt önök is mindenkor szem előtt tartandják, ismer­vén önök eddigi működését, éber figyelemmel fogom ezt kisérni ezentúl is s a helyes ösvényen kegyelmemmel mindenkor találkozhatnak. “ Angyelics Germán pátriárk­a a magyaror­szági orthodox szerb keleti egyház papsága és úrei nevében üdvözölte ő felségét. Roman Miron érsek-metropolita a magyar­­országi és erdélyi görög kel. román egyház kül­­döttsége nevében mondott hódoló szavakat, igy ejezve be üdvözletét: Maiestatea sa cesarea si regio­ apostolica, ugustul nostru monarch vivat, se trensca v­ivat! Révész Bálint püspök a tiszántúli ev.­refor­­mált egyházkerület képviseletében mondott üd- h i­zlő szavakat, melyekre a király igy válaszolt: * „Szívesen fogadom a helvét hitvallású evang­­­elikus egyház s itteni hitközsége nevében tol­­­­­ácsolt hódolatot s őszintén óhajtom, hogy a leg­­özelebb életbe lépett uj egyházszervezetükben s illási és iskolai érdekeik erős támaszt és ör- t­ödetes fejlődést nyerjenek. Legyenek meggyő- 2­ődve változatlan kegyelmemről és érdekeik irán­­­yában mindenkor jóakaró részvételemről.“ Szeber­ényi Gusztáv superintendensnek a bá­­c­s-akerületi ágostai hitv. egyház nevében tartott idözlő beszédet. Ezután fogadta ő felsége a katonai tiszti- e­irt és utána a magyar tudományos Akadémia k­üldöttségét stb. * 13 A küldöttségek fogadtatása érdekessé vált 11 . által is,­ hogy a küldöttségek egymással ve­­rkedtek Ő felsége előtt már külsőleg is minél a­zebben megjelenni. Hogy a szerb és román Is­agas papság ilyen határozottan magyar nem­ 1­eti ünnepélyen megjelent, annak értékét csak 1 nek­. Néhány küldöttség nagyszámú tagjai al­­s­­ tűnt ki, mint pl. Bács-Bodrog és Torontál- m­egyéb, kik nagyobbrészt földbirtokosok és ki­­rjedt birtokokat képviseltek ; ezek közé vegyült le földmives egyszerű viseletében.­­ A küldöttségek után a törvényszék, a pénz-­ü­gyi hatóság, a közlekedési minisztérium hiva­­k­anokait, valamint a középiskolai tanári kart k­utatta be Ő Felségének Tisza Lajos kir. biztos, is. Ezután, bár ekkor kezdett az eső perme­ h­ezni, ő felsége mégis Tisza Lajos kíséretében s órakor nyitott kocsiban Újszegedre hajtatott, s egy az után az uj hidat megszemlélhesse.­­ Az utczán óriási néptömeg várta egész dél- u­tán Ő Felségét s lelkes éljenzéssel kisérte a k öcsit, melyet sűrűen körül fogott. Az udvari ebéd.­­ Félhatkor kezdődött az udvari ebéd 68 te- * stékkel. Ebéd alatt ő Felsége mellett jobbról * Raynald, balról Tisza Kálmán ült. Érdekes volt e­gy-két tanyai gazdának megjelenése, kik rendes ü­nnepi ruhájukban jöttek.­­ Az ebédre meg voltak hiva: Tisza Kálmán m­iniszterelnök, Orczy Béla báró ő felsége sze-­­ lélye körüli miniszter, Tisza Lajos kir. biztos, F­legenfeld gróf, Görgey és Schönberger altáborn­­­agyok, Haynald Lajos bíboros érsek, Angyelics­­ latriarcha, Karácsonyi gróf, Lönhart püspök, Thurn-Taxis herczeg altábornagy, Szabós püspök, Drexler vezérőrnagy, Révész és Vályi püspökök, Kissingen gróf, Ambrózy báró, Zichy Jenő gróf, Gallavicini Sándor őrgróf, Lonovits, Rónay, Or­­nós, Hertelendy, Tabajdy és Sándor főispánok, Markovits és Jekelfalussy min. tanácsosok, Dobó Miklós kanonok, Szende Imre apát, Ráth Károly főpolgármester, Podmaniczky Frigyes b. inten­dáns, Jókai Mór, dr. Fáik Miksa, Ivánka Imre, Dániel Pál, Kovács Ferencz, Mészáros Nándor, Csekonics András gróf, Horváth Gyula, Pálffy Ferencz polgármester, Abaffy Aurél és Balogh János jegyzők, Fodor István ügyvéd, Kovách Al­bert, Dr. Magyar János, Marinkovich Mihály, Rósa Izsó, Schiller Károly, Zsótér András, Krem­­minger Antal prépost, Lechner Lajos, Kelemen Mór, Börcsök Ignácz, mezőgazda, Szluha Ágost főkapitány, Tóth és Nagy kir. tanácsosok és Wesselinovics Bazil, Csermelényi Ferencz és a kiséret. Ebéd után ő Felsége cerclet tartott. A díszelőadás. Esti hét és fél órakor vette kezdetét a színházi díszelőadás. A királyt az udvari páholyba vezető lépcsőkön Pálffy polgármester és Nagy I színigazgató fogadták. A földszinti tizenhat pá­holyt a városok és megyék küldöttségei foglala­tták el.­­ Ő felsége huszárezredesi egyenruhában Ti­sza Lajossal lépett páholyába. A közönség fel­emelkedve helyeiről hosszantartó lelkesült éljen­zéssel fogadta ő ’felségét, ki ismételve köszönve hajtotta meg magát. Elhelyezkedve páholyában, magához hivatta Tisza Kálmán miniszterelnököt, dr. Orczy minisztert és Degenfeld tábornokot s nagyon elismerőleg nyilatkozott a színház szép­ségéről. — Midőn a bevezető induló elhangzott, a függöny fölemelkedett s Lánczy k. a. elsza­valta a megnyitó prológot. — Második nap hétfő. — Látogatások Szegeden. A király a programja szerint reggel 81/a órakor elhagyta lakását és a csendőrségi lakta­nya látogatására indult; kíséretében voltak : Tisza királyi biztos, ki az udvari kocsiban a király balján foglalt helyet; a második udvari kocsiban Tisza miniszterelnök Orczy miniszter­rel, a harmadikban Mendel br. főhadsegéd, Papp b., Rozenberg, gr. Piönisz szárnysegédek; ezután következtek: Jekelfalussy miniszteri tanácsos, Pálffy polgármester, Kende Kanut kor­mánybiztos. A fogatok menetét Szluha főkapi­tány vezette, a király kocsija előtt hajtatva. A csendőr­ laktanyában Neugebauer őrnagypa­­rancsnok fogadta a királyt. Rövid időzés után a közös laktanyába hajtatott, hol Thyr ezredes parancsnok fogadta. Jelen voltak: Degenfeld altábornagy, a Szegeden időző tábornokok s a törzstiszti kar. Szemle után a király a h­onyvédlaktanyába ment, hol Védő Jenő őrnagy, helyettes parancs­nok fogadta és tette meg jelentését. A fogadás­nál jelen volt Görgey altábornagy is. Király ő felsége itt is szemlét tartott. Ezután a honvéd­tiszti laktanyát látogatta meg, hol Görgey al­tábornagy fogadta. A laktanyák berendezése és a legénység kinézése fölött ő felsége megelé­gedését nyilvánitá, s errre a fogadalmi kápolna elé hajtatott, hol a főbejáratnál Haynald bíbor­­nokérsek nagy segédlettel várta s megérkezés­kor a küszöbön megáldotta. Erre a király kí­séretével, a bibornok-érsek által vezetve, a ká­polna belsejébe lépett és rövid ájtatosságot vég­zett. Ezután a városon keresztül a felső Tisza­­partra hajtatott, hol a szeszgyárnál az udvari fogatok hátrahagyásával, kíséretével a városi ko­csikra szállott át. Tápé: Tápéra 10 órakor ért ő felsége kíséretével. A község bejárata virágokkal és lombfüzérek­kel volt díszítve és az utczák végig homokkal behintve. A község főutczájának bejáratánál diadalív volt lombfüzérekből, „Isten hozott“ fel­irattal , mint a király a község főutczájába érkezett, a harangok megkondultak. Tápé községben a községháza előtt az összes lakosság ünneplő­ben. A kis leánykák fehérbe öltözve folytonos lelkesült éljenzésekkel fogadták a királyt. A köz­ség számos háza igen ízlésesen volt feldíszítve, gályákkal, füzérekkel, virágokkal, lobogókkal. A mint ő felsége a kocsiból kilépett, fehér­be öltözött csinos lányka rózsabokrétát nyújtott át. Ezután Hegedűs István községi jegyző üdvö­zölvén, hosszú életet, egészséget és boldogságot kívánt a királynak, a királynénak és az egész királyi családnak s végül a község háziiparának jeléül kákából művésziesen font vadásztarisz­nyát és tölténytartót nyújtott át ő felségének. A jegyző beszéde után többszörös zajos éljenzés hangzott föl. Ő felsége erre következőleg vála­szolt : „Az árvíz által szintén oly gyászosan sújtott Tápé község fogadtatását köszönettel veszem. Szivemből kívánom, hogy e sokat szen­edeti község ezen hatalmas védművek oltalma alatt tartós jóllétnek övendjen.“ A lakosság hosszas lelkesült éljenzéssel fo­gadta a király ezen szavait, a ki ezután több kérdést intézett a községi bíróhoz, a jegyzőhöz és a lelkészhez. Ő felsége élénken és részvéttel tudakozódott az árvíz által szenvedett csapásról és kérdezte, hogy: „Minden elpusztult ? A há­zak is mind?“ „Csak a templom és az iskola maradtak meg“, volt a válasz.­­ „Az egész köz­ség, a lakosok mind visszatértek ide az árvíz után ?“ „Igenis mind.“ — „Hol voltak, mig a falu felépült?“ „A töltésen.“ — Ezután ő fel­sége megmutattatta magának, hol volt a viz az elöntés alkalmával. A gyékény­fonatok Különös tetszéssel nézegette ő Felsége a kákafonatokkal diszitett diadalkaput, melyen szintén kákából alakítva, ezen felírás volt: „Is­ten hozott.“ Közepén ő felsége monogrammja és kákából Magyarország czímere, továbbá ő Felségeik és a trónörökös pár sikerült arczképei. Tisza Kálmán miniszterelnök megjegyezte, hogy „igen helyesen, hogy ittenivel van készítve.“ A diadalkaputól két oldalt négy-négy fehérbe öltö­zött leányka volt elfoglalva kákafonással. Ő Fel­sége többször kifejezte tetszését, hogy a leányok milyen szépen, nyugodtan és biztossággal vége­zik munkájukat. Az egyik kis leányhoz barátságosan oda­hajolva kérdezte : „Mit csinál?“ „Gyékényt!“ fe­lelt a kis leány. Tisza Lajos királyi biztosnak a községbeliek közül többen hálájukat fejezték ki, hogy még abban az örömben is részesíti őket, hogy ő felségét körükben tisztelhetik Ő felsége körülbelül negyedórás időzés után ezen szavakkal: „köszönöm a szives fogadtatást,“ a községbeliek folytonos éljenzései közt szállt ko­csijára. Negyedórás időzés után ő felsége kísére­tével, melyhez Rónay főispán is csatlakozott, a lakosság folytonos éljenzése közt a falun át el­hajtatott. A menetet Tápé község által kiállí­tott 25 tagú lovas bandérium vezette. Az út, melyen ő felsége haladt, Tápétól egész Hód-Me­­ző-Vásárhelyig zöld gulyákkal volt szegélyezve. MEGYEI KÖZLEMÉNYEK. Brassómegye közigazgatási bizottságából. Brassó, okt. 15. A brassómegyei közigazgatási bizottság ma tartotta szeptemberi rendes havi ülését gróf Bethlen András főispán elnöklete alatt. A vá­lasztott tagok közül sokan hiányoztak. Első elő­adó Roll Gyula kir. tanácsos alispán volt. Sze­rencsés napjuk volt ma azon közvitézeknek, kik a hadkötelezettség kötelékeiből való elbocsátta­­tásukért folyamodtak, mert valami tizen ajánl­­tattak elbocsáttatásra. Havi jelentése szerint a megyében valami feltűnőbb eset nem fordult elő, de mégis.... Öngyilkos volt itt a városban 3, falun 1, tehát összesen 4. Tüzesetek Brassóban, Prázs­­máron, Sz.-Hermányban, Botfalván és legérzéke­nyebb Földváron, a­hol 15 szegényebb sorsú román gazda teljesen leégett, a kár 5000 frt, biztosítva egy sem volt. A tüzet egy magára hagyott 5 éves gyermek okozta. Hány óvodát lehetett volna ebből a pénzből állítani ? És a mi népünk mégis idegenkedik az óvodára való áldozattételtől ! Azonban halljuk tovább az alispán jelenté­sét. „Lopás kevesebb történt, mint más évben ilyenkor, mert csak 13 lovat loptak el a me­gyéből és csak két ökröt találtak levágva Rozs­nyó határán.“ — Csak ! Tompa főjegyző közli a belügyminiszter leiratát, melyben értesíti a közig. bizottságot, hogy legjobb akarata mellett sincs abban a helyzetben, hogy V­o­­­k­á­n­y községben, ebben az országos kirá­ló-tolvajfészekben önálló csend­őrcsapatot állíttasson, de segítve van a bajon azzal, hogy a rozsnyói csendőrség két legénynyel szaporittatott s igy egy őrjárat folytonos figye­lemmel kisérheti a kedves Volkányt. Eredmény már is mutatkozott, mert egynéhány hires ló­tolvaj hűvösre került. Főjegyző a csendőrszáza­dos által is megnyugtatást nyert az iránt, hogy igy is segítve van a bajon, sőt igy még jobban, és ebbe az ülés belenyugodott. Leng­er János tiszti ügyésznek két ma­gánügyre vonatkozó s elfogadott darabja után Koós Ferencz kir. tanácsos tanfelügyelő adott elő egy rakás számadást és költségvetést, jelezve, hogy a türkösi állami elemi iskolához a község magyar lakosai által az épületre tett szép ajánlatot a köztör­vény hatóság megerősí­tette, hogy a tatrangi és pürkereczi községi iskolák államivá nyilváníttattak, hogy a brassói állami elemi belvárosi népiskolánál, mint a mult évben, úgy az idén is még egy parallel-osztályt kellett nyitni s hogy a tanítás a megye terüle­tén zavartalanul folyik s hogy a brassói állami iskolák lobogójának felavatási ünnepe szépen sikerült. Kenyeres Adolf tiszti ügyész jelentette, hogy a börtönügy jó rendben van. Schuller és Ede árvaszéki elnök a köz­­igazgatási bizottság határozatából a hétfalusi szolgabirói járást meglátogatván, a gyámokról és községi jegyzőkről nem a legkedvezőbb jelen­tést olvasott fel. Hogy csakis egyet említsünk fel, pl. Hosszufaluban 80 haláleset , illetőleg A király kikocsizása.­­ SZÉKELY NEMZET. 158. szám. KÜLFÖLD. — okt. 17. A spanyol kormány programmja. A „Dia“ szerint a külügyminiszter a külhatalmakhoz kör­jegyzéket fog intézni, melyben kifejezi, hogy Spanyolország minden állammal jó viszonyban óhajt élni. Hir szerint a diplomác­iai és a kon­zulátusi testületben személyváltozás nem lesz, ellenben a spanyol tábori vezérkar franczia rendszer szerint újjászerveztetik. A hírlapok nem fogadják kedvezően azt az eszmét, hogy a legutóbbi katonai zendülésben részesek kegyel­met kapjanak. Azt hiszik, hogy csak a legény­ség fog kegyelmet kapni, a tisztek ellen­ben nem. A spanyol-franczia viszály. A spanyol-fran­­czia konfliktus az új spanyol kormány kinevez­­tetése által elintézettnek tekinthető, Alfonso ki­rály előzékenysége, hidegvére és alkotmányos eljárása iránt párisi kormánykörökben teljes elismeréssel adóznak. Ami a savoyai kérdést illeti, Francziaország el van határozva a Svájcz és Savoya semlegességét tiszteletben tartani s a svájczi szövetségtanácsnak semmi oka nem volt eddig e tárgyban jegyzék írásra. A pápa megsértve. A „La Capital“ czimü hírlap jelenti, hogy­ a pápai követségekhez Jakobini egy jegyzéke menesztetett, mely a szabadelvűek által 1870. év szeptember 20- ának emlékére rendezett ünnepélyt tárgyalja. A jegyzék azt állítja, hogy ezen ünnepély által a pápaság és a vallás van megsértve és hozzá­teszi, hogy ezen tények eredményei a folyton­­tartó erőszakoskodásnak, melyet egész Olaszor­szág visszautasít, mert az utolsó két olasz za­­rándoklás bizonyítja, hogy Róma elfoglalása ellen óvást tesz. Végül dicsérőleg emeli ki a jegyzék a Péter templomban történt pápai tün­tetést. A jegyzék a pápai képviselők által az illető kormányokkal közöltetni fog. A czár birodalmából, Londonba érkezett hírek szerint a napokban Kronstadtban és Rigá­ban számos orosz tiszt és katona fo­gatott el, a­kik azon gyanú alatt állnak, hogy forradalmi párthoz tartoznak. Zivonkában (Podoliában) a zsinagógában is­teni tisztelet alatt a nők karzatán tüzet kiáltot­tak. A megrémült nők kétségbeesetten tolakod­tak a kijárás felé, miközben 40 nő éle­tét vesztette és harminc­an meg­sebesültek.

Next