Székely Nemzet, 1883 (1. évfolyam, 1-198. szám)

1883-10-27 / 163. szám

4 Restauráczió. — okt. 26. (rs.) A szélső­balon botrány botrányt ér, és a szabadelvű párt sajtója nem igyekszik belőle politikai tőkét csinálni. Pedig emlé­kezzünk csak vissza a Várady-, avagy Zichy­­ügyre! Mily támadásokat kellett kiállni az egész szabadelvű pártnak, de kiváltképen a kormánynak , Tisza Kálmánt pedig majdnem azonosították az illetőkkel. S íme, a szabad­elvű párt sajtója a­helyett, hogy visszaadná a kölcsönt, mélyen, méltóságosan hallgat, legfeljebb is a tényeket regisztrálja, a­mit egy hírlapnak meg kell tenni. Nem korbá­csolja a botrányok szele által úgy is felvert hullámokat, nem befolyásolja a közvéleményt, nem tolja fel magát bíró gyanánt, hogy pártérdek-sugalla igazságtalan ítéletet mond­jon, mint azt az ellenzéki sajtó minden idő­ben megtette. Csak ennyit erről, figyelmez­tetésül amoda. És most beszéljünk más do­logról. Azt akarjuk mondani, hogy a nagy­közön­ség, melynek ítéletére annyiszor appellálunk, nem egyszer, hanem mindig fel van szólítva arra, hogy ítéletet mondjon. Mondjon tehát saját belátása és lelkiismerete szerint. Legyen igazságos és részrehajlatlan, ítéljen az ügyek felett azonképen, a­mint azt neki tisztesség­érzete sugalja. Tegyen félre minden pártkér­dést és cselekedjék úgy, a mint azt nem a párt java, hanem az ország java, méltósága és tisztessége követeli. Tartson szemlét a pártok és pártférfiak között, tegyen össze­hasonlítást, és ha úgy találja, hogy balra van az, a­mi egy nemzetnek a jövő iránt garanc­iát nyújt, ám menjen balra, ha azt találja, hogy jobbra van, ám menjen jobbra. A megyei választások érdekében minden­felé megindultak a mozgalmak és én úgy tapasztalom, hogy az ellenzéki szóvivők egész szenvedélyességgel lépnek síkra, és ismét nem a jellemet, nem a képességet és meg­bízhatóságot, hanem azt akarják figyelembe venni, hogy ki melyik párthoz tartozik. Ki­sebb mértékben ugyan meg lehet ez minden pártnál, már annyira, t. i. hogy két egyenlő jelölt közt ki-ki a maga párthelyére adja szavazatát; ámde uraim, ha azt tapasztal­nák önök, hogy a pártoskodás a jellem fölé helyeztetik, ám az ellen minden erővel és körömszakadtig küzdeni kell. A megyei vá­lasztások egyik, fő bűne mindig az volt, hogy sógorság, komaság kedvéért eltekintett a jellem felett és a visszaélések számai mu­tatják, hogy a kik igy választottak, mily vétket követtek el a haza és társadalom ellen. Épen ezért, ha valahol, hát a megyei választásoknál kívántatik meg a legteljesebb szigor, s a mellőztetés súlya érje mindazt, kinek jelleme ellen alapos kifogások áll­hatnak fenn. Arról pedig meg vagyunk győ­ződve, hogy a­mint a parlamentben és párt­­klubbokban, úgy a megyéknél és mindenütt a mi pártunké a tisztesség előnye s hogy ezen jegy alatt mindenesetre miénk lehet a diadal is. A jelszó a jellem legyen! A nyilvános választásoknál, hogy úgy mondjam, szellemi és erkölcsi piaczra állíttatik minden válasz­tandó, a­hol a kritika, az igazságos kritika szabad. Kímélni kell az erkölcsöt, mint a szentséget, mert az is , de épen oly kímé­letlenül kell bánni az erkölcstelenséggel, ki­irtásra való az, mint a gyom, mert az is. És ha pártunk a választásoknál azt az irányt fogja követni, győzelme biztos, mert, értsük meg egymást: az ő kezében van a legerő­sebb fegyver.­­ A hadmentességi díj fizetésére kötelezett egyének keresetképtelenségének mikénti megállapí­tása tekintetében a f. évi junius hó 30-án 26.576. sz. a. kelt s a „Pénzügyi Közlöny“ ugyanazon évi folyamának 26. számában közzétett körrendeletben meghatározott eljárás, egyetértőleg a magy. kir. hon­védelmi miniszter úrral azokra nézve is kiterjesz­­tendőnek találtatott, kik az 1880. évi XXVII. tör­­vényc­ikk 1. §-ának 1. és 2. pontja alá tartoznak. Mivel azonban a beigazolt keresetképtelenség mellett is a fentebbi törvény 3. §-ának 1. pontja szerint csak­is vagyontalanság esetében lehet a díj­fizetés alóli felmentésnek helye, mivel továbbá ke­resetképesség vagy képtelenség megállapítása végett a hatósági orvosi vizsgálat általában csak akkor rendelhető el, ha a hatóság rendelkezésére álló hi­vatalos vagy másnemű adatok, vagy ezeknek hiá­nyában esetleg előre bocsátandó hivatalos nyomozás szerint, az érdekelt fél foglalkozása és ezen foglal­kozásból kifolyó személyes keresetképessége nem tűnik ki, illetőleg nem állapíttatik meg, nehogy a hatósági orvosi megvizsgálás általános gyakorlattá válva, kivétel nélkül, tehát oly esetekben is alkal­maztassák, melyekben az kikerülhető volna, ahhoz alkalmazkodás végett kijelentetik, hogy ha a köve­telt hadmentességi díjnak keresetképtelenség c­í­­mén leendő leírását kérő egyes folyamodók, már az általuk felmutatott vagy a hatóság rendelkezésére álló más után szerzett adatok alapján a szorgalma­zott orvosi vizsgálat mellőzése mellett, kérésükkel elutasíthatók nem volnának, a hatóságok előbb a ké­relmező fél vagyoni állapotát és személy kereseti ké­­pességi viszonyát hivatalos úton nyomoztassák ki és oly esetekben, melyekben ezen hivatalos nyomozat a fél vagyonosságát vagy személyi keresetképességét kiderítené, a hatósági orvosi vizsgálat engedélyezését tagadják meg. Ezen eljárás alkalmazandó a fennebb idézett törvényc­ikk 1. §-ának 3. pontjában említett egyé­nek közül azoknál is, kik elbocsáttatásuk óta vál­nak keresetképtelenekké, minthogy a hadmentességi díj fizetése alól való felmentés ezen egyéneknél is csak azon feltételek mellett mondható ki, melyek a törvény 1. §-ának 1. és 2. pontjai alatt említettekre nézve megkívántatnak s ekként a hatósági orvosi megvizsgálás korlátozása náluk sem mellőzhető. 1. évfolyam. -MR 1 Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Szentgyörgy. Csikl­nicza Matveovics-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadóhivatal: Jókai - nyomda- részvény - társulat Sepsi-Szentgyörgy, 1883. szombat, október 27. SZÉKELY NEMZET POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI LAP. Megjelenik hetenként négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és szombaton. 163. szám.­­CTAZ. Előfizetési Ar helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve . Egész évre . 10 frt — kr. Félévre . . 5 frt — kr. Negyedévre . 2 frt 50 kr. Hirdetmények dija: 4 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdijért külön 30 kr. Nyilttér sora 15 kr. t hová n ilSItlIitl piánk it iUdtlisik l­érmentesen küldendők. ----------------------------Ní I A hirdetmények s nyiltterek­­f dija előre fizetendő. -----------------------------------­ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS a „SZÉKELY NEMZET“ czímű politikai és társadalmi lapra. A „Székely Nemzet“ megjelenik heten­ként négyszer: kedden, csütörtökön, szombaton ég vasárnap reggel egy nagy ivén, szükség ese­tén melléklettel. Előfizetési dm­­­egénx értre 10 frt. félévre ... 5 frt. negyedévre . 2 frt. 50 tér. Az előfizetéseket legczélszerűbb postai utal­ványokkal küldeni. Mutatványszám kívánatra ingyen. Gyűjtőknek 5 előfizetés után tiszteletpéldány­­nyal szolgálunk. Kérjük az előfizetéseket minél előbb meg­tenni, mivel felesleges példányokat nem nyomat­­tathatunk. A JÓKAI NYOMDA RÉSZVÉNY­TÁRSULAT mint a „Székely Nemzet“ kiadótulajdonosa. Apróságok. Ballagi Móricz épen a börzére sietett a kigyó­­utczán keresztül. A­milyen öreg ember, épen olyan gyors lába van, nem hinné az ember róla. Nagyon el volt mélyedve, elannyira, hogy még Lónyai grófot se látta meg, pedig szinte beleütötte magát a gróf esernyőjébe. Ilyenkor azt szokták mondani Ballagi­­ról, hogy szórakozott. * Meg nem állhatom, hogy egy anekdotát ide ne iktassak erről a nagy bölcseségü és mély tudomá­­nyu emberről. Abból az időből datálódik, mikor még ő is képviselő akart lenni. Az ellenpárt ismerte a gyen­géjét Ballagi bácsinak és ezen az akhillesi sarkán akarta lehetetlenné tenni. Épen igy el volt gondolkozva akkor is, mint ma, és megszólította egy ügyes kortes a túlsó pártról. •­ Móricz bácsi, tudja-e mi az újság ? Nem én, fiam ! — Ballagi átállott a Deák-párthoz! Móricz bácsi elképedt rá. Hogy érted fiam, melyik Ballagi állott át a Deák-párthoz ? Hát Móricz ! — veti utána könnyedén a ravasz kortes. — Na majd beszélek én a fejével, — mondja zavartan Ballagi bácsi. És elkezd magában beszél­getni . — Hol is lakik csak Ballagi ? Tudom, tudom. Mária­ utcza 10. Na, megyek én egyenesen hozzá s beszélek vele magam. Mikor az első emeletre felérkezett, ott látta az ajtón szép öntött betűvel felírva : D­r. Ballagi Mór. Ballagi bácsi annak rendje és módja szerint tisztára súrolta a czipője talpát és kopogtatott. Semmi válasz. Mikor a második kopogtatására sem kapott feleletet, akkor rányitott az ajtóra. Be volt zárva. — Hm, — méltatlankodók Móricz bácsi — Ballagi nincs itthon s azzal sarkon fordult és elment. Erre a kigondolt igaz történetre az infamis Pesti Napló azt a megjegyzést tette, hogy Ballagi nem is szokott otthon lenni — magánál. * Ma épen ilyen kedvében találta megszólítani egyik egyházi tekintély az utczán. — Tudja-e Móricz bácsi, hogy­ van pre­­destináczió? — Ej, menjen az úr, ne bolondozzék ! — Hát a Batthyány esetéhez mit szól Ballagi bácsi ? — Hm, hm — bizonykodék az öreg úr, — csakugyan, ez már tiszta és csalhatatlan predesti­­náczió. Azzal otthagyta a börzét, hazament, elővette a dogmatikáját és kitépte abból azt a lapot, a­melyiket az eleve elrendeltetés tana ellen irt. * A modern theologia egy tételével szegényebb lett a Batthyány-Rosenberg esete után. * De csitt! A koporsó fölött nincs éle a hu­mornak. Hallgassunk és — higyjünk a magasabb intéző kezekben!... C-dúr. Választások előtt. Azon felhívásunk, melyet a szabadelvű párt szervezkedése czéljából közzétettünk volt, mint olvasóink látták, élénk viszhangra ta­lált messze vidékeken. S bár nem szívesen vesszük, ha a múlt időkben történt esetleges mulasztások nyilvános megbeszélései szemé­lyes rekriminácziókat involválnak (ez eset­ben a­helyett, hogy használnánk a párt ér­dekeinek, már eleve megbénítjuk az együt­tes működés szervezetét), de nem tartóz­kodunk kijelenteni ez alkalommal sem, hogy pártunk érdekeit csak úgy szolgáljuk híven és becsülettel, ha minél gyakrabban alkal­mat nyújtunk a tisztázatlan és függő kérdé­sek megoldására, a­nélkül, hogy a dolog természetéhez képest átlépni engednék a diskréczió vagy tisztesség korlátait. Alább Budapestről egyik tekintélyes er­délyi hírlapíró társunktól közlünk egy figye­lemreméltó levelet a következőkben : A „Székely Nemzetinek üdvözlet! „Teremt ugy­e becsülettel működik.“ Mintegy két hétig távol valók a fővárostól, nagyon el lévén foglalva, kevés lapot olvashat­tam a vidéken. Nagyon meggyűlt az olvasni va­lóm. Egy részét, s benne egy egész nyaláb „Szé­kely Nemzet“-et épp’ ma „dolgoztam meg.“ Rit­kán részesültem ilyen kevéssé fárasztó munká­ban. Mert azok az ügyes hadgyakorlatok, melye­ket önök a „Választások előtt“ czímű új rova­tukban kezdettek, egészen lebilincselték figyel­memet. Megvallom, annyi ügyességet, lelemé­nyességet még a fürge „Székely Nemzetbről sem tettem fel. Van benne valami szokatlan, valami rendkívüli. Rendes körülmények között a politi­­tikai pártok leplezni szokták hibáikat, mert azok gyöngéikhez tartoznak, melyeket az ellenfél előtt elrejteni kell, titkolni szükséges. Könnyen fegy­vert kovácsolhat magának azokból az ellenfél. Mi azonban már kezdünk nem rendes körülmé­nyek közt élni. Az a cynismus (magyarra for­dítva kutyáskodás), melylyel a függetlenségi párt nagy vitézei, az eszközök minden válogatása nélkül, országszerte üzérkednek éjjel-nappal, szemben a mi „higgadt és józan“ pártfeleink tátott szájú közönyével, kezd már valóban bo­­szantó lenni. Az ellenfél csupa tevékenység, mi csupa lágy melegség. Az mintha tűz volna, mi mintha csak hamu volnánk. Saját füleimbe sze­retném kiáltani: „Latiatuc feleym mic wogmuc!? ysa por es chomu wogmuc“ . . . Ez bizony nem rendes állapot. Ezen segí­teni kell valahogy! A hiba magunkban van , a javítást magunkon kell kezdenünk. Mintha csak a saját gondolatomat találta volna el a „Székely Nemzet“, midőn ama mozgalom meg­indítása alkalmával azt hangoztatta, hogy „első­sorban a saját hibánkból való okulásból merít­sünk erőt.“ Igen. „Tartsunk szoros vizsgálatot“ vereségeink okai tekintetében. Ha úgy találjuk, hogy azokat itt-ott kétségtelenül saját pártfe­leink ügyetlensége, tapintatlansága, viszálkodása okozta, nevezzük meg őket ! Ítéljük el teljes szigorral, midőn ezt a pártérdek követeli. A leczkéből vagy okulnak, vagy nem. Ha okulnak, úgy nyertünk vele. Ha nem, úgy a kimetszett beteges kinövéssel nem vesztettünk semmit. Mi arról nem tehetünk, hogy a sajtó útján ország-világ megtudja házi dolgainkat. Bizony kellemetlen a válóper, de gyakran szükséges. A hibák beismerése s megbánása akárhányszor megszünteti a port, így is jó. De a házi tűzhely épsége, rendje, tisztasága okvetetlenül fentartandó, megmentendő, helyreállítandó. Hozzunk puritán erkölcsöket a politikába ! Ezt csak szigorral érjük el. A pártfegye­lem ne legyen csupán adminisztratív, hanem egyúttal morális is. Erkölcsi nevelésre van szük­ségünk, mely kizárja az elnézést. Újólag üdvözlöm ez erélyes gondolatért a „Székely Nemzet“-et. És valóban örvendek, hogy lelkes szózata annyi oldalról ismertes viszhangra talál. íme, az „elrablott kerületekből“ egyre­­másra hangzanak fel a panaszok, figyelmezteté­sek és vádak. Oly dolgokat tudtunk meg, me­lyek eddig ismeretlenek voltak előttünk. Hasznát vesszük. Épületes dolgok, mondhatom. Azokról a kézdi­vásárhelyi dolgokról nem ártana jobban lerántani a leplet. Útját kell állani a csábítónak. És ismét sürgetni kell a szabadelvű kör megalakítását. Azoknak szólok, a kiket illet. Erdővidék? Hiszem, hogy szánja-bánja botlását s remélem, hogy jövőre meg fogja em­bereim ma­gát s nem a „nagy hallgatók“ közül fogja kiszemelni képe viselőjét. Az a kedvezőtlen jóslat, mely Csik-Sze­­r­e­d­á­b­ó­l hangzott fel, Kolozsvárról mint szomorú valóság tára­dik fel meglehetős mezte­lenségben. Úgy látszik, hogy emitt legjobban megértették a „Székely Nemzet“ intenczióit. Mond­hatom, hogy itt mi nagyon érdekesnek találtuk a kolozsvári levelet. Az erdélyi hazarészben Ko­lozsvárnak kell jó példával előljárni. Feléje tekint a vidék. Oly hódítása ez az ellenzéknek, a­melyből (ha idején korán vissza nem hódít­juk), mint valamely erős várból, diadalmas ki­rohanásokat tehet minden irányban. Ezt semmi áron sem kell jövőbe megengednünk. Nem cso­dálkozom, ha Kolozsvárit a szabadelvű pártban nyomott a hangulat. Az elfojtott közérzület hang­zik ki ama levélből. Mélyebben olvasva, hangja nem lephet meg. Az a politikai csendélet, mely ott van, rekedt leveg­őt vall. Bizony nem árt egy kis s­z­e­ll­ő­z­t­e­t­é­s- Jól tette a levélíró, hogy a maga módja szerint meglec­kéztette a párt két orgánumát. Rég m­­egérdemelték. Előre a fáklyával,, tisztelt szerkesztő úr! Ki kell kutatni mindem zugot, hol renyhe kato­náink hevernek. Nem felejtjük önöket. A viszont­látásig. ____ —K. V. Budapest, okt. 25. Egy uj mezőgazdasági iparág. Dr. Wágner Lászl­ó, a mezőgazdaságtan nyilv. rendes tanára a kir. József műegyetemen, fölöttébb fontos és külön­­ösen hazai viszonyainkra való tekintettel vitális érdekű uj iparágat, a kukoriczából való keményítőgyár­tást fejtegető szakközleményt közöl a „Föld­­mivelési Érdekeink“ legutóbbi számában. Abból indulva ki, hogy bizonyos iparágak a mezőgaz­dasággal való szoros ka­p­csolatuk folytán ez utób­

Next