Székely Nemzet, 1883 (1. évfolyam, 1-198. szám)
1883-10-27 / 163. szám
4 Restauráczió. — okt. 26. (rs.) A szélsőbalon botrány botrányt ér, és a szabadelvű párt sajtója nem igyekszik belőle politikai tőkét csinálni. Pedig emlékezzünk csak vissza a Várady-, avagy Zichyügyre! Mily támadásokat kellett kiállni az egész szabadelvű pártnak, de kiváltképen a kormánynak , Tisza Kálmánt pedig majdnem azonosították az illetőkkel. S íme, a szabadelvű párt sajtója ahelyett, hogy visszaadná a kölcsönt, mélyen, méltóságosan hallgat, legfeljebb is a tényeket regisztrálja, amit egy hírlapnak meg kell tenni. Nem korbácsolja a botrányok szele által úgy is felvert hullámokat, nem befolyásolja a közvéleményt, nem tolja fel magát bíró gyanánt, hogy pártérdek-sugalla igazságtalan ítéletet mondjon, mint azt az ellenzéki sajtó minden időben megtette. Csak ennyit erről, figyelmeztetésül amoda. És most beszéljünk más dologról. Azt akarjuk mondani, hogy a nagyközönség, melynek ítéletére annyiszor appellálunk, nem egyszer, hanem mindig fel van szólítva arra, hogy ítéletet mondjon. Mondjon tehát saját belátása és lelkiismerete szerint. Legyen igazságos és részrehajlatlan, ítéljen az ügyek felett azonképen, amint azt neki tisztességérzete sugalja. Tegyen félre minden pártkérdést és cselekedjék úgy, a mint azt nem a párt java, hanem az ország java, méltósága és tisztessége követeli. Tartson szemlét a pártok és pártférfiak között, tegyen összehasonlítást, és ha úgy találja, hogy balra van az, ami egy nemzetnek a jövő iránt garanciát nyújt, ám menjen balra, ha azt találja, hogy jobbra van, ám menjen jobbra. A megyei választások érdekében mindenfelé megindultak a mozgalmak és én úgy tapasztalom, hogy az ellenzéki szóvivők egész szenvedélyességgel lépnek síkra, és ismét nem a jellemet, nem a képességet és megbízhatóságot, hanem azt akarják figyelembe venni, hogy ki melyik párthoz tartozik. Kisebb mértékben ugyan meg lehet ez minden pártnál, már annyira, t. i. hogy két egyenlő jelölt közt ki-ki a maga párthelyére adja szavazatát; ámde uraim, ha azt tapasztalnák önök, hogy a pártoskodás a jellem fölé helyeztetik, ám az ellen minden erővel és körömszakadtig küzdeni kell. A megyei választások egyik, fő bűne mindig az volt, hogy sógorság, komaság kedvéért eltekintett a jellem felett és a visszaélések számai mutatják, hogy a kik igy választottak, mily vétket követtek el a haza és társadalom ellen. Épen ezért, ha valahol, hát a megyei választásoknál kívántatik meg a legteljesebb szigor, s a mellőztetés súlya érje mindazt, kinek jelleme ellen alapos kifogások állhatnak fenn. Arról pedig meg vagyunk győződve, hogy amint a parlamentben és pártklubbokban, úgy a megyéknél és mindenütt a mi pártunké a tisztesség előnye s hogy ezen jegy alatt mindenesetre miénk lehet a diadal is. A jelszó a jellem legyen! A nyilvános választásoknál, hogy úgy mondjam, szellemi és erkölcsi piaczra állíttatik minden választandó, ahol a kritika, az igazságos kritika szabad. Kímélni kell az erkölcsöt, mint a szentséget, mert az is , de épen oly kíméletlenül kell bánni az erkölcstelenséggel, kiirtásra való az, mint a gyom, mert az is. És ha pártunk a választásoknál azt az irányt fogja követni, győzelme biztos, mert, értsük meg egymást: az ő kezében van a legerősebb fegyver. A hadmentességi díj fizetésére kötelezett egyének keresetképtelenségének mikénti megállapítása tekintetében a f. évi junius hó 30-án 26.576. sz. a. kelt s a „Pénzügyi Közlöny“ ugyanazon évi folyamának 26. számában közzétett körrendeletben meghatározott eljárás, egyetértőleg a magy. kir. honvédelmi miniszter úrral azokra nézve is kiterjesztendőnek találtatott, kik az 1880. évi XXVII. törvénycikk 1. §-ának 1. és 2. pontja alá tartoznak. Mivel azonban a beigazolt keresetképtelenség mellett is a fentebbi törvény 3. §-ának 1. pontja szerint csakis vagyontalanság esetében lehet a díjfizetés alóli felmentésnek helye, mivel továbbá keresetképesség vagy képtelenség megállapítása végett a hatósági orvosi vizsgálat általában csak akkor rendelhető el, ha a hatóság rendelkezésére álló hivatalos vagy másnemű adatok, vagy ezeknek hiányában esetleg előre bocsátandó hivatalos nyomozás szerint, az érdekelt fél foglalkozása és ezen foglalkozásból kifolyó személyes keresetképessége nem tűnik ki, illetőleg nem állapíttatik meg, nehogy a hatósági orvosi megvizsgálás általános gyakorlattá válva, kivétel nélkül, tehát oly esetekben is alkalmaztassák, melyekben az kikerülhető volna, ahhoz alkalmazkodás végett kijelentetik, hogy ha a követelt hadmentességi díjnak keresetképtelenség címén leendő leírását kérő egyes folyamodók, már az általuk felmutatott vagy a hatóság rendelkezésére álló más után szerzett adatok alapján a szorgalmazott orvosi vizsgálat mellőzése mellett, kérésükkel elutasíthatók nem volnának, a hatóságok előbb a kérelmező fél vagyoni állapotát és személy kereseti képességi viszonyát hivatalos úton nyomoztassák ki és oly esetekben, melyekben ezen hivatalos nyomozat a fél vagyonosságát vagy személyi keresetképességét kiderítené, a hatósági orvosi vizsgálat engedélyezését tagadják meg. Ezen eljárás alkalmazandó a fennebb idézett törvénycikk 1. §-ának 3. pontjában említett egyének közül azoknál is, kik elbocsáttatásuk óta válnak keresetképtelenekké, minthogy a hadmentességi díj fizetése alól való felmentés ezen egyéneknél is csak azon feltételek mellett mondható ki, melyek a törvény 1. §-ának 1. és 2. pontjai alatt említettekre nézve megkívántatnak s ekként a hatósági orvosi megvizsgálás korlátozása náluk sem mellőzhető. 1. évfolyam. -MR 1 Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Szentgyörgy. Csiklnicza Matveovics-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadóhivatal: Jókai - nyomda- részvény - társulat Sepsi-Szentgyörgy, 1883. szombat, október 27. SZÉKELY NEMZET POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI LAP. Megjelenik hetenként négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és szombaton. 163. szám.CTAZ. Előfizetési Ar helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve . Egész évre . 10 frt — kr. Félévre . . 5 frt — kr. Negyedévre . 2 frt 50 kr. Hirdetmények dija: 4 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdijért külön 30 kr. Nyilttér sora 15 kr. t hová n ilSItlIitl piánk it iUdtlisik lérmentesen küldendők. ----------------------------Ní I A hirdetmények s nyiltterekf dija előre fizetendő. -----------------------------------ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS a „SZÉKELY NEMZET“ czímű politikai és társadalmi lapra. A „Székely Nemzet“ megjelenik hetenként négyszer: kedden, csütörtökön, szombaton ég vasárnap reggel egy nagy ivén, szükség esetén melléklettel. Előfizetési dmegénx értre 10 frt. félévre ... 5 frt. negyedévre . 2 frt. 50 tér. Az előfizetéseket legczélszerűbb postai utalványokkal küldeni. Mutatványszám kívánatra ingyen. Gyűjtőknek 5 előfizetés után tiszteletpéldánynyal szolgálunk. Kérjük az előfizetéseket minél előbb megtenni, mivel felesleges példányokat nem nyomattathatunk. A JÓKAI NYOMDA RÉSZVÉNYTÁRSULAT mint a „Székely Nemzet“ kiadótulajdonosa. Apróságok. Ballagi Móricz épen a börzére sietett a kigyóutczán keresztül. Amilyen öreg ember, épen olyan gyors lába van, nem hinné az ember róla. Nagyon el volt mélyedve, elannyira, hogy még Lónyai grófot se látta meg, pedig szinte beleütötte magát a gróf esernyőjébe. Ilyenkor azt szokták mondani Ballagiról, hogy szórakozott. * Meg nem állhatom, hogy egy anekdotát ide ne iktassak erről a nagy bölcseségü és mély tudományu emberről. Abból az időből datálódik, mikor még ő is képviselő akart lenni. Az ellenpárt ismerte a gyengéjét Ballagi bácsinak és ezen az akhillesi sarkán akarta lehetetlenné tenni. Épen igy el volt gondolkozva akkor is, mint ma, és megszólította egy ügyes kortes a túlsó pártról. • Móricz bácsi, tudja-e mi az újság ? Nem én, fiam ! — Ballagi átállott a Deák-párthoz! Móricz bácsi elképedt rá. Hogy érted fiam, melyik Ballagi állott át a Deák-párthoz ? Hát Móricz ! — veti utána könnyedén a ravasz kortes. — Na majd beszélek én a fejével, — mondja zavartan Ballagi bácsi. És elkezd magában beszélgetni . — Hol is lakik csak Ballagi ? Tudom, tudom. Mária utcza 10. Na, megyek én egyenesen hozzá s beszélek vele magam. Mikor az első emeletre felérkezett, ott látta az ajtón szép öntött betűvel felírva : Dr. Ballagi Mór. Ballagi bácsi annak rendje és módja szerint tisztára súrolta a czipője talpát és kopogtatott. Semmi válasz. Mikor a második kopogtatására sem kapott feleletet, akkor rányitott az ajtóra. Be volt zárva. — Hm, — méltatlankodók Móricz bácsi — Ballagi nincs itthon s azzal sarkon fordult és elment. Erre a kigondolt igaz történetre az infamis Pesti Napló azt a megjegyzést tette, hogy Ballagi nem is szokott otthon lenni — magánál. * Ma épen ilyen kedvében találta megszólítani egyik egyházi tekintély az utczán. — Tudja-e Móricz bácsi, hogy van predestináczió? — Ej, menjen az úr, ne bolondozzék ! — Hát a Batthyány esetéhez mit szól Ballagi bácsi ? — Hm, hm — bizonykodék az öreg úr, — csakugyan, ez már tiszta és csalhatatlan predestináczió. Azzal otthagyta a börzét, hazament, elővette a dogmatikáját és kitépte abból azt a lapot, amelyiket az eleve elrendeltetés tana ellen irt. * A modern theologia egy tételével szegényebb lett a Batthyány-Rosenberg esete után. * De csitt! A koporsó fölött nincs éle a humornak. Hallgassunk és — higyjünk a magasabb intéző kezekben!... C-dúr. Választások előtt. Azon felhívásunk, melyet a szabadelvű párt szervezkedése czéljából közzétettünk volt, mint olvasóink látták, élénk viszhangra talált messze vidékeken. S bár nem szívesen vesszük, ha a múlt időkben történt esetleges mulasztások nyilvános megbeszélései személyes rekriminácziókat involválnak (ez esetben ahelyett, hogy használnánk a párt érdekeinek, már eleve megbénítjuk az együttes működés szervezetét), de nem tartózkodunk kijelenteni ez alkalommal sem, hogy pártunk érdekeit csak úgy szolgáljuk híven és becsülettel, ha minél gyakrabban alkalmat nyújtunk a tisztázatlan és függő kérdések megoldására, anélkül, hogy a dolog természetéhez képest átlépni engednék a diskréczió vagy tisztesség korlátait. Alább Budapestről egyik tekintélyes erdélyi hírlapíró társunktól közlünk egy figyelemreméltó levelet a következőkben : A „Székely Nemzetinek üdvözlet! „Teremt ugye becsülettel működik.“ Mintegy két hétig távol valók a fővárostól, nagyon el lévén foglalva, kevés lapot olvashattam a vidéken. Nagyon meggyűlt az olvasni valóm. Egy részét, s benne egy egész nyaláb „Székely Nemzet“-et épp’ ma „dolgoztam meg.“ Ritkán részesültem ilyen kevéssé fárasztó munkában. Mert azok az ügyes hadgyakorlatok, melyeket önök a „Választások előtt“ czímű új rovatukban kezdettek, egészen lebilincselték figyelmemet. Megvallom, annyi ügyességet, leleményességet még a fürge „Székely Nemzetbről sem tettem fel. Van benne valami szokatlan, valami rendkívüli. Rendes körülmények között a polititikai pártok leplezni szokták hibáikat, mert azok gyöngéikhez tartoznak, melyeket az ellenfél előtt elrejteni kell, titkolni szükséges. Könnyen fegyvert kovácsolhat magának azokból az ellenfél. Mi azonban már kezdünk nem rendes körülmények közt élni. Az a cynismus (magyarra fordítva kutyáskodás), melylyel a függetlenségi párt nagy vitézei, az eszközök minden válogatása nélkül, országszerte üzérkednek éjjel-nappal, szemben a mi „higgadt és józan“ pártfeleink tátott szájú közönyével, kezd már valóban boszantó lenni. Az ellenfél csupa tevékenység, mi csupa lágy melegség. Az mintha tűz volna, mi mintha csak hamu volnánk. Saját füleimbe szeretném kiáltani: „Latiatuc feleym mic wogmuc!? ysa por es chomu wogmuc“ . . . Ez bizony nem rendes állapot. Ezen segíteni kell valahogy! A hiba magunkban van , a javítást magunkon kell kezdenünk. Mintha csak a saját gondolatomat találta volna el a „Székely Nemzet“, midőn ama mozgalom megindítása alkalmával azt hangoztatta, hogy „elsősorban a saját hibánkból való okulásból merítsünk erőt.“ Igen. „Tartsunk szoros vizsgálatot“ vereségeink okai tekintetében. Ha úgy találjuk, hogy azokat itt-ott kétségtelenül saját pártfeleink ügyetlensége, tapintatlansága, viszálkodása okozta, nevezzük meg őket ! Ítéljük el teljes szigorral, midőn ezt a pártérdek követeli. A leczkéből vagy okulnak, vagy nem. Ha okulnak, úgy nyertünk vele. Ha nem, úgy a kimetszett beteges kinövéssel nem vesztettünk semmit. Mi arról nem tehetünk, hogy a sajtó útján ország-világ megtudja házi dolgainkat. Bizony kellemetlen a válóper, de gyakran szükséges. A hibák beismerése s megbánása akárhányszor megszünteti a port, így is jó. De a házi tűzhely épsége, rendje, tisztasága okvetetlenül fentartandó, megmentendő, helyreállítandó. Hozzunk puritán erkölcsöket a politikába ! Ezt csak szigorral érjük el. A pártfegyelem ne legyen csupán adminisztratív, hanem egyúttal morális is. Erkölcsi nevelésre van szükségünk, mely kizárja az elnézést. Újólag üdvözlöm ez erélyes gondolatért a „Székely Nemzet“-et. És valóban örvendek, hogy lelkes szózata annyi oldalról ismertes viszhangra talál. íme, az „elrablott kerületekből“ egyremásra hangzanak fel a panaszok, figyelmeztetések és vádak. Oly dolgokat tudtunk meg, melyek eddig ismeretlenek voltak előttünk. Hasznát vesszük. Épületes dolgok, mondhatom. Azokról a kézdivásárhelyi dolgokról nem ártana jobban lerántani a leplet. Útját kell állani a csábítónak. És ismét sürgetni kell a szabadelvű kör megalakítását. Azoknak szólok, a kiket illet. Erdővidék? Hiszem, hogy szánja-bánja botlását s remélem, hogy jövőre meg fogja embereim magát s nem a „nagy hallgatók“ közül fogja kiszemelni képe viselőjét. Az a kedvezőtlen jóslat, mely Csik-Szeredából hangzott fel, Kolozsvárról mint szomorú valóság táradik fel meglehetős meztelenségben. Úgy látszik, hogy emitt legjobban megértették a „Székely Nemzet“ intenczióit. Mondhatom, hogy itt mi nagyon érdekesnek találtuk a kolozsvári levelet. Az erdélyi hazarészben Kolozsvárnak kell jó példával előljárni. Feléje tekint a vidék. Oly hódítása ez az ellenzéknek, amelyből (ha idején korán vissza nem hódítjuk), mint valamely erős várból, diadalmas kirohanásokat tehet minden irányban. Ezt semmi áron sem kell jövőbe megengednünk. Nem csodálkozom, ha Kolozsvárit a szabadelvű pártban nyomott a hangulat. Az elfojtott közérzület hangzik ki ama levélből. Mélyebben olvasva, hangja nem lephet meg. Az a politikai csendélet, mely ott van, rekedt levegőt vall. Bizony nem árt egy kis szellőztetés- Jól tette a levélíró, hogy a maga módja szerint megleckéztette a párt két orgánumát. Rég megérdemelték. Előre a fáklyával,, tisztelt szerkesztő úr! Ki kell kutatni mindem zugot, hol renyhe katonáink hevernek. Nem felejtjük önöket. A viszontlátásig. ____ —K. V. Budapest, okt. 25. Egy uj mezőgazdasági iparág. Dr. Wágner László, a mezőgazdaságtan nyilv. rendes tanára a kir. József műegyetemen, fölöttébb fontos és különösen hazai viszonyainkra való tekintettel vitális érdekű uj iparágat, a kukoriczából való keményítőgyártást fejtegető szakközleményt közöl a „Földmivelési Érdekeink“ legutóbbi számában. Abból indulva ki, hogy bizonyos iparágak a mezőgazdasággal való szoros kapcsolatuk folytán ez utób