Székely Nemzet, 1883 (1. évfolyam, 1-198. szám)

1883-11-08 / 170. szám

November 8. Szterényi József nevű fiatal egyén jött Budapestről, ki ajánlkozót szerkesztő-kiadónak. A magyar párt 5-ös bizottságához utasítottam, melynek én is póttagja voltam. E bizottság ke­reken és egyhangúlag kimondotta, hogy a jelen viszonyokat nem tartja alkalmasnak egy brassói magyar lap kiadására. Az ifjú ember néhány pártfogója erre népgyűlést hívott össze a „Medve“ vendéglő­­kertjébe és ott kimondotta egy brassói magyar lapnak a legrövidebb idő alatti megindítását. Szterényi most a tekintélyes „Bras­sói Magyar Társalgóhoz“ fordult, de ennek választmánya kimondotta, hogy a Szterényi által, mint a­ki itt a viszonyokat nem ismeri, megindítandó lapot nem fogja pártolni. A választ­mány határozata ellen pár kaszinói tag a közgyű­léshez folyamodott, de a közgyűlés a választ­mány intézkedését helyeselte. Erre a magyar párt 25-ös bizottsága hírlapilag provokáltatott, hogy adjon életjelt magáról. Megtörtént ez is. A hírlap kiadására Dr. Weisz Ignácz ügy­véd vállalkozott. A 25-ös bizottság kiküldött egy kisebb számú bizottságot, hogy a lap pro­­grammja és költsége felől terjeszszen elő javas­latot. Dr. Weisz ügyvéd úr megírta a program­­mot, melyben a párt lapját saját lapjának ne­vezte és a költségvetést feleslegesnek mondotta, miután ő akarja kiadni párt lapját, egy felügye­lőbizottság őrködése alatt, ha 300 előfizető lesz. Ezen programmot és Dr. Weisz úr kiadói mi­nőségét a magyar párt 25-ös bizottsága egy kö­zelebbi ülésben, a­melyben tizenegyen voltunk jelen, 6 tag­­ ellen elfogadta és a közelebbi nagygyűlés elébe terjesztendőnek ítélte. A közgyűlés ma szabályszerűen megtarta­tott. Jelen volt valami 100 magyar polgár. Har­ma­t­h Lajos ügyvéd, mint a párt elnöke, a gyűlést megnyitván, indokolta, hogy miért nem hívhatta össze eddig a közgyűlést, tudatta, hogy a 25-ös bizottság ideje letelt, a bizalmat meg­köszönte és az elnöki széket elhagyta, kérvén a gyűlést, hogy válasszon korelnököt. A gyűlés egyhangúlag Majer József ügyvéd urat ki­áltotta ki korelnöknek. Erre Dr. Weisz Ig­nácz, a 25-ös bizottság jegyzője előadta a bi­zottság másfél évi működését, mely annyiból állott, hogy a kisdedóvoda ügyét a 25-ös bizott­ság kebeléből több értekezlet után levettem, a lap ügyében több eszmecsere folytattatott, de eredményre nem vezetett, de végre a bizottság legközelebb egy szavazattöbbséggel elhatározta, hogy a Dr. Weisz úr által megin­dítandó lapot a párt lapjául elfogadja és a köz­gyűlés elé terjeszti. Itt van tehát a lap ügye, határozzon a párt, a­melynek a mai gyűlésre aligha egyharmada megjelent. A közgyűlés komoly és higgadt ta­nácskozás után kimondotta, hogy a lap meg­indítását ez idő szerint nem tartja szükségesnek, a párt a 25-ö­s bizott­ságnak megválasztását is elha­lasztja. Ezzel a gyűlést a korelnök bezárta, de már kevéssel azelőtt a polgárság egy része csendesen elhagyta a termet, látva, hogy a lap kiadása ez idő szerint elhalasztatott. Volt, ten­gett, meghalt! Jól tette ! Koós Ferencz, alább a philológai tanszakok tanárai olaszok legyenek s a magyar tankönyvek kiküszöböltes­­senek. — Fiume városa különben legközelebb külön tanfelügyelőt is kap. — Fiuméban ugyanis az állam több iskolát tart fenn. Van ott egy m. kir. állami főgymnázium, állami elemi fiú- és leányiskola, kereskedelmi iskola s az 1882—3. tanév kezdetétől egy felső leányiskola, mely tan­intézetekhez járul még egy, főgymnáziumi taná­rokból és szakférfiakból összeállított vizsgálati bizottság, mely előtt a tanítói s tanítónői pá­lyára magánúton készült egyének jogérvényes tanképesítő vizsgát tehetnek. Mindezen taninté­zetek fölött a kormányfelügyeletet a fiumei kir. kormányzó gyakorolja ugyan, azonban az inté­zeteknek évről évre való fejlődése s gyarapo­dása mellett, évről-évre érezhetőbbé válik annak szüksége, hogy a kormány­ felügyelet egy ott helyben működő külön szakértő közegre bí­zassák, miután Fiuméban már csak geográfiai helyzete miatt sem lehet az ottani középisko­lát valamely magyarországi tankerületi főigaz­gató, s a népoktatási intézeteket valamely ma­gyarországi tanfelügyelő alá rendelni. Ennél­fogva a közoktatási miniszter az összes minisz­tériummal s a fiumei kir. kormányzóval egyet­értőig intézkedett, hogy Fiuméban, a kir. kor­mányzóság kebelében, az összes ottani taninté­zetek ügyeire nézve, egy másodosztályú minisz­teri titkári fizetéssel ellátott tanügyi előadó al­kalmaztassák, s ez állomás a fiumei királyi kormányzóság 1884. évi költségelőirányzatába fölvétessék. Az ekkép rendszeresíttetni czélzott állomás szükségessége alig szorul bővebb indo­kolásra. A horvát-magyar feliratú czimereket a na­pokban a károlyvárosi dicasteriális épületről (Banija) is eltávolították s az adófelügyelőség és illetékkiszabási hivatal azonnal megkapta a maga felirat nélkül való czimtábláját. Az aktus­nál Kovacsevics alispán és Blagaics adófel­ügyelő volt jelen. A magyar delegáczió pénzügyi albizottsá­gának a közös pénzügyminisztérium 1884. évre előirányzott költségvetése tárgyában előterjesztett jelentéséből kiemeljük, hogy az albizottság a de­­legácziónak a h­atárvám-jövedéket illetőleg a kö­vetkező előterjesztést tette: 1884. évre a biro­dalmi tanácsban képviselt országok és királysá­gok részére e czimen bevétel gyanánt 42,746,200 írt irányoztatott elő, mely összegből levonva a kezelési átalányra s fogyasztási adó visszaté­rítésekre 27,340,000 forintot, marad többlet 15,406,200 frt. A magyar korona országainak határvám-előirányzata 4,938,450 frt, mely ösz­­szegből kezelési átalány és fogyasztási adó visz­­szatérítések czimén levonva 2,787,000 ezer frtot, marad többlet 2,152,450 frt. Bosznia és Hercze­­govina részére bevételül 106,220 frt irányozta­tott elő, mely összegből a jövedék visszaszolgál­tatására és biztosítások visszafizetésére levonva 1,800 frtot marad, többlet 104,420 frt. Mindhárom praeliminarét összefoglalva 17 millió 663,070 forint irányoztatik elő, miből le­vonva a Bosznia és Herczegovina közigazgatása ré­szére megszavazott 600,000 forintnyi vámátalányt, marad közös költségek fedezésére 17,063,070 fo­rint. A jelen 1883. évre határvámjövedék czí­mén 14.670,225 frt volt előirányozva és meg­szavazva, tehát a jövő évre 2.392,845 forinttal nagyobb összeg irányoztatott elő. Ezen maga­sabb vámbevételi felesleget az albizottság mint indokoltat megszavazásra ajánlotta, miután a pénzügyminiszter által az albizottság elé ter­jesztett és 1883. augusztus végéig terjedő vám­bevételi kimutatás a mult 1882. évi első nyolcz havi kimutatásokkal összehasonlítva 3.521.600 forintnyi több bevételt tüntetett ki. KÜLFÖLD. — nov. 8. Ostromállapot egy szerbiai kerületben. Szer­bia tajcsári kerületében a szerb király paran­csára kihirdették az ostromállapotot s az azzal járó statáriumot. A kerület egyúttal kir. biztost is kapott Nikolics tábornok személyében. A rend­kívüli intézkedést azért kellett megtenni, mert ama királyi rendeletnek, mely a szerb milicziá­­tól a fegyverek beszolgáltatását kívánta, a taj­csári kerület lakosai ellene szegültek s több he­lyütt a közrendet megzavarták. A tonkingi kérdés elintézése után a párisi közvélemény most a radikális balpárt elnökének — Gatineau — indítványával foglalkozik, mely az Orleans herczegek kiutasítását kívánja azzal, hogy a herczegek egyidejűleg kényszeríttessenek összes francziaországi birtokaik eladására. Több részről arra igyekeznek birni Gatineaut, hogy álljon el indítványától, a­mivel azonban a czél alig volna elérve, mert bizonyára találkoznék másik radikális vagy intransigens képviselő, a­ki megtenné ugyanazt az indítványt. Egyébként királypárti körökben sokan kívánatosabbnak tart­ják a párisi gróf erőszakos eltávolítását Fran­­cziaországból, mintha otthon marad s óvatosan kerüli a köztársasági hatóságokkal való össze­tűzést, mert azt hiszik, hogy csakis külföldön bonthatja ki a royalista lobogót s fejthet ki si­keres akc­iót. A­mi pedig a kormányt illeti, azt hiszik, hogy ez ki fogja jelenteni, hogy jelen­leg nem ismerheti ugyan el a javasolt rend­szabály szükségét, de azért folyton szemmel tartja az orleanistákat s a legnagyobb erélylyel lép fel ellenük, ha a párisi gróf vagy a család más tagja a köztársaság ellen merne valamit kezdeni. Antoine metzi képviselőnek a vizsgálati fog­ságból történt elbocsátására vonatkozólag a Lothr. org ezeket írja: Hogy a vizsgálati fog­ságot elrendeljék, alapos gyanúnak kell fenfo­­rogni arra nézve, hogy a vizsgálat alapjául szol­gáló tényt valósággal elkövették. Mivel az előt­tünk fekvő anyagból nem tűnik ki, hogy kon­krét tények forognak fenn, melyek megállapít­ják a büntethetőséget, a felségárulás kísérletét illetőleg, a birodalmi törvényszék a vizsgálóbí­rónak a vizsgálati fogságot elrendelő határoza­tát felfüggesztette, természetesen Antoine részé­ről biztosíték letétele nélkül. A vizsgálat azért tovább folyik. Katkov a moszkvai újságban csodálkozását fejezi ki ama magyarázat felett, mintha a Bul­gáriában legutóbb történtek Oroszország vere­ségét jelentenék. Mielőtt az események teljesen földerítve volnának, lehetetlen eldönteni, várjon Oroszország meg lehet-e elégedve azokkal, vagy sem. A­mi eddig tudva van, az orosz vereség föltevése ellen szól. A fejedelem rendkívüli telj­hatalmának felfüggesztése az orosz meghatal­mazott tanácsára s talán a fejedelem akarata ellen történt. Ha nem is történt minden Jenin tanácsa szerint, joggal kérdezhetni mégis: hol itt a vereség ? Az orosz tábornokokat senki sem kényszerítette a fejedelemre, maga választotta őket annak idején, mert a pártok felett állottak s talán azért is, hogy kinyerje Oroszország bi­zalmát, jóllehet akkor orosz részről szóba hoz­ták, hogy jobb volna talán bolgárokat válasz­tania. Sobolev bizalmatlansága a kamarilla iránt, mely ellen Hitrovo is küzdött, hozta létre a konfliktust. A fejedelem sértve érezte magát s talán elviselhetetlennek találta a gyámságot. Egyébként nem kívánta ő a miniszter visszalé­pését, hanem Ernroth Szófiába küldetését, hogy kideríttessék a valódi tényállás. Vereségről te­hát egyáltalán nem lehet szó, kivált mikor Orosz­ország felszabadított védenczével szemben egy­általán nem követ önző politikát. Csak azt akarja, hogy idegen befolyástól maradjanak menten s éljenek maguknak és magukért. Nagy területe és csekély népessége mellett Oroszország a maga munkaerejét és tőkéit otthon is alkalmazhatja s kell is, hogy tegye. A görög király bécsi fogadtatása — mint Athénből írják — sok örömet szerzett a görög fővárosban. Abból a szívességből, a­melyet Bécs­­ben tapasztalt Görögország királya, azt követ­keztetik Athénban, hogy Görögország közeledni fog Ausztria-Magyarországhoz és Németország­hoz és hogy számos félreértés meg fog szűnni. Az orosz császári családdal és az angol trónörökössel való találkozás alkalmával, Görög­ország jövő magatartásának összefüggő több kérdésről lehetett szó és a király bécsi látoga­tását e találkozás szükséges következményének lehet tekinteni. Ámbár Görögországban a kor­mány intézi a külügyi politikát, ez a látogatás mégis hatást fog gyakorolni politikai tekintetben is. A király bécsi látogatása alkalmat szolgálta­tott Ausztria-Magyarország közvéleményének Gö­rögország iránti rokonszenves nyilatkozataira és ez is egyik fontos következménye a király bécsi látogatásának. Ezt itt becsülni tudják és a jö­vőre fejlődni fognak azok a magvak, a­melye­ket az ausztriai és magyarországi sajtó a görög nép hangulatában elhintett. BELFÖLD. — nov. 7. A fiumei tanügyi kérdés legújabb állása az, hogy a tankönyvek ügyében kiküldött bizottság a panaszosok által kifejtett sérelmeket alaposoknak tartja s fel fogja kérni a közgyűlést: járjon közbe a közoktatásügyi kormánynál, hogy az olasz órák szaporittassanak, legalább is egyenlő számuakká tétessenek a magyarokkal, hogy leg­ A SZÉKELY NEMZET TÁRCZÁJA. A román népköltészet virágaiból. Ezen a czimen Moldován Gergely 192 lapra terjedő kötetben egy értékes vers­­gyűjteménynyel lepte meg az irodalom-búvárokat. A kötet, mint czime is mutatja, a román nép­­költészet kiválóbb termékeiből áll, a­melyeket Moldován Gergely legnagyobb részben költői nyelven nagy gonddal ültetett át irodalmunkba. A versgyűjtemény a Magyar Polgár nyom­dájában igen csinos és ízléses kiállításban jelent meg s kapható szerzőnél (Torda), vagy könyv­árusok utján­­ írtért. Néhány mutatványt közlünk a csinos ver­sekből az alábbiakban. A GALACZI VÁSÁR. Tegnap kedd volt,­­ ma van szerda... Csütörtökön, e szép napon, Hires vásár van Galaczon. ... Mosolyg az asszony kilépve. Ha bejön, köny ül szemébe. — Mi dolog az hites társam, Mondd csak, mért megysz ki nevetve, S ha bejösz, köny ül szemedbe ? ... — Tegnap kedd volt, — ma van szerda... Csütörtökön, e szép napon. Hires vásár van Galaczon. Mindenki hajt ökröt, juhot; Az én dolgom csak nem halad... Csak nekem nincs a mit hajtsak. — Ne vedd számba, kedves férjem, Felöltözöm én is szépen, Alól, mint az úrnők szoktak, S arczom olyan ékes lészen, Mint a nap a magas égen! A szép asszonyt fogva kézen, Indulásra voltak készen. ... Összejárták a szép vásárt. Mindenkinek helyét, sátrát, S leültek a sátrak végén, Vizet ittak, megpihenvén. Jön egy czigány, mint a holló, — Eladod tán ezt a szép nőt ? — Nem tarthatom, eladom őt... De nem azért, mert rest, tunya, S férje mellett magát unja. Hanem anyám faggat engem, Oly szegény nőt, hogy vehettem ! — Hogy adod el ? mi az ára ? — — Száz öt lé, meg annyi apró, Egy kendőbe leszámlálva, Annyi rézpénzt hozzátéve: Azt hiszem, hogy nem lesz drága... ... Köpenyét a földre tárta, És a készpénzt leszámlálta. — Vén czigány! mit adsz pénzt értem ? Nem élnél te soha vélem... Vitte tovább a szép asszonyt... Összejárták a nagy vásárt, Mindenkinek helyét, sátrát, S leültek a sátrak végén, Vizet ittak, megpihenvén. S ime jött egy deli hadfi, — Eladod tán ezt a szép nőt ? — Nem tarthatom, — eladom őt... De nem azért, mert rest, tunya, S férje mellett magát unja, Hanem anyám faggat engem, Oly szegény nőt, hogy vehettem ? — — Hogy adod el, mi az ára ? — Száz öt lé, meg annyi apró, Egy kendőbe leszámlálva, Annyi rézpénzt hozzátéve. Azt hiszem, hogy nem lesz drága! ... Köpenyét a földre tárta És a készpénzt leszámlálta. A szép asszonyt kézen fogta, S beültek egy fogadóba. Három napig ettek, ittak, De egymásról mit se tudtak: Ki micsoda, hová való ? — És a hadfi igy beszéle: — Eszünk, iszunk három napja, De közülünk egy sem tudja: Ki micsoda, hová való ? — Nevem Anna, — a „bán“ lánya, Hátszeg-vidék királyának Oldalágon unokája. És a hadfi igy beszéle: — Fia vagyok én a „bán“-nak, Nevem János, unokája Hátszeg-vidék királyának... S im megtudták, hogy testvérek... S kézenfogva a szép asszonyt, Visszavitte őt férjének... — Itt van hölgyed, sógor lelkem, Ne árulgasd, — kímélj engem; Hogy ha újra elfogy pénzed, Teletöltöm én erszényed, — Egy csókért, a mit nőd adott, Ad a pap is bocsánatot. SZÉKELY NEMZET. ÉRJEN TÉGED ... Érjen téged, rózsám, érjen Az a vágy, a mely az engem; A szerelem vágya érjen; — Egész nap ülj a töltésen... Jókor, — később, ozsonára, H°gy égj, mint a gyertya lángja, És azután este felé, Mint a viasz, olvadj belé; Aztán a nagy vacsorára Aludj ki, mint gyertya lángja! 170. szám. MEGYEI KÖZLEMÉNYEK. Háromszékmegye közig. bizottságának no­vember 6-án tartott gyűlése. Potsa József főispán elnök a gyűlést megnyitván, jelenti, hogy Mikes Gyula kir. mér­nök távollétében a közlekedési miniszter távirati után Kovács Gábor mérnököt bízta meg a mai gyűlésre az építészeti hivatal ügyeinek előter­jesztésével. Ezután Forró Ferencz, kir. tan. alis­pán olvassa havi jelentését, melyből a követke­zőket emeljük ki: A mult október hóban a közigazgatást ille­tőleg nevezetesebb esemény nem fordult elő. A megye házánál a javítások be vannak fejezve, de felülvizsgálat még nem történt, minthogy a kapu csak most állíttatott fel. A közigazgatási bizottságnak intézkedése folytán a kézdi-felső-járási szolgabíróhoz állrt, hogy a bereczk-sóósmezői útra kihordott kőhal­mok felaprózásáról azonnal intézkedjék, ha más­képen nem lehet, napszámosok által is. Egy­úttal megkereste a közlekedésügyi minisztert is, hogy az átvételre újabb határnapot méltóztasson kitűzni. Innen azonban még engedély nem jött. A kir. építészeti hivataltól azon értesítést vette, hogy a megye által elvállalt kavicshal­mok számba vételére Csaby Andor, kir. mérnök neveztetett ki s november 7-én a számba vételt meg is kezdi és november 8—9-én be is fogja végezni. Ennek következtében a kézdi-felső-já­rási szolgabiró azon utasítást kapta, hogy a ka­vics felaprózásával siessen, ne­hogy az átvétel­nél nehézség álljon be. Egyúttal meghagyatott neki, hogy az átvételnél legyen jelen. A kavicstöréssel foglalkozóknak 1 frt 80 kr. napidij utalványoztatott, mi azzal indokol­­tatik, hogy a szolgabíró jelentése szerint olcsób­ban kavicstörőket kapni nem lehet. Dr Póka Dezső a kovásznai járásban he­lyettesített orvos állomását már elfoglalta. A megyei kórháznál eddig alkalmazva volt orvos dr. Kain Károly állásáról leköszönvén, foglalko­zását viszi ugyan, de szóbelileg azon nyilatkoz Hogy a midőn éjfél leszen, Halálverejték ervészszen; És a midőn hajnal leszen, Életednek vége legyen; Hogy a napnak áldott arcza, Süssön rád a koporsóba ; — Mert te rútul megcsaltál, Nem tudom mit gondoltál! ITT A LÁNYOK... Ha a lányok, mint a bárány, Hegyoldalon legelnének, Juhász lennék s furulyámon Éjszakán át szólna ének. S midőn küzd a nap az éjjel, Piros hajnal hasadtával, Behajtanám kis kertünkbe S betakarnám a subámmal. A KI SZERET ... A ki szeret s azt rebegi: „Oh, uram ! adj szégyent neki!“ A ki szeret és azt mondja : „Bár ne lenne soha módja !“ Bírjon a rák hajlékával, Ételével, italával. — Mint a hernyó, csússzék lassan, Bővelkedjék a panaszban; Soha senki meg ne szánja; Égjen s mégis egyre fázzék, Enyhülést ne adjon árnyék. Egyék a sas asztaláról, Emberszemtől messze, távol, És nyugodjék, mint a szélvész, Mely ma itt van, holnap elvész, Legyen kő a párna nála, S káromkodás imádsága !

Next