Székely Nemzet, 1883 (1. évfolyam, 1-198. szám)

1883-06-24 / 96. szám

1. évfolyam. 96. szám. Sepsi-Szentgyörgy, 1883. vasárnap, junius 24. irt .Btk­e) (f Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Szentgyörg­y, Csiki-utcza Math­eovics-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadóhivatal: Jókai - nyomd­a- részvény - társulat SZÉKELY NEMZET POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZ­ATI LAP. Megjelenik hetenként négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és szombaton. PálieS------------------------(áss. 4 Előfizetési ár­helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve . Egész évre . 10 írt — kr. Félévre . . 5 írt — kr. Negyedévre . 2 írt 50 kr. Hirdetmények dija: 4 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdijért külön 30 kr. Nyilttér sora 15 kr. hová az előfizetési pénzek is hirdetések bérmentesen küldendők. :JKS)-----------------------------Qytfik A hirdetmények s nyiltterek­­ dija előre fizetendő. N­yíjcím)-------------------------IS01%. Előfizetési felhívás. A „Székely Nemzet“ első évfolyamá­nak második felére hirdetünk előfizetési felhívást. A lefolyt hat hónap alatt a kö­zönség részéről valóban nem remélt támogatással találkoztunk; előfizetőink és munkatársaink oly tömegesen cso­portosultak a „Székely Nemzet“ mellé, hogy bennünket készséges támogatásuk által hálára köteleztek le. Mikor tehát a második félévre az előfizetési felhívást kibocsátjuk, fogad­ják­­. előfizetőink és munkatársaink szíves támogatásukért legőszintébb kö­­szönetünket. A „Székely Nemzet“ eddigi programm­­jával ezután is arra fog törekedni, hogy a székely nép érdekeinek szószólója legyen minden i­rányban. Politikai czikkeit, t­árc­­a­­közleményeit a legjelesebb fő­városi íróktól veszi legnagyobb rész­ben az olvasó. Megyei k­ö­z­l­e­­m­é­n­y­e­i­n­k gazdag és változatos rovata nemcsak Háromszé­k, ha­nem C­s­i­k-, Brassó-, F­o­gara­s-, Udvar­hel­y stb. szomszédos me­gyék törvényhatósági életét is híven képviseli. Általában arra fogunk törekedni, hogy a­mennyire szerencsés volt a „Székely Nemzet“ a nagy­közönség bizalmát a lefolyt félév alatt kiérde­melni, jövőre még inkább megfelelhes­sünk a fokozottabb igényeknek is. A „Székely Nemzet“ megjelenik hetenkint négyszer: kedden, csü­törtökön, szombaton és va­sárnap. Előfizetési ára : egész évre , 10 frt. félévre ... 5 frt. negyedévre . 2 frt. 50 kr. Az elő­fizetéseket legczélszerű­bb postai utal­ványokkal küldeni. Mutatványszám kívánatra ingyen. Gyűjtőknek 5 előfizetés után tiszteletpéldány­­nyal szolgálunk. E helyen tisztelettel kérjük azon t. községeket és egyes előfizetőinket, a kik lapunknál hátralékban vannak, méltóztassanak a hátralékot minél előbb beküldeni és előfizetéseiket megújítani, hogy a lap szétküldésénél akadályozva ne legyen a kiadóhivatal. Tisztelettel S.-Szentgyörgy, 1883. junius 23. A szerkesztőség és kiadóhivatal. Közönség, mely a fővárosi lapok bő tudósí­tásait mohón olvassa, ítél, diskussziókba’ bocsátkozik az esemény felett s pártokra osz­lik a vélemény, állást foglal el a bűntény ehetősége mellett vagy ellene, s mikor azt hinné, hogy tisztában van a tényekkel izé­­ete, akkor jönnek a hírek a tárgyalás to­vábbi folyamáról és meging a biztos talajon­ álló vélemény, elcsügged a józan ész ítélete és ismét kavarog, ismét zavarosodik a hely­zet képe. Nincs ma az a híres jogtudós, a­z a tárgyalások eddigi folyamáról biztosan, paragrafusok és lelkiismeretbeli megg­y­ő­­z­ő­d­é­s után ítélni tudva. Legfeszültebb figyelemmel nézett a kö­zönség Scharf Móricz vallomása és apjával való szembesítése elé. A vallomás megtör­tént : a tizennégy éves zsidó gyerek fentar­­totta a borzasztó vádat a végtárgyaláson is. Mindenki abban a meggyőződésben volt, az apával való szembesítés alkalmával erőt vesz rajta a gyermeki ösztön. Kínos jelenet volt: a fiú szemébe mondta apjának a gyilkosságot s annak részleteit oly hideg egykedvűséggel ismételte, hogy az apa az ó-testamentumból vett átokkal sújtott fiához: „Szakadjon rád az ég!“ E megdöbbentő jelenet megrázta a kö­zönséget és a talányok egész raját zúdította be a hallgatóságba. Egy lélektani rejtély még eddig Scharf Móricz, a­ki a kereszt­kérdések ostromát bámulatos hidegvérrel ál­lotta ki és meglepő mathematikai pontossággal vágott vissza a legkritikusabb pillanatokban is faggatóih­oz. Ha nem betanult szereplővel van dolga a törvényszéknek, akkor a zse­nialitásnak remek példánya a fiú ; ha pedig boszú vagy bárminemű alattomosság késztette őt gonosz vallomására, akkor egy oly meg­rögzött gonosztevő áll ma a nyíregyházi tár­gyalási teremben, a­kihez hasonlót nehezen szült meg a föld. Ennek a kétségbeejtő rejtélynek, ennek a borzasztó talánynak a végtárgyalás ered­ménye fogja a kulcsát kézbeadni. A rejtély meg lesz oldva, a titok leple fel lesz takarva, de a fiú magaviselete apjával szemben a vértörvények ösztönszerű logikája előtt még akkor is talány fog maradni. A megátalko­­dottság és határozottnak látszó fellépés ily válságos pillanatban vagy a polgári törvé­nyek rosszul magyarázott tiszteletében vagy az elvetemedett gonoszság legsötétebb játé­kában keresendő. Bármiként álljon is a dolog, a közönségre közerkölcsiség szempontjából kínosan hat. A lapok eme különös esemény felett hosszú vezérczikkeket írtak. Meg is érde­melte. A büntető igazság és emberi érzület alig vívtak egymással nehezebb harczot, mint most. Ezek után több lap konstatálja, hogy a gyilkosság tényéhez alig fér többé kétség. Elkövették azt a vádlottak. De hogy úgy és olyan czélból követték volna el, a­mint innen következtetni lehet s talán némi ala­pon, kell is, arra még természetesen nincs megadva a felelet. A társadalom egy irtózatos balvélemény­­nyel áll szemben. Ennek az általános hit­nek gyökeresen meg kell semmisülnie a nyír­egyházi végtárgyalás után, vagy — mi nem feltehető—tények által bizonyossá kell válnia. Az első esetben egy nehéz lidérctnyomástól szabadul meg a társadalom, az utóbbi eset­ben ..................De ne is beszéljünk erről. Oly képzelhetetlen az, hogy a következményeit sem tudnék most még előre látni. Valószínűleg e hét végén be fogják fe­jezni a végtárgyalást. Akkor szabad lesz visszamennünk az eset indokaira és mind­azon dolgokra, a­miket ma még elhallga­tunk. Egyet azonban már jó előre is állít­hatunk. És ez az, hogy a tisza-eszlári eset meghúzta a halálharangot a zsidó orthodoxia merev tanai felett. Nem kényszerűségből, hanem önkényt jön reá a zsidók felekezete! Tisza-Eszlár. — június 23. A tisza-eszléri rémdráma végkifejlődé­séhez közeleg. A törvényszék napok óta tárgyalja már a világra szóló bűnesetet oly fokozott érdeklődés mellett, minőre nincs példa a bűnesetek krónikájában. A nagy tár­gyalási terembe csak kiváltságosak juthatnak be a hírlapírókon kívül, s így is zsúfolásig van az tömve. A hírlaptudósítók nemcsak a magyar fővárosból, hanem vidékről és kül­földről is nagy számmal vannak jelen. Künn, a tárgyalási termen kívül az izgatottság és feszült várakozás perczről-perczre fokozódik. Az egész ország pedig egy óriás érdeklődő hogy rítus tekintetében elzárkózni a modern társadalomtól nem lehet. Önmaguk önkényt fogják reformálni hitelveiket s az ezekből folyó külső szertartások czafrangjait levetik. Akkor közelebb jön a vallás a társadalmi emberhez. Mindaddig azonban, mig ez meg nem történik, a kettő együtt nem fér meg. A társadalom követeli a maga jogait, a külső szertartásoknak az ő igényeihez való simu­­lását. Ez lesz a tisza­eszlári rémdráma áldásos f­utójátéka., B. N. : A vadászati törvény végrehajtása Há­romszéken. Megyénk főispánja a vadászati tör­vény végrehajtása iránt következő intézkedést tette a megye alispánjánál: A vadállomány tiltott időben és vadászati időben is jogosulatlan vadászok általi pusztítá­sának meggátlása a hatóság kötelessége lévén , miután sajnosan tapasztalom, hogy ez iránt a hatósági és községi közegek nagyon is lanyhák, felügyeleti jogomnál fogva felkérem nagyságodat szigorú rendeletet intézni közegeihez és köteles­ségük teljesítésére úgy a m. kir. csendő­rség, mint a pénzügyőri személyzetet figyelmeztetni. Az 1883-ik évi XX. t.-czikk I. fejezete 2-ik §-a határozottan megmondja: ki jogosult saját földbirtokán vadászni és a 3-ik szakaszban meg­rendeli, hogy az előbbi szakaszhoz nem tartozó területek 6 évre legalább bérbe adandók, akár egyesek, akár községek tulajdonát képezik. En­nek következtében, tekintve a közel beállandó vadász­idényre és tekintettel a bérbeadás által a községi pénztárra eső haszonra is és különös tekintettel, hogy a bérbeadások által leginkább korlátolható lévén a vadászjegy nélküli, úgy a tilalmi időbeni vadászat is , felkérem nagyságos kir. tanácsos urat, azonnal intézkedni, hogy az idézett törvény 3., 4. és 5. §-ai alá eső földte­rületek legalább hat évre és még az ez évi vadászidény megkezdése előtt már nyilvános árverezésen a legtöbb ígérőnek bérbe adassanak. Kelt S.-Szentgyörgyön, 1883. jan. hó 7-én. Botsa József, A Háromszékmegye köztörvényhatósági kép­viselő bizottságának a megye területén birólag megítélhető korcsmahitel nagysága iránt idei május hó 15-ről 107. jegyzőkönyvi pont alatt alkotott szabályrendelete m. kir. belügyminiszter ur ő nagy­méltóságának idei június hó 1-ről 32,347. sz. a. kelt magas leiratában foglalt módosításokkal jóváha­gyatván, az az alábbiak szerint állapíttatott meg. Szabályrendelet. 1. §. A vendéglőkben, korcsmákban és más italmérési helyiségekben — ideértve azon kereske­déseket is, melyek a szeszes italoknak kicsinyben eladására joggal bírnak, kiszolgáltatott szeszes ita­lok ára iránti követelések fejében bíróilag megítél­hető összeg Háromszék megye területén, oly közsé­gekre nézve, hol egy korcsma vagy italonérési helyiség van, 8 írtban, oly községekre nézve, hol két korcsma vagy italmérési helyiség van, 4 írtban, végül oly községekre nézve, melyekben kettőnél több korcsma vagy italmérési helyiség van, 2 írtban ál­­lapittatik meg. 2. §. Jelen szabályrendelet minden községben a szokott módon kihirdetendő, s minden italmérési helyiségben magyarul és az illető község jegyzőkönyvi nyelvén, a vendégek által könnyen látható helyen kifüggesztendő, s olvasható állapotban tartandó. Azon vendéglős, korcsmáros vagy italmérő, ki ezen §. ren­deletét nem teljesíti, a községi szegény­ alap javára 50 órtig terjedhető pénzbüntetéssel fog bűntettetni. 3. §. Ezen szabályrendelet folyó évi julius hó 1-ével lép életbe. Háromszékmegye közönsége nevében, Sepsi-Szentgyörgyön, 1883. június 11-én. Forró Ferencz, királyi tanácsos alispán. A Szászok eloláhosodása. A „Net“ egyik erdélyi levelezője, a szász nemzetiségi kérdésről írván, kiemeli, hogy szász nemzetiségi politikát leg­inkább II.-Szebenben emlegetnek, s hogy Brassóban csak helyi érdek, a hétfalusi magyarságtól jogtalanul eltulajdonított nagyterjedelmü erdőségek birtoka fo­rog szóban, — azután igy folytatja : „A mi Seges­vár, Medgyes, Kőhalom és más szász vidékeket illet, van egy tünemény, mire sem a nagy­szebeniek, sem a magyar kormány nem figyeltek még idáig , és ez az, hogy a szászság, különösen Régen vidékén, nagy mértékben kezd eloláhosodni. Az már régi dolog, hogy ha egy szebenmegyei és egy brassóvidéki szász egymással összetalálkozik, kénytelenek oláh­ul be­szélni, mert ha anyanyelvükön szólaltak, nem értik meg egymást. Közmivelődési mozgalmak Brassóban. m­. Brass­ó, junius hó. Az 1875. évi szept. hó közepe táján vagyunk. A szülők kézenfogva vezetik gyermekeiket, szí­vük zálogait a tudomány új csarnokaiba. Tekint­sünk be azokba mi is. A belvárosi leány- és fiú­iskolák egymás szomszédságában két külön telken, ha nem is épen a legszabadabb és nyiltabb helyen, de min­denesetre hasonlíthatlanul kedvezőbb fekvéssel, mint akár az ev. ref., akár az ágostai hitvallá­­snak már csak néhai iskolája, vannak elhelyezve, a bolonya-külvárosi iskolák pedig épen semmi kívánni valót nem hagynak fenn s dicséretére válnának akármely községnek. Maguk a tanter­mek az eszközölt átalakítások folytán, úgy a jó és szép ízlés, mint az egészség, rend és csinosság követelményeinek, melyek a szellemi fejlődésre és gyarapodásra és oly mértékben folynak be, mint a testi egészség fentartására, teljesen meg­felelnek. Nem mondhatunk mást a tantermek berendezését, taneszközökkel való ellátását, fel­szerelését illetőleg sem. Az egyes osztályok lét­számához, a kor követelményeihez mérten tisz­tességesen, gazdagon vannak ellátva mindennemű taneszközzel. Meglátszik minden lépten-nyomon a közoktatási miniszter úr ő nagyméltóságának bőkezűsége, meglátszik, hogy ő nagyméltósága a brassói szegény magyarok ügyét szivén hordja s azoknak szellemi és anyagi jobblétén segíteni, illetve a jólétet előmozdítani, a hosszas vára­kozást mintegy megjutalmazandó, atyai jóindulat­tal, szives akarattal igyekszik. Mit szóljunk a tanító­testület tagjairól, azon tanítókról, a­kikre szivünk zálogainak, szeretve féltett gyermekeinknek nevelése és tanítása vala bízandó, azon tanítókról, a kiknek szellemi ere­jük mennyiségétől, maguktartásától tettük rész­ben függővé iskoláink s általában helyi magyar tanügyünk jövőjét és felvirágzását? Szemlét tartván az ifjú s mondhatni gyer­­m­ekies tanitósereg felett, őszintén szólunk, újra reményt veszitünk s kétségek között kérde­zek magunktól, váljon ama remény és várakozás, mely szerint emez iskolák közvetítésével fogják az idegen nemzetiségek közös édes hazánkat s még édesebb anyanyelvünket megismerni, sze­retni és tisztelni, vájjon eme várakozás ezen tanítók vezetése és pásztorkodása mellett fog-e és mikor fog valósulni? Az élet csalódás­a a ki állítja, hogy nem csalódott, hazudik az. Csalódtunk mi is, de csa­lódásunk édes vala s szép jövő reményére jogo­sított. Az ifjú testület fiatal hévvel, szent oda­adással és a mindent meghódítani képes önzet­len szeretet melegével kezdette meg s folytatta nehéz, de magasztos hivatását. Dolgozott és egyre dolgozott, behatolt — megengedett tisztessé­ges után — a társadalom minden rétegébe, fel­­ébreszté a szunnyadozókat, buzditá a csüggede­­zőket, bátoritá a lankadókat s a család és is­kola egymáshoz való közeledésének eszméje hin­­tegetésével megvetette alapját azon közvéle­ménynek, mely ma is kiváló előszeretettel simul és ragaszkodik a brassói állami iskolákhoz. A tanítók között otthonossá vált collegiális viszony és jó közszellem, mi elkerülhetlenül szükséges arra nézve, hogy az iskolaügy kárt ne szenvedjen ; a tantárgyaknak törvény és szak­szerű beosztása; a tanulóknak tehetségeik és életkoruk szerinti osztályozása; a tananyagnak a különböző tehetségekhez mért s a kor kívá­nalmainak megfelelő elrendezése és gyakorlati kidolgozása; az iskolákban uralkodó fegyelem, rend és tisztaság; a tanulóknál már tenyészetté vált pontosság, illemes magaviselet és engedel­messég a nagyobbak irányában; a lelki töké­­lyesbülés és testben való gyarapodás mindmeg­annyi tanúbizonyságai a hivatott tanítóknak és gyakorlott vezetőnek, kormányosnak. Ilyen viszonyok és körülmények között nem csoda, ha magyar ember rajongott ezen isko­lákért ; nem csoda, ha már az első évben 242 magyar tanuló mellett 53, a második évben 325 magyar tanuló mellett 84 és a harmadik évben 340 magyar tanuló mellett 95 idegen nemzetiségű és ajkú gyermek tanuló édes ma­gyar nyelvünket beszélni és szeretni, együtt zengvén a mieinkkel: „Isten áldd meg a magyart!“ Ilyen viszonyok és körülmények között nem csoda, ha a magyar elem szine-java különös vonzalommal viseltetett a tanítókhoz egyen-egyen és együttesen s megingathatlanul biztosítva látta a brassói magyar tanügyet, mely hivatva van a közértelmiség és közmivelődés terjesztésére és általános felvirágoztatására. De nemcsak az iskola szűk és korlátolt falai között, hanem azonkívül is megtett ezen testület mindent arra nézve, hogy az általános haladásra zsibbasztóan ható társadalmi viszonyo­kat, a szülők tájékozatlanságát és közönyösségét

Next