Székely Nemzet, 1884 (2. évfolyam, 1-199. szám)

1884-01-01 / 1. szám

Január 1. togságától mindenki egyaránt áthatva lévén, an­nak kellő előmozdítása nagy részben a tanítók helyes eljárásától van feltételezve. Az iskolai takarékpénztárak ügye hazánkban is mindegyre terjed, és bár tanítóink túlnyomó többsége nem foglalkozik még vele, az intézmény apostolainak és buzgó kezelőinek száma folyton gyarapodik. Az uj középiskolai törvény meg­alkotása által egy, hazánk közmivelődési igé­nyeinek megfelelő, állandó szervezet alkottatott. Paedagogiai sajtónk a f. évben öt közlöny­nyel gyarapodott, u. m. a Vargyas E. győrm­e­gyei tanái. által szerkesztett „Győrmegyei tan­­ügy“-gyel, a Berecz Gyula által szerkesztett „Délm­agyarországi tanügy“-gyel, a „Vasvárme­gyei tanügyi értesítőivel a Kovásy Zoltán által szerkesztett „Mármarosi tanügyi hiradó“-val és a Magyarországi tornatanitók egylete által ki­adott „Tornaüg­gyel.“ Évközben megszűnt­ a csongrádmegyei tanítói testületek által kiadott „Tanügy“ és a Délmagyarországi tanügy. Szakirodalmunk ez idei kiválóbb termékei közül felemlítjük : Dr. Kiss Áron Magy. tanítástan történetét, dr. Verédy Károly Encyclo­­paediáját, Gyertyánffy­ék és Vass Mátyás olva­sókönyveit. Ezekben a jelen év fontosabb eseményeit vázlatosan érintettük. Minden adat bizonyságot tesz arról, hogy a tanügyünk feljesztésére hiva­tott tényezők mindegyikében megvolt az igyeke­zet, a neki osztályrészül jutott munkát legjobb meggyőződése szerint végezni. A tanítóság és a hatóságok, a sajtó és a társadalom egyaránt azon voltak, hogy a népnevelés ügyét előmoz­dítsák. N. L. MEGYEI KÖZLEMÉNYEK. * Báró Apor Gábor, Háromszékmegye alispánjánál S.-Szentgyörgy város képviselete holnap délben tisztelegni fog. A képviselet kül­döttségét Császár Bálint, városi polgármes­ter fogja vezetni. * A dévai választás: Alispánná B­a­r­c­s­a­y választatott meg 751 szavazattal Lázár 134 sza­vazata ellen. A szombati közgyűlés elején Bar­­csay alispán letette az esküt. Ezután egyhangú­lag megválasztattak főjegyzőnek Sándor Miklós, árvaszéki elnöknek Csaklány György, ülnöknek Pogány Ádám, Báli Ignácz, Simeonás János, pénztárnoknak Kenderessy Farkas, főszámvevő­nek Dobay Ferencz; mindnyájan az eddigiek. A tiszti ügyészi állomásra az eddigi ügyész, H­ollaki Imre mellőzésével Tóth László és Patkó Lázár kandidáltatott, megválasztatott Tóth László. Hollaki Imre mellőzése miatt óvás emeltetett. Közgyámmá Németh László, főorvossá Balogh Pál választatott meg. SZÉKELY NEMZET. A nőegyesület az idén is szokott buzgósá­­got fejt ki munkaestélyei rendezése körül. Jövő év január 4-én a két hétre beszüntetett kötőkék ismét megkezdődnek s húsvétig tartanak. A nőegyesület a hosszú farsangon csak egy rövid és házias koszorút rendez, hogy annál több alkalmuk legyen az o­l­v­a­s­ó-, tűzoltó- és korcsolya egyesületeknek bálokat rendezni. Úgy értesültünk, hogy márczius 15-ére van a nőegyesület második koszorúja tervezve, mikor egyszersmint az emlékezetes nap ötletéből a koszorút ünnepélyességek, zene s alkalmi beszéd és szavalat előzendik meg! ______ r. I. VIDÉKI LEVELEZÉS. Sz.-Udvarhely, decz. 29. — Tisztujitás. — Zwingli ünnepély. — Vidéki színészet. — Torokfájás. — Kilátások a jövőre. — A megyei tisztujitás tegnap történt meg, mikor is városunk csöndélete kissé fölpezsdült. Előleges konferencziákon annyira elegyengették a választások útját, hogy azon minden nehézség nél­kül haladtak s délre már a választások le is jártak. Alispán: Dr. Török Albert, főjegyzővé Ké­­nosi B. aljegyzővé Ferenczi Gyula (uj. Lukácsffy I­. helyett.) és Sebesi Arthur (volt árvaszéki jegyző), pénztárossá Lukácsffy Dénes (volt al­jegyző), ellenőrzé Elekes (volt pénztáros), árva­­széki elnökké Gergely Lajos, ülnökökké Sebesi A. és Gyarm­athy Dezső (új), árvaszéki jegyzővé pedig Benedek Ferencz (volt erdész), választat­tak meg, nagyobbára közfelkiáltás útján. Az öreg Bedő Istvánt, kinek helyét Gyar­­math­y Dezsővel töltötték be, lemondatták. A szolgabirák, fő- és járási orvosok szintén újra megválasztattak. A választás után bankett következett, vagyis more patrio fecerunt magnum áldomás! Este 6 órakor a fő- és alispán fáklyászenét kaptak. Ezek után immár a tisztújítást illetőleg napi­rendre térhetünk! Az érd. evang. reform­. egyházkerület ig. tanácsa a Z­w­i­n­g­l­i­n­e­k, Helvéczia egyik lánglelkü reformátorának, születése négyszáza­­dik évfordulója alkalmából emlékünnep tartá­sára hivta fel az illető kollégiumokat, egyház­községeket és az egyházmegyéket is. Ezt az ünnepélyt a sz.-udverhelyi püspöki vizsgálat alatt álló egyházközség és az ev. ref. kollégium együtt fogják megtartani 1884. február második vasár­napján. A két testület egy akarattal azon lesz, hogy az ünnepély méltó legyen a nagy reformá­tor emlékezetéhez !! Városunkban már két hónap óta Várady Ferencz színtársulata előadásokat tart s pró­bálja elűzni a hosszú téli esték gondját. Annyi igaz, hogy a közönség kizökkent a rendes ke­rékvágásból, mert eddig egy színtársulat s ki­vált egy gyengébb vidéki szintársu­­l­a­t alig tudott kihúzni 3—4 hetet és most Várady társulatának tökéletes szüretje van. Párszor annyira zsúfolva volt a városháza közönséggel, hogy a szó teljes értelmében nem lehetett helyet kapni. Úgy látszik, a téli évad fagya inkább fölhevíti a mi közönségünket, mint a nyár heve, mely ellankaszt! A torokfájás ijesztő mértékben kezdett föl­lépni s egyre szedi áldozatait kivált a gyerme­kek közül. E miatt valószínű, hogy egy-két iskolában a tanítást — legalább az elemi osztályokban — az uj év elején nem is lehet megkezdeni. A városi rendőrség hanyagsága kibeszélhetetlen !­ Az év halottjai. Gazdag aratása volt a fájdalom, a most letelt évben is a halálnak. Nálunk a közélet sok jeles férfiát, külföldön nagynevű államférfiakat és tudósokat szólított ki az élők sorából. Államférfiak, képviselők: Festetics György gróf, legérdemesebb főuraink egyike, az Andrássy-minisztérium tagja s koronaőr. Gyorsan követte bátyját, Festetich Taszilót a sírba. Holló­sy Károly, a siklósi kerület orsz. képviselője, a függetlenségi párt egyik tekintélyes tagja. Fest Imre, Gorove mi­nisztériumának államtitkára, Szepes volt alis­pánja, Deák Ferencz egyik főembere s legutóbb az osztrák-magyar bank magyarországi kormány­zója. M­a­i­l­á­t­h György, országbíró s a főren­diház elnöke, kit a huszárjával szövetkezett rab­lók vérlázitó módon meggyilkoltak. Ez a halál­eset a mult év legmegrenditőbb s legsötétebb eseménye. Már 1839-ben országgyűlési követ lett, majd Baranyamegye főispánja, a provizó­rium alatt udvari kanczellár volt. Egyik nagy po­litikai alakunk dőlt ki benne s bár a konzerva­tív táborhoz tartozott, egyaránt tisztelték a li­berálisok is. S’app Simon, 1861. a vissói ke­rület országgyűlési képviselője; román létére 48-ban velünk harczolt. Péchujfalusi T­é­c­h­y Jenő orsz. képviselő, a képviselőház egyik jegy­zője. A szabadelvű párt jeles tagja. Ragályi Gyula, több országgyűlésen át képviselő. — S­z­i­l­á­d­y Lajos, Kecskemét város volt képvi­selője. Fogarasi N­á­d­a­s­d­y Ferencz gróf volt osztrák igazságügyminiszter s erdélyi udv. kan­czellár. Uj. gr. Ráday Gedeon, honvédelmi mi­niszter. F­ő­u­r­a­k: Festetics Tasziló gróf lovas tábornok, a 2. dragonyos ezred tulajdonosa, aranygyapjas rend lovagja s számos érdemrend tulajdonosa. A katonai pályára a harminczas években lépett, részt vett az 1866-ig az összes háborúkban, mig a königgraetzi csatában lábát elvesztette. Azóta visszavonultan élt jószágán­ B. Podmaniczky György, a magyar főrendek nesztora, jótékony­ságáról messze földön ismert volt. 101 éves ko­rában hunyt el. D­e­g­e­n­f­e­l­d-S­chonburg Imre gr., Tisza Kálmán miniszterelnök apósa s a ref. egyház tiszántúli kerületének volt gond­noka. Egyházának ügyeiben nagy buzgalmat fejtett ki. Sztáray Ferdinánd gr., a szabad­­ságharcz alatt a zempléni lovas önkéntesek pa­rancsnoka. Batthyány Gusztáv herczeg. — Eötvös József br. nyug. szeptemvir. — E­r­d­ő­d­y Lajos gróf. Eszterházy Miksa gróf, a ma­gyar athletikai klub megteremtője. — S­i­g­r­a­y Fülöp gróf cs. és kir. kamarás. Szapáry An­tal gróf, a magyar főúri világ egyik legnépsze­rűbb alakja. — Szirmay Vincze gróf. — Vá­­sonkeöi gr. Zichy Albert, kamarás, titk. taná­csos és szórg. kir. vezérőrnagy. Id. gr. Teleki Gyula, volt képviselő s a dunántúli ref. egyház­kerület főgondnoka. Huszár Ferencz apát, zágrábi kanonoka a vaskorona-rend lovagja. — Pfeiffer Jó­zsef temesvári kanonok, ki hazafias magatartá­sáért a szabadságharcz után sokáig fogva volt. — Ifj. Zichy Ferencz gr. pápai praelátus és szolgálattevő kamarás. — Kollár István Esztergom nyug. lelkésze, a pápa t. házi káplánja. Török Pál szuperintendes a dunamelléki ref. egyházban. Irodalom, tudomány, művészet. Bulyovszky Gyula, több évtized óta ismert, kedvelt tárczairó és szépirodalmi lapszer­kesztő. Mirese János, legszorgalmasabb törté­­netbuváraink egyike, hazai történeti irodalmunk kitűnősége. Halmi Ferencz, a nemzeti színház kitűnő bonvivans és jellemszinésze. Halála álta­lános levertséget okozott. Dr. Montedegoi Albert Ferencz, magyar csillagász, Heves megye tanfel­ügyelője. Reitz Frigyes, a magyar földtani társulat elnöke. Stock­inger Tamás, nyug. egyetemi tanár, az orvostudomány veteránja. P­e­t­z­v­a­l Ottó, egyetemi tanár , akadémiai tag. Kasztovszky Iván, lapszerkesztő. T­u­r­­c­h­á­n­y­i Gyula, volt 48—49-iki honvédfőhad­nagy és lapszerkesztő. Volkmann Róbert, jeles zeneszerző s az orsz. zeneakadémia tanára. Bognár Ignácz, zeneszerző s volt operaéne­kes. B­e­n­k­ő Dániel, az akadémia lev. tagja, gazdasági iró. Zsivora György, az akadémia jubiláris tagja, a volt hétszemélyes tábla tanács­elnöke. É­r­k­ö­v­y Adolf, a legjelesebb magyar mezőgazdák egyike s az akadémia lev. tagja. Az ünnepélyt M­á­r­i­k József ur, egyl. titkár nyitotta meg hosszabb beszéddel, melyben a modern jótékonyságot fejtegette: milyennek kell annak lennie, hogy az valósággal megfelel­jen a társadalom javítását czélzó követelmé­nyeknek. Azután főtiszt, Kovács Simon pléb­­án, az egylet pénztárnoka szólította elő külön­böző tanintézetek fö igyekezetű szegény tanulóit, kik között az egyleti alelnökök : Bogdán Andrásné és Kelemen Lajosné úrasszonyok osztották ki az ajándékokat. A ruh­anemüek mellé a dúsan megrakott két karácsonyfáról mindeniknek jutott egy adag pogácsa, csemege, gyümölcs is, véghetetlen örömére különösen az apróbb népségnek. Zárbeszédet főtiszt, Kovács Simon ur tartott, igyekezetre buzdítva a gyer­mekeket és a jótékonyczélu egylet nevében kö­szönetet mondva a szives adakozóknak, kik részvétükkel járultak a jótékonyság nemes gya­korlásához. Az estélyt, mint rendesen táncz zárta be, melyben jókedvvel vett részt az ifjú­ság és elrejtett egy ügyes körmagyart is többek között, melynek végén a néző publikum hatalmas tapsokkal üdvözölte a hazafias tánczot és tánczolókat. A körmagyart megtoldották ro­pogós csárdásokkal s a táncz folyt közel éjfélig. — Meghívó. A korcsolya-egylet vá­lasztmányi tagjait van szerencsénk 1884. j­a­­nuár 1-én (kedden) d. u. 2 órakor a k­a­­s­z­i­n­ó helyiségében tartandó választmá­nyi gyűlésre tisztelettel meghívni. S.-Szent­györgy, 1883. decz. 31-én. Mr. Szász Károly, egyl. alelnök. Gyárfás Győző, egyl. titkár. — Hivatalos levelezés czim alatt a „Buda­pesti Ilirlap“ erzsébetvárosi levelezője Horváth László tanfelügyelőről egy olyan kis közleményt hoz, a­melyet mi, a­kik Horváth L. urat ismerjük, haj­landók vagyunk apokrifnek hinni. Az erzsébetvárosi tudósítás így hangzik : Kis- és Nagy Küküllő várme­gyék tanfelügyelője Horváth László folyó hó 20-án a következő levelet intézte Erzsébetváros polgár­mesteréhez: „A tankötelesek kimutatását 28-áig terjes­sze be, mert különben érzékeny pénzbírság, esetleg fegyelmi kereset megindítását fogom a közig. bizottság előtt kérni, hanem rem­éllem, hogy ha a t. polgármester úr egy kis becsülettel és önérzettel bír, többszöri sürgetést, illetve a fenti körülményeket nem fogja bevárni.“ — Hol a dohány ? Az utóbbi dohánybe­váltás alkalmával történt. Egy szemerjai ter­mesztő jelentkezett a bizottságnál, hogy holnap nem adhatja be az évi termesztményt, minthogy ügyes-bajos dolgában Földvárra kell mennie, ha­nem holnapután pontosan beadja. A finánczok, nehogy az atyafi holmi manipuláczióba elegyed­jék, elmentek meggyőződni a felől, hogy a kö­teles termesztmény csakugyan megvan-e. Nem hiányzott abból egy levél-hegy sem. Azután a kamra kulcsot magukhoz vették s megvárva mig az atyafi Földvárra távozik ők is ott hagyták a posztot. Székelyünk másnap hazatért. Hivatja a finánczokat, nyittatja az ajtót, de óh bámulat! a dohány egy levélig oda van. Általános töpren­­kedés. A hű pásztorok és gazda egyformán bá­mulnak, hogy miként kerekedhetett lába a drága füstölőnek. A dolog vége a lett, hogy az atyafi követeli a finánczoktól dohányát, pedig azok egy levélkét sem bántottak. Hol van hát a dohány ? — Gróf Ráday Gedeont szombaton temet­ték el a h­onv. minisztérium palotájából egy negyed négy órakor. A nagyteremben a ravatal körül a gyászoló család tagjai és a tábor­noki kar, továbbá a miniszterek foglaltak helyet. A felség képviselője Papp főhadse­géd a tábornokok élén állt. Mielőtt a gyász­­szertartás megkezdődött volna, az utczáról fel­hangzott az Eszte-erőd zenekarának mélabús gyászindulója. Előbb a ref. énekkar megható gyászdalt énekelt, aztán pedig Petry Elek mon­dott imát, majd pedig Szász Károly tartott gyászbeszédet az elhunyt felett. Elmondta érde­meit és ecsetelte a veszteséget, mely Ráday Gedeon elhunytával a hazát érte. Részletezte az elhunyt államférfiú érdemeit és végül a minden­ható áldását kérte a kihűlt hamvakra. Az ur imájának elmondása és az énekkar gyászdala után künn a téren megtörténtek a szokásos tisztelgések. Ezután a közönség szétoszlott. A koporsót átszállították Iklandra. — A német trónörökös — mint egy bar­­cellonai lap írja — Berlinbe való visszautazása alkalmával Mahon városban a Balearok szige­tén kikötött, szigorú incognitóban a várost és környékét megszemlélte. A három hajó — írja a nevezett lap — a­melyen a trónörökös és kí­sérete utazott, a mult szombaton d. u. 3 óra­kor ért a város elé. Az avisó hajó „Loreley“ a kikötőbe evezett, míg a másik kettő a tengeren maradt. Itt szénnel és eleséggel látták el magu­kat, de oly lassúsággal, a melyből kitűnt, hogy itt tartózkodását feltűnés nélkül meg akarják hosszabbítani. Ez idő alatt 5 előkelő ur szállott ki a „ Loreley “-ból, ezek közül egyikkel a többiek feltűnő tisztelettel bántak. Az urak megnézték a várost, a környéket s különös figyelemmel a kikötőt, s a „Loreley“ valamint a többi hajó csak éjfél körül hagyták el Mahont. E „rejté­lyes“ esetről a spanyol hírlapok azt következ­tetik, hogy a trónörökös Bismarck initiatívája folytán látogatta meg e szigeteket, mert a né­met birodalom „tengeri állomásának“ szánta a Baleári szigeteket, s azokat elfoglalni szán­dékozik.­­ A soroksári postarablás vizsgálata annyi­ban haladt előre, hogy a vizsgálóbíró kihallgat­hatta a sebesült Molnár Rakót. Gergelyt, a ván­dorló czipészlegényt s Tüske Béni ócsai házi­gazdáját, kiket a rablás gyanúja alatt első nap elfogtak, szabadon bocsátották, mert kimutat­ták alibijüket. Helmbacher vizsgálóbíró Sorok­sáron folytatta a nyomozást. Időközben az orvos értesítette a vizsgálóbírót, hogy Rakót most már ki lehet hallgatni, ennélfogva a kihallga­tás megtörtént. Rakó vallomása megerősítette a gyanút, mely a vizsgálat folyamán felmerült, s ez az, hogy a rabló a fővárosban tartózkodik. Ennek elfogatására kiadták már a rendeletet. Schobert korcsmáros ellen felhagytak a további lépésekkel. — Megölt altiszt. Újvidékről írják, hogy, Knezsevics Emil 6-ik gyalogezredbeli altisztet, ki egy kissé boros volt, szerb szekeresek e hó 19-én esti 5 órakor nyílt utczán szóváltásból eredt verekedés közben megölték. Tizenhét kés­­szúrást ejtettek rajta s a szúrások közül öt föl­tétlenül halálos volt. A tettesek közül négyet elfogtak. A megölt fiatal altiszt egy kapitány­nak a fia s e hó végével a kadét­iskolába kel­lett volna lépnie. — Egy államférfiu gyilkosa. A múlt nyá­ron nagy feltűnést keltett Konstantinápolyban egy gyilkosság. Abdurrahman beyt, az állam­tanács titkárát egy séta alkalmával a Bos­porus partján meggyilkolta társa, Izmail bey tengerészkapitány. Izmail a tett indokául azt adta elő, hogy Abdurrahman az ő előléptetését mindenféle cselszövényekkel akadályozta meg. Izmail perének tárgyalása e hó­ közepén volt, a törvényszék 15 évi nehéz börtönre ítélte őt.­­ Ha jobban talált volna, Celles franczia városkában a napokban egy Grané nevű polgár halt meg, kinek az a megbízása volt egy titkos társulattól, mikor III. Napóleon a boulognei első partraszállási komédiát rendezte, hogy lőjje agyon Napóleont. Grané azonban mást talált. Egész életén át sajnálta ezt az ügyetlenségét, s ha eszébe jutott, hogy mennyi nyomortól, pénz­­fecsérléstől kímélhette volna meg hazáját, min­dig azt mondá, hogy szeretné magát meg­fojtani. — Borzasztó eset nyomára jöttek legköze­lebb Leyden németalföldi városban. Elfogtak egy asszonyt, a­ki az utóbbi öt évben tizenhat embert megmérgezett. Mint 1865-ben a Páris­­ban kivégzett de la Pommerais orvos, áldoza­tait különböző beteg- és temetkezési egyletekbe — még pedig az illetők tudta nélkül — felvé­tette s haláluk után az aránylag nem nagy összeget kifizettette magának. A napokban két ily ember halt meg a méreg következtében, melyet nekik a gonosztevő asszony adott. Csak most került a tettes gyanúba, mely azután elfo­gatására vezetett. — Gambetta atyja megházasodott. Párisi lapok írják, hogy Gambetta 75 éves atyja Ca­­horsban megnősült, elvéve szolgálóját Bras . Ma­rit, ki ugyancsak Cahors környékéről származik, hol szülei mint kisbirtokosok mai napig is élnek. A 45 éves csídos, barna lánynak nagy fénylő szemei, s dús hajfonadékai vannak. Homloka széles, s azon egy kövér ráncz fut végig, való­színűleg előbbi állapotában a fején hordozni szokott nehéz vizes kupák miatt. Már előbb is szolgált Gambettánál, ennek első felesége halála előtt, de valami két éve szolgálatját elhagyta. Később ismét visszatért Gambettához. — Külön­ben lehet, hogy e hír csak a „Figaró“ kacsája. — A vasútvonatok kirablása Oroszország­ban most napirenden van, még pedig oly szem­telenül folyik, hogy abban a vasúti személyzet jelenléte sem szolgál akadályul, íme két ily eset a javából. Egy teherkocsi egyik végén állt a vonatvezető, másikra fölugrik egy rabló. „Mit csinálsz itt gazember?“ kérdi a kondukteur a ficzkót, a­ki nyugodtan hozzáfogott a megrako­­dáshoz. Emez elővesz egy nagy kést, s hideg vérrel felel: „Elmenj innen, különben levágom a nyakadat.“ S a kondukteur örült, hogy meg­mentette az életét. — Egy másik esetben he­ringes hordók voltak a kocsin, melyet szintén őrzött a vonatvezető. Erre is fölugrik egy zsi­­vány, amire az őr hangosan kiabál segítségért. „Hallgass testvérkém, hisz csak egy hordócskát akarok !“ S el is vitt egy hordócskát. Egyház. NAPI HÍREK. — A sepsi­szentgyörgyi jótékony nőegylet szombaton állította föl a szegények karácsony­fáját a városi díszteremben. A megható ünne­pélyen szép számú közönség vett részt, hogy tanúja legyen annak az örömnek, mely ö­t­v­e­n szegény tanuló gyermek arczáról sugárzott, ki­ket a jótékony egylet teljes ruházattal látott el. 1. szám: Felelős szerkesztő: MALIK JÓZSEF. A „SZÉKELY NEMZET“ táviratai. Szeged, decz. 31. A polgárság tegnap este Tisza Lajos kormánybiztos tiszteletére nagyszerű fáklyás menetet rendezett. Tisza meghatottan köszönte meg a tüntetést. Nyolcz órakor tiszteletére színházi díszelőadás volt, hol a kormánybiztos a családi gyász miatt csak egynegyed óráig időzött. Debreczen, decz. 31. A „Tisza“ bizto­sitó intézet közgyűlése kimondta, hogy a társulat liquidál. Kairó, decz. 31. A felkelők Gezi­eht Berber mellett megtámadták. A basibcsukok a helyőrség által visszavezettek. Zágráb, decz. 31. A tartománygyülés tegnap a végvidéki képviselők megválasztá­sát igazolta. Elfogadtatott azon határozati javaslat, melyben a közgyűlés sajnálatát fe­jezi ki a végvidékre erőszakolt választási törvény fölött. A tartománygyülés azon ki­­vánatát nyilvánitja, hogy a végvidéken a királyi biztosság megszüntessék. A mai ülés­ben Kresztics elnöknek és Hrvát alelnök­­nek ismét meg­választattak.

Next