Székely Nemzet, 1884 (2. évfolyam, 1-199. szám)

1884-01-26 / 15. szám

II. évfolyam. GJKS­Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Szentgyörgy, Gsiki-utcza Matheorás-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadóhivatal: Jókai-íiFomita-részvény-társulat Sepsi-Szentgyörgy, szombat, 1884. január 26. SZÉKELY NEMZET Megjelenik hetenként négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és szombaton, hová it ilellittü­l fiúik is kiríniuk kármentesen küldendők. Il«®-------------------------­POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZ­ATI LAP. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS a „SZÉKELY NEMZET“ czim­ű politikai és társadalmi lapra. A „Székely Nemzet“ megjelenik heten­ként négyszer: kedden, csütörtökön, szombaton és vasárnap reggel egy nagy ivén, szükség ese­tén melléklettel. Előfizetési ára : egész évre . 10 frt. félévre ... 5 frt. negyedévre . 2 frt. 50 tér. Az előfizetéseket legczélszerűbb postai utal­ványokkal küldeni. Mutatványszám kívánatra ingyen. Gyűjtőknek 5 előfizetés után tiszteletpéldán­­­nyal szolgálunk. Kérjük az előfizetéseket minél előbb meg­tenni, mivel felesleges példányokat nem nyom­at­­tathatunk. A JÓKAI-NYOMDA-RÉSZVÉNY-TÁRSULAT mint a „Székely Nemzet“ kiadó tulajdonosa.­­ Az új képviselőválasztásokra nézve a „Nemzet“ a következőket írja: A jelen képvi­selőház mandátuma tudvalevőleg ez év őszén jár le. Nem valószínű azonban, hogy a képviselő­ház ez ideig együtt maradjon (tudvalevőleg 1872. óta minden képviselőhöz jóval a három évi cyclus teljes letelte előtt oszlott fel) s most, ha jól vagyunk értesülve, a mennyiben valamely előreláthatatlan fordulat nem következnék be, a mely azonban a képviselőház ülésezését szintén aligha hosszabbítaná meg, — a képviselőház oly időben fog feloszlattatni, hogy az uj választá­sok még május hó folytán megtörténhes­senek. 15. szám. Előfizetési Ar helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve . Egész évre . 10 írt — kr. Félévre . . 5 írt — kr. Negyedévre . 2 írt 50 kr. Hirdetmények dija 4 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdijért külön 30 kr. -----------------------­Nyilttér sora 15 kr. A hirdetmények s nyiltterek g dija előre fizetendő. '• ySfcí.)--------------------------Süli Nyílt levél Jókai Mórhoz, az ilyefalvi választókerület országgyűlési képviselőjéhez.*) — jan. 25. Igen tisztelt Képviselő Úr! Egy Három­szék megyét nagyon közelről érdeklő, hogy ne mondjam, életbevágó fontos kérdésben fordulok a nyilvánosság útján a megye legtekintélyesebb országgyűlési képvi­selőjéhez. A tárgy fontossága és mindenek­­felett sürgőssége igazolja eljárásomat. Önnek félszázados múltja van már a ma­gyar nemzet történetében. És minő múltja ! Hevesen dobog fel a szivünk azon tudatra, hogy Jókai Mór a magyar nemzet fia. Büsz­kévé teszi a magyart ennek a fényes név­nek birtoka és oda nem adná Jókaiját a föld kerekségének minden dicsőségéért. Hogy ne lenne a székely nép, h­áromszék megye büszke akkor, midőn egyik választókerületé­nek Jókai az országgyűlési képviselője! És nem is ok nélkül. Ön félszázados pályája alatt úgy szolgálta a hazát, a­hogy senki más: a hazaszeretetre lelkesítő tollá­val, fényes lángelméje tanácsaival s a sza­­badságharcz napjaiban karddal. Mikor a muszka invázió fenyegette az országot, őrt állott Ön, mint a Cherubin lángpallosával s a hazának kivételes kormányzata idejében ott állott Ön a jog védelmében bátran, szembe­szálló nyíltsággal a reakczió szomorú vitézei előtt és nem engedte, hogy ez a nemzet el­pusztuljon. A pártok alakulásánál, a politikai belső élet küzdelmei között, a pártharczok elfaju­lásánál, a­mi a magyar parlament tekinté­lyét megalázással fenyegette annyiszor, — ott állott Ön tiltakozó szavával és a parla­ment megértette azt. Mikor a magyar tör­vényhozó testület háborgott, mint a tenger . Ön csendet parancsolt a veszélyes elemek­nek, mint egy Neptun, és a magyar nem­zet becsülete meg volt mentve a külföld bántó ítéletétől. Hogy közelebb jussak tárgyamhoz, lehe­tetlen e helyen a parlamenti illem és böl­­cseség mintaképe gyanánt meg nem emlé­keznem Önről, ki épen a szabadelvű párt érdekében, annak egységes működése czéljá­­ból oly sokat használt kipróbált hazafiságá­­val. Mikor az ellenzék összezúzással fenye­gette ezt a pártot, Önnek egy-egy tiltakozó szava elég volt elnémítani a könnyelmű ellenség zajos lármáját. Vagy ki merte volna a szó és meggyőződés igazságának oly sú­lyos érveit akkora férfiassággal odadobni a szélsők szeme közé, mint azt Ön tévé, mi­dőn egy ízben a kormányelnök fizetését meg nem szavazóknak a hazaszeretet egész melegével emlékezetükbe hozta, hogy ugyan­ezt tették meg ők azon nagy hazafival szem­ben is, a­kinek nevét ma a függetlenségi lobogóra jelszó gyanánt írták fel ? . . . Ki merte volna ezt tenni más ? Egyedül Önnek volt az szabad és lehetséges. Mert Önnek nagyon sokkal tartozik a magyar nemzet. És ezt a tartozást le nem róhatja soha, még hálájával, a hazafiui jellem iránti leg­mélyebb hódolatával sem. Azért volt súlya és értéke minden időben az Ön szavának. S a­mi az Ön szavát a magyar felelős kormány és nemzet előtt még értékesebbé teszi, az azon körülmény, a­melynek Ön háromszéki beszédei egyikében is oly szép kifejezést adott volt, hogy Önnek van joga a kormányt támogatni, mert Ön a kormány­nak nem tartozik semmivel. El kellett ezeket mondanom a magam igazolására. Indokolnom kellett, hogy miért fordulok én egyenesen Önhöz, igen tisztelt Képviselő úr. Azt hiszem, ha oly fontos ügyben szólalok fel, mint a jelenlegi, sza­vaimat illetékesebb helyre nem intézhetném. Kérem, szíveskedjék ezeket úgy venni, a­mint adva vannak, a tárgy iránti érdeklő­déssel és jóindulattal. Sepsi-Szentgyörgy város Háromszékme­­gyének központja és székhelye volt minden kormányrendszer alatt; 1876-ban azonban az igazságügyminiszterium minden alaposabb tanulmány és elfogadható indok nélkül áthe­lyezte a törvényszéket Kézdi-Vásárhelyre, megmaradván Sepsi-Szentgyörgy közigazga­tási székhelyül. Eltekintve azon megyeren­dezési szempont helyességétől, hogy a köz­­igazgatási székhelynek egyszersmind törvény­­széki székhelynek is kell lennie, csupán azon egy körülményre hivatkozom, hogy a megye lakosainak egy nagy része pl. Erdővidék, egész napi utat tesz, míg a törvényszék vá­rosába, Kézdi-Vásárhelyre eljuthat. Nem in­dokolom eme valóban botrányos berendezési művelet helytelenségét bővebben, hisz ön is, igen tisztelt képviselő úr, igen jól tudja, mert tapasztalta, mint megannyi előkelő ven­dégei a megyének a közelmúltban, hogy a kézdi-vásárhelyi törvényszéknek helye minden józan felfogás mellett Sepsi-Szentgyörgyön van. Sokáig reménykedett a megye, hogy a kormány az igazságügyminisztérium eme czél­­zatos tévedését a törvényszék visszahelyezése által helyrehozza. Vártuk, hogy alkalmat vesz magának az igazságügyi miniszter úr a fenforgó zavaros állapotok figyelemre mélta­tása után meggyőződni a tett intézkedés hely­telen volta felől. És mit kellett tapasztalnunk? Nem hogy kilátás mutatkoznék az eltévesztett lépés rek­tifikálására, hanem az igazságügyi miniszté­rium által egyik közelebbről benyújtott tör­vényjavaslat által újabb öt évi időtartamra szándékozik a fennálló abnormis állapotot nyújtani. Igen tisztelt képviselő úr! A karczagi törvényszéknek Szolnokra leendő visszahe­lyezése szőnyegre került és pedig — nem leszek indiskrét, ha kimondom — egyik tekintélyes államférfi határo­zott kívánságára. Tudom, hogy Szolnok épen úgy kompetens a törvényszékre, mint K.-Vásárhely mellett S.­Szentgyörgy. De ha lehet és szabad egyik első államfér­­fiúnak — igen helyesen — latba vetni te­kintélyének súlyát egy ferde állapot kikor­rigálása c­éljából, azt hiszem, nem kevésbé méltányos és igazságos dolog, ha Jókai Mór, Háromszék megye országgyűlési képviselője, egy szintén visszás helyzet megszüntetése vé­gett felemeli szavát mellettünk. Sokkal fontosabb ez a kérdés, minthogy az elől­épen most a szolnoki analóg eset alkalmával kitérni lehetne. Háromszék megye régóta várakozik már. Türelme példás, nyu­galma e kérdésnél tiszteletreméltó volt; a kormány intéző bölcsességében vetett bizalma határtalan s ennél a bizalomnál csak remé­nye volt nagyobb, hogy méltányos panaszá­nak illetékes helyen minél előbb orvoslást nyer. Én ezt a hitet, ezt a rendíthetetlen bi­zalmat ilyen kézzelfogható visszás helyzet megszüntetésének halogatásával nem kocz­­káztatnám, ha az igazságügyi miniszter he­lyében volnék. Veszélyes ez a halogatás annyival is inkább, mert már bizonyos sej­­telemszerű nézet kezd határozottabb alakban szájról-szájra járni, hogy t. i. az öt év le­telte után az igazságügyminiszter a végleges szervezésnél h­áromszékmegyét Brassómegyé­­nek s ezzel együtt a szász-oláh érdekeknek szándékozik kiszolgáltatni. Hogy ez a nézet nem alapul a miniszter akaratának valósá­gán, azt itt, e helyen felesleges mondanom. Hanem a közvélemény kombinál; a haloga­tásoknak a részakarat magyarázatokat ad s végül oly politikai helyzet megteremtője lesz ez az állapot, a­miért a felelősséget el­vállalni senki sem fogja. Ennek a kérdésnek el kell immár dől­nie: jobbra vagy balra. A kétségbeejtő bi­zonytalanság következményei napról-napra súlyosabban nehezednek ránk. Háromszék­­megyének ez a kérdés valóságos tengeri kí­gyója, más meg más alakban merül fel újabb meg újabb reményekkel és bizonyta­lanságokkal. Eljött az ideje, hog­y megoldást nyerjen. Íme, igen tisztelt képviselő úr, ezek va­­lának indító okai nyílt felszólalásomnak. Én a szabadelvű párt vén tagja vagyok; sokat láttam és tapasztaltam már, a­miket nem szerettem volna megérni, de legtöbb esetben — bízvást elmondhatom — saját hibáink vagy mulasztásaink sodortak a veszedelembe. Közelgő veszély érzete fog el, ne vegye rossz néven Képviselő úr, ha Önnek e percz­­ben kipróbált hazafiságára és tapasztalt hord­erejű bölcsességére apellálok. Önnek kell magára vállalnia a nehéz feladatot, hogy feltárja a helyzet komolysá­gát egész leplezetlenségében illetékes helyen. Kérem, a székely nép nevében, tegye meg. Ez a nép rá van szorulva egy Jókai támogatására, mert vagy meg sem hallgatják különben, vagy félreértik szavait. Ezért kellett nekem nyilt levelet intéz­nem Jókai Mórhoz, mint az ilyefalvi válasz­tókerület országgyűlési képviselőjéhez. Szalad elvü párti­ tőséget azzal, hogy nemcsak hogy politikai el­vük nincsen a lap alapítóinak de még írni sem tudnak becsületesen a „Viitorius“ emberei. Ezen irodalmi polémia elég szerencsésnek mondható, a­mennyiben az említett levelezőnek alaptalan vádját kitünteti. Általában a magyarországi oláh lapok nem nagy pietással szólnak a budapesti Viitoriulról, tudvalévő dolog lévén, hogy ez az oláh lap egé­szen szabadelvű álláspontra helyezkedett. Meg­kívánja ugyanis programmjában, hogy az oláh nemzetiség szűnjék meg államot alkotni az államban s feltételéül tűzi ki a békés együtt­élést, a magyar állameszme iránt való tisz­teletet. S minthogy a budapesti Viitoriul egyszers­mind az aktivisták közlönye is, könnyen ki lehet magyarázni azon ellenszenvet, mel­lyel laptársai megjelenésekor fogadták. A temesvári Lumin­ plane azt hiszi, hogy a Viitoriul nem fog megélni, mert nem tud hí­veket toborzani. A brassói lap szintén ilyen tó­nusból üdvözölte annak idején. Mi a magunk részéről csak örvendeni tu­dunk, hogy egy hazafias irányú oláh lap léte­sülni tudott és sokkal több bizalmunk van ro­mán ajkú polgártársaink legnagyobb részének h­azafiságában, hogysem olyan könnyen el tudnék hinni, hogy „nem tud híveket toborzani.“ Igen sajnálatraméltó jelenség volna, ha —igaz lenne. *) A fentebbi nyilt levelet lapunk egyik tekintélyes barátja irta, s tán felesleges is mondanunk, hogy a t­ vzikkiró nézeteivel mi is teljesen egyetértünk. Szer­t. Román lapok a budapesti „Viito­­riulu“-ról. — jan. 25. A temesvári „Luminatoriulu“ 2-dik számában a „Viitoriul“ programmját veszi bonczkés alá. Mindenek előtt konstatálja azt, hogy ezen lap nem tud híveket hódítani ma­gának, nem tekinti e szerint veszélyesnek a lap irányát sem, mert szerinte ezen uj lap prog­­rammja nem foglal magában új politikai elvet, ők is csak azt óhajtják, a­mit a többi román lap óhajt, az uj lapnak csak a modora és hangja salom­asabb, végczélja pedig nem más, mint az a­mit a többi román is magáénak tart. A budapesti „Viitoriul“ 5-ik számában egy nyelvtani és helyesírási polémiát kezd a „Ga­zeta Transilvaniei“ egy bukaresti levelezőjével, a­ki nem régen megtámadta az egész szerkesz­ BELFÖLD. — jan. 25. A képviselőházban szerdán a közoktatási költségvetés tárgyalása volt. Az általános vitát Iványi indította meg egy lendületes szép be­szédben sürgetve a vallásszabadságról törvény alkotását. Ez iránt határozati javaslatot is adott be, másfelől a baptisták sérelmeit hozta fel. T­r­e­f­o­r­t miniszter kifejti, miért nem fo­gadja el Irányi határozati javaslatát. Il­ en tör­vény dissoluczióba vinné a magyar államot. A­mi a baptistákat illeti, azok lehetnek jó földmi­­velők s jó iparosok, de nem birnak egyházi szervezettel s nincs köztük papnak vagy püs­pöknek való ember. — A ház többsége nem fo­gadja el Irányi javaslatát. A budapesti egyetem theologiai tanárainak fizetése felemelésénél Ugrón Gábor szólalt fel, szemére vetvén a miniszternek, hogy miért akar a felség köpenyegével takarózni s az indokolást alkotmányos szempontból támadta meg. T­r­e­­f­o­r­t miniszter védelmezte a tételt, mire a té­tel a miniszteri s nem a pénzügyi bizottsági ja­vaslat szerint fogadtatott el, mely utóbbi törölve volt a fizetésfelemelés következtében támadt 14,000 frt differencziát. A tárgyalás további folyamán Ugron Gá­bor a kolozsvári egyetem felszerelése érdekében s a n.­szebeni jogakadémia megszüntetése mel­lett szólalt fel.­­ A többi specziális érdekű té­teleknél is történtek kisebb jelentőségű felszó­lalások, így S­o­m­s­s­i­c­h Pál a kaposvári, S­i­­monyi Iván a mosonyi 4 osztályú gymnasium érdekében szólalt fel, melyet 6 osztályúra kívánt kiegészíteni. A miniszter mindkettőre biztatóan felelt. V­i­d­o­v­i­c­s azt indítványozta, hogy vala­mely, a miniszter által kijelölendő állami tanító­­képezdénél oly tanszékeket rendszeresítsen, me­lyeken a különböző hitfelekezeti szertartások ta­níttatnak. T­r­e­f­o­r­t miniszter kimutatván e kívánság teljesítésének lehetetlenségét, a ház nem fogadta el Vidovics indítványát. Végül Kállay János adta elő interpelláczió­­ját a nyíregyházi vámsorompó iránt. Ezzel az ülés véget ért. Ő felsége szerdán délelőtt dr. Orczy Béla minisztert kihallgatáson fogadta. Ezután Tisza miniszterelnököt fogadta egy órai ki­­hallgáson. A miniszterelnök minden javaslata teljes jóváhagyással fo­gadtatott a korona részéről. A kép­viselőháznak legközelebb előterjesztendő több törvényjavaslat szintén előleges jóváhagyást nyert. A főrendiház üzenete, ha a költ­ségvetési vita gyors lefolyású lesz, ennek befe­jeztével, ha pedig elhúzódnék az, a pénzügyi költségvetés tárgyalása előtt fog a képviselőház­ban tárgyalás alá kerülni. Mivel a változatlan j­avaslatnak visszaküldése a főrendiházhoz a mos­tani körülmények között nem mutatkozik oppor­­tunisnak, a kormány indítványozni fogja, hogy

Next