Székely Nemzet, 1884 (2. évfolyam, 1-199. szám)
1884-01-26 / 15. szám
II. évfolyam. GJKSSzerkesztőségi iroda: Sepsi-Szentgyörgy, Gsiki-utcza Matheorás-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadóhivatal: Jókai-íiFomita-részvény-társulat Sepsi-Szentgyörgy, szombat, 1884. január 26. SZÉKELY NEMZET Megjelenik hetenként négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és szombaton, hová it ilellittül fiúik is kiríniuk kármentesen küldendők. Il«®-------------------------POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI LAP. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS a „SZÉKELY NEMZET“ czimű politikai és társadalmi lapra. A „Székely Nemzet“ megjelenik hetenként négyszer: kedden, csütörtökön, szombaton és vasárnap reggel egy nagy ivén, szükség esetén melléklettel. Előfizetési ára : egész évre . 10 frt. félévre ... 5 frt. negyedévre . 2 frt. 50 tér. Az előfizetéseket legczélszerűbb postai utalványokkal küldeni. Mutatványszám kívánatra ingyen. Gyűjtőknek 5 előfizetés után tiszteletpéldánnyal szolgálunk. Kérjük az előfizetéseket minél előbb megtenni, mivel felesleges példányokat nem nyomattathatunk. A JÓKAI-NYOMDA-RÉSZVÉNY-TÁRSULAT mint a „Székely Nemzet“ kiadó tulajdonosa. Az új képviselőválasztásokra nézve a „Nemzet“ a következőket írja: A jelen képviselőház mandátuma tudvalevőleg ez év őszén jár le. Nem valószínű azonban, hogy a képviselőház ez ideig együtt maradjon (tudvalevőleg 1872. óta minden képviselőhöz jóval a három évi cyclus teljes letelte előtt oszlott fel) s most, ha jól vagyunk értesülve, a mennyiben valamely előreláthatatlan fordulat nem következnék be, a mely azonban a képviselőház ülésezését szintén aligha hosszabbítaná meg, — a képviselőház oly időben fog feloszlattatni, hogy az uj választások még május hó folytán megtörténhessenek. 15. szám. Előfizetési Ar helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve . Egész évre . 10 írt — kr. Félévre . . 5 írt — kr. Negyedévre . 2 írt 50 kr. Hirdetmények dija 4 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdijért külön 30 kr. -----------------------Nyilttér sora 15 kr. A hirdetmények s nyiltterek g dija előre fizetendő. '• ySfcí.)--------------------------Süli Nyílt levél Jókai Mórhoz, az ilyefalvi választókerület országgyűlési képviselőjéhez.*) — jan. 25. Igen tisztelt Képviselő Úr! Egy Háromszék megyét nagyon közelről érdeklő, hogy ne mondjam, életbevágó fontos kérdésben fordulok a nyilvánosság útján a megye legtekintélyesebb országgyűlési képviselőjéhez. A tárgy fontossága és mindenekfelett sürgőssége igazolja eljárásomat. Önnek félszázados múltja van már a magyar nemzet történetében. És minő múltja ! Hevesen dobog fel a szivünk azon tudatra, hogy Jókai Mór a magyar nemzet fia. Büszkévé teszi a magyart ennek a fényes névnek birtoka és oda nem adná Jókaiját a föld kerekségének minden dicsőségéért. Hogy ne lenne a székely nép, háromszék megye büszke akkor, midőn egyik választókerületének Jókai az országgyűlési képviselője! És nem is ok nélkül. Ön félszázados pályája alatt úgy szolgálta a hazát, ahogy senki más: a hazaszeretetre lelkesítő tollával, fényes lángelméje tanácsaival s a szabadságharcz napjaiban karddal. Mikor a muszka invázió fenyegette az országot, őrt állott Ön, mint a Cherubin lángpallosával s a hazának kivételes kormányzata idejében ott állott Ön a jog védelmében bátran, szembeszálló nyíltsággal a reakczió szomorú vitézei előtt és nem engedte, hogy ez a nemzet elpusztuljon. A pártok alakulásánál, a politikai belső élet küzdelmei között, a pártharczok elfajulásánál, ami a magyar parlament tekintélyét megalázással fenyegette annyiszor, — ott állott Ön tiltakozó szavával és a parlament megértette azt. Mikor a magyar törvényhozó testület háborgott, mint a tenger . Ön csendet parancsolt a veszélyes elemeknek, mint egy Neptun, és a magyar nemzet becsülete meg volt mentve a külföld bántó ítéletétől. Hogy közelebb jussak tárgyamhoz, lehetetlen e helyen a parlamenti illem és bölcseség mintaképe gyanánt meg nem emlékeznem Önről, ki épen a szabadelvű párt érdekében, annak egységes működése czéljából oly sokat használt kipróbált hazafiságával. Mikor az ellenzék összezúzással fenyegette ezt a pártot, Önnek egy-egy tiltakozó szava elég volt elnémítani a könnyelmű ellenség zajos lármáját. Vagy ki merte volna a szó és meggyőződés igazságának oly súlyos érveit akkora férfiassággal odadobni a szélsők szeme közé, mint azt Ön tévé, midőn egy ízben a kormányelnök fizetését meg nem szavazóknak a hazaszeretet egész melegével emlékezetükbe hozta, hogy ugyanezt tették meg ők azon nagy hazafival szemben is, akinek nevét ma a függetlenségi lobogóra jelszó gyanánt írták fel ? . . . Ki merte volna ezt tenni más ? Egyedül Önnek volt az szabad és lehetséges. Mert Önnek nagyon sokkal tartozik a magyar nemzet. És ezt a tartozást le nem róhatja soha, még hálájával, a hazafiui jellem iránti legmélyebb hódolatával sem. Azért volt súlya és értéke minden időben az Ön szavának. S ami az Ön szavát a magyar felelős kormány és nemzet előtt még értékesebbé teszi, az azon körülmény, amelynek Ön háromszéki beszédei egyikében is oly szép kifejezést adott volt, hogy Önnek van joga a kormányt támogatni, mert Ön a kormánynak nem tartozik semmivel. El kellett ezeket mondanom a magam igazolására. Indokolnom kellett, hogy miért fordulok én egyenesen Önhöz, igen tisztelt Képviselő úr. Azt hiszem, ha oly fontos ügyben szólalok fel, mint a jelenlegi, szavaimat illetékesebb helyre nem intézhetném. Kérem, szíveskedjék ezeket úgy venni, amint adva vannak, a tárgy iránti érdeklődéssel és jóindulattal. Sepsi-Szentgyörgy város Háromszékmegyének központja és székhelye volt minden kormányrendszer alatt; 1876-ban azonban az igazságügyminiszterium minden alaposabb tanulmány és elfogadható indok nélkül áthelyezte a törvényszéket Kézdi-Vásárhelyre, megmaradván Sepsi-Szentgyörgy közigazgatási székhelyül. Eltekintve azon megyerendezési szempont helyességétől, hogy a közigazgatási székhelynek egyszersmind törvényszéki székhelynek is kell lennie, csupán azon egy körülményre hivatkozom, hogy a megye lakosainak egy nagy része pl. Erdővidék, egész napi utat tesz, míg a törvényszék városába, Kézdi-Vásárhelyre eljuthat. Nem indokolom eme valóban botrányos berendezési művelet helytelenségét bővebben, hisz ön is, igen tisztelt képviselő úr, igen jól tudja, mert tapasztalta, mint megannyi előkelő vendégei a megyének a közelmúltban, hogy a kézdi-vásárhelyi törvényszéknek helye minden józan felfogás mellett Sepsi-Szentgyörgyön van. Sokáig reménykedett a megye, hogy a kormány az igazságügyminisztérium eme czélzatos tévedését a törvényszék visszahelyezése által helyrehozza. Vártuk, hogy alkalmat vesz magának az igazságügyi miniszter úr a fenforgó zavaros állapotok figyelemre méltatása után meggyőződni a tett intézkedés helytelen volta felől. És mit kellett tapasztalnunk? Nem hogy kilátás mutatkoznék az eltévesztett lépés rektifikálására, hanem az igazságügyi minisztérium által egyik közelebbről benyújtott törvényjavaslat által újabb öt évi időtartamra szándékozik a fennálló abnormis állapotot nyújtani. Igen tisztelt képviselő úr! A karczagi törvényszéknek Szolnokra leendő visszahelyezése szőnyegre került és pedig — nem leszek indiskrét, ha kimondom — egyik tekintélyes államférfi határozott kívánságára. Tudom, hogy Szolnok épen úgy kompetens a törvényszékre, mint K.-Vásárhely mellett S.Szentgyörgy. De ha lehet és szabad egyik első államférfiúnak — igen helyesen — latba vetni tekintélyének súlyát egy ferde állapot kikorrigálása céljából, azt hiszem, nem kevésbé méltányos és igazságos dolog, ha Jókai Mór, Háromszék megye országgyűlési képviselője, egy szintén visszás helyzet megszüntetése végett felemeli szavát mellettünk. Sokkal fontosabb ez a kérdés, minthogy az előlépen most a szolnoki analóg eset alkalmával kitérni lehetne. Háromszék megye régóta várakozik már. Türelme példás, nyugalma e kérdésnél tiszteletreméltó volt; a kormány intéző bölcsességében vetett bizalma határtalan s ennél a bizalomnál csak reménye volt nagyobb, hogy méltányos panaszának illetékes helyen minél előbb orvoslást nyer. Én ezt a hitet, ezt a rendíthetetlen bizalmat ilyen kézzelfogható visszás helyzet megszüntetésének halogatásával nem koczkáztatnám, ha az igazságügyi miniszter helyében volnék. Veszélyes ez a halogatás annyival is inkább, mert már bizonyos sejtelemszerű nézet kezd határozottabb alakban szájról-szájra járni, hogy t. i. az öt év letelte után az igazságügyminiszter a végleges szervezésnél háromszékmegyét Brassómegyének s ezzel együtt a szász-oláh érdekeknek szándékozik kiszolgáltatni. Hogy ez a nézet nem alapul a miniszter akaratának valóságán, azt itt, e helyen felesleges mondanom. Hanem a közvélemény kombinál; a halogatásoknak a részakarat magyarázatokat ad s végül oly politikai helyzet megteremtője lesz ez az állapot, amiért a felelősséget elvállalni senki sem fogja. Ennek a kérdésnek el kell immár dőlnie: jobbra vagy balra. A kétségbeejtő bizonytalanság következményei napról-napra súlyosabban nehezednek ránk. Háromszékmegyének ez a kérdés valóságos tengeri kígyója, más meg más alakban merül fel újabb meg újabb reményekkel és bizonytalanságokkal. Eljött az ideje, hogy megoldást nyerjen. Íme, igen tisztelt képviselő úr, ezek valának indító okai nyílt felszólalásomnak. Én a szabadelvű párt vén tagja vagyok; sokat láttam és tapasztaltam már, amiket nem szerettem volna megérni, de legtöbb esetben — bízvást elmondhatom — saját hibáink vagy mulasztásaink sodortak a veszedelembe. Közelgő veszély érzete fog el, ne vegye rossz néven Képviselő úr, ha Önnek e perczben kipróbált hazafiságára és tapasztalt horderejű bölcsességére apellálok. Önnek kell magára vállalnia a nehéz feladatot, hogy feltárja a helyzet komolyságát egész leplezetlenségében illetékes helyen. Kérem, a székely nép nevében, tegye meg. Ez a nép rá van szorulva egy Jókai támogatására, mert vagy meg sem hallgatják különben, vagy félreértik szavait. Ezért kellett nekem nyilt levelet intéznem Jókai Mórhoz, mint az ilyefalvi választókerület országgyűlési képviselőjéhez. Szalad elvü párti tőséget azzal, hogy nemcsak hogy politikai elvük nincsen a lap alapítóinak de még írni sem tudnak becsületesen a „Viitorius“ emberei. Ezen irodalmi polémia elég szerencsésnek mondható, amennyiben az említett levelezőnek alaptalan vádját kitünteti. Általában a magyarországi oláh lapok nem nagy pietással szólnak a budapesti Viitoriulról, tudvalévő dolog lévén, hogy ez az oláh lap egészen szabadelvű álláspontra helyezkedett. Megkívánja ugyanis programmjában, hogy az oláh nemzetiség szűnjék meg államot alkotni az államban s feltételéül tűzi ki a békés együttélést, a magyar állameszme iránt való tiszteletet. S minthogy a budapesti Viitoriul egyszersmind az aktivisták közlönye is, könnyen ki lehet magyarázni azon ellenszenvet, mellyel laptársai megjelenésekor fogadták. A temesvári Lumin plane azt hiszi, hogy a Viitoriul nem fog megélni, mert nem tud híveket toborzani. A brassói lap szintén ilyen tónusból üdvözölte annak idején. Mi a magunk részéről csak örvendeni tudunk, hogy egy hazafias irányú oláh lap létesülni tudott és sokkal több bizalmunk van román ajkú polgártársaink legnagyobb részének hazafiságában, hogysem olyan könnyen el tudnék hinni, hogy „nem tud híveket toborzani.“ Igen sajnálatraméltó jelenség volna, ha —igaz lenne. *) A fentebbi nyilt levelet lapunk egyik tekintélyes barátja irta, s tán felesleges is mondanunk, hogy a t vzikkiró nézeteivel mi is teljesen egyetértünk. Szert. Román lapok a budapesti „Viitoriulu“-ról. — jan. 25. A temesvári „Luminatoriulu“ 2-dik számában a „Viitoriul“ programmját veszi bonczkés alá. Mindenek előtt konstatálja azt, hogy ezen lap nem tud híveket hódítani magának, nem tekinti e szerint veszélyesnek a lap irányát sem, mert szerinte ezen uj lap programmja nem foglal magában új politikai elvet, ők is csak azt óhajtják, amit a többi román lap óhajt, az uj lapnak csak a modora és hangja salomasabb, végczélja pedig nem más, mint az amit a többi román is magáénak tart. A budapesti „Viitoriul“ 5-ik számában egy nyelvtani és helyesírási polémiát kezd a „Gazeta Transilvaniei“ egy bukaresti levelezőjével, aki nem régen megtámadta az egész szerkesz BELFÖLD. — jan. 25. A képviselőházban szerdán a közoktatási költségvetés tárgyalása volt. Az általános vitát Iványi indította meg egy lendületes szép beszédben sürgetve a vallásszabadságról törvény alkotását. Ez iránt határozati javaslatot is adott be, másfelől a baptisták sérelmeit hozta fel. Trefort miniszter kifejti, miért nem fogadja el Irányi határozati javaslatát. Il en törvény dissoluczióba vinné a magyar államot. Ami a baptistákat illeti, azok lehetnek jó földmivelők s jó iparosok, de nem birnak egyházi szervezettel s nincs köztük papnak vagy püspöknek való ember. — A ház többsége nem fogadja el Irányi javaslatát. A budapesti egyetem theologiai tanárainak fizetése felemelésénél Ugrón Gábor szólalt fel, szemére vetvén a miniszternek, hogy miért akar a felség köpenyegével takarózni s az indokolást alkotmányos szempontból támadta meg. Trefort miniszter védelmezte a tételt, mire a tétel a miniszteri s nem a pénzügyi bizottsági javaslat szerint fogadtatott el, mely utóbbi törölve volt a fizetésfelemelés következtében támadt 14,000 frt differencziát. A tárgyalás további folyamán Ugron Gábor a kolozsvári egyetem felszerelése érdekében s a n.szebeni jogakadémia megszüntetése mellett szólalt fel. A többi specziális érdekű tételeknél is történtek kisebb jelentőségű felszólalások, így Somssich Pál a kaposvári, Simonyi Iván a mosonyi 4 osztályú gymnasium érdekében szólalt fel, melyet 6 osztályúra kívánt kiegészíteni. A miniszter mindkettőre biztatóan felelt. Vidovics azt indítványozta, hogy valamely, a miniszter által kijelölendő állami tanítóképezdénél oly tanszékeket rendszeresítsen, melyeken a különböző hitfelekezeti szertartások taníttatnak. Trefort miniszter kimutatván e kívánság teljesítésének lehetetlenségét, a ház nem fogadta el Vidovics indítványát. Végül Kállay János adta elő interpelláczióját a nyíregyházi vámsorompó iránt. Ezzel az ülés véget ért. Ő felsége szerdán délelőtt dr. Orczy Béla minisztert kihallgatáson fogadta. Ezután Tisza miniszterelnököt fogadta egy órai kihallgáson. A miniszterelnök minden javaslata teljes jóváhagyással fogadtatott a korona részéről. A képviselőháznak legközelebb előterjesztendő több törvényjavaslat szintén előleges jóváhagyást nyert. A főrendiház üzenete, ha a költségvetési vita gyors lefolyású lesz, ennek befejeztével, ha pedig elhúzódnék az, a pénzügyi költségvetés tárgyalása előtt fog a képviselőházban tárgyalás alá kerülni. Mivel a változatlan javaslatnak visszaküldése a főrendiházhoz a mostani körülmények között nem mutatkozik opportunisnak, a kormány indítványozni fogja, hogy