Székely Nemzet, 1884 (2. évfolyam, 1-199. szám)

1884-10-18 / 160. szám

Október 18. hitvallás szerint nem osztályozhatja, társadalmi szimpatiiiák szerint meg nem különböztetheti, ez az álláspont az ország létező bajainak okát egy vallás dogmáiban nem keresheti (Felkiáltá­sok a bal és szélsőbal különböző padjairól: Mi sem!) s azok gyógyszereit sem fogadhatja el egy más, bár még oly magasztos vallás jelzete alatt. Lehet azoknak a felirati javaslatoknak egyes részleteiben akármi, az a pont, a­melyről kiin­dulnak, az a czím, a­mely alatt megjelennek, mindkettőnek az a közös irányzata, a­mely a nemzetet két vallás szerint két táborra osztja, az egyik tábort a másiknak halálos ellenségéül hirdeti, a kettő közötti gyűlöletet államelvvé emeli, az egyiknek csak a másik elnyomásával vagy kizárásával ígér boldogulást (Élénk nyug­talanság és közbeszólások a bal és szélsőbal kü­lönböző padjairól: Halljuk ! Halljuk !) oly áthi­­dalkatlan űrt állít az ellenjavaslatok álláspontja és az én álláspontom közé, a­mely nemcsak a megjegyzés reményét zárja ki, de még a vitat­kozást is lehetetlenné teszi. (Élénk helyeslés jobb­­felől.) Ezért — a­nélkül, hogy a részletekbe bo­csátkoznám, fenntartva magamnak a jogot, hogy a bizottság javaslatát netáni megtámadások vagy újabb ellenjavaslatok ellenében párbeszédemben védelmezzem, egyszerűen arra kérem a t. házat, méltóztassék az antiszemita­ párt és a Simonyi képviselő úr felirati javaslatát mellőzni s a bi­zottság javaslatát a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Élénk tetszés a jobboldalon.) Most a szélsőbalról emelt szót 1­r­á­n­y i­s egy indokoló beszéd kíséretében, melyben leg­többet a választási rendellenességekkel foglalko­zott, kijelentvén abbeli készségét is, hogy ő a mostani vál. törvén­nyel is képes volna két cyclus alatt „tisztábká tenni“ a választásokat, beadta a szélbali felirati javaslatot. Kívánt ön­álló vámterületet, szolgálati pragmaticát s a fő­rendiházi reformról azt mondá, hogy ennek még 1848-ban kellett volna létesülnie. Olyan főrendiházat óhajt, mely nem gátolja a hala­dást. A szélbalon éljenzéssel fogadott beszéd után Apponyi Albert gróf szólt, benyújtva a mérsékelt ellenzék javaslatát, melyet maga a szónok olvasott fel, miközben járás-kelés indult meg a házban. Apponyi beszéde meglehetősen színtelen volt. Csak egyetlen egyszer, midőn azt említette, hogy Tisza Kálmán már kilencz éve miniszter, keltett zajos éljenzést — a jobbolda­lon. A főrendiház reformjáról szólva, különösen kiemelte, hogy „független“ főrendiházat óhajt. És most következett az antiszemita párt részéről egy beszéd, melyet súgott Kom­­lóssy és előadott Andreánszky báró, ki a zsidók elleni stereotyp kifakadásokkal untatta a házat, de azzal derültséget keltett, midőn Appo­­nyinak azzal vágott vissza, hogy ha az antisze­mita képviselők kevesen vannak is, de pártjuk száma az országban jóval nagyobb, mint Appo­nyi pártja. A szabadelvű pártnak e beszéd alatt is nyílt alkalma a szónok éljenzésére, akkor, mi­dőn fölemlíté, hogy a házban éppen csak a sza­badelvű pártnak van egységes programmja. Végül P­u­l­s­z­k­y Ferencz beszélt, a ház­nak majdnem folytonos derültsége között, nem egyszer elszólva kissé magát a deák-párti idők­ben történt dolgok felől. Pulszky Ferencz, Ap­ponyi helyéről beszélt s mindjárt már azon kijelentésével is nagy derültséget keltett, hogy nem vágyik a miniszteri bársony­székbe jutni. Ezzel az ülés véget ért. Szólásra voltak még felírva : Orbán Balázs, Mocsáry Lajos, Ug­ron Gábor, Szentkirályi Albert, Herman Ottó, Gosztonyi Sándor, Hevesy Bertalalan, Komlóssy Ferencz és Lits Gyula. Zsivkovics János b. jelöltettek ki; a képviselő­házba küldendő jelöltek névsora a következő: Barlovics, Bedekovics, Csudics, Crnkovics, Davi­­dovics, Franciscs, Gyurgyevics, Gyurics, Gyurko­­vics, Grlics, Hatz, Ittlinger, Jaics, Josipovics, Jankovics Aladár, Kresztics György, Kresztics Miklós, Kristovácz, Krsnjavi Izidor, Loncsarics, Mandics, Miksics, Milekics, Milics, Miskatovics, Ottenfels b., Pejacsevics Tódor gr., Popovics, Rukavina b., Slepcsevics, Spevecz, Subotics, Su­­darevics, Schram, Stekovics, Tannhofer, Tüköry, Vukotinovics, Zindl és Zmaics báró. Hohenlohe herczeg családi ünnepe. Hohen­lohe herczeg és neje ezüst-lakodalma, valamint jubileuma alkalmából a herczegi pár, a felsé­ges császári és királyi család, a bécsi főúri és gazdagabb polgári családok tagjai köréből a rokonszenv és tisztelet számtala­nelében ré­szesült. Katonai kinevezések: A hadsereg rendeleti lapjának október 15-ikén kiadott száma je­lenti, hogy herczeg Württemberg Vilmos, tábor­szernagy, parancsoló tábornoknak Lembergben megengedtetett a kir. porosz. Johannita-rend becsület-lovagkeresztjének elfogadása és vise­lése ; továbbá megadatott ez az engedély ő Fel­sége főhadsegéde, báró Mondel Frigyes tábor­szernagynak az orosz Sz.­Alexander-Newsky­­rendre, valamint a baden-nagyherczegi zährin­­geni Berthold-rendre vonatkozólag; továbbá br. Ramberg lovassági tábornok és zágrábi hadpa­rancsnoknak és gróf Degenfeld-Schonburg altá­bornagy és a 7. hadtest parancsnokának az I. oszt. Takova-rendre vonatkozólag. A rendeleti lap jelenti továbbá Dietsch Ferdinánd alezredes, beosztva a közös hadügyminisztérium 7. szak­osztályában, nyugállományba helyeztetését ad honores ezredesi jelleggel. A cseh tartománygyűlésből. A tartomány­­gyűlés f. hó 14-iki napi ülésén a vegyes nyelvű kerületek külön választásának tárgyalásánál Herbst felolvasta a kisebbség indítványát. Schar­­schm­id pártolja az indítványt. Windischgrätz Al­fréd kg. arra utal, hogy a német községek kér­vényeikben a többség indítványa értelmében nyilatkoztak. Funke a németek állítólagos el­nyomása miatt panaszkodik. Ledebour gróf, mint német, kijelenti, hogy van elég német paraszt, ki másként gondolkozik, mint a kisebb­ség. Ő és­ettársai a jelenlegi kormányrendszert nem tartják veszélyesnek a németségre nézve s a kormányt nyíltan és becsülettel fogják támo­gatni. — A tartománygyülés 15-én folytatta a vitát. A fiumei községi választások. A választá­sok alkalmából Zichy Ágost gróf fiumei kor­mányzót fényes ováczióban részesítették. Szava­zatának beadásakor zajos éljenzéssel fogadtatott és visszatérése alkalmával nagy néptömeg, foly­tonos éljenzés között, a kormányzói palotáig ki­sérte. A nép kifütyölte a Starcsevics-párti vá­lasztókat, kik szavazásra mentek. BELFÖLD. — okt. 17. A horvát nemzeti párt f. hó 14-én tartott értekezletén a magyar országgyűlésbe küldendő képviselők névsora állapíttatott meg. A főrendi­házba Inkey Nándor b., Kussevich Szvetozár és SZÉKELY NEMZET. folytatnak. A Times az északslerwigi kér­désről czikkezett legutóbb­i czikkét a német hivatalos világ igen rossz néven vette. Bizo­nyítja ezt a Nordd. Alig. Ztg, mely a czikkben beavatkozást lát Németország belügyeibe s azt a kíméletlenségig erélyes hangon utasítja vissza. A Times czikke ellen fordul a berlini Nat. Ztg egy kopenhágai levele is, mely elmondja, hogy a Times állítólagos izgatásai a dán sajtóban és politikai világban nagy figyelmet keltett ugyan, de a lapok csaknem kivétel nélkül gú­nyosan taglalják azt. A franczia iparczikkek Törökországban. A porta értesíti Noailles nagykövetet, hogy a Francziaországgal kötendő újabb szerződésig a francziaországi áruk után 8%-nyi értékvámot fog szedetni. A franczia képviselőházból. A pénzügymi­niszter azt hiszi, hogy a költségvetés egyensú­lyát a törlesztési kötelezettség érintése nélkül, csupán a hadsereg dotácziója 21 milliónyi ma­radékának, a hiány fedezésére való felhaszná­lása által el fogja érhetni. A kamara azon határozatot hozta, hogy a tisztán kormányzati törvényjavaslatokat fogja napirendre tűzni és a politikai természetű tár­gyalásokat egyelőre elnapolja. Ez időpontig nem jelentetett még interpel­­láczió a külügyi politikára nézve. Egy czáfolat. Alaptalan a Temps azon közleménye, mintha Lorrenzelli, pápai küldött, ki a bécsi érseknek a bibornoki kalapot fogja átnyújtani, az osztrák-magyar monarchia ural­kodójához politikai beszédet intézne. Ily alkal­makkor soha sem tartozik politikai beszéd. K fJLFÖLD. — okt. 17. Halálra ítélt nihilisták. Imént ért véget a pétervári titkos hadi-törvényszéki tárgyalás 14 felségárulással vádlott nihilista ellen, kik mind­annyian halálra ítéltettek , köztük Aschenbren­ner ezredes, 4 tiszt, egy Pochitonov nevű tüzér, Figner Mária (Filipovné) és Wolkenstein asszony. Nagyon valószínű, hogy a czár, ki tudvalevőleg nem szeret halálos ítéleteket megerősíteni, több­nek megkegyelmez. A nihilista összeesküvésben főszerepet Figner Mária vitt, a­ki nagy sikerrel csinált propagandát a forradalmár tanoknak a hadsereg körében. Nihilista tanokkal szaturált s egymással titkos összeköttetésben álló körök már több ezredben alakultak; ezek élén Aschen­brenner ezredes állott. A vádlottak a tárgyalás alkalmával igen nyugodtan viselték magukat. A nem halálra ítéltek közt van a nihilista nők pro­­totypjét feltüntető Csemodanov kisasszony és három lelkész-fia. Az angol sajtó ellen a német hivatalos és félhivatalos lapok régóta erős polémiát 160. szám. képes vállalat városunk és vidéke részére a köz­­művelődés terén. A közönség kitüntető pártolás­ban is részesítő a derék műkedvelőket s az ál­talános elismerés, mely fáradozásaikat jutal­mazta, csak újabb ösztönzésül szolgált az egye­sületnek, hogy magát biztosabb alapokon és az ügykezelés minden ágára kiterjeszkedő szerve­zettel reorganizálja. Szükségessé vált tehát a közgyűlés elé egy ily irányú határozottabb ja­vaslattal fellépni. Sepsi-Szentgyörgy város közönsége ezen a téren is szerencsés. Jeles erőket ad a műked­velők egyesületébe, kik a társadalmi és tudomá­nyos műveltségnek azon színvonalán állanak, hogy egy-egy klasszikus darab előadására min­den nehézség nélkül vállalkozhatnak. A közön­ség megérti nemes törekvésüket és nem marad siker nélkül a közművelődési tényezők ezen fon­tos része városunkban. A magunk részéről őszintén üdvözöljük a derék egyesületet munkájukban s lapunkat bár­mikor készséggel bocsátjuk a jó ügy szolgá­latába. A sepsi-szentgyörgyi „Műkedvelők egyesülete“. — okt. 17. A sepsi-szentgyürgyi „Műkedvelők egyesü­lete“ tegnap délután választmányi ülést tartott, melyben az egyesületet érdeklő több nevezetes ügy fordult elő. A házi ügyeken kívül megemlítésre méltó­nak tartjuk, hogy az egyesület az eddigi műkö­dési tér mellett szélesebb alapokon szervezke­dett. E czélból a már elfogadott alapszabályok a napokban lesznek fölterjesztve a belügymi­nisztériumhoz megerősítés végett. Az egyesület életbe fogja léptetni az alapszabályok által kije­lölt osztályok (dalárda, zenekar) működését. Közelebbről, a farsang előtt két színi előadást rendez, melyre a darabok már ki vannak sze­melve. Valószínü, hogy a „D­a­r­w­i­n­i­s­t­á­k“ és „Előkészület az orsz. dal az ün­ne­pé­l­y­r­e“ czímű kedélyes vígjátékok kerülnek színre. Egyik igen lényeges megállapodása volt a választmánynak a kijelölő bizottság megválasz­tása. E szerint az előadandó darabok és a sze­repkiosztás egy hármas bizottság kezébe lesz­nek letéve. A bizottság megválasztja a darabo­kat, kiosztja a szerepeket és jelentést tesz a választmányhoz eljárásáról. Ezen intézkedés ál­tal elejét kívánta venni a választmány a sze­replő tagok részéről itt-ott netalán felmerülhető nehezteléseknek, hogy tudniilik a darabok meg­választásánál s a szerepek kiosztásánál a kellő ellenőrzés nem gyakoroltatik. A jövő választmányi ülés napjául novem­ber 1-je lett kitűzve, mely a közgyűlésre való előkészülés szempontjából a titkári és pénztár­noki jelentést állapítja meg. A közgyűlés november hónap folytán min­denesetre meg fog tartatni. Fontos teendője lesz a közgyűlésnek mindenekfelett az újraszer­­vezkedés. Három éves tapasztalat tanúsága sze­rint ugyanis a választmány néhány tagja nem felelt meg az elvállalt kötelezettségnek oly lelki­ismerettel és buzgósággal, mint azt az ügy ne­mes czélja megkívánta volna. E tekintetben gon­doskodnia kell az egyesületnek oly intéző erők­ről, kiknek kezében a fejlődés szép útján álló egyesület megizmosodjék. A műkedvelők egye­sülete már eddig is bebizonyította, hogy élet­ A predeali vasúti szerencsétlenség. Brassó, okt. 15. Rémes izgatottság keletkezett tegnap Brassóban, mikor a Bukarest-Predeal felől érkezni szokott vo­nat pár órai késedelemmel az indóházh­oz berobo­gott. A hír, hogy Predeálon innen a lokomotív gőzkazánja explodált, villámként futotta be a várost. Pár negyed óra múlva már óriási nagyításban sza­ladgált a rémhír. Voltak, kik bizonyosra állították hogy az egész személyvonat forgácsokra zúzódott össze , hogy az utasok közül senki sem menekült meg, vagy legalább is felerészben szörnyet halt az utazó személyzet. Egész bucsujárás lett az indóház felé. Ott sem lehetett sokkal többet tudni. A megérkezett utaso­kat fölvették az omnibuszok, bérkocsik, beszállították a városba. A­kik látták őket, megjegyezték, hogy halotthalvány volt mindenike a kiállott félelem és ijedtség miatt. Végre a hivatalos tudósítás is megérkezett , a­kik még tegnap a várt és véletlenségbő­l elmaradt családtagok bizonytalan sorsa miatt jejveszékeltek, most könnyebbülten lélegzettek fel. A szerencsétlenség Predealon túl, a 60. számú őrháznál déli 123/4 órakor történt. Az utasok eg­y iszonyú, menydörgésszerű robajt és csattanást hal­lottak, mire a kocsik borzasztó lökést szenvedtek, úgy hogy a bennülők egymásra estek a váratlan nagy rázkódás miatt. A gőzkazán repedt szét a tulhevítés miatt és oly erővel explodált, hogy a forgácsokra szaggatott s az óriási nyomás alatt megolvadt gőz­kazán darabjai 30—35 méter távol­ságra röpültek. A gépész tagjai ös­­­szeroncsolt állapotban hevertek mintegy 8 méternyi távolban a föl­dön. A szerencsétlen ember borzasz­tó vonaglások közt alig pár percz múlva meghalt. Iszonyú égési sebeket szenve­dett a fűtőszolga is a kiömlő forró viz és gőz miatt, ezenkívül számos súlyos seb borítja. Bevitték életveszélyben a brassói kórházba. Az utasok közt a borzasztó ijedtség elképzel­hető. Kétségbeesett sikoltások és jajgatások között szakították fel az ablakokat s ugráltak ki egymás­után. Az óriási zűrzavarban mindenki fejét veszte, míg végre félóra múlva jött a segélyvonat Predeal­­ról s tovább szállította a megrémült utasokat. Azt mondják, a gépész ittas állapotban volt s e miatt tévesztette el a hevítés kellő mértékét. A vizsgálatot különben megindították a megdöbbentő esemény után azonnal. A SZÉKELY NEMZET TÁRCZÁJA. A makranczos hölgy. írta : Karczag Vilmos. (10 óra van este. Beregi ur és neje haza­kocsiznak a színházból, hol Shakespeare „Mak­ranezos hölgy “-ét adták elő. A kis menyecske egész után egy szót sem szól, duzzog. Beregi úr titkon kárörvendve mosolyog. Haza érkeznek. A vacsora szó nélkül megy végbe, aztán theára kerül a sor.) Beregi: Köszönöm. Rumot nem parancsolok. Bereginé: (nagyot lélegzik, hogy végre rá­kezdheti) : Parancsolok ? Parancsolok ? Úgy lát­szik, a Petruchio úr mintája nagyon kapós. Csa­latkozik, ha abban bízik, hogy annak a szamár Katának az eszejárása is mintául szolgálhat. Oh hiába néz reám olyan csodálkozva. Sohse tetesse magát! Vagy azt hiszi, hogy nem tudom, hogy azért erőszakolta ma olyan nagyon azt a színházba menést, mert azt gondolta, hogy isko­lába viszen engem. Iskolába, hogy tanuljak. Mit tanuljak ? Kitől tanuljak ? Hát olyan as­­­szony vagyok én, a­ki egy szikrányit is hason­lítok Katához ? Akaratos vagyok én, daczos vagyok én ? Nem igaz szerelemből mentem-e én Önhöz? Kellett engem ráerőszakolni? Oh, bár ne mentem volna, ma nem kellene így pirulnom a férjem és önmagam előtt, hogy azért visznek színházba, hogy ott hűséget, engedelmességet tanuljak. Nem engedem, hogy szavamba vágjon, ne akarja magát mentegetni. Az ön drágalátos Flórián barátja dicsekedett önnek, hogy a „Makranczos hölgy“ előadásán gyógyult ki az ő felesége, hát próbát tett ön is! De ez egyszer tévedett. Oh, persze azt szeretnék önök világ urai, hogy az asszony meghunyászkodó, szerény birkatürelemmel megvert báb legyen. Egy as­­­szony tartsa oda tenyerét is férje talpa alá, ha annak úgy tetszik. Szamár beszéd, még ha Shakespeare mondja is. Az is csak ember volt, mondhatott bolondot az is, a mint hogy külö­nösen ebben a mai darabjában mond is eleget. És bizonyosan férj volt. Na, tisztelem az olyan férjet. Szinte látom azt a szegény Shakespeare­­nét annak a durva, vad maretona férjnek a körmei között, a­mint elkínozza. Szegény as­­­szony, annak is jobb lett volna, ha egy suszter­hez megy feleségül, mint egy komédiáshoz, a­ki még hozzá ilyen színdarabokat is ír. Hát van olyan eszét vesztett leány, mint az a Kata, a­ki úgy mastretiroztassa magát egy"jött-ment­­től, mintha ő legalább is egy vadállat volna, a­kit szelídíteni akarnak. Igen, valóságos állat­­szelidités ! És ilyen állatszeliditő darabhoz viszen ön el engem. Hát állat vagyok én ? Vad vagyok én ? Nem tűröm-e nyugalommal az ön szeszé­lyeit? Nem vagyok-e én az ön áldozata, a­ki csak azért születtem, hogy az ön parancsait teljesítsem? „Nem parancsolok rumo­t.“ Ah, itt van a Shakespeare iskolája ! Itt az ered­ménye az olyan haszontalan, erkölcsrontó dara­boknak, mint ez a mai! Beregi (egy megjegyzést koczkáztatva): So­kat beszélsz, édesem! Bereginé : Én ? Hát szóltam a színházban egy árva kukkot is hozzád, vagy a vacsora alatt, vagy azután . .. Különben legyen nyugodt, ha a véleményemet elmondtam, lesheti, míg megint egy szót hall tőlem. Sokat beszélek! Tessék, már terhére van a beszédem is, s ha egyet szólok, tizet hall. No csak rajta. Kezdje rá: „Annyi legyen az óra, a­mennyit én mon­dok.“ Nevezzen Katájának, vagy ha úgy tetszik, mindjárt „Bősz Katájának !“ Beregi: De Evelin — Bereginé: Ne szépítse a dolgot. Kata va­gyok ! „Bősz Kata!“ — a­kit megleczkéztetni kell! Ne lásson hozzá. Csengesse be Annát, a szobaleányt, hozassa be a poroló korbácsot. „Zajongjon, mint a tenger.“ Megérdemlem. A tekintetes asszony még nem tűrt eleget, hát verjük meg , aztán éheztessen, szórja széjjel az ágyamat. Tegye meg, hiszen az ön drága Shakes­­peareje mondja. Szerencsére, a­mint észrevet­tem, hogy mi a tárgya ennek a szamár­komé­diának, oda se figyeltem. Úgy van, oda se figyeltem ! Beregi: Sajnálom. Bereginé: Ne sajnálja. Nem akarom, hogy ön sajnáljon. Beregi: Nem téged sajnállak, édesem. Bereginé: Tudom. Egy Bősz Katát nem szoktak sajnálni, tisztelt Petruchio úr! Nos, beszéljen! Legyen szeretetreméltó, lovagias, mondja, hogy „jószága, ökre, lova, szamara, mindene“ vagyok. Hiszen csak ez van még hátra. Beregi: Angyal vagy ! És meg lehetsz róla győződve, hogy ha Shakespeare téged ismert volna, másként irta volna meg makranézos hölgyét. Bereginé: Meglátszik minden szaván, hogy nem forgott finom úri szalonokban, a konton­­nak hírét se hallotta és a nők iránti gyöngéd­ségről fogalma sincs. Közönséges faragatlan fa­­tuskó volt, mészáros-inas és teljesen igaz lehet az a gyanú, hogy Shakespeare munkáit nem Shakespeare írta. (Beregi mosolygott.) Miért mo­solyogsz ? Nekem ugyan hiába magasztaljátok az egekig .... Olvastam, láttam, ösmerem. Süs­sétek meg a klasszikusokat. Beregi (a könyvszekrényből egy óriási köny­vet vesz elő és az asztalra teszi). De édes an­gyalom, ez itt mind a Shakespeare magasztalá­­sára íratott. Tudós férfiak írták. Bereginé: (dühösen) Azok is bolondok voltak. Vad Petrucciék vannak a világon, de Bősz Katák csak holmi Shakespeare- és Shakes­­peare-magasztalók fejében teremnek. (Sírva) Iles Miklós, Miklós, ezt az estét sohasem fogom ne­ked megbocsátani!

Next